Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 31. szám - A közös fogsági rendszer ellen

— 223 — végrehajtást szenvedő tisztviselőnek összes illetményeiből háromszáz forintja marad, addig más bíróságok azon felfogásból indulnak ki, hogy a lakáspénz csak a természetben adandó lakás egyenértéke s igy a szorosabb értelemben vett fizetés közé nem sorozható, ennélfogva a háromszáz forinton felül a lakbér is kiveendő a végrehajtás alól. Mintbogy azonban az idézett t. cz. e tekintetben határozottan nem intézkedik, naponként hozatnak Ítéletek, melyek hol az egyik, hol a másik felfogásból indulnak ki. A semmitőszék ugyan elvi határozatában kimondotta, hogy a lakbér a természetben adandó lakás egyenértékének tekintendő és igy a végrehajtásból kiveendő, mivel azonban a semmitőszék döntvényei nem olyan természetűek, melyeket az alsóbb bíróságok hasonló esetekben kötelezőleg elismerni tartoznának, naponként újra meg újra tétetnek panaszok ezen különböző eljárás ellen. A felsőbb közigazgatási hatóságoknak azonban nem marad egyéb módja, mint a feleket oda utasítani, hogy semmiségi pauasz alakjában a semmitőszekhez forduljanak. Azonban e visszás állapot nem sokára meg lesz szüntetve, amenynyiben a törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában a képviselőházhoz beadott tvjavaslatban a lakáspénz iránt egy szakaszban azon intézkedés foglaltatik, hogy az ezentúl egyedül a lakbér fejében lesz lefoglalható." Igy a hivatalos vagy félhivatalos commnniqué. Meg kell azonban vallanunk, hogy teljes méltánylatunk mellett azon törekvés iránt, mely szerint a minisztérium a bajon segíteni kíván, sem a semmitőszék, sem az új törvényjavaslat által czélba vett orvoslási módozatot nem tartjuk czélravezetőnek. A semmitőszékét azért nem fogadhatjuk el, mivel végrehajtás esetében a háztulajdonos törvényes zálogjoggal birván, e jogát érvényesiti is, és igy a lakbér kétszer van fedezve, a hitelező pedig ki van játszva; ugyanezen oknál fogva a novella által czélba vett javítás szintén nem fog a bajon segíteni, ha csak egyszersmind a háztulajdonos törvényes zálogjoga meg nem szüntettetik, a mit pedig a törvényjavaslat szövege mellett fel nem tehetünk, de fel sem is akarunk tenni. Mint a „Revue de droit international et de legislation comparée" czimü folyóiratban olvassuk, a nemzetközi békebiróság iránti mozgalom mindinkább nagyobb mérveket ölt. Az eszme megindítója Richárd angol pailamenti tag, a mult év végén egész Európát beutazta, az e tárgyban megindított agitatió emelése végett. Megfordult Brüsselben, Berlinben, Bécsben, Budapesten, Velenczében, Milanóban és Rómában. Az utóbbi városba épen akkor érkezett, midőn az „Institut de droit international" elnöke, Mancini tanár, a parlamentben megtette a békebiróságra vonatkozó azon indítványát, melyet egyik előbbi számunkban közöltünk. Róma után tartózkodott Richf rd még Florenczben, Turinban és Párisban, és jelenleg egy jelentésen dolgozik, mely utjának eredményeit fogja tárgyalni. A hollandiai parlament is foglalkozott e kérdéssel és a külügyminiszter kijelenté, hogy akérdést komoly megfontolás tárgyává fogja tenni. Az amerikai Egyesült államok senatusának egyik tagjai által pedig e tárgyban egy határozati javaslat nyújtatott be, melynek folytán kimondatott: 1) hogy nemzetközi differentiák elintézésében a bíráskodás ugy tényleg mint névleg elfogadtassék a háborúnak helyettesitője gyanánt s ehez képest egyenlő joghatályú legyen az a háborúval, ugy, hogy bármely kérdés, vagy méltatlanság, mely nemzetek közt háború vagy félreértés okává válhatnék, e bíróság által tárgyaltassék ; 2) hogy az Egyesültállamok, szivükön hordva az általános béke ügyét, és remélvén, hogy annak nemzetek közti örökkévaló fenntartásában közreműködhetik ezennel ajánlja a bíráskodás elfogadását, mint a nemzetközi differentiák igaz ságos és gyakorlati elintézésének módját, mely őszintén és jó hiszemben fenntartandó, ugy, hogy a háború ezentúl ne f'ogadtassék el a nemze tek közti viszályok helyes eiintézésének módja yanánt. Az „Institut de droi t international" egyébiránt f. é. aug. 31-én fogja legközelebbi összejövetelét tartani Genfben. A közös fogsági rendszer ellen. Az európai államok több évtized előtt nagyobb részt közös fogsági rendszerrel birván, annak részben eltörlése, részben korlátozása iránt akkor kezdettek küzdeni, midőn belátták, hogy a fegyházak lakóivá nemcsak közönséges gonosztevők, hanem a sors által kíméletlenül sújtott elitéltek juttattak oda. Kttlrmösen tért nyertek a közös fogság rendszere elleni érvek akkor, midőn nemcsak a hatósági börtönökről volt és lehetett szó, hol csak egy város, vagy egy vidék gonosztevői ítéltettek oda, hanem a midőn a nagyobb időre Ítéltek nagyobb s?áma miatt az országos fegyházuk felállításáról és fenntartásáról kellé gondoskodni, és hol már nemcsak egész váios vagy vidék, hanem egész kerület, néha egész ország különböző helyeiről hordattak össze a fegyenczek. A kép, mely feltárult, sokszor borzasztó és aggodalmakat szülő volt, mert a legmegrögzöttebb gonosztevők sorába, a visszaesők és romlottak mellé osztatott be a sokszor ártat lan vagy részben sors által sojtott és még az emberi szeméremből ki nem vetkőzött círycn, úgy, hogy emez míg a szabadulásért kulcsolt kezekkel végzé imáját, amazoknak kaczajtárgyává leve. Általánosan elismertetett az, hogy a bünhesztő rendszer éredménytelenségének főoka mindig a közös együttlét, melyben a fegyenezek úgy éjjel, mint nappal, ugy a munka, mint alvó termekben közös fogságban tartatnak, hol régi barátok körében még a legromlottabb gonosztevő is jól érzi magát, az ártatlan beavattik, enn; k a bűnös világból merített titkaiba és köztük nemcsak a lég, de a lélek is meg lesz mételyezve. Ezen rosz befolyás ellen kezdetben két rendszer merült fel, az egyik a hallgató, a másik a magán-rendszer. Ezen rendszerek már ismeretesek lévén, csak annyit jegyzünk meg, hogy az első csakhamar elégtelennek bizonyult be, a másik rendszer pedig véget vetett ugyan a fegyenczek egymásközti veszélyes összeköttetésének, de a közösség hiányát a szellemi munka által nem pótolván, veszélyeztetni látszott a szellemi működést és ugy a test, mint a lélek épsége és egészsége megrontására vezetőnek bizonyult be. Ezen reform behozatala után nj reform törekvések merültek fel, melyek odairáuyultak, hogy a fegyenczek a közös fogság mérges befolyásától megóvassanak ugyan, de más részről azoknak szellemi erejének egészségének rugékonyságát fénntaitó módokról is gondoskodjanak. E tárgyban „RlütterfürGefüngnisskunde" 1870. IV. kötet 6. füzet nyújt egy czikket és abban azt ajánlja, hogy a fegyenczek necsak a munkánál nappal, necsak az alvó termekben éjjelre, hanem isteni szolgáltatnál, az iskoláztatásnál és a sétálásnál is egymástól elkülönítve tartassanak és hogy fel ne ismerhessék egymást, álarezot viseljenek. Ezt igen czélszerünek mondja kivált azok részére, kiknek múltja még tiszta és kik jövőben is távol akarnak lenni a valódi gonosztevők társaságától, mert az ilyen egyszer bár vétkezett egyénre nézve nem annyira a büntetés súlyos, mint az, hogy a fegyintézetben vele letartóztatott foglyok őt később a szabad világba jutásakor is társuknak tartják. Minthogy hazánkban még mindig a közös rendszer uralkodik és azon legutóbbi osztályozás is, mely szerint három osztály állapíttatott meg, u. m. a 24 évnél fiatalabbak és azon évnél idősebbek és a visszaesők részére, eredményt nem hozott létre: figyelembe kívánnám vétetni ezen német fegyházi irónak indítványát, mely hazánkban igen csekély erővel és pénzzel kivihető lenne aként, hogy mint Belgiumban a „Maison deforce"-félegenti fegyház eszközölte az elkülönítést, hogy t. i. a munkatermek egyszerű dészkázatíal a terem fele részéig kis zárkákkal vannak ellátva. Ezen termet az alább rajzolt tábla tzerint kívánnám beosztatni. A terem ugyanis a deszkarekesztélyekkel apró osztályokra osztatik és ezek háta megett egy közös sétafolyosó van. Ily munkaterem sűrűen van ablakokkal ellátva, úgy hogy minden korlátozott hely külön ablakkal bír, a rekeszekben egyenként vezettetnek be a fegyenczek és ott kiki a maga rekeszében veszi át a feldolgozandó anyagot és asztalkájánál dolgozik a világos ablak mellett. A mesterek a teremben a nyilt helyen felalá járnak és be-benéznek az egyes zárkákba. A tanitó-terem ily alakot vesz magára. I I I I I 1 1 I I I Ezen zárkák ajtóval ellátva uam lévéD, a felügyelő mindenkire könnyen felügyelhet, s még is el van a czél érve, a mennyiben egyik fegyericz a másikat nem láthatja Az alvó termek, ha kőből nem építhetik ki, lehet azokat egy közös teremben szintén ily módon bádogból elkészítetni és drótrostélyos ajtókkal ellátni, a felügyelőket pedig éjjeli szolgálatra berendelni, kik egyszersmind a i-endet is fenntartani hivaívák. E módon lehet az iskoláztatást és a sétaudvart, sőt a mosó konyhákat is beosztani, megjegyezvén az utóbbinál, hogy az, aki vizet húz, vagy hord, a másikat, ki mos, nem látja, szinte nem azt, ki a ruhaszáritással vesződik, szintén nem azt, a ki mángorol stb. mert ezen elkülönített munkás-fegyenezsk között is a közvetítést a felügyelőség eszközli. Miként az említett német iró indítványozta, én sem vonakodnám attól, hogy a fegyenczek könnyű álarezot viseljenek, úgy, mint a bruchsali intézetben, és mely álczával az is elérhető, hogy az ismeretség a kíváncsiság alapján sem jöhet létre, kivált ha rekeszekbe való elkülönítéskor a sormenet bizonyos distantiában történik és a változtaíás időközönként a rekeszek lakóira kiterjesztetik és név helyett a fegyenczek számot nyernek. RésőEnsel Sándor. Belföldi jogesetek. Tartozik-e a húztulcjdonos lakbérkövetelésének fennállását árrereltetö ellen igazolni ? Kr. E. és társa czégnek Br. A. ellen a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél 1200 frt s j. i. indított ügyében az 1874. évi márcz. 16-án tartott árverés előtt L. J. háztulajdonos 175 frtnyi hátralékos félévi bérleti öszszeg erejéig elsőbbséget jelentvén be, a vételár felosztása illetve az elsőbbség tárgyalása végett határidőül f. é. ápril hó 17-ének d. e. 10. órája tűzetett ki, mikorra perbeli felperes és alperes is kellően megidéztetett. A tárgyalás alkalmával perbeli felperes, illetve az elsőbbségi ügyben I. r. alperes megjelenvén, tagadta a házbérkövetelés fennállását és valódiságát, és különösen tagadta, hogy a bejelentett követelés az utolsó félévből származnék, kérvén ezen ügy eldöntését az elsőbbséget bejelentőnek a tagadott körülményekre oda ítélendő esküjétől függővé tenni. II. r. alperes a tárgyalásra meg sem jelent. Elsőbbséget bejelentő felperes anélkül, hogy a tagadott körülmények bármelyikét bizonyította volna, a bejelentett követelés feltétlen megítélését kérte, mire az eljáró tszék 55991/1874. sz. végzésével a követelt házbérösszeget felperesnek feltétlenül kintalványozta. Indokolta pedig ezt azzal, hogy a háztulajdonos az utolsó félévi kázoérkövetelésre törvényes zálogjoggal és az 1869. évi ápril 8 án kelt igazságügyminiszteri rendelet 26. §. értelmében feltétlen elsőbbséggel bír; a követelés fennállása ellen árvereltető felperes által tett kifogással pedig csak végrehajtást szenvedett élhet; ki azonban a tárgyalásra meg nem jelenvén, a követelés fennállása beismertnek volt