Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 31. szám - Az elmebetegek tanuskodási képességéről
•sem 'Képesek, nem szólok arról, hogy számtalan eset van arra, mikép az ily ügyvéd vagy jelölt, egy egyszerű tárgyalásnál sem tudja ügyét képviselni. Vannak ellenben olyanok is, a kik csak az úgynevezett ügyvédi fogások helyes használatából tartják fenn magokat. Ezen állitásom valódiságáról nieggőződhetik naponként bárki, a ki a bíróságoknál betekint. Ily egyének kezei közt van nagyobbára ez országban ajogvédelem szent ügye ! ily jellemek s főkre van bizva az igazságos jognak érvényt szerezni! S miért van ez ? mert nálunk az ügyvédség nem tudomány, hanem tisztán szédelgéssel párosult kenyérkereseti mes térség s innen van az, ha az ember a vidéken kérdi ki ez az ur ? a szegény nép felelete : ez e cz mesterségére ügyvéd ! Higyjék meg méltóságos főrendek, vannak oly vidéki városok, ahol az ügyvédek nagyobb része, egyetértőleg kezelik a fél s ellenfél ügyeit, — s ez nem egyéb mint azon holttetem, melyen az orvosnövendék bonczolni tanul, azok pedig fosztani s gazdagodni, stb." Ily színekben festetett le a magyar ügyvédi kar a főrendiházban, azon ügyvédi kar, mely egyes salakjai mellet is, a testületi becsület iránt mindig fogékonysággal birt s mely maga sürgette évek óta: hogy mód nyujtassék neki, egyes — szerencsénkre csak kivételkép előforduló — elvetemedett tagjai garázdálkodásának véget vethetni s a kar tekintélyét teljesen helyreállíthatni, mely tehát meg nem érdemelte, hogy róla általában oly lenézőleg, oly megvetőleg nyilatkozzék valaki, különösen a parlamentben, mint gróf Zichy nyilatkozott, ki kegyes ugyan megengedni, hogy vannak az ügyvédek között becsületes és képzett egyének is, de azok mint mondja, ritkák mint a fehér h olló, általában pedig szerinte az ügyvédek nálunk „szédelgők." „fosztogatók," „zsarolók" „tudatlanok" e^y szóval qualifieá't csalók és rablók! ! i-agyon sajnáljuk hogy a gróf ur, a magyarügyvédi karral, — azt ugy látszik csak egy pár haszontalan tagja után itélve meg, nem tar tot^a érdemesnek bővebben megismerkedni, mert biztosan hisszük, hogy akkor nem állította volna azt úgy pelengérre, mint most tette méltatlanul, s kétszer meggondolja, míg egy egész kart prostituál, nem is gondolva meg, hogy a társadalom minden osztályában, találkozik söpredék is, melyért azonban magát az osztályt elitélni még senkinek sem jutott eszébe. A gróf úr beszéde azonban hatással volt a főrendekre s igy történt, hogy a főrendek S zö gy é n y í-Ma r ic h László és Tomcaán y i József főispány urak indítványára a törvényjavaslat T&L §-a következőleg módosíttatott: „A fegyelmi vétségek felett a fegyelmi hatóságot első bíróságilag a minden ügyvédi oly helyes és világos leírását adta a szemei előtt véghezvitt bűntettnek, hogy az esküdtszék lényegileg ezen tanúság folytán indíttatva érezte magát a vádlottat elitélni. Másik példa található egy franczia folyóiratban (Annales medicc-psychol. VII. 285. 1.) hol egy magába vonult elmebetegről van szó, kit saját lakásában 4 csavargó megrabolt és megvert; ezen elmebeteg ember a belső igazságnak annyira megfelelő módon tudta előadni a tényállást, hogy a bíróság lényegileg ennek alapján elitélte vádlottakat. Szintén ide tartozik egy másik eset, mely egy angol lapban hozatik fel (Journal of mentái science. 1870. apr. 120. 1.). Egy^elmebeteget a tébolydában annyira megvert ápolója, hogy bordája tört és ennek következtében meg is halt. Ezen tett egyetlen tanúja volt egy másik elmebeteg, ki (már convalescens állapotban) mint tanú ki hallgattatván, vallomását az esküdtek, daczára annak, hogy a védő a tanúság elfogadhatóságát megtámadta, mint teljesen bizonyító tanúságot elfogadták és az ápolót bűnösnek mondták. Az elmebetegeknek abbeli képessége tehát, hogy a bíróság előtt vallomásaik által valamely kétes tényálladék felvilágosításához hozzájáruljanak, alig lehet kétség tárgya, de csaknem lehetetlen tanuskodási képességők iránt általános szabályt felállítani. Az elmebetegségek kamara székhelyén alal dtandó fegyelmi biróság gyakorolja. A íegyelmi biróság a helybeli kir. törvszék elnökének elnöksége alatt a törvényszék két birájából és az ügyvédi kamara két tagjából áll. A birói tagok sorshúzás, az ügyvédek a kamra választmánya által jelöltetnek ki egy évre. Tanác sjegyzőt a fegyelmiJ bírósághoz az elnök nevez; másod bíróságilag a legfőbb Ítélőszék fegyelmi bírósága jár el. Fegyelmi ügyekben az ügyvédi kart a kamara ügyésze mint közívádló képviseli." Hasztalan küzdött Pauler igazságügyminiszter úr e móidositás ellen, hasztalan sorolta fel mindazon érveket, melyek javasolják, hogy az ügyvédi karnak az önkormányzati jog egész kiterjedésében m.egadassék ; a módositvány elfogadtatott, miután Szögyényi ur hivatkozva gróf Zichy beszédére, elismerte ugyan hogy a törvényjavaslatnak a tiszta fegyelmi biróság iránti intézkedése okát s alapját nem találhatja fel másban, mint azon szerinte is j ogos ieltevésben, hogy az ügyvédi kar saját testülete becsületének, hitelének s jó hirnevének önmaga legilletékesebb, de egyszersmind leszigoiubb bírája leend, hogy kétséges jellegű, selejtes tagokat maga soraiban tűrni nem fog, és tagtársainak hibáit, mulasztásait és visszaéléseit esetenként részrehajlatlanul megróni és megtorolni fogja. S'.óló is viseltetik mint mondja az ügyvédi kar irányában egészben véve ily bizalommal, daczára az ügyvédi kar jelen erkölcsi állapotának nagyon is élénk és kiáltó színekkel lett ccsetelésének, melyet ma gr Zichytől e teremben hallott. De nem tévesztheti szem elől, hogy a magyarországi ügyvédi kar, mellőzve egyebeket és csupán az ügyvédi oklevél elnyerhetésének eddigi könnyű, rövid útjait tekintve, elméleti s gyakorlati képzettség tekintetében még nem áll ott, hol más országok ügyvédi karai az ott már régen fennállott szabályok folytán tudományossági s erkölcsi belérték nézpontjából állanak, és hol az nálunk is ezen javaslatnak szentesítése s életbeléptetése után egy évtized múlva állani fog; azon előnyöket pedig, melyek valamely testületnek saját tagjai feletti bíráskodásában rejleni látszanak, ellensúlyozzák a cast-szellem, kedvezés és túlságos kimélet és elnézés, valamint viszont az irigység, üldözés, önzés és haszonlesés, szóval a „corvus corvo" és „figulus figulum" közmondások hátrányai, melyek ily testületeknél, más elem hozzájárulása nélkül könynyebben érvényesíthetik magukat. Noha tehát elismeri, hogy az ügyvédnek maga jogi meggyőződése, hivatásában s egész törvényszerű működésében teljes szabadságot s függetlenséget kell biztosítani, mégis e miatt kivált még most mielőtt az ügyvédi kar csupán oly tagokból fog állani, kik az ezen törvényben meghatározott kellékekkel birnak, köztük és a bíróságok fogalma igen tág, magában foglal az oly állapotokat is, melyekben az érzékek normális módon működnek és az elme csak alakilag van megzavarva, valamint magukban foglalnak oly állapotokat is, melyekben az őrültség és a szellemi eltompulás teljesen meg van. Minden egyes esetet tehát concrete kell tárgyalni. Ennek szükséges következménye pedig az, hogy valahányszor egy elmebeteg bíróságilag kihallgatandó, szakértő orvos véleményét kell meghallgatni az iránt, váljon mennyiben lehet számítani a beteg észbeli tehetségére. Amennyiben valamely elmebeteg az objectiv körülmények felfogásában nincs akadályozva betegsége által, és emlékezete nincs annyira megháborodva, hogy a magába felvett érzéki észleleteket viszsza adhassa, meg kell neki adni azon képességet, hogy biróság előtt tanúságot tehessen. Mindazáltal a legnagyobb ovatossá-rgal kell eljárni ily esetekben, mert vannak a gyengeségnek bizonyos állapotai (morál insanity), midőn az illető az észlelt tényekről a valóditól egészen eltérő felfogással bir a nélkül, hogy ő ezt tudná. Az elmebetegnek logikai helyes okoskodásából és észszerű beszédéből tehát még nem lehet következtetést vonni a szellemi működés lehetségére. Sohasem lesz azonban elfogadható az, hogy az elmebeteg a bűnvádi igazságszolgáltatásban teljes hitelű tanúságot tehessen. Különben az elmebetegnek eskü alatti ' közt, melyeknek azon régi axióma szerintr „advocaius est primus causae judex" bizonyoB tekintetben ők is tagjai, a köteléket kellőnél lazábbá tenni, s őket a peres eljárásnak fenntartott fegyelmi esetekben a biróság befolyása alól egészen elvonni nem szeretné. Szóló tudja, hogy ily esetekben fenn van tartva a javaslat szerint a felebbezés a legfelsőbb Ítélőszék fegyelmi bíróságához, és hogy a kir. ügyészek hivatása leend a felelt őrködni, miként az ügyvédi kamarák törvényes kötelességeiket pontosan teljesítsék. De ez nem pótolja szerinte azon hiányt, melyet az elsőbiróságilag ítélni hivatott ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának alakításában az előadottakkal jelezni k vánt s igy elhatároztatott a vegyes fegyelmi biróság felállítása, mely az ügyvédeket még a lehetőségtől is elzárja, hogy az elfő bíróságok lehető visszaéléseit felderítsék és megtorlásokat eszközöljék ! Ezen, valamint a közjegyzői törvényjavaslatban a felsőház által tett — s már mult számunkban közölt — érdemleges módositvány által, mely utóbbi a magyar nyelv hivatalos jellegének fenntartására vonatkozik, az Ugyvédrendtartási és a közjegyzői törvények ezen ülésszakban való létrejövetele is kérdésessé vált, minthogy az alsóház még azon esetben is, ha tárgyalás alá venné a felsőház érintett módositványait, aligha fogja magát indíttatva érezni azoknak elfogadására. Igy tehát ngy az ügyvédrendtartás mint a közjegyzőség a legjobb uton van arra, a mi a magyarországi nagy reformműveknek egy évszázad óta közös sorsa, hogy t. i. a törvényhozás archívumaiban őriztessék, életbe léptetésük pedig elhalasztassék ad graecas calendas. Az említett két törvényjavaslatnak ezen soisra jutása már előre is vetette árnyékát az alsóházban. A szombati ülés végén ugyanis Pauler igazságligyminiszter ur arra kérte a házat, hogy e két törvényjavaslaton a felsőház által tett módositványokat az osztályokhoz utasitsa, a ház azonban ezen kivánságot nem teljesítette és kimondatott az elnök által, hogy e tárgyban máskor fog határozat hozatni, vagyis mint egyik szónok világosabban kifejezte, a ház a tárgyat egyelőre az őszi ülésszakra teszi át. A napilapok következő, ugy láiszik hivatalos forrásból eredő communiquét közlik: „A törvénykezési rendtartás 399. §-a, mely a köztisztviselők fizetésének lefoglalásáról intézkedik, még folyvást igen különbözőleg magyaráztatik a gyakorlatban. Különösen a lakpénz természete iránt igen eltérők a nézetek. Mert míg egyes bíróságok ezen szakaszt ugy magyarázzák, hogy a lakpénz is fizetés, s ez is ép ugy lefoglalható, mint a többi fizetés, ha a Begagswgn,,»j.M«yi.j IM, JÉII'BKM ii IIIIIM iimw nmiii.i kihallgatása sem lehetséges még azon esetben sem, ha volna fogalma az eskü fontosságáról, mert az általa letett hamis eskü nem volna büntethető. Még a gyenge elméjüeknél is a legnagyobb óvatossággal kell el járni a tanúság tételét illetőleg, és teljes hitelű tanuskodhatásra ezek sem fogadhatók el. Ezen egyének igen jól tehetnek ugyan érzéki észleleteket és ezeket kellőleg fel is idézhetik emiékezetökbe, de más részről ugy erkölcsi, valamint észbeli gyengeségöknél fogva mások igen könnyen befolyást gyakorolhatnak rájok és Ígéretek, valamint fenyegetések által hamis tanuságtételre könynyen rávehetők. Szerző szerint czélszerü volna az őrültek bírósági kihallgatásától elvonni az ünnepélyes törvényszéki tárgyalás jellegét, s őket csak egyszerű beszélgetéa alakjában hallgatni ki, mivel az ünnepélyes tárgyalás a betegeket igen könnyen megzavarja és elfogultakká teszi. Mint a fennebbiekből látható, az értekezés ugyanazon irányban mozog, melyet már volt alkalmunk több izben jelezni, és mely a bűnvádi igazságszolgáltatás alapjait mindinkább ingataggá teszi, a mennyiben az ítéletre befolyást gyakorolható körülmények mérlegelését lassanként kiveszi a biró kezéből és átadja az orvoséba.