Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 33. szám - Belföldi jogesetek. Válóper

— 245 — keresendő, me'yet igazságosan és cz élszerüen, azaz viszonyainknak megfelelőleg kellend eszközölni. Ez lesz szerves eljárás. A korra nézve nálunk még az exceptio mendacii divatozván, melynek preuve coutumiére-je az ököl, meglehet, hogy még a patriarchákéban vagyunk e kérdésre nézve. Nem tagadom hogy helyenkint a nép helyesli az exceptio veritatist, helyesli főkép a sajté-vétségeknél, helyesli mint politikai fegyvert. „La méfiance est nne vertu républicaine.'" Ez azon tér, melyen az erkölcsi elv helyét a tételes érdek váltja fel, azon pont, melyre nézve az előadó úrral meg nem egyezem. A római jog valamint közérdek végett az egyénnek bárki ellen keresetet engedett (actio popularis), ugy engedte a tettleges iniuria mentését az exceptio veritatis által. Később ez utóbbit alanyi megszorításnak alávetette ; a „fides veri"-t ugyanis nem az olasz criroinalisták, banem Chassan magyarázta félre. E felfogást osztja a franczia jog, osztja a magyar sajtótörvény. Nem is az előbb jelzett magasabb erkölcsi szempont, banem az érdeké lengi át a nép ítéletét. A becsület, mennyiben a jognak vonzereje azt körébe ragadni képes, nem is a belső vagyis önbecsülés, melynek erkölcsi értéke minden jelenésen felül van, mely az egyéni élet legmagasb nyilatkozata, az önismeretre vezető önbírálat, mely az érzelmi alapú lelkiismeretben is már a jog fölött áll s mint vallásos erkölcsalap átmenet az egyéni szabad észszerű erkölcsösségre. Hanem a jogban a becsület valami nyugvó, a közösség eszméjén alapuló, csak külsőleg meghatározható, A véleménykülönbség ehhez is fér ; az eltérő egyéni nézet a közvélemét y ellenében magát érvényesíteni, vagy legalább okokkal menteni törekszik. Az önbecsülésben kiki a maga személye megismert természetéből veszi a szabályt, melyen tetteit s gondolatait méri, egyező vagy visszatetsző voltukat felismeri. De ezen egyéni tulajdon közértéke a gyakorlati életben felette kérdéses. A közvéleményes becsület csak oly érzület vagy gondolkodásmód kísérője, mely kedvez az tiraló nemi czéloknak, tekintet nélkül az egyén érdekére, önmaga előtti fel el ő ss égére. A népélet alakulása hasonló törvényt követ, mint más anyagegyestilés. A társadalmi válrokonság alkotja r. szokás folyamát s kitaszítja a heterogén elemeket. A közhelyeslés tárgya, a külbecs filét fogalmának tartalma változik mérvszabályával, az uraló érdekekkel s czé-1 okkal. Az értelemben lcghaladottabbak magukból veszik a mérvet mint az erkölcsi eszmefejlődés legmagasb — s ezért csak a jövőt előképező, még isolált — alakjának képviselői ; e fix pontból láthatni haladást. Tettleg a fogalom köre majd szorul, majd tágul, tartalmát követvén, és symptomja lévén az öntudatlan ítélet- indoknak. Ma becstelen a sértő, holnap a sértett; a primitív népnél, mely érzékiséget és tetterőt legtöbbre becsül, mert egyedül ezek értékét ismeri, gyakrabb az utóbbi eset. Mint a gonosz drámahős rokonszenvet kelt, úgy imádja a n é p azon sikert és erőt, melyet megbecsülni képes a következménynyel helyesli vagy feledi az okot, s erkölcs terén is aesthetikai gyönyör által vezéreltetik. A kisebbség értelme küzd a többség ereje ellen ; a törvényhozás ma is még aristokratikus. Ehullámzó közérdeknek árjai előtt megnyitni az egyéni lét menhelyeit, annyit tesz, mint lemondani i a jog eszme szolgálatjáró 1. A közér- j dek adott serleget Socrates kezébe, taszította 1 le Manliust, feszitette fel Jézust, úsztatta vér- ! ben a nyaktilót. A salus rei publicae volt a ! mentőköpeny, melybe a legnagyobb gonosz- \ ság burkolta magát, volt a fanatismus álarcza. E czimen a jury a vak sors szerepét játsza 8 a büntetőper tragikus mozzanata az előreláthatlan ítélet. Nem a legnemesebb emberek lettek-e vér tanúkká? Ha valaki másról iga- í zat mond, de nem az egész igazat, kihagyva ép a mentő részt, büntetlenül árthat neki. Ha pedig valaki egyéni meggyőződése szerint rendezi erkölcsi ételét, ugy az esetleges közmegvetést ellene a törvény szentesíti, s mindenki végrehajthatja ezt. S miért zárjuk ki az egyéni érdeket e sértési jogczimből? Ha A.) tőlem tanácsot kér B.) felett, kit p. o. titkárul felfogadni akar, s én B.) megbizhatlanságát elárulom, nem-e érdekóvás miatt sértettem B.)-t? A czélszerüségi elv következetesen azt igényli, hogy a sértés engedtessék meg, valahányszor kármegelőzésére szolgál, mint azt scholastikusan formulázta volt a hannoverai jog: „valahányszor valakinek elegendő oka van." Én is meghajlom az érdek hatalma előtt; elismerem, hogy az erkölcs sem egyéb a nemi érdek óvásánál, elismerem, hogy az egyéni élet legsajátabb része kö/.elismerésre nem tarthat számot. De elismerésem csak azon határig terjed, melyet <ílőre megszabott a társadalom, mint a meggyőződése sierint szükségest, elismerésem csak a jognak határáig terjed. A jog az oltalmazott közérdek nyilvánítása ; felkarolja az anyagi, erkölcsi, közhatalmi érdeket. A jogban az egyén érdeke közérdekké lett. De ezen felül a közérdek nem lehet sértés palástja; ezen felül a pillanatnyi szenvedély s pártszellemet képviselné épen a jogbiztonság ellenére, mely nem tűri, hogy az itélet legyen törvény A törvény eszméje az esetlegesnek, az önkénynek kizárása, az időt legyőző ész uralma. Elismerem, hogy a sértő ily esetben is helyesebben cselekszik, ha feljelenti a bűnöst; de jogpolitikai okok erre kötelezést nem javallanak. Nem tudom, sikerült-e ezen nem tágyilag rcndszeies, hanem a vita folyásához hajlított modorban gondolatom világos kifejezése. A genetikus módszer azon elvek előtérbe állítását követelte, melyek ellentéte a kérdést vitássá teszi, melyekre ezt visszavezetni, az okkapcsolatot feltüntetni kellett. De az eldöntés az általam ugy nevezett bírálati (aesthetikus) módszert nem nélkülözheti, melynek szellemében vizsgáltam az exceptio veritatis következni ényeit, a felvett czélra alkalmasságát. A felel et jelentőségét abban látom, hogy benne is határszabást követelnek az erkölcs és érdek, köztilet és egyén eszméi. Önök belátása és hajlama fogja eldönteni: nagyobb baj, kár, veszély-e, az igazat esetleg nem mondhatni, vagy a gúny s megvetés pelengérjére állíttathatni ; a közérdeket a jogon kívül jog szine alatt nem érvényesíthetni, vagy a biztonságot koczkáztatni s az egyént a nemi fátumnafc feláldozni? „Nagyobb baj, kár, veszély" alatt értem ugy azt, hogy erkölcstelenebb-e, valamint azt, hogy czélszerűtlenebb-e ? T. szakosztály! A törvényhozás terén is lehetséges a túltermelés; azon hiedelem, hogy a keresletnek itt követnie kell a kínálatot, szüli azon erkölcsi krisiseket, melyeken a rövidlátóság csalódása kétségbeesik, kitűnő erők improductive pazaroltatnak. Hazai jogéletünk virulását nem látom biztositva, ha néhány kielégített elme kedvéért áthidalhatlan örvényt ásunk a jog s élet között. Ha eszmékre hivatkozunk s szerintük intézményeket alakítunk, ne feledjük, hogy az eszmék olyanok mint a fénysugarak: csak fogékony testen hatnak át; az intézmények olyanok mint a színek: a fénysugár hulláma a környező médiumhoz idomul. Az egy fény számos színre töretik, de nem a testek világosab bak színezetük szerint. Indítványozom az előadottak alapján; „mondja ki a t. szakosztály, hogy becsületsértés-féle perekben az exceptio veritatis csak jogellenes tényekre nézve engedtessék meg." "^Belföldi jogesetek. Válóper. (M. B.) Jánossy Pálnak, Fröblich Henriette elleni válóperében A pest-vidéki királyi törvényszék 1873. évi márczius 26-án 2198. sz. a. következőleg itélt: Felperes Jánossy Pál és alperes Fröhlich Henriette közt, kik mindketten ágostai evaugelika hitvallásuak, a Maglódon 1669. július 3l-én ágost. evang szertartás szerint kötött házasság engesztelhetetlen gyűlölség indokából bíróilag felbontatik és a felek végkép el válaszlatnak oly módon, hogy ujabb házasságra lépni szabadságukban álland, felperes férj pedig elvállalt kötelességhez képest leánygyermekének gondviselésére köteleztetik. Mely ítéletnek jogerőre emelkedése után ezen elválasztásnak az anyakönyvben i feljegyzése eszközöltetni fog. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek és Herczeg János házasságvédő ügyvédnek mindkét féltől külön fizetendő 20—20 forint határoztatik, Heribán János felperesi ügyvéd díja 40 frtban, néhai Oberrecht Frigyes alp. ügyvédet Illetett dij 40 forintban saját feleik irányában megállapíttatik. Indokok. Felperes, házassági válókeresetét engesztelhetetlen gyűlölség alapján indította, alperesi részről pedig az elválás elleneztetik, de mivel a lelkészi bizonyítvány a törvény szabályainak megfelel, az e részbeni ellenvetés figyelembe vehető nem volt, a felhozott engesztelhetlen gyűlölség kimutatására beperesltett tanúknak kihallgatását kellett elrendelni, azonban a házassági hűségnek megszegésére felhívott épen érdekeltnek kitűnt tanúkat, mint az Ugy érdemére nem tartozókat, valamint az alperes hozományának igazolása iránt előadottakat a polg. törv. rendtrts 192. és 196. §§ ainál fogva mellőzni kellett, — a mennyiben e körülmények azon oknál fogva is, mivel a felek már korábban külön laktak és elválásuk esetére nem egyezkedtek ; más részről pedig felperes a leányáról való gondoskodást elvállalta, és annak eddigi teljesítését igazolta, de alperes nem is bizonyította, hogy felperesnek birtoka lenne, ezekre nézve külön intézkedés nem tétethetik. Mivel pedig a kihallgatott tanúknak val" lomásaival bebizonyítva vaunak azon körülmények, miszerint alperes a felperest, mint hites társát botrányosan, az utczán menők előtt is, és férjéhez mint hivatalnokhoz járt peres felek hallatára rágalmazva, többszörösen éktelen lármával becstelenitette, nemcsak, sőt vasúti utazás alkalmával és más helyeken és többek előtt kisebbítve veszélyes fenyegetéseket is használt ellene, melyek alperes részéről kétségbe sem vonatnak, azon felül felperes férje, mint hivatalnok ellen annak elöljárói és felsőbbsége előtt, annak életfenntartási módjától való megfosztásán törekedett, sőt hiteles tanúk vallomása és beismerése szerint is, — hihetőleg babonaságból — vakandok-telemet és döglött kutyafekhely porát kivánt használni, melyeknek használata az egészségre és életre veszélyes; mindezek, habár alperesnő felperes iránti szeretetét szóval terjeszti is, csak ellenállhatlan gyülölségre és elvitázhatlan ellenszenvre mutató tényeknek tekintendők és felperes nem kényszeríthető ily körülmények miatt az alperessel való házasság folytatására. És miután az ágytól és asztaltól való elválasztás utáni békéltetés is sikertelen maradt, a polg. prdtrts 136-ik §-ában fenntartott 1786. évi házassági szabályzathoz képest, engesztelhetetlen gyűlölség miatt, a házasságot felbontani, a házas feleket végkép elválasztani kellett. A perköltségek a prt. 251. és 252. §§ ai szerint kölcsönösen megszüntettek és az ügyvédi dijak a felek irányában meghatároztalak. Házasságvédőnek ezen itélet elleni felebzése folytán a pesti királyi itélő tábla 1874. évi február 17-én 3381. szám alatt következő végzést hozott: Tekintve, mikép alperesnek azon előadását, hogy az 1870. évi július 23-ról kelt és a periratokhoz csatolt lelkészi bizonyítvány szerint peres feleknek együttes jelenlétükben megkísértett papi békéltetés után a felek hoszszabb ideig békességben együtt éltük, fölperes meg nem czáfolta, mégis a lelkészi békéltetés alperes előadása szerint, de a mellékelt 1871. évi július 24-én kelt lelkészi bizonyítványból is kivehetőleg, mindkét félnek személyes meghívása és jelenléte mellett, újabban meg nem kisértetett, a bírói békéltetéseken pedig alpe-