Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 31. szám - A közös fogsági rendszer ellen
— 229 — tekintendő. I. r. alperes ezen végzés ellen törvényes határidőben felfolyamodással élt, s az a kir, tábla 2700/v. 1874. sz. végzésével indokainál fogva helyben hagyatott. Mind az első mind a másodbirósági Ítéletet helytelennek kell nyilvánítanom. Azon végzésbeii indok, mely szerint a kö-Tetelés fennállása ellen árvereltető felperes által tett kifogással csak végrehajtást szenvedett élhetne, ez pedig meg nem jelenése folytán beismerőnek tekintendő, helyt nem foglalhat, mert elsőbbséget igénylő elsőbbségétnem a foglalást szenvedett, hanem a foglaltató ellen jelentvén be, az utóbbinak tagadásaival szemben követelésének fennállását épen ugy tartozik igazolni, mint tartozik igényperben a tulajdont igénylő a foglaltató ellen tulajdonjogát bizonyítani. Mind a tulajdoni, mind az elsőbbségi igény a foglaltató ellen van irányozva, és valamint igazságtalanság volua végrehajtató kifogásai daczára igénylő felperesnek a tulajdonjogot azon indoknál fogv? odaítélni, mivel a tárgyalásra meg nem jelent alperes beismerőrek tekintendő, ép oly igazságtalanság elsőbbségi ügyben II. r. alperes meg nem jelenése folytán a követelés fennállását beigazoltnak tekinteni. A hivatkozott miniszteri rendelet 26. §-a és a prts-nak evvel szóról szóra egybehangzó 362. §-a ugyan azt mondja; „hogy a hátralékos félévi házbérkövetelések minden más követelést feltétlenül megelőznek1*, de józanul magyarázva e különben világos rendelkezési, annak más értelme nem lehet, mint az, hogy a háztulajdonos bérleti követelése minden más követelés fölött elsőbbséggel bír, ha ezen követelése fennáll és az utolsó félévből származik. Ha tehát kell, hogy a követelés fennálló legyen és az ntolsó félévből származzék, ugy az elsőbbséget bejelentőnek tagadása esetére az árvereltető ellen, ki ellen elsőbbségét érvényesiti, e két megkivántatóság létezését bizonyítani is tartozik. De nem is ; lehet a hivatkozott §§-nak más értelmet mint az általam kifejtettet tulajnitani, mert csak nem tehető fel, hogy a törvény az elsőbbségi privilégiumon kivül a háztulajdcnosnak még az igazmondásra is kiváltságot adott volna. Ha felperes az árvereltető ellen követelésének fenállását, és azt, hogy követelése az uto'só félévi hátralékos lakbérből származik, igazolni köteles nem volna, akkor a ház tulajdonosa végtelenbe menő öszszegeket jelenthetne be, és afoglalást szenvedettel összejátszva az árvereztető hitelezőket bármikor megfoszthatná jogaiktól. Hogy a törvényhozásnak ilyen czéljai volnának, azt ugy hiszem sem az eljáró első-, sem a másodbiróság; nem állithatja. S habár a helybeli váltóiörvény szék bevett szokásához hiven ezentúl is így fogja eldönteni a lakbérből származó elsőbbségi követeléseket, ily tartalmú végzések ellen az ügyvéd mindannyiszor és mindaddig tartozik az igazságszolgáltatás érdekében jogorvoslattal élni, mig a helyesebb jogi felfogás magának illetékes helyen utat nem tör. Dr. Misner Ignácz. A telekkönyvi rendelet 39. §-ánák érteimesése. (M. B.) A császári királyi katonai kincstárnak, Petrán Jánosné, született Incze Fáni és több gyulafehérvári birtokosok ellen, régi terhek átkeblezése iránti telekkönyvi ügyében a gyulafehérvári királyi törvényszék mint telekkönyvi hatóság 1872. évi október 8-án 964. szám alatt következő végzést hozott: Folyamodó jelen tulajdonjog bekeblezése iránti kérésével a tkvirdtrts 25-ik §. h) pont/a éltelmében, jelen végzésnek jogerőre emelkedése után a gyulafehérvári 1. 2. és 385. és illetőleg 1166. számú telekjegyzőkönyvben eszközölt feljegyzéseknek törlése mellett, elntasittatik. l-szőr. Mert tulajdonjog bekeblezése és birtokkiigazitás iránti kéréssel több birtokosok nevére felvett több birtokrészletekre és több ; okmányok alapján a tkvirndtrts 39-ik §-a ér-I telmében élnie nem lehetett, hanem csak a régi terhek átkeblezését illetőleg. Egyébiránt birtokjogát a császári királyi katonai kincstár semmivel sem igazolta 2.-szor. Elulasittatika bejelentő császári királyi katonai kincstár azon kérésével is, hogy a MendelJózsef — szám alatti házára feljegyeztessenek a lerombolási télitvényben körülirt jogai, mert, azoknak betáblázása az általa másolatban befektetett és eredetiben a levéltárból előszerzett okmányokból ki nem derül. 3-or Petrán Fanni született Incze ellenében a 2215. és 2216. helyrajzi és 156. öszszeirási számú telekre pedig a következő régi terhek u. m. a várbeli parancsnokság értesítése nélkül j az épület sem el nem adható, sem új épülettel | nem nagyobbítható, valamint ellenséges megszál-I lás vagy az erősségnek felsőbb helyről elrenj delt nagyobbitása alkalmával azokat saját költj ségén, minden kártérítési igény nélkül a bir| tokos lerombolni, az omladékot elhordani és a I talajt kiegyenlíteni köteles, az 1823. évi május ! 26-án Gyulafehérvárit, 1830, évi november 21-én Gyulafehérvárit kelt lerombolási téritvény alapján átkebleztetnek; mert azon kifogása tulajdonosnak, hogy őtet nem kötelezik a téritvények, egy felől tekintetbe nem vehető, miután a vétel alkalmával jelen bejelentés már létezett és arról birtokosnak tudomása kellett hogy legyen, do másfelől semmi oly kifogást nem hozott fel, mely az átkeblezési eljárásban érvényesíthető, és végre azért is, mert a tárgyalásnál jelenvolt ügyvéd Csávásy József meghatalmazványa csak egy tanú által lévén aláírva, őtet jelen nem levőnek ksilett tekinteni, és már azért is ezen régi terheket átkebelezni kellett. Mint régi terheket azért kellett átkebelezni a régi terhek lapjára, mert az említett tulajonosnak ezen kötelezettségei részint a császári királyi katonai kincstár javára szolgáló és másra át nem ruházható személyes szolgalmak, melyek a télekkönyvi rendtartás 45. §.-a szerint mint terhek a teherlapra jegyzendők, részint a személyes szolgalmakhoz hasonló terhek, melyek miit ilyenek, már betáblázás által a császári királyi katonai kincstár javára biztosítva voltak és sem a birtok sem a tulajdonjogra nem vonatkoznak, hanem I csak a haszonvételnek lehető megszorításai. 4) A gyulafehérvári városi közönség ellenében az 1787. évi május 4-én és az 1858. évi május 29-én kelt téritvények alapján az 1794. hr. sz. telekre hasonlóan a következő terhek átkebeleztetnek: „a birtokos köteles ellenséges megszállás vagy az erősségnek felsőbb helyről elrendelt nagyobbitása alkalmával azokat saját költségén, minden kártérítési igény nélkül lerombolni, az omladékot elhordani és a talajt kiegyenlíteni, csak a cs. királyi építészeti igazgatóság által megállított terv szerinti épületet emelhet, ha pedig a csász. kir. katonai j kincstár az Ugy sürgős volta miatt maga lenne ezen épületeket kénytelen lerombolni és elhordani, akkor is köteles a birtokos ennek költségeit a hadi számvevőség által megvizsgált számla szerint kifizetni,'' mert ezen jogokat a gyulafehérvári városi közönség tiszti ügyésze Barbu Miklós ur elismervén, ezen, és a 3 alatt felhozott okokból elrendelendő volt. 5) A Gyulafehérvár városa ellenében a 2176. hr. sz. alatti utczát illetőleg ezen terhek nem átkebelezhetők és az eziránti kérésével bejelentő cs. kir. katonai kincstár elutasittatik: mert semmivel sem mutatta ki, hogy ezen utczára nézve irt terhek állanak és betáblázva lettek volna. Perköltségek megállapítása azért nem eszközöltetett, mert az egész eljárás az uj telekjegyzőkönyvek életbeléptetése folytán hivatalból lévén a felek egyszerű bejelentésére bevezetendő és a tárgyalás csak is a netaláni békességes kiegyenlítés czéljából elrendelve, az azoni megjelenésért senki költséget nem követelhet, különben is költségek csak pervesztes féllel szemben állapithatók meg, mi jelen esetben nem forog fenn. Ezen végzés ellen Petrán Jánosné felebbezvén, a marosvásárhelyi kir. i t é 1 5 tábla 1872. évi november 30-án 7277. szám alatt következőleg végzett: Tekintve, hogy á katonai kincstár telekkönyvi kiigazítás utján tulajdoni igényt igyekszik érvényesíteni és ennélfogva a bejelentés a telekkönyvi rendtartás 24-ik §-a b) pontja szerint előleges tárgyalás nélkül visszautasítandó lett volna, a gyulafehérvári királyi törvényszéknek, mint telekkönyvi hatóságnak 1872. évi október 8-án 964. szám alatt kelt végzése Incze Fáni Petrán Jánosnét érdeklő részeiben meg- és odaváltoztatik, miszerint a katonai kincstárnak 1872. évi november hó 27-én 148. szám alatt és május 19-én 513. szám alatt beadott bejelentése visszautasittatik. Felperes katonai kincstár ezen másodbirósági végzés ellen felebbezvén, tagadja először, hogy az ő bejelentvénye a telekkönyvi rendelet 24-ik §. b) pontja alá esnék, és visszautasítandó lenne, s hivatkozva a 25-ik §. e) és h) pontjaira, vitatja, hogy kérvénye, mely nem tettleges birtokbevételre, hanem csupán a tulajdonjognak telekkönyvi kitüntetésére irányoztatott, nem peres eljárásnak tárgya, hanem telekkönyvi eljárás szerint, jelesen telekkönyvi kiigazítás utján intézendő el, de másodszor különösen azon ütközik meg felperes, hogy a királyi tábla megtagadván végzésében a régi terheknek javára leendő átkebleztetését, ezen intézkedését egy szóval sem igazolja, hanem egész indokolását egy oly momentumra, t. i. a tulajdonjog bckeblezésének kérdésére fekteti, mely a felebbvitelnek tárgyát nem is képezte. Felebbező úgy véli, hogy e pontra nézve, hol t. i. az átírandó terhes szerződés nem a jelenlegi birtokos, hanem annak jogelődje által lett kiállítva és hol az illető fél, kiállított meghatalmazványának hiányosságánál fogva, meg nem jelentnek tekintendő: a t. k. r. 36. §-a szabja meg az eljárás módját, és miután az elsőbiróság ahoz tartotta magát, határozata correct és jóváhagyandó. A magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék ezen felebbezés folytán 1874. évi május hó 27-én 3893. sz. a. következő végzést hozott: A marosvásárhelyi királyi itélő tábla végzésének feloldásával, a gyulafehérvári királyi törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 1872. évi október 8-án 974. szám alatt kelt végzése, mennyiben a bejelentő katonai kincstárt az 1- ső pont alatt tulajdonjog bekeblezése iránti kérésével elutasította; 2- ik pont alatt Mendl József elleni tulajdon- és birtokjog korlátozása iránti kérésével elutasította; 4- ik pont alatt a gyulafehérvári város közönség ellenében az 1794. hr. sz. alatti telekre, az ott körülirt tehernek átkeblezését elreudelte; 5- ik pont alatt a katonai kincstárt Gyulafehérvár városa ellenében a 2176. h. r. sz. alatti utczát illető átkeblezési kérésével elutasította, érintetlenül hagyatik, ellenben a gyulafehérvári királyi törvényszék íennérintett végzésének, Petrán Jánosné Incze Fánit illető 3-ik pontja is feloldatik és utasittatik az eljáró első folyamodású telekkönyvi hatóság, hogy e tekintetben ujabb tárgyalás, szükség esetébea a helyszínén birói szemle alapján hozzon uj határozatot. Indokok. Mert: jóllehet a telekkönyvi rendtartás 39-ik §-a és az államnak abban érintett jogosultsága, hogy több egy községbe tartozó birtokosok elleni bejelentéseit egy beadványba foglalhassa, csak is követelések jelzálogi átkebelezésére alkalmazható, és jóllehet, tulajdoni keresetek érvényesítése a telekkönyvi rendtartás 24-ik §. b) pontja és 25-dik §. h.) pontja értelmében azonnal visszautasitandók, még is jelen esetben, midőn már tárgyalás tartatott és a kérvényező épen ezen tárgyalás folytán és a telekkönyvi rendtartás 25-ik §-ának h) pontja értelmében tulajdonjogi bejelentéseivel elutasittatott, és a felek ezen első bírósági végzésben meg is nyugodtak, nem volt többé helye az eredeti átkeblezési bejelentés visszautasításának azért is, mert bejelentő nemcsak