Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 32. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt - A igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról
— 235 -sét a kir. ügyészek vették át. Tagadhatlanok a kir. ügyészségek és különösen a budapesti kir. főügyésznek e tekintetbeni érdemei, miket utazásai, szorgos ügykezelése, buz-ósága s humanismusa által szerzett. A mit tehettek, megtették, és eszközölték. De mind a kir. ügyész-Bégek, mind a törvényszékek jelentéséből kiviláglott, miszerint egy általános szabályzat, mely az ellenőrzést, a bánásmódot és az alkalmazott személyeknek kötelességeit, végre a fe gyeimet szabályozza, szükséges. Nem voltak ily szabályok, és igy ezen kérdések nagy részben vagy a régi gyakorlat, vagy egyes intézkedések és az illetők belátása szerint tárgyaltattak. Ez volt az oka, hogy szakférfiakból alakult bizottságra biztam oly szabályrendeletnek kidolgozását, mely lehetőleg ezen bajokat eltávolítsa, azoknak elejét vegye. A kidolgozott szabályrendeletet közöltem mind a két kir. főügyészszel véleményadás végett, (Zaj a baloldalon,) és miután azok véleményüket beadták, átvizsgáltam, s azt febr. 18-án ki is hirdettem és az illetőkkel közöltem. Ha valamely munkának szelleméről akarunk Ítéletet mondani, én ugy hiszem t. ház, nem szabsd annak csak egyes §§-ait figyelembe venni, mert azok az egésznek szövegéből ugy szólván különválva, más színben tűnnek fel, mintha azokat összefüggésben, az egész rendelettel figyelemre méltatjuk. Ezért legyen szabad nekem ezen szabályrendelet néhány főbb intézkedéseit a t. házzal közölni. (Halljuk!) Reménylem, azok azt fogják bizonyítani, hogy ezen szabályrendeletnek egyik főczélja ugyanaz volt, miszerint a büntetésnek czélja meg ne hiusittassék; a másik czélja pedig az, hogy a fogolyban mint embertársunkban, megbecsüljük azt, a mit megbecsülnünk kell, t. i. emberi állását és szellemi és testi szükségleteire kellő figyelemmel legyünk. A szabályrendeletnek 4. §-a világosan azt mondja, hogy börtönökbe és fogházakba senkit sem szabad befogadni birésági rendelet, Ítélet és intézkedés nélkül. Ha azonban rendkívtilileg mégis valamely közigazgatási közeg valakit letartóztatna, azt tüstént a bírósággal tudatni és a bircságnak az iránti határozatát pedig a letartóztatás helybenhagyása vagy megszüntetése tes ritka elvetemültsége és a bün iszonyú nagysága, mint esetleg annak be nem számithatása mellett. Mert valamint mi a szúnyog életét semmibe se veszsztik és belső küzdelem nélkül megöljük, hogy szúrásának kellemetlen érzetétől megkiméljük magunkat, ép ugy nem ingadozik a mérleg oly teljesen elvetemült és évek során át mélyen sülyedt ember kezében, minő a megejtett vizsgálat szerint Brettschneider volt, midőn az egyik serpenyőben hat garast lát, melyekből ismét pár napig elél, a másikban pedig egy ember életét, melylyel mit sem törődik, és kinek álma oly csábító a tettre! Hány esetben indította a szidalmazó szó, egy arezulcsapás az ifjú szolgáló pórleányt gazdája házának felgyújtására. Az ok és okozat közti aránytalanság sokkal nagyobbnak látszott, hogysem a tett ily egyszerű magyarázatával be lehetett volna érni; valami harmadiknak is kellett itt közreműködni és tudományosabbnak látszott „beteges ösztönt a gyujtogatásra" felvenni. Pedig sok egyéb okon kivüloly közel álltjannak megfontolása, hogy a tettes neveletlen, ostoba, amellett gonosz indulatú még félgyermek volt, mely mint ilyen könnyen indíttathatott arra, hogy bosziiját ily kényelmes és titkos uton lehűtse. Itt is a tettes álláspontjáról tekintvén a cselekményt, az indok csekélysége a maga valódi világában fog előtűnni. Ép oly tarthatatlannak fog bizonyulni a c) pont alatt felhozott azon ellenvetés, miszerint a bűntények egész sorozatánál, pl. érzékiségi gerjedelemből eredt bűntényeknél, valódi indok nem is található. Ugy látszanék valóban, ba a bűnös indok fogalmát nagyon is szűk értelemben veszik, ugy hogy az csupán nyerészkedésre, valaminek bírására terjedne ki. Erre törekszik minden esetre a csaló, a tolvaj, az orgazda, a hamisító, a rablógyilkos stb., de nem a királygyilkos vagy a iránt 48 óra alatt az ügyészszel és a z illetővel közleni kell. Ezen intézkedés magában véve azt mutatja, t. ház, hogy az egyéni szabadságot ezen uton is megóvni, az igazságtalan letartóztatást megakadályozni, vagy legrövidebb időre szorítani czélom, szándékom volt. A mi a bánásmódot illeti, a 7. §. világosan mondja, hogy a vádlott letartóztatása kellő elővigyázattal történjék, de egyszersmind a becsületnek, a személynek lehető kíméletben tartásával foganafosittassék; különös kímélettel kell az eddig feddhetlen egyénekkel bánni. A 10. §. szerint azon hivatalos személy, ki valamely befegettvagy elitélt egyénnek letartóztatásá' vagy megbüntetését törvényellenes sanyargatásokkal súlyosbítaná, a mennyiben ezen tett bűnvádi eljárás tárgyát nem képezné, fegyelmi uton vonandó feleletre. A foglyok osztályozásáról, szabad levegőn mozgásáról, tisztaságáról, de még oktatásáról is mindazon intézkedések történtek, a melyek annak a czélnak előmozdítására, hogy a fogoly megjavittassék, megfelelnek. Itt van a 41-ik §., a hol az mondatik: a körülményekhez képest közhasznú ismeretekben, mint felnőttek oktattassanak, esetleg részökre osztályonként közérdekű tárgyakról népszerű felolvasások is tartathatnak. A mi a vizsgálati foglyokat illeti, ezekről egészen külön fejezet rendelkezik. Elvül ki van mondva, hogy a vizsgálati foglyok a többiektől elkülönitendők, az egésznek szelleme, hogy arra szorittassék csak a fegyelem, a mi feltétlenül szükséges a rend fenntartására, szabadságuk csak annyiban szorittassék meg, a mennyiben a vizsgálat czélja megkívánja. Innen van, hogy a 115. §. szerint a vizsgálati fogoly, ha anyagi körülményei megengedik, saját vagyonából élelmezheti, ruházhatja magát. Az olvasás neki megengedtetik s egyéb könyveken felül a tudományos müvek, sőt a szükséges elővigyázat mellett még a hírlapok s folyóiratokjolvasása is, (Mozgás balfelől) valamint az írással való foglalkozás is meg van engedve; sőt ha talán valakinek csekélységnek is látszanék, nemcsak az foglaltatik abban, hogy a fogoly „Ön"-nel szólittassék meg, (Zaj balfelől) hanem még az is, hogy kalitkama| i W.JW%. _-ra--..i_i. ----.< -.- .u-.uiu.4_i i.-i-i-u-. nemi erőszaktevő. A valódi bűnös indok egészen más természetű, és az önző vágyó dás jogellenes kielégítésének öntudatos ösztönében áll, bármily nemű vágy legyen is az, irányuljon az akár bírásra, akár érzékiség, boszuszomj és hiúság kielégítésére, vagy álljon csak rakonczátlanságból, mely eléggé gyakran az egyedüli, de valódi indok kisebb vétségekre, sőt a kisebb és nagyobb útezai suhanezok nagyobb bűntényeire, a lámpabezuzástól kezdve egészen föl a gyujtogatásig. Ide tarto/.nak némely látszólagosan oly nehezen magyarázható és időről időre megújuló aljas tettek, mint idegen emberek ruháinak szétmetszése, kénsavvali leöntése, az úgynevezett piqueur-ők, stb. *) Figyelmet és fclemlitést érdemel, miszerint van valódi öröm a roszban is, és kéjérzet a kegyetlenségben, mi azután oly bűntetteket eredményez, melyeknek hallatlan volta, ha e szomorú tapasztalat figyelmen kívül hagyatott, elég gyakran a be nem számitható kedélyállapot téves következtetésére vezetett. Egyes gonosz suhanczoknál látjuk már nyilatkozni e jellemvonást a gyönyörben, melyet állatok csonkításában és kínjaik szemlélésében éreznek, és igy voltak az emberiség szerencsétlenségére'Nérók és Tiberiusok, állati természetek, melyeknek az volt gyönyörük, hogy mások pusztulását, kinzását és gyötrelmes halálát okozzák. Számos eset a történelemből és az *) Pl. a leánygyalázúk Augsburgban : 1819-ben. Ugyanis Augsburgban egy éjjel 15 leány sértetett meg. A 37 éves Bertle Károly bevallotta, miszerint ő sértette meg valamennyiüket, de állitá, hogy nagy vigyázattal volt, nehogy őket veszélyesen sértse. (E körülmény igen fontos és jellemző a tettes kédélyállapotára nézve a tett idejekor.) Mentségül .,ellenállhatlan ösztönt" hozott fel. Hét gyilkot találtak Lála. Minthogy a tettes beszámithatása ellen semmi ok nem szólt, a törvényszék a „beteges-ellenállhatlan ösztön" gyógyítására 4 évi fegyliázt'ogságot szabott, mi ez ösztönt valószínűleg meg is gyógyitottta. daráknak és cserépvirágok tartása meg legyen engedve az illetőknek. (Élénk derültség balfelől. Halljuk!) T. ház! Az utóbbi talán csekélységnek látszhatik: de én ugy gondolom, hogy annak ki szabadságától meg van fosztva, a ki embertársaitól el van különítve, arra nézve az ily kedvezmény is nagy jótékonyság. (Ugy van! jobbfelől.) Felhoztam én ezt (Halljuk! Halljuk!) a rendelet szellemének jellemzésére és meg vagyok győződve, hogy tekintve a mi viszonyainkat, tekintve népünk műveltségi állapotát, tekintve azon egyéneket, kik a börtönfelügyelettel foglalkoznak, de még azon általános elvekre is, melyek a börtönrendszerre nézve most el vannak fogadva, azon végső határig mentem a humanitás tekintetében, a melyen tulraenni nem lehetett, a melyen tul menni annyit jelentett volna, mint a fogda czélját koczkáztatni. (Elénk helyeslés, felkiáltások: ugy van! jobb felől.) S azért én nem tartok attól t. ház, hogy ha ezen szabályrendelet akár mily nyelvre lefordíttatván a külföld kezébe kerülne: nekem pirulnom kellene azért, hogy a humanismus elveit megszegtem volna, (Helyeslés jobbfelől.) sőt bátran hivatkozbatnám mindazokra, kik ez ügygyel foglalkoznak: vál jon nem foglaltatnak-e benne mindazon szabályok, melyek e tekintetben másutt is czélirányosaknak és olyanoknak bizonyultak, h gya börtönök és fogdák természetes rendeltetésével összeegyeztethetők. (Ugy van! jobb felől.) Ezeket előre bocsátottam, hogy a szabályrendeletnek szellemét, irányzatát és a humanismusra való tekintetét is feltűntessem; de a fegyelmi hatalomnak a gyakorlata? A fegyelmi hatalom gyakorlata t. ház, az én meggyőzó'désem és mindazok meggyőződése szerint, kik ez ügygyei foglalkoztak, alphája és ómegája a börtön-rendtartásnak és fegyelem nélkül a börtönben sem a,rendetfenntartani, sem annak czélját elérni nem lehet. A fegyelemre nézve alig voltak határozott szabályok, a fegyelmi hatalom legtöbbnyire önkényszerüleg gyakoroltatott, a mik a fegyelemre vonatkoztak, az illetők belátásától függtek. orvos-törvényszéki irodalomból például szol. gálhat erre. Ilyen volt Charleroi gróf, (Bour bon) kire egyéb gyilkos ságok közt rábizonyult, hogy egy szolgát mint vadászható állatot a háztetőről! lelőtt (mert több értékkel egy szegény szolga élete előtte nem birf); ilyen a gonosztevő, kiről Bottex elbeszéli, hogy fiút dobott a vizbe, hogy menekülési erőlködéseiben kéjeleghessen, ilyenek voltak azon asszonyszörnyek, kik férjeiket, gyermekeiket és szomszédjaikat megmérgezték és halál- kínjaikban gyönyörködtek, és ilyen volt a természet-ellenes anya, ki nyáron nagy mennyiségű szúnyogot szedett, melyeket kisdedéhez zárt, hogy azt igy kivégezze. Voltak orvosirók, kik elég fölületesen ilyen és hasonló esetekből külön kóralakokat, beteges ösztönt és gyilkolási gyönyört állítottak fel, holott az nem egyéb, mint a gonoszság és a bűn legiszonyúbb alakjában, mely zabolátlanul a gonosz szellem legszélsőbb ingereinek készségesen enged. Ahol az i g y értelmezett indok, a valódi bűnös indok a fennforgó esetben kipuhatolható, hol ez indok kellőleg méltányolva a tettes előéletével és gondolkodás-módjával összhangzatba hozható, ott ez egyik legbiztosabb jeléül tekinthető a tettes beszámithatóságának; és megfordítva, ha valamely feltűnő és rendkívüli cselekménynél, ennek'magyarázatára szolgáló önző indok nem található, ott erős gyanú támad az elmekór jelenlétére, mely rendesen kilesz deríthető. Mert a bűntettes tudja, mit akar, indokai (az 8 szempontjától) megfoghatók és észszerüek. Az elmebetegnél indokegyátalán nem deríthető ki, minthogy öntudatához nem jutott, vagy mivel múlékony érzéki csalódások és tévengések, mikre nem is emlékezik, unszolták a tettre, vagy pedig az indok csak látszólagosan eszes, de tényleg helytelen és csaleszmék által meghamisított feltételeken alapszik. (Folytatása következik.)