Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 33. szám - Belföldi jogesetek. Válóper

— 246 — res az elválasztásnak mindenkor ellene mondott ; ugyanazért az eljáró királyi törvényszéknek Ítélete ícloldatik és peres felektől egy újab ban, a feleknek személyes meghívása mellett szabályszerüleg cszközlendő lelkészi békéltetésről szóló bizonyítványnak beszereztetése és a lelkészi békéltetésnek sikerre nem vezetése esetén, peres feleknek még egy izbeni fa réi békéltetése és a kifejlendőkhöz képest újabb határozat Lozatala elrendeltetik. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszt adott be, mert, peres felek egymástól elválva kUlön külön helyeken laknak, és igy illetékes lelkész, ki előtt a békéltetés megkísértendő volna nem létezik, miután az egyik félnek lelkésze a másik félre nézve nem illetékes, és igy a királyi itéHtábla az 1791. XXVI. t. ez. illetve 1786. márczius 6-iki lüggeléknek ellenére az elválást ezen intézkedése által lehetetlenné tenné. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék ezen semmiségi panasz folytán 1874. évi május 19-én 4147. szám alatt következő végzést hozott: A polg. törv. rendtartás 36-ik §-a világos tartalmánál fogva, a mindkét felekezetű evangélikusok házassági Ügyeire, valamint az eljárásra nézve az előbb érvényben volt utasítás és törvényes gyakorlat továbbra is fenntartatván, és igy jelen ügy a szerint lévén elbírálandó, miután jelen esetben semmiségi eset fenn nem forog, a felperesi alaptalan semmiségi panasz elvettetik. Örökség tárgya-e a majorsági zsellérség? (M. B.) Gacsura János felperesnek, 6acsura Mihály alperes elleni, a gánoczi 12-ik házszámu zsellérségre nézve a törvényes öröklési jog s osztály iránti igénynek elismerése iránt a lőcsei kir. törvényszék előtt folyamatba tett s rendes eljárás szerint befejezett perében az emiitett királyi törvényszék 1873. évi deczember 30-án 7580. szám alatt következő i t é-1 et e t hozott: Felperes keresetével elatasittatik és köteleztetik az Ítéleti díjon kívül alperesnek okozott és 62 frt 14 krra mérsékelt perköltségeket 15 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Felperesi ügyvéd munkadijai és kiadásai 36 frt 44 krban; alperesi ügyvéd munkadijai 8 kiadásai pedig 62 frt 14 krban, saját feleik irányában megállapittatnak. Indokok: Az 1853. évi márcz. 2-án kelt nyilt parancs 2. 3. 4. és következő §§-ai rendelete szerint az úrbéri telkek, maradványföldek és úrbéri zsellérségek azon birtokosoknál tulajdonokul maradnak, kiket az 1848. évi törvény azoknak használatában talált, és kik addig az úrbéri munkákat a földes urnák kiszolgáltatták; ezen törvényes elv szerint testvéreiknek, vagy egyéb oldalrokonaiknak, a kik az urbériség használatában nem voltak, és ezért szolgálmányokat nem teljesittetek, joguk nem lévén atyai örökség vagy más családi viszony cziine alatt az úrbériség egy részét követelhetni. Hasonlóan az idézett nyilt parancs 19-ik §-a a majorsági zsellérségekre és földekre nézve a jelenlegi birtokállapotot, a szerződéses, vagy eddigelé divatozott szolgáltatások mellett fenntartatni rendeli, az ilyes földeken fekvő tartozások megválthatását megengedvén. Ezen inegválhatáshoz tehát e szerint csak a jelenlegi birtokosoknak joga lévén, miután a 4-ik, 12. és 13-ik számok alatti csatolmányokból, valamint az alperesi tanúk hit alatt tett vallomásaikból kiderül, hogy a gánoczy 12 ik szám alatti majorsági zsellérség és ahoz tartozó földeknek, az uri munkák teljesítése melletti használatában a perfelek közös atyjck Gacsura János 1860. évig volt, akkor történt halála után pedig özvegye alperes fia segítségével a gazdaságot vitte és az úri munkát teljesítette és 1864-ik évben a zsellérséget egészen alperesnek által adta, mig a többi két fiú, felperes János és Mátyás, mindjárt atyjuk halála után folyvást más embereknél szolgáltak, e szerint tehát bebizonyíttatott, hogy 1860. évtől, egész 1872. év végéig alperes maga a zsellérségtől járó szolgálmányokat teljesítette, hogy Tkacsik József volt töldesura által a 12. sz. alatt kiállított és hittel is megerősített bizonyítvány szerint zsellérnek csak ő ismertetett el, és a 11. szám alatti csatolvány szerint az úri szolgálmányok iránti felszámítások (computusok) csak vele tartattak; kiderülvén továbbá a 7., 8., 9. és 10 ik számok alatti mellékletekből, hogy a fennebbiek folytán alperes a többi gánoczi majorsági zsellérekkel a volt földes ur ellen a megváltási pert megindította és ezt megnyervén, a 10-ik szám alatti egyességet kötötte. Kérdésen kívül áll, hogy alperes ezen szerződés által nyert birtok tulajdonábani részvételét felperesnek jogosan megtagadja. Ellenben felperes sem tanúval, sem más módon be nem bizonyította, hogy atyja halála után anyját vagy alperest az uri munka teljesítésében felsegítette volna, ugy be nem bizonyi otta azon állítását sem, hogy alperesnek a megvál tási per költségei fejében péuzt fizetett, és az utóbbi neki megígérte volna a birtoknak felét, ha a per kedvezően eldől; mert a perfelek testvére Gacsura Mátyás vallja ugyan, hogy alperes felperest a megváliási p^rköltségekhezi járuláshoz fclszóllitotta, s hogy ez neki ezen költségekre 3 frtot adott is, arról azonban ezen tanúnak tudomása nincsen, hogy alperes felperesnek a nyerendő birtok feléréséét megígérte volna. A többi felperesi tanúk ellenben, a menynyiben látták is, hogy felperes alperesnek 3 frtot a perköltségekre adott, mindazonáltal megmondani nem tudják, váljon kölcsön vagy más és minő czim alatt fizettetettek legyen ezen 3 rtok, arról azonban, mintha alperes a birtoknak egy részét megígérte volna felperesnek, ezen többi tanúknak is semminemű tudomásuk nincsen. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani 8 mint pervesztes félt a prdtrts 25 l ik §-a szerint a perköltségek megfizetésében elmarasztalni kellett. Az ügyvédek munkadijai s kiadásaiknak saját feleik irányábaní megállapítása a prdtrts 252-ik §. rendeletéhez képest történt meg. A pesti királyi Ítélőtábla felperes nek felebbezése folytán 1874. évi márczius 9-én 6685. szám alatt következő Ítéletet hozott: Az elsőbiróság itélcte megváltoztatván, alperes köteleztetik a felperesnek vele közös törvényes öröklési jogát a gánóczi 12-ik öszszeirási számú zsellérházra, beltelek- és hozzá tartozó kültelki illetményekre elismerni, fennhagyatván joga felperestől a szolgálmányok megváltása iránti perben felmerült költségeinek aránylagos megtérítését követelhetni, a jelen per költségei azonban kölcsönösen megszüntetvén, az elsőbirói Ítéletben megállapított ügyvédi dijak érintetlenül hagyatnak. Indokok. Tekintve, hogy az 1853. márczius 2-án kelt úrbéri nyilt parancs csak a volt földesúr és jobbágyok közötti viszonyokat szabályozván, a volt jobbágyoknak egymás közti jogviszonyairól illetőleg öröklési igényeiről nem rendelkezett, tekintve továbbá, hogy az alperes által 8. és 9. sz. a. beügyelt ítéletek szerint a pertárgyát képező zsellérség a peres felek jogelődei által szakadatlanúl birtokoltatott s alperes is beismerte, hogy a zsellérséget a közös apa 1860. évben bekövetkezett haláláig haszonélvezvén, az csak annak halálával került alperes birtokába, tekintve végre, hogy a szolgálmányok teljesítése s azoknak a telek egy részének átengedésével lett megváltása magában véve alperes részére még külön szerzési czimet nem képez, a per alatti zsellérség atyai hagyatéknak tekintendő s ez alapon arra a felperesnek alperessel közöo öröklési joga a jelen perben ki nem derített hányad mellőzésével megállapítandó volt. A perköltségek kölcsönös megszüntetése a per körülményei által van indokolva. Ezen másodbirósági Ítélet ellen felperes felebbezett, és előadja, mikép a per alatt lévő zsellérséget a peres felek édes atyjuk hagyatékának tékinteni nem lehet, mert a peres felek édes atyjuk ezen zsellérségnek csak haszonélvezője lévén, annak tulajdonjoga 1872. évi május 27-ikéig a földes urat illette, ki földesúri jogánál fogva a kérdéses zsellérséget a peres felek édes atyjuk halála után a szolgálmányok felvállalása mellett alperesnek, és pedig 1860-ik évben haszonélvezeti, 1872-ik évben május 27-én pedig tulajdoni joggal adta által, a mint ezt az ide mellékelt 19-ik szám alatti bizonyítvány is tanúsítja, és így tehát a kérdéses zsellérség, osztály tárgya nem lehet és pedig annál kevésbé, mivel a per során kétségtelenül be lett győzve, hogy felDeres sem szolgálmányokat soha nem teljesített, 3em megváltási pert nem támasztott, sőt ebben alperest sem segítette. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi juniús 17-én 5003. sz. a. következő Ítéletet hozott: A pesti kir. ítélőtáblának fennebbi keletű és számú ítélete a perköltségeket kölcsönösen megszüntető részében helyben hagyatik; az Ugy érdemére nézve azonban megváltoztatván, e tekintetben az elsőfolyamodási törvényszék ítélete hagyatik helyben. Indokok. Mert a kérdésben lévő majorsági zsellérség, mielőtt annak megváltható természete bíróilag kimondatott volna, földes úri rendelkezés alá esvén, felperes édes atyjának családi birtokáúl nem volt tekinthető, miután pedig felperes édes atyja még 1860. évben halt el, azóta pedig egészen a megváltásig vagyis 1872. évig a földesúri szolgálmányokat egyedül alperes teljesítette a földes úr részéről szinte csak ő ismertetett cl a zsellérség haszonélvezőjéül, sőt a megváltási per is az ő felperessége alatt indíttatván és a 8. és 9. szám alatti Ítéletek javára hozatván, annak folytán a megváltási szerződés is vele köttetett; mindezeknél fogva felperes abbeli kérelme, hogy a kérdéses zsellérség atyai hagyatéknak kimondassák, törvényes alappal nem bírván, e részben a másodbirósáiíi Ítélet megváltoztatásával, az elsőbirósági itélet volt helyben hagyandó. A perköltség kölcsönös megszüntetése az Ítéletek különbözősége s a per körülményeiben találja indokolását. Külföldi jogesetek. Jézust káromló nyilatkozat istenkár oml ás f állapít meg az osztrák büntető törvénykönyv 122. %-ának a) pontja értelmében. V. J. A chrudimi törvényszék által 1874. márcz. 7-én a vallásháboritás bűntettében bűnősnek, mondatott ki a fennebb említett §. értelmében, mivel 1873 okt. 5-én az isteni tiszteletnél tartott prédikátió megbeszélése alkalmával a korcsmában a megváltót káromló nyilatkozatot tett. Az ezen itélet ellen beadott semmiségi panaszban a vádlott tagadta a dolust ós bebizonyítani iparkodott, hogy nyilatkozatában nem foglaltatik istenkáromlás. Mert a törvény egészen eltekint a keresztény állásponttól és ennélfogva csak azon legmagasabb lényre vonatkozhatik, melynek imádása az államban fennálló hitfelekezetek mindnyájánál megvan. A bécsi legfőbb törvényszék mint semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette következő indokokból: A mennyiben a semmiségi panasz azt kivánja bizonyítani, hogy vádlott nem volt beszámítható állapotban és nem is gonosz szándékkal tette az illető nyilatkozatot, ezen két momentum a ténykérdéshez tartozik, mire nézve a semmitőszékre a bűnvádi eljárás 258. §.-a szerint irányadó az első folyamodásu törvényszék által cyert meggyőződés. Tehát a fennforgó esetben a semmitőszék csakis azon kérdés eldöntésébe bocsátkozhatik, váljon vádlottnak incriminált nyilatkozatára a törvény helyesen alkalmaztatott-e vagy nem. Ezen kérdésre pedig igenlőleg kell felelni, minthogy a törvénynek illető passusa igy szól: „Aki beszéd,tett, nyomtatvány vagy elterjesztett iratok általlstent káromolja." Ezen szöveg kétségkívül az Ausztriában létező törvényesen elismert vallásfelekezetek oltalmát czélozza és az egyes elismert vallásfelekezetek dogmáit kivánja megóvni a sértések elől. Már pedig nem lehet kételkedni azon, hogy Ausztriában, mely-