Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 34. szám - Az uj magyar csődtörvény

— 252 — mert mig iiémelyek a római jog alapján pro r ata kívánják a követeléseket kielégitteíni, i ha a tömeg nem elegendő, — mások a particularis törvények alapján a fennebbi sorrendben vélik az egyes követeléseket kielégitendőknek. A második és harmadik osztályba a zálogos, és pedig a privi 1 cgiált s az egyszerű zálogos hitelezők soroztainak a nélkül, hogy a kézi s a jelzálog, a speciális és a generális, hypotheca, apignuscaptum és im-j missum, a szerződési és törvényi, a nyilt és hallgatag zálog közt az elsőségre nézve különbség léteznék (Schwcppc: id. m 69. §.); a kielégiiésnél qui prior j tempore potiorjure elv szolgálván irány- | adóul, a különbség mindössze abban állott, j hogy mig némely követelések tekintettel tulajdonosaikra mint p riv il eg i á 11 a k a második osztályba soroztatnak, másrk a harmadik osztályban nyernek kielégítést. A negyedik osztályba azok tartoznak, kiket privilégium exigendi illet. Eltérőleg a római jogtól, mely a most érintett privilégiummal sok hitelezőt ruházott fel, a német jog szerint ilyen kiváltság illeti: a) a fiscust összes követeléseire, a mennyiben azok zálogjog által biztositva nincsenek (1.6. pr. Dig. de iure fisci 49. 14.). A tiscus követeléseivel ezen osztályba sorozott minden más követelést megelőz, s kivételnek csak a pénzbüntetésekre né'.ve van | helye, melyek az ötödik osztályban nyernek ! kielégítést (1. u. Cod. poenis fiscalibus ereditoros preferri 10. 7.); b) a fejedéi emué k és nejének a közadós elleni magánköveteléseit (L 6. §. 1 Dig. de iure fisci 49. 14.); c) a városoknak a közadós elleni követeteléseit; d) a menyasszonyi dos-t (1. 74. Dig. de iure dot 23. 3 ; 1. u. Cod. de. priv. dotis 7. 74.); e) a gondnokoltak követeléseit, a mennyiben ezeket a gondnok javaira zálogjog nem illeti (1. 19—23. Dig. de reb. auct. iud. poss. 42. 5.); f) azok követeléseit, kik valamely ingatlan vagyon vételéhez, felépítéséhez, vagy kijavításához pénzt kölcsönöztek, vagy kik mint eladók a vételárt hitelezték; g) kik argentariusnál kamat nélkül pénzt deponáltak. Az ötödik osztályba végre azok sorozandók, kik követeléseiket a csődperben liquidálják, és más osztályba utasítva nincsenek. A némethoni particaiaris törvények az osztályozást illetőleg 3 cathegoriát képeznek: az elsőbe azok tartoznak, melyek némi módosításokkal a közönséges német jog rendszerén alapulnak, és melyek közül lényegesebb eltérést csak a hamburgi csődtörvény, mely a kiváltságolt special hypothekáta személyes hitelezők közé sorozza, továbbá az oldenburgi, hannoveri és lübecki csődtörvények mutatnak, melyek a privilegiált hypotheka második osztályát nem ismerik, végre a brémai csődtörvény, mely a közönséges német jog negyedik osztályát is mellőzi; a második cathegoriát azon csődtörvények képezik melyek elejtve a generális hypothekát a zálogos és kiváltságos hitelezőket a csődhitelezők közé helyezik; végre a harmadik cathegoriába azon törvények sorozhatók, melyek a fogalmilag egyenlő előjogoknak csak egy osztályát ismerik, s csak bizonyos személyes követeléseknek egymásközt adnak elsőséget. Ez utóbbi törvények közül a porosz csődtörvény a kiváltságolt személyes hitelezőknek nyolez osztályát különbözteti meg, és minden más személyes követelést egy osztályban rendel kielégíttetni. Magukra az egyes osztályokra nézve a porosz csődtörvény az ingatlan vagyon tekintetében megállapított elveket jelöli ki irányadóul. A franczia csődtörvény (549. cz.) és az olasz kereskedelmi törvény (664. cz.) egyedül a munkás béreiről és a segédek fizetéséről rendelkezik; egyebekben megállapítja ugyan (565—570., illetőleg 679—683. cz.) az ingó vagyon liquidálását és felosztását a hitelezők közt a nélkül, hogy ezek mikénti sorozásáról intézkednék; mert mindössze arra szoritkozik, hogy az eljárási és kezelési költségek, továbbá a közadósnak engedett s egélyezés előleges levonását rendeli. Az osztrák csődtörvény, félve a túlságos radicalismustól, habár a sokféle osztályozás heltelenségét elismeri (1. Kas erei-; id. m. 85. és 86. 1.), lényegileg az 1853-iki ideiglenes csődrendtartás intézkedéseit acceptálja, és a csődhitelezőknek öt osztályát különbözteti meg. Az e 1 s ő osztályba sorozza: a) a temetési költségeket; b) az egy évre hátralévő é vi és muukabéri követeléseket ; c) azorvoBok, sebészek, bábák, beteg ápol ók és gyógyszerészek követeléseit; d) az adókat, vámokat stb., a mennyiben zálog által nem biztositvák. A második osztályba: a) a kiskornak kártérítési követeléseit az atya, gyám vagy gondnok kötcleBségellcncs vagyonkezeléséből; b) az államnak a szolgálati viszonyból eredő követeléseit. A harmadik osztályba azon követeléseket, melyek határozottan más osztályba utasítva nem lettek. A négy e d i k osztályba azon hátralékos kamatokat és visszatérő követeléseket, melyek a telkével egyenlő jogot nem élveznek. Végre az ötödik osztályba az ajándékozásból eredő követeléseket, a pénzbüntetések minden nemeit. Végre a német javaslat lényegileg az angol és amerikai törvények felfogásához közeledve, a csődhitclezők külön osztályozását nem állítja fel, hanem bizonyos tételeket egymás előtti elsőséggel rendel kielégíttetni, s e mellett a kiváltságolt tételek több oly uemét mellőzi, melyeket ugy a porosz, mint az osztrák csődtörvény részint a közérdek, részint a humanismus szempontjából előnyös kielégítésben részesít. A német javaslat első sorban a cselédek bérköveteléseit rendeli kielégíttetni, a mennyiben azok a csődnyitást közvetlenül megelőző egy évre vannak hátralékban ; azután a gyermekekés gyámolt aknák a közadós hűtlen kezeléséből eredő igényeit; végre a többi követeléseket minden megkülönbötetés nélkül. Mint be nem jelenthei-őket tekinti a német javaslat: a) a régibb és a csődtartama alatt folyó kamatokat; b) az egyes feleknek a bejelentésből eredő költségeit; c) a pénzbüntetéseket és d) a közadósnak élők közt vagy halál esetére tett ajándékozásaiból eredő igényeket. A tervezet ép úgy, mint a német javaslat, a csődhitelezőknek három nemét különbözteti meg, s ezeket három különböző osztályba sorolja anélkül, hogy az érintett javaslatot mindenben követné. Igaz, hogy a személyes követelések közt, illessék azok akár az államot, akár egyeseket, a szorosan vett jog szerint különbséget tenni nem lehet; igaz, hogy az előjogok bármily gondossággal rendeztessenek is azok, a csődeljárásnak úgy a közadós, mint a hitelezők szempontjából csak hátrányára vannak; mert egyrészről kétségtelen nehézséget okoznak a sorozásnál és másrészről lehetlenné teszik a hitelezőknek, hogy ezek a közadós vagyoni állásáról maguknak biztos tájékozást szerezhessenek ; igaz továbbá, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése, ha nem is jogtalanságra, de méltatlanságra vezet, a mennyiben azok a többiek rovására elégíttetnek ki, s ez utóbbiaktól gyakran az egész kielégítési alapot elvonják. Tekintve azonban, hogy a forgalom lehető biztossága, s az egyeseknek ez által feltételezett érdekei jogos védelemre csak anynyiban számithatnak, a mennyiben ezt a s alus publicának minden körülmények közt szem előtt tartandó követelményei megengedik, . illetőleg ki nem zárják ; tekintve továbbá, hogy a törvény azon védelmet, melyben a kiskorúakat és gondnokoltakat részesíteni kívánja, illusoriussá tenné az által, ha ezeknek a kötelességellenes vagyonkezelésből eredő igényeit a közönséges követelések sorába helyezné; tekintve végre, hogy a versio in rem — és ilyennek tekinthetők azok szolgálatai, kik a közadós házartásában, gazdaságában vagy ipartizletében állandóan alkalmazva voltak — a tömegértékének fenntartása vagy gyarapítása által oly értéket képvisel, mely minden csődhitelezőnek javára szolgál, melvet természeténél fogva nem csak a személyes hitelezők, hanem a tömeg hitelezői közt is bizonyos előjogokban lehetne részesitpni, — a tervezet, eltérőleg a német javaslatnak az angol és amerikai törvények intézkedéseire alapított rendszerétől, a személyes hitelezők közt oly osztályozást állapit meg, mely a mellett, hogy az eddigi intézkedésekkel szemben kétségtelen haladásnak tekinthető, nem ignorálja azon tekinteteket sem, melyeknek kellő figyelembe vétele nélkül, intézkedései természetellenes felforgatását képeznék a jelenlegi állapotnak. Ehez képest 2) a tervezet első osztályban rendeli kielégíttetni a) a csőd' t közvetlenül megelőző évre hátralévő évi vagy munkabéreket nemcsak azért, mert e követeléseket az újabb európai törvények (Code civil 2101. cz. 4. pont; franczia csődtörvény 549. cz.; porosz csődtörvény 77. §.; az angol banc r u p t c y act 32. §. ; az o 1 a 8 z keresk. törvény 664. cz. ; az osztrák csődtörvény 43. §.; a német javaslat 61. §.) kivétel nélkül kedvezményben részesitik; hanem azért is, mert azoknak, kik a közadós szolgálatában állandóan alkalmazvák, e minőségüknél fogva nem igen áll módjukban magukat követeléseikre nézve biztosítani; mert továbbá az e részbeni előjog sem az általános hitel, sem a többi hitelezők érdekeivel nem ellenkezik. Ehez járul még, hogy az ily módon alkalmazottak követelése, illetőleg az annak alapját képező szolgálati viszoDy mindenki által leiismerhető a terjedelmére nézve oly jelentéktelen, mikép a hitelezők öszszeriégével szemben figyelembe alig jöhet, magára a szolgálati viszony lehetőségére nézve pedig nagy fontossággal bir. Az, mit ők követelhetnek, csak megtérítése azen szolgálatoknak, melyeket a közadósnak s általa közvetve magának a tömegnek tettek ; jogos és méltányos tehát, hogy e követelések, melyek bizonyos tekintetben a versio in rem jellegével birnak, mindeu személyes hitelezőt megelőzőleg elégíttessenek ki. Mig azanban a tervezet az évi, illetőleg a munkabéreket a: által, hogy azokat az első osztályban és pedig első helyen rendeli kielégitteíni, kétségtelen előnyben részesiti, — ez előnyt nem terjeszti és nem terjesztheti ki a szolgálati viszonyból eredő egyéb követelésekre, pl. azon kártérítési igényekre, melyeket a szolgáló személyzet, a szolgálati viszony időelőtti felbontása mialt a rendes béren kívül támaszthatna; az ily követelésekre nézve a szolgálati személyzet is a csődhitelezők sorába tartozik és semmiféle kedvezményt nem igényelhet. Hogy a csőd tartama a la 11 esedékessé váló évi vagy bérkövetelések nem a személyes igények közé tartoznak, azok után, mik a tömeg tartozásai és költségeire nézve felhozattak, kétséges nem lehet; mert ez esetben a szolgálati viszonyból eredő igények mint a tömeg tartozásai jelenkeznek, s mint ilyenek minden tehát még r. kiváltságolt követeléseket is megelőzik; ha pedig a szolgálati viszony a csőd tartama alatt a közadóssal szemben áll fenn, ez esetben az a tömeget semmiféle alakban nem terheli, hanem a bukott privát tartozását képezi, mely esetleg ennek keresményéből nyerhet kielégítést. A mi az időt illeti, melyre nézve a hátralékos évi vagy bérkövetelések kiváltságos kielégítésben ré3zesittetnek, — e tekintetben a tételes törvények lényegesen eltérnek egymástól, s összhang egyedül a porosz, osztrák, dán törvények s a német javaslat közt létezik, melyek kivétel nélkül az egy esztendei bért részesitik kedvezményben. A tervezetnek e tekintetben nemcsak azért kellett és lehetett a most érintett törvények intézkedéseit elfogadni mert azok a méltányosságnak teljesen megfelelnek ; hanem azért is, mert azok úgy az ideiglenes csődrentartás (20. §.), mint jelenlegi csődtörvényünk (83. §.) intézkedésével is meg-