Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 31. szám - A közös fogsági rendszer ellen

— 230 — tulajdonjogi, hanem ellenfele tulajdonjogának korlátozását czélzó bejelentést is tett. A mi illeti pedig a 2215. és 2216. hr. sz. aiatti telekre vonatkozó és ily tulajdonjogi korlátozást tárgyazó bejelentésre hozott első bírósági végzést, ez is feloldandó, mert ügyvéd Csávásy József meghatalmazásában észlelt állítólagos hiány, jelen a telekkönyvi rendtartás 1-ső része értelmében lefolytatandó tárgyalást egyelőre nem gátolja és legfeljebb utólagos pótlás tárgyát képezhetné, mert továbbá Petrán Jánosné birtokostársa Incze Krisztina Szombathelyi Kálmánnó az 1873. évi október 3-iki tárgyalásra meg sem idéztetett, és az elsőügy másod bírósági végzések, részére kiadváványozva sem lettek, minek következtében új tárgyalás vala elrendelendő, melynek alapján bírói megfontolás tárgyát fogja képezni azon kérdés is, váljon a fennforgó átkeblezés, mint tulajdonjog korlátozást tárgyazó, a telekkönyvi rendtartás 52-ik §-a d) pontja alapján a tulaj- I donlapra vagy az 54-ik §. alapján a teherlapra lészen bejegyzendő. Az osztrák polgári törvény 440. §-ának alkalmazása. (—y.) Schmidl Márton felperesnek, Mónár Miklós alperes elleni, a terényi 42. sz. telekjegyzőkönyben 50 hr. sz. a. bejegyzett beltelek és az azon éplilt szárazmalom tulajdonjogának megítélése és birtokba adása és járulékai iránti perében a balassagyarmati királyi törvényszék 1873. évi márczius 27-én 1530. sz. a következőleg ítél t: Felperes keresetével elutasittatván, tartozik alperesnek 57 frt 40 kroszt. értékben megállapított perköltségeit 15 nap múlva, különbeni végrehajtás terhe alatt megtéríteni. A szavatosság kérdése alperes felmentetése következtében elintézetlenül hagyatik. Felperesi ügyvéd munkadijai 45 frt, alperesi ügyvédé 48 írtban állapittatnak meg. A periratok pedig jelen ítélet jogerőre emelkedtével a törvényszék fenyitő osztályához áttétetni rendeltetnek. Indokok. Felperest keresetétől el kellett mozdítani, mert: 1- ör, ámbár felperes a keresetlevélhez mellékelt 1868. évi márczius 16-iki keletű adásvevési szerződés szerint szavatosnő, néhai férjétől Jelinek Jánostól a terényi 42-ik számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1—34. sorszám alatt foglalt 1li úrbéri bel- és kültelket, és igy az érintett belteleknek ezen keresetbeli részét is megvette s tulajdonjogát ugyanaz napi elsőbbséggel be is kebeleztette: minthogy azonban nevezett Jelinek János a keresbeli beltelek egy részét szárazmalom telkéül alperesnek egy évvel korábban, jelesen Terénybenmég 1867. évi május 21-én és ugyanazon évi június 22-én ismét egy kertnek való területet írásbeli szerződés erejével mint kétségtelen tulajdonos érvényesen s a szerződés kitételei szerint visszavonhatlanúl sem maga sem utódai részére semmi jogot fenn nem tartva örökáron eladta s alperes ezen ingatlanokat azonnal birtokába is vette s folytonosan és békésen használti.. is ; minthogy továbbá senki másra több jogot, mint mennyivel bir, nem ruházhat, s minthogy az előbbeni érvényes szerződés ugyanazon tárgyra nézve az utóbbinak alapját kimeríti: ezeknél fogva felperes szavatosnő férjével oly tárgyról szerződvén, melyre nézve eladó tulajdonjogát már alperesre ruházta, felperes tulajdonjogának bekcblezése a telekkönyvileg nevére átíratott ingatlanságnak csak azon részére nézve érvényes, melyet elébb el nem adott; annyival is inkább 2- or, mert: noha az ideig, törvénykezési szabályok most is kötelező erejű 156-ik §-a szerint, az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mnidazon határozatai, melyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak s melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztetésére alapul szolgálnak az országgyűlés intézkedéséig hatályban maradtak s noha a felperes által hivatolt os<!t. polg. törvénykönyv 440-ik §-a szerint oly esetben, midőn valaki bizonyos ingatlanságot két vevőnek ad el, az nyeri meg a tulajdonjogot, ki azt telekkönyvileg előbb keblezteti be; de tekintve, hogy a telekkönyvi törvény 69., 78., 105., 148. és 149. különösen 152. §. szerint a tulajdonjog csak jóhiszemüleg kötött szerződéssel ruháztathatik át, ennél fogva azon szerződés, melynek alapján felperes tulajdonjogát a keresetbéli ingatlanságra nézve magára ruháztatta s telekkönyvileg bekebleztette, felperes részéről roszhiszemüségen, szavatosnő férje vagy is eladó részéről pedig megtévedésen alapulván, azt érvényesnek tekinteni nem lehet. 3- or. Felperes roszhiszemüsége kitűnik abból, miszerint felperes bizonyos tudomással birt arról, hogy a keresetbeli ingatlanság akkor, midőn a jelzett telekjegyzőkönyvbeli jószágtest iránt eladó volt tulajdonossal alkudozott, a kérdéses birtokrész alperesnek nemcsak eladva, hanem birtokában is volt, mert felperes a keresetbeli telken fekvő szárazmalomban maga is többször megjelent, abbiui őröltetett, sőt midőn eladóval Terénybcn szóbelileg megegyezett, eladó világosan kijelentette, hogy a 42. számú telekjcfíy/iíkönyvbeli uríéri birtokot, a beltelkeu épített szárazmalom telkének és hozzá tartozó kertnek, valamint az irtványoknak kivételével adja csak el, felperes ezek ellenére még is nem Tcrényben, hanem ]].-Gyarmaton fogalmazott adásvevési szerződésbe, ezen eladott beltelki részbirtokot is belefoglalta és a tulajdonjogot rögtőn be is kebleztette ; 4- szer, ámbár pedig az utóbbi szerződés előitemező egyik tanú által eladó Jelinek Jánosnak felolvastatott és anyanyelvén meg is magyaráztatott, de minthogy eladónak felperes kérelmére tanukép kihallgatott özvegye Jelinek Jánosné hit alatti vallomása szerint eladó a kérdéses szerződés aláírásakor Gyarmaton ittas állapotban volt, annak tévedése alaposan vélelmezhető, ha pedig józan állapotban s annak tudomásával irta azt eladó is alá, hogy a keresetbeli telekrészlet a szerződésben mint másodízben eladott benfoglaltatik, alperes ellenében ő is rosz hiszemüleg járt el, s igy szerződő felek egyike, jelesen felperes minden esetre büntetésre méltó cselekvényt követett el, mi tulajdonjog szerzésének alapjául nem szolgálhat ; 5- ször, azon érvelése felperesnek, miszerint a terényi 42-ik számú telekjegyzőkönyvben a keresetbeli beltelki részletek akkor még eladó Jelinek János nevén voltak irva, midőn az utóbbi eladási szerződés B.-Gyarmaton aláíratott, birói figyelembe nem vehető, mert azokat alperes 1868. és 1869-ik években a telekkönyvi törvény 56-ik §-a szerint szakitási engedelem nélkül nevére telekkönyvileg nem írathatta át, a szakitási engedelem kieszközlése pedig huzamosbb időbe kerlllt; 6- szor, előre bocsátottaknál fogva, minthogy alperes a kereset alól felmentetett: az eladó Jelinek János özvegye által alperes irányában önként elvállalt szavatosság kérdése elintézetlenül hagyatott; 7- szer felperest a perköltségekben, mint roszhiszemüleg konok perlekedőt a polgári trkrdtrts 251-ik §-a szerint el kell marasz talni, az ügyvédek munkadijainak megállapítását pedig ugyanazon törvény 252-ik §-a rendeli; 8- szora periratoknak jelen ítélet jogerejüvé válttával a törvényszék fenyitő osztályáhozi áttételét annál is inkább, mert felperes ellen jelen ügyben is megvitatott és büntetésre méltó eljárása miatt a periratok szerint a bűnvádi vizsgálat már el lévén rendelve, a polgári trkrdtrts 10-ik §-a szerint el kellé határozni. Felperesnek felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla 1874. évi január hó 12-én 89247. szám alatt következő Ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete alperesi ügyvéd munkadijára s az ügyiratoknak a fenyitő bírósághoz áttétele iránti rendelkezésre nézve érintetlenül ; felperesi ügyvéd munkadijára nézve pedig, valamint azon részében, melylyel felperes a szárazmalom tulajdona 8 birtokba adása iránti keresetével elutasittatott, helyben hagyatik ; egyebekben azonban megváltoztatván, a terényi 45. számú tjkben. A. 1. rendszám és 50-ik hr. szám alatt bejegyzett egész belsőség | felperes tulajdonának bíróilag kimondatik ég i köteleztetik alperes ezen belsőséget, illetve an! nak alperes által birtokolt részét 15 nap alatt • felperes birtokába különbeni végrehajtás terhe alatt átadni, továbbá özvegy Jelinek Jánosáénak a 3. sz. a. adásvevési szerződésből folyó szavatossági kötelezettsége alperes irányában megállapitta'ak, a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Schmeltzer Sándor és Szíjgyártó Lajos tanúk vallomásaival teljesen bi; zonyittatik, hogy a Jelinek János, Schmidl \ Márton között kötött adásvevési jogügyletről kiállított szerződés a törvényszerű kellékeknek mefelel; bizonyittatik továbbá, hogy e szerződés kiállítása alkalmával eladó részéről min! den fenntartás és korlátozás nélkül adatott el i felperesnek a terényi 42. számú tlkjknyben A. ] 1—34. rendszámok alatt foglalt ingatlan birtok, s hogy e szerint a szerződés kiállítása : alkalmával eladó által alperesnek a 3. SÍ. ! alatti szerződésen alapuló jogai fenntartva nem lettek; s ennélfogva teljesen b'zouyitottnak i tekintendő, hogy ezen szerződés által felperes az A. 1. rendszám és 50. hr. sz. a. egész beltelekre tulajdoni jogezimet s a bekövetkezett bekeblezés által, ezen egész beltelekre nézve tulajdoni jogot törvényszerűen szerzett, — minthogy pedig alperes sem vonta kétségbe, hogy a 3. sz. a szerződés ezen beltelek egyes részére vonatkozik, s hogy e szerződés alapján ezen belteleknek egy részét alperes birtokolja; — ezeknél fogva felperes kérelméhez képest azon egész beltelket felperes tulajdonának bi; róilag kimondani, s alperest e beltelek általa I birtokolt részének az igazolt tulajdonos birtokába leendő átadására, az első bíróság ítéleté-I nek e részbeni megváltoztatásával kötelezni | kellett. A fenntériníett tanúvallomások ellenében nem lehetett figyelembe venni özvegy Jelinek Jánosné vallomását, mert a 3. sz. a. szerződésből folyó s különben is az 1810. évi ápril 25-én felvett jegyzőkönyvben elvállalt szavatossági kötelezettségénél fogva érdekelt lévén, vallomásának bizonyító erő nem tulajdonittafhatik. Eként alperes a 3. sz. a- szerződésben emiitett ingatlannak felperes részére leendő átadására kötelezendőnek találtatván, az első bi! róság Ítéletét a szavatosság kérdésében is meg kellett változtatni, s miután özvegy Jelinek Jánosné, mint néhai férje hagyatékának kezelője s kiskorú gyermekeinek gyámanyja lett szavatosúl beidézve s ezen minőséget kétségbe | sem vonta, sőt szavatossági kötelezettsége elien sem tett kifogást, ezen szavatossági kötelezettségét alperes irányában megállapítani kellett; ezen kötelezettség terjedelme iránt azonban jelen perben határozni azért nem lehetett, mert az iránt alperes szavatossági keresetében tüzetes kérelmet elő nem terjesztett. Végre a perköltségek a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetendőknek találtattak, ellenben helyben hagyandó volt az elsőbiróság Ítélete azon részében, melylyel a szárazmalom tulajdona iránti keresetével felperes elutasittatott, valamint felperesi ügyvéd munkadíjának megállapítására nézve is; mert a 3. sz. a szerződés és a tanúk vallomásai által bizonyittatik hogy alperes a száraz malom építésénél jóhiszemüleg járt el, mert továbbá a szárazraalom sem a szerződésben sem a telekkönyvben felemlítve nem lévén, az eladás tárgyát nem képezte s a felhozott körülményeknél fogva az eladott birtok tartozékául nem tekintethetik, mert továbbá felperesi ügyvéd munkadija a tvkezési rendtrts 252-ik §-a értelmében megállapítandó volt, a megállapított ösz-szeg pedig a teljesített munkálatokkal kellő viszonyban áll, az elsőbiróság ítélete nem felcbbezett pontjai érintetlenül hagyattak. Alperesek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1874. évi május 30-án 4353. szám alatt következő Ítéletet hozott: A pesti királyi itélő táblának Ítélete meg-