Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 32. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt - A igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról

- 236 — Itt most már azon kérdést intézi hozzám | Debreczen város érdemes képviselője, hogy mint tudom én azt, hogy a királyi ügyészre bizlam a fegyelmi hatalmat, összeegyeztetni az 1869. lV-ik törvényczikknek 20. és 21-ik, az 1871. XXXIII. t. cz. 25. §-ával. Biztam a királyi ügyészekre azért, mert a kir. ügyészekről szóló törvénynyel, különösen az 1871. XXXIII. t.cz.25. §-ával én azt nemcsak összeegyeztetni tudom, hanem abból azt következtetem, a 25. §. t. i. rzt mondja: hogy az ügyésznek kötelessége a törvényszéki fogházakra felügyelni. Ha a felügyelet magában mint alkotó részt nem foglalná is a fegyelem feletti őrködést, a fegyelem meghiúsítására irányzott cselekvéseknek megtorlását, világosan kifejezi azt folytatásában a 25. §., midőn azt mondja : őrködik a kir. ügyész a felett, hogy a házi rend és a fegyelmi rend iránt fennálló törvényes rendeletek pontosan végrehajtassanak. (Helyeslés jobb felől.) Mi érthető a pontos végrehajtás alatt ? mint az, hogy fo^anatosittnssék az, a mi szükséges, az akadályok elhárittassanak, a szükséges eszközök alkalmaztassanak. A jogerejüvé vált Ítéletekre nézve pedig egyenesen azt mondja, hogy azoknak a végrehajtását eszközeltetni, a felügyeletet gyakorolni a királyi ügyésznek, a főfelügyeletet pedig gyakorolni a kir. főügyésznek hivatása. Hogy értelmezte azt, habár magában világosnak tartom, azon igazságügyminiszter, ki'ezen törvényt a ház elé terjesztette, bizonyítja az ügyészeknek adott utasítása, melyben meghagyatik, hogy a börtönökre nézve a fennálló rendeletek szerint intézkedjenek. Ezt mutatja azon szabályrendelete, melyet a bilincselésre nézve kiadott, midőn t. i. a törvény a bilincselésuek, mint elŐvigyázati, biztonsági vagy fegyelmi es/köznek alkalmazása iránt, mind a vizsgálati foglyok, mind a fegyenczek személyére nézve addig, mig a törvényhozás ezt szabályozza, a szükséges intézkedést az igazságügyminiszterre bízta Ezen rendelet 7. czikkében világosan mondja: a bilincanek mint fegyelmi büntetésnek alkalmazását a kir. ügyészek, járásbíróságoknál a járásbiró, országos fegyházakban az igazgató rendelheti el és igy a fegyelmi büntetésnek alkalmazását egyenesen és határozottan a kir. ügyészre bizta. De kérdi, hogy tudom én ezt összeegyeztetni az 1869. IV. t. cz. 20. és 21. §§-aival ? A 20. §. azt mondja, hogy senkit nem szabad illetékes birája elől elvonni. A 21. §. pedig: hogy bíróságokat sem felállítani, sem megszüntetni, sem azok illetékessége körét a törvényhozás utján kivül megváltoztatni nem szabad. Hogy tudom én megegyeztetni intézkedésemet ezen §-okkal, erre a felelet magából a törvényből és a tőrvény intézkedéséből foly. Nem szabad senkit illetékes bírája elől elvonni mindazon ügyekre és kérdésekre nézve, melyek a törvéuy szerint a bíróságok hatásköréhez tartoznak. A mi a bíróság hatásköréhez törvény szerint nem tartozik, arra nézve az illetékes biró alól valakit elvonni nem lehet, mert a biró ezen kérdésekre nem illetékes. (Zaj. Halljuk!) A bíróságok hatáskörét az 1871. XXXI. t. cz. határozza meg, mely 18. §-ában elősorolja azon ügyeket, melyek a törvényszékek köréhez tartoznak, és midőn előbb betűk alatt elősorolja a polgári ügyeket, f) pont alatt a bűnvádi ügyeket említi, melyek törvény és törvényes gyakorlat szerint a társas bíróságokhoz tartoznafc. A bűnvádi ügyeket sorozta tehát a törvényszékek hatásköréhez; az én intézkedésem nem azon törvény elieu vau, hanem annak egyenes kifolyása, mert a 224. §. azt mondja, ha fogoly, vagy rab oly magasabb vétséget vagy büntettet követ el, mely világosan a köztörvénybe ütközik, vagy a mely fölött kétséges váljon nem ütközik-e. a köztörvényekbe, az a rendes bíróság elé tartozik, melyhez az eset azonnal feljelentetik. Bűnvádi ügyekre nézve, melyeket a törvénszékekbw. utánit, a fogoly is oda tartozik — illetékes birájatól el nem vontam, hanem oda utasítottam, a tuvá való. De nem tettem ezt a fegyelmi ügyekre nézve. És pedig miéit, t. ház ? Azért, mert épen a bíróságokról szóló törvény, mely azok hatáskörit meghatározna, a fegyelmi ügyeket nem emliti, hanem emliti a bűnvádi ügyeket; hogy különbség van a fegyelmi és bűnvádi ügyek közt, azt t. ház, ugy hiszem nem szükséges magyarázni. Hogy ezen különbséget az 1871. törvényhozás szem előtt tartotta, hogy nem történt az, ha valaki feltételezné öntudatlanul, hogy ott csak a bűnvádi ügyek említtetnek, azt azon törvényhozás intézkedései világosan mutatják. Midőn a VIIT-ik törvényezikk a bíróságokról intézkedik, mit mond 6. §-ában ? azt, hogy a hivatali büntettek a bűnvádi eljárás útjára tartoznak a büntető bíróságra nézve a köztörvények irányadók. A harmadik fejezetben mit mond? azt mondja, hogy a fegyelmi vétségek a fegyelmi eljárásra, a fegyelmi bíróságra tartoznak. Világosan megkülönbözteti tehát a bűnvádi eljárást a fegyelmi eljárástól. Ugyanazon évnek LII. törvényezikke, mely büntető jogunkban nevezetes változtatást tttt, a mennyiben a testi fenyítéket és a bilincset megszüntette, azt mondja l-ső §-ban; a testi fenyíték mint fő-, mint mellék , mint súlyosbító büntetés és mint fegyelmi büntetés megszüntettetik. A midőn pedig a bilincsekrő' szól, világosan mondja: a bilincsek alkalmazása mint büntetés eltörül etik. A bilincsek alkalmazását mint elővigyázati, biztonpági és fegyelmi eszközt mind a vizsgálati foglyok, mind a fegyenczek ellen az iga/ságUgyminisztcr külön rendeletben szabályozza addig, mig a törvényhozás az iránt nem intézkedik. így tehát, midőn a törvény a bűnvádi ügyeket sorolta a törvényszékek teendői közé, a bűnvádi é3 fegyelmi ügyek közt pedig világos különbséget tett, én a fegyelemre vonatkozó intézkedéseim által sem meg nem szüntettem, sem meg nem változta;tam a törvénynea a bíróságok hatáskörére vonatkozó intézkedéseit, sőt ha ellen'tezőlcg cselekszem, méltán lehetett volna kérdést tenni, váljon nem terjesztettem-e ki az illetékességet, mikor a törvényhozásnak világos szavai szerint a bűnvádi ügyek tartoznak ugyan a törvényszékekhez, a fegyelmiekről pedig intézkedés nem történt. így a törvény e tekintetben positive nem intézkedvén, sőt a mennyiben intézkedett, azt az ügyészekre nézve tévén, én a rendeletet nemcsak összeegyeztetni tudom a törvényekkel, hanem összeegyeztetni nem tudnám anak ellenkezőjét. (Helyeslés jobb felől.) Én intézkedésemet, t. ház, nemcsak törvényszerűnek tartom, de tartom egyszersmind czélszerünek is, mert az európai általános praxis szerint a fegyelmi ügyeknek kezelése nem a bíróságokra, de a börtönigazgatókra bizatik. így van az Dániának 1846 ki rendeletében; igy van az a belga rendeletben, mely 1856-ban adatott ki, ott az igazgató havonként a bizottságoknak tartozik referálni, mint Angolországban is a kisebb fegyelmi vétségek az illető fegyházi felügyelőnek hatásköre alá tartoznak és az 1843 ki magyar büntető javaslat, melynek cyomósságát és fontosságát egyáltalában elismerik, azok fölött, kik börtönben, azok fölött, kik fogságban vannak, hasonlag a börtönigazgatóságokat ruházta fel a fegyelmi hatáskörrel. Felruházta azzal az 1869. szabályrendelet az országos fegyházak igacgatóit. Ez 1871-ben, midőn az érintett törvények itt tárgyaltattak, közismeretü volt, ez iránt ki sem kétkedett, és a törvényhozás ezen intézkedés tudatával a bűnvádi ügyekel a törvényszékekhez utasította, a fogházi fegyelemről az ügyészi törvényben intézkedett. Áttérek most magukra a fegyelmi intézkedésekre, mennyiben azok tulszigoruaknak, kegyetleneknek látszanak. A fegyelmi ügyekre nézve itt is meg kell különböztetni Európa azon statusait, melyekben enyhébbek alkalmaztatnak, azoktól, hol szigoruabbak is vannak alkalmazásban. Ott, hol a fegyházakban elkövetett nagyobb vétségek, u. m. Angliában, teszem azt szökés vagy szökési kísérlet rendes bűntett-, vagy vétségként a bíróság által fenyütetrek, a közbűntettekhez tartoznak és a büntetés meghosszabbi tásával fenyíttethetnek, e fegyelmi büntetések enyhébbek lehetnek ott, a hol a vizsgálati foglyok vagy elitéltek is a magán-fogság elvei szerint elzárva tartatnak, mint teszem Belgiumban, mivel az eféle kihágások esetei ritkábban fordulnak elő, hasonlag enyhébbek. Ott is lehetnek enyhébbek a fegyelmi büntetések, a hol — a mit nem helyeslek — a testi fenyiték alkalmazása foganatba vétetik. A hol egyike sem fordul elő ezen körülményeknek, ott a rendnek fenntartása megköveteli, hogy a fegyelmi büntetésüknek czéljuknak megfelelőleg szigoruabban alkalmazassanak. A 225. §-ban elősorolt fegyelmi büntetések, megintés, megdorgálás, kedvezmények elvonása, alsóbb munkadijosztályba helyezés, böjt, raagánelzárás, sötét fogság, bilincs, kurtavas é3 földhöz lánczolás oly intézkedések, melyek majdnem minden fegyelmi szabályzatban előfordulnak, melyek az 1869-ben kihirdetett szabályrendeletben mind előfordulnak ugyanazon módon, mint itt vannak. Sőt vannak másutt sokkal szigoruabbak is, mint teszem a léczkamara, vagy kényszer-kabát, mely nem fordul elő. A kifogás itt leginkább a bilincsekre vonatkozhatik. De méltóztassanak a szabályrendeletnek szavait figyelembe venni: a bilincsnek, valamint a kurtavasnak és földhöz-lánczolásnak alkalmazására nézve az 1871. évi LII. tvczihk 5-ik § a alapján az 1872. évi január 26 án kiadottigaz8ágügymin;6zteri rendeletnek illető szakaszai irányadók. E rendelet szerint a bilincs mint fegyelmi fenyiték akkor alkalmazandó, ha a fegyelmi fenyítéknek más nemei elégteleneknek bizonyultak és akkor is rendszerint nem tarthat egy hónál hosszabb ideig; a kurtavas és földhöz-lánczolás csak a végső kényszerűség ritka eseteiben engedhető meg és egy napon, legfeljebb egy folyton hat óráu át tarthat. Az 1872 iki január 26. rendeletnek ezen intézkedései azóta folytonos alkalmazásban vannak. Más intézkedés is pl. hogy a bilincs ugy alkalmaztassák, hogy a bilincs kifelé hajlittassék, világos jele annak, hogy a "legszelídebb alkalmazását czélozta. Ha van észrevétel, az lehetne, hogy a jelen rendeletemben ki van mondva, hogy a bilincset mint f gyelmi fenyítést három havon át félbeszakítással alkalmazni lehet. Méltóztassanak börlöneink és fogházaíuk jelen állapotát tekintetbe veDni. A fegyelmi büntetések közül a magán-elzárást, a sötét kamarába zárást, de még az alsóbb munkaosztályba való szállítást sem lehet mindenütt alkalmazni; nem lehet alkalmazni azért, mert börtöneink azon egynehány év alatt, mióta azokat átvettük a hatóságoktól, nem rendeztettek be ugy, hogy mindenütt kellő számmal magánzárkák, hogy oly sötér kamarák, melyekbe az egészség veszélyeztetése nélkül lehessen valakit elzárni, léteznének. Figyelembe veendő még különösen, hogy ott, hol közös fogságban vannak többen és egymás segítségére lehetnek, a böjtöt sem lehet oly szigorúan végrehajtani, mint azt a fegyelmi eljárás czélja megkívánja. Ilyen körülmények között megfosztani a fogház fel ügyelő személyzetet azon egyetleD eszköztől, a mi van, hogy t. i rövid időre, vagy ismétlés esetében hoszszabb időre, de lélbeszakitájokkal a bilincset alkalmazhassák, annyi volna, mint a fegyelem fenntartását majdnem lehetetlenné tenni (Élénk helyeslés jobb felől.) Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a fegyelmi kihágásokhoz tartozik pl. az őrnek bántalmazása, fojtogatása, ütlegelése, a társaknak bántalmazása, szidalmazása, pl. ha a fegyencz a bútorokat összetöri, ha a munkát zavarja, az isteni tisztelet és oktatás alatt másokat bántalmaz, üti, sérti, ha szökési kísérletet tesz, ha meg is szökött és visszahozatik, ha az ajtókat, rácsozatot megrontja, vagy más eféle rendetlenségek folytonos elkövetését mintegy feladatának tűzte ki, akkor miként lehetne a fegyelmetszigoru fenyiték nélkül fenntartani ? Ha tekintetbe vesszük, hogy 21 ezer ember volt 1872-ben vizsgálati fogságban, országszerte elitéitettek büntettek miatt 16,504-en és ezek közt egy éven alul 13,355, kik törvényszéki fogházakban tartatnak; ha tekiu-