Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 32. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt - A igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról

— 234 — Szemle. Budapest, ju). 14. A polgári házasság fogalmának értelmezése. — Az ügyvédrendtartás felsőházi módosítása. Némely járásbíróságaink könynyelniü eljárásáról tanúskodik a következő eset. Egy járásbiró 1874. jun. 16-án jegyzőkönyvet vett fel, melyben D. Terézia bemondá, liogy ő Vajda Györgygyei polgári bázasságra lépett, már gyermekei is születtek és igy nagykorúságát elérte. Ezen bemondásra a járásbiró ur D. Teréziát mint férjezett Vajda Györgynét nagykorú örökösnek mondotta ki. Hogy mily fogalmai lehetnek a járásbirónak a polgári házasságról, azt ezen végzésből könnyen kivehetni. A képviselőház még mindig nem veszi elő az ügyvédrendtartás iránti törvényjavaslatot. Legnehezebb pontja a? alsó- és felsőház közti egyeténés létrehozásánál azon kérdés lesz: vpljou az alsóház által elfogadott tiszta kamarai bíróság, vagy pedig a felsőházban keresztülment vegyes biióság itéljen-e az ügyvédek fegyelmi ügyeiben. A felsőház fél, hogy a tiszta kamarai bíróság nagyon is elnéző fogna lenni. Legyen szabad ezen aggodalmak ellenében egy példát felhoznunk Csehországból, hol szintén tiszta kwmarai bíróság létezik, mely a fegyelmi hatóságot oly szigornan kezeli, hogy —ugy hisszük — a mi felsőházunknak sem hagy kívánni valót hátra. Idézzük egyszerűen a kamarai bíróság Ítéletét, melyben az eset is benn foglaltatik. ,,N. N. nr ügyvéd X. városában, bűnös azugirászat támogatásának fegyelmi vétségében és ezért ICO frtnyi pénzbirságban az X. városi szegényalap javára és a költségek viselésében marasztaltatik el. Indokok: Az elővizsgálat! iratokból kitűnik, hogy Y. közjegyző a zugirászat kihágásában bűnösnek találtatott. 0 maga ugy az ellene a zugirászat üzése miatt indított vizsgálat alatt, valamint ujabb kihallgatlatásánál is N. N. ügyvéd ellen azt vallotta, hogy az utóbbi késznek nyilatkozott neki beadványokat, melyeket ő, a közjegyző, szerkesztett, az ő ügyvédi aláírásával illetve ellenjegyzésével ellátni, és hogy megengedte neki, hogy szükség esetében ezen aláírást illetve elí lenjegyzést, önmaga is oda tegye, valamint hogy N. N. ügyvéd Y. közjegyző által tényleg szerkesztett iratokat, melyek ügyvédi signálást igényeltek, aláirt. Ezen adatokat lámogatja 15. tanúsága, ki eskü alatt bizonyitja, hogy N. N. ügyvédhez néhány, ha mm is sok, beadvány érkezett Y. közjegyzőtől signálás végett és támogatja Dr. K. vallomása, ki bizonyitja, hogy ezen beadványok Y. közjegyző irodájában szerkesztettek és annak Írnokai által tisztázíattak. N. N. ügyvéd egy esetben nem is tagadja, hogy egy ilyen aláirás az | övé. Ezen tények által N. N. ügyvéd bünös-I sége teljesen be vau bizonyítva és ennélfogva őt el kellett iiélui." — Ausztriában nem is jutna eszébe senkinek az ügyvédeket a törvényszé kefc vagy akár vegyes bíróságok fegyelmi hatósága alá helyezni; hiszen az esetleges visszaélések ellen ott van — mint nálunk it>lenne — a legfőbb ítélőszék mint correctiwim; csak nálunk akarjak a főrendek az ügyvédeket a bíróságok kezelő személyzetével egyenrangúnak tekinteni. Ken.éljük azonban, hogy a képviselőházé szándékolt degradatiónak ellent fog állani, mert különben nagyon könnyen megeshetik, hogy a tekintélyesebb ügyvédek egyáltalán nem lépnek a fegyelmi bíróságba s akkor az ügyvédek részvéte a fegyelmi biióságban anynyit ing érni, mint iucst némely ügyvédvizs gáló bizottságban! részvé'clük, — a melyekben egyszerűen leszavaz tatnak. Szavazógép szerepére pedig nehezen fog ügyvéd vállalkozni, ki önállóságára valamit tart. •fki igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról. Emlékeznek olvasóink a napilapokból, hogy Tisza Kálmán interpellatiót intézett az igazságügyminiszterhez az uj bönönrendtartás tárgyában. Ezen interpellatióra az igazságtigynjinisztfr ur f. h. 8-án adta meg a választ. A tárgy fontosságánál íogva közöljük alább némely csekélyszerííbb hihagyásokkal, ugy az interpellatió mint a válasz szövegét. A tárgyra különben még lesz alkalmunk visszatérni. Az interpellatió igy hangzik : Miután a t. igazságligyminiszter ur a I fogházak és börtönök kezelése tárgvában kik „IOT Ttaus" tárczáía. Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. (Casper törvényszéki orvostan áriak legújabb kiadása és egyéb források nyomán átdolgozta és magyarra áttette Dr. Kecsk e ruéti Lajus törvényszéki orvos Kecskeméten.) Közöljük *) ezen sajtó alatt levő műből ezúttal a 9. §-t, mely szól: Az elmezavarból eredt cselekménynek ismérveiről, A cselekmény az első, mi a biró előtt ismertté lesz, s ennélfogva czélszerünek látszik azon túlnyomóan lélektani ismérvek egybeállítása, melyek tekintetbe vétele indíthatja a birót a szakértői vizsgálat elrendelésére és melyek méltánylása és indokolása, egybekötve a meglevő ideg- és elmekór! ani tünetek megbirálásával, az orvos teendője lesz. E tekintetben következő mozzanatok méltánylandók: 1. Kiderítendő, váljon a tett elszigetelve állott-e a tettes szellemi életében vagy nem, és ngy támadt-e agyában mint villám a felhőtlen égboltozaton, vagy pedig nem volt-e inkább utolsó szeme a vétkes és bűnös kívánságok és törekvések hosszú lánczolutának. E pontnak kikutatása a legdöntőbb fontosságú, mert nem könnyen történik meg, hogy valamely ember egész eddigi életéhez egyszerre hűtelenné legyen és azzal ellenkezően cselekedjék, hacsak kórtani feltételek, elmezavar a tett idejekor nála az elhatározás szabadságát meg nem semmitették, mely elmekóros feltételek aztán rendesen kikutathatók és méltánylandók lesznek. Az irodalomban számos példák hozatnak fel ana nézve, a mit elszigetelt tettnek nevezünk, a midőn atyák, kiknél egész lefolyt életökben ily tettet nem lehetett *) Az előbbi közleményeket; L. „M. Themis" 1874. ti. és 13. számaiban. föltenni, gyengédséggel szeretett gyermekeiket egyszerre megölték. Másrészről azon egyéneknél, kik törvényellenes tetteik miatt már fenyítve voltak, megfontolandó lesz, ha váljon azokra is nem lelki zavar által indíttattak-e? 2. Tekinteibe veendők és kikulatandók a tett in do ka i. (Causa facinoris). E pontra nézve a vélemények igen eltérők, és mig némelyek azokat a vádlott lélektani megvizsgálására igen fontosaknak tartják, mások azokra semmi súlyt nem fektetnek. Azon okoskodás, hogy az emberek cselekményeinek indokai gyakran oly mélyen elrejtvék lelkökben, mikép azoknak felfedezése egy harmadik és igy a biró és orvos által is egyaránt lehetetlen, mi által tehát egyenesen a mindentudóra történik utalás, komoly czáfolatot alig érdemel, mert ez lényegileg nem egyéb, mint valamely nehézségnek kényelmes és nem tudományos uton való elmellőzése. Az indokok értéke ellenében felhozott ellenvetések közt fontossággal bír: a) hogy az emberek tetteinek indokai annyira különbözők, mint amennyire különböznek egymástól az egyének, b) hogy gyakran találhatni kétségtelenül beszámításra képes gonosztevőket, kiknél az indokok csekélysége alig számba vehető arányban, sőt a legkiáltóbb aránytalanságban áll az általuk elkövetett, gyakran legiszonyúbb tetthez, és végre c) azon ellenvetés, hogy a vétségek és büntettek egész sorozatánál az indokok teljesen hiányzanak, minők pl. a közerkölcsiség ellen, vagy politikai rajongásból elkövetett bűntények. Azonban mindezen ellenvetéseknél hiányzik a bizonyítás éle. Az a) pontot illetőleg kétségtelen az, miszerint az indokok a törvényellenes cselekményekre oly különbözők, a mennyire különbözők adott szabályrendeletében a fenyitő hatalom gyakorlását mind a vizsgálati foglyokra, mind az elitélt foglyokra és rabokra nézve a királyi ügyészre, sőt bizonyos fokig a börtön-felügyelő tisztre ruházza, ennek nagy kiterjedésű jogkört ad, és a felebbezést is kizárja, kérdem a t. igazságügyminiszter úrtól : 1. Mi módon képes szabályrendeletének ezen határozványait összeegyeztetetni az 1869. évi X. t. cz. 20—21. §§-aival és az 1871* évi XXXVIII. t. cz. 25. § ával ? 2. Nem is tekintve a létező törvényeket, mivel indokolhatja azt, hogy nemcsak elítélt, tehát már bűnösnek talált, de még vizsgálat alatt lévő, tehát esheíőleg ártatlan honpolgárok irányában is tul a börtönök biztonságának követein ényén, valóságos büntető birói hatalmat gyakorolhasson, részint a börtönfelligyelő tiszt, részint a/, államügyész, és az ezek által kiszabott büntetés ellenében még felebbezéssel se lehessen élni? Az igazságügyminiszterur válasza néhány bevezető mondat kihagyásával a következő: hogy börtön-ügyünk szabályzása és rendezése égető szükségeink közé tartozik, arra nézve ugy gondolom, mindnyájan egyet értünk. A pénzügyi bizottság 1868-iki évi jelentésében világosan kijelentette, hogy fogházaink és börtönemk állapoia oly szomoritó, a külföld irányában hátramaradásunkat annyira tanusi'ja, hogy ezen mulasztásunkat helyrepótolni minden erőnkből, habár áldozatokkal is, kötelességünk. E>en nézetből kiindulva t. elődöm Horváth Boldizsár ur 1869. lebruár 10-én mindenekelőtt azon börtönökről intézkedett, melyek a kormány alatt közvetlenül állottak, t. i. az országos fegyintéze;ekről. Házszabályai utasításai arra voltak irányozva, hogv legaláob ezen intézetekben épen ugy az igazság, mint a humanismus elvének érvény szereztessék. Fennmaradtak a helyhatósági bönönök és fogházak. Történtek egyes intézkedések, de azok a bajt nem orvosolhatták. Nem akarom a t. ház előtt feltárni mindazon szomorú adatokat, melyek e tekintetben az igazságügyminiszterium levéltárában vannak. Javult a helyzet, midőu az 1871. évi XXXIII. t. cz. következtében ezen fogházak ügykezeié. I magok a jellemek, miből következik, hogy A.-ra | nézve létezhet indok valamely cselekményre, mely B.-től egész Z -ig soha és semmi körülmények közt nem válhat vala azzá. Markman a csapszékben egy ott járó-kelő öreg asszonyt lát, ki kézi kosarában kimosott inget visz. Ennek hírvágya ingerli őt, utána megy, az országúton megtán.adja s agyonüti. Egy illemes, müveit fiatal erdészhivatalnokot H -t nyilvános sétányron. arája és nagy közönség láttára, egy másik durva módom fiatal ember hirtelen támadt szóváltás közben arczul csap ; a bántalmazott egészen magán kivülelővon egy töltött pisztolyt.melyet hivatalos erdővizsgá'atainál mindig magával hord és bántalmazóját szíven lövi, ki azonnal holtan összerogy. Fölösleges mondani, hogy H. nem gyilkolt volna, hogy egy inget elraboljon, Maikman pedig ökleivel is szerzett volna kielégítő elégtételt sértett becsérzetének. És mégis e két ember közt mindeniknek meg volt a maga indoka a tettre. Ennek felismerésére szükséges, hogy a bíráló atettes álláspontjára helyezze magát, a magáétól pedig teljesen eltekintsen. Ez változatlanul követendő szabály, melynek szemmeltartásával sok tévedés elkerülhető. Ezzel szerves kapcsolatban áll czáfolatunk a b) pontra nézve, az indokok látszólagos csekélységét illetőleg. E mozzanat fölületes észlelése számos tarthatlan orvoslélektani véleményre adhat alkalmat. Az emberek közönségesen igy okoskodnak: Hogy követhetett el gyilkosságot Markman egy régi ing és Brettschneider (ki mellette alvó útitársát hat ezüst garas végett agyonlőtte) pár garas miatt? Azok abban a pillanatban bizonyosan háborodottak voltak. Ily okoskodás becsületére válik a nép erkölcsi érzületének, de szegénységi bizonyitváuy lenne a szakértő fóliában. Miért nem gyilkosság, beszámítható bűntény, pár garas miatt? Az indok csekélysége époly döntőleg bizonyíthat a tet-