Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 30. szám - A közjegyzőség szervezete Ausztriában

vészeti, akár iparczélra sokszorozná és üzletbe bocsátná. Madarász Viktor „Zrínyi és Frangepán"ját egy szönyeggyárban, mint gobelint, lábszőnyeget, vagy szőnyeg-papírgyárban mint kályhaellenzőt, s valamely érczöntődében vagy porczellángyárban kályhára féldombor műd'szitménynek felhasználják, s gépies sokszorozással elterjesztik, nem a szerződ, a szellemi tulajdonost rövidítik- e meg ezzel ? Ez most hiába adja ki müvét kőnyomatban, nem fogják venni, mert hisz ott van már, mint ipar czikk, mely kettős caélnak fslel meg, mint diszitmény és mint hasznos eszköz. És itt nemcsak az által árt az utánzó, hogy anyagilag megrövidíti a tulajdonost, hanem a tárgy elkoptatása, közönségessé tétele, gc'pies, gyenge, hibás másolatok közlése által árt igen sokszor a művtsz jó hírnevének. Mig másfelől ily könnyen kapván a kész művet iparczélra, nem segíti elő a művészettel párosult ipar lendítését; nem foglalkodtatja ezen ág művészei szellemét, hanem oly dolgot házasít össze az iparral, mely a művészetet profanálja a nélkül, hogy az ipart emelné. Pedig arra kell törekednünk, hogy, niint Francziaországban, ugy nulunk is világosan elkülönözztik a művészet és ipar oly nemeit, melyek nem egyesithetók, s kiválóan az ipart emeljük, ne a művészetet szállítsuk le. Mert könnyen megtörténhetik, hogy ízlést rontó értetlen zagyvává válik s ugy illik össze, mint a hogy Hoiatius mondja: Humano capiti cervicem pictor equinam jungere sí velit A g)-re: Ráth Mór most adja ki pl. Eötvös költeményeit, s miután Székely Bertalan rajzolt egy képet, a „Megfagyott gyermek"-hez és a képzőművészeti társulat ki is adta, vájjon joggal és szabadon tehetné-e azt Ráth, hogy Széke'y művét a költemény képezéseül kiadja a művész engedelme nélkül ? Vagy pl. ha a Magyarok történelméhez képezésül oda tenné Orlay müvét „Attila halálát", Kovácstól „Árpád emeltetését," Webertől „Mátyás bevonulását", Thantól „Imrét" stb. a nélkül, hogy a szerzőktől a közölhetés engedélyét megszerezte volna? Nemde a szerző a szellemi tulajdonos megrövidítésével tenné érdekessé saját kiadványát. A 11. §-ra. Deák Ferencz arczképének üzletbe bocsátását a pesti árvaház javára engedte át. Ki nagy hazánkfia arczképét, az árvaház, mint tulajdonos engedelme nélkül lemásoltatja és üzletbe bocsátja, a tulajdonost rövidíti meg. Történhetik pedig s bizonynyal történni fog hasonló átengedési eset, ezért szükséges a törvényhozásnak a tulajdon hasonló megsértésének meggátlása végett, világosan és szabatosan szóló törvényről gondoskodnia, minthogy egy pár előfordult hasonló esetben a törvény hiánya igen is érezhető vala. A 12. §. szabályzatai a biztosabb ellen-Srizhetés okából vannak megállapítva. A mi a 13. §. illeti: megtörténhetik, hogy valamely ismert szerző neve alatt más egyén, művét teszi közzé valaki, s midőn egyfelől félre vezeti a közönséget, megröviditi másfelől az illető művész tulajdonát, a mennyiben nevét nyerészkedésre annak java nélkül leihasználja, gyengébb mű kiadásával pedig jó hírnevének árt. Hogy ez nem tartozik a képzelt, hanem az életben is előforduló dolgok közé, mutatja azon eset, midőn egy zenemű kiadó bizonyos ismert zenész neve alatt más szerzeményét adta ki, a közép utat azonban ugy találta el, hogy ama zeneszerző nevét f. helyett ff-el végezte, s a kik e különbséget észre nem vették, pedig vajmi kevesen figyelmeztek erre, egész jó hiszemmel vették a művet. Szintigy áll a dolog a 15. §-ban emiitett utánzással is, minthogy mindig a szellemi tulajdon megrövidítését képezi, akár jobb akár ] gyengébb legyen az utánzás. így pl. ha valakinek járatlan kézzel ábrázolt eszméjét valaki gyakorlott ügyes kézzel ábrázolja, s teljesen bevégzett művet tesz közzé róla, ez által a tulajdonképeni szerző szellemi tulajdonát mégis megrövidítette, mert ez eszméjét más gyakor— 221 — lott kezű művész által ábrázoltatva, közzé tehette 8 üzletbe bocsáthatta volna. A mi a 16. § t illeti, szükségtelen bővebben fejtegetni, hogy pl. a nyomdában felhalmozva talált, tilos utánzatok már tanúsítják a vétség elkövetésének szándékát; mert hisz a tilos utánzás ténye már meg van, s bizony> nyal nem az utánzón vagy a megrendelőn mult az, hogy üzletbe nem került. A 17. 18. 19. 20. §§-ra. Engel József szobrász átengedi az „Ártatlanság"-ot vagy „Évá"t ábrázoló szobrának fényképelését és üzletbe bocsátási jogát Simonyi Antal fényképésznek 200 frtért. Mielőtt azonban a szerződést megkötnék, X. fényképész vagy Y. kőnyomdász a szobrot tilos utánzásban közrebocsátja, A tilos utánzó Engelnek a kimutatott kárt, a 200 frtot megtéríteni, birságul pedig a létesítendő festészakadémia javára 100 frtot fizetni köteles. Ha a vállalat már Simonyié vala, a panaszlott Simonyinak az általa Engel javára fizetett 200 frtot és ezen kívül a már eladott példányok árát, s ha ez ki nem puhatolható, ennek fejében 50 frtot fizetni köteles. A bírság természetesen itt is fizetendő. Könnyen megtörténhetik ugyanis, hogy a tilos utánzatból a panaszlott jelentékeny összeget vesz be, vagy tán épen annyit mint a kárpótlás, s ha ezt nem lenne köteles szintén átszolgáltatni, igen csekély bűnhődése lenne a másénak jogtalan eltulajdonításáért. Megjegyzendő, hogy a másolatokból általában többet lehet bevenni, mint az eredeti ára. Maszák Hugó. j/b közjegyzőség szervezete Ausztriában. Másfél év mult el az óta, hogy az ausztriai uj közjegyzői rendtartás életbelépett. Jelenleg Ausztriában 1016 közjegyzői állomás van rendszeresítve *), melyek azonban nincsenek mindannyian betöltve, ugy hogy pl. Spaiatóban a közjegyzői kamara ügyeit a törvényszék kezeli, ámbár ott 16 állomás van rendszeresítve. A rendszeresített közjegyzői ^állomások az egyes főtörvényszéki kerületekben a következő számokat tüntetik fel: Prága 231, Bécs 203, Grácz 149, Brünn 115, Lemberg 99, Innsbruck 74, Krakkó 59, Triest 45, Zára 41. E szerint az egyes főtörvényszéki kertiletekben egy közjegyzői állomás van rendszeresítve : ] akosság száma • mértföld Lemberg . . . 36068 . . . . 11-71 Krakkó . . . 25631 . . . . 627 Prága . . . . 22104 . . . . 3-86 Brünn . . . 21822 . . . . 4-13 Bécs . . . . 13412 . . . . 337 Grácz . . . . 13093 . . . . 4-98 Triest . . . . 12935 . . . . 308 Innsbruck . 11877 . . . . 6-88 Zára . . . . 10538 . . . . 5-42 A rendszeresitett közjegyzői állomások száma az egyes tartományokban következőleg áll: Csehország 231, Alsó-Ausztria 129, Morvaország 90, Kelet-Galiczia 89, Stájerország 82, Tyrol 69, Nyugat-Galiczia 59, Felső-Ausztria 52, Dalmátia 41, Karinthia 34, Krajna 33, Slézia 25, Salzburg 22, Triest és Istria 16, Görcz 13, Bukovina 10, Voralberg 5. A közjegyzők 35 közjegyzői collegiumot képeznek, melyek közül 33 bír autonóm szervezettel, két törvényszéki kerületben pedig, melyekben kevesebb mint 6 közjegyzői állomás létezik, a közjegyzői collegium ügyeit a közjegyzői rendtartás 132. §-a értelmében a törvényszék kezeli. A 33 autonóm közjegyzői collegium közöl 18 közös, azaz több collegiumnak egyesülése utján jött létre, 15 pedig egyszerű, melyek csak' egy törvényszéki kertilet közjegyzőit foglalják magukban. A közjegyzői kamarák száma szintén 35, melyek közül 29 bir autonóm szervezettel, 6 kamarának ügyeit pedig az illető törvényszé*) 1869-ben mindössze 761 közjegyzői állomás volt rendszeresítve, és igy látható, hogy a közjegyzőség autonóm szervezete tetemesen öregbítette az állomások számát. kek viszik. Az egyes autonóm kamarák kerületében levő közjegyzői állomások száma legnagyobb a bécsinél, melynek 129 tagja van. y A kassai ügyvéd-egylet emlékirata a végrehajtók általi kézbesítés eltörlése iráat. Nagyméltóságú igazságügyminiszter ur ! A budapesti ügy véd- egylet által a végrehajtói intézmény tárgyában Nagyméltóságodhoz intézett emlékirat a végrehajtók általi kézbesítés czélszerűtlen, boszantó, költséges, megbizhatlan voltát oly alaposan s bőven kifejtette és bebizonyította, erről az egész hazában a szakértő épen ugy, mint nem szakértő közönség oly mélyen áthatva van, hogy ily kimerítő adatokkal s érvekkel, a közvéleménynek ily ritkán egybehangzó elitélésével szemben fölöslegesnek tartjuk a budapesti társegylet kérelméhez való csatlakozásunkat bővebben indokolni s csak egyszerűen constatáljuk, hogy a vidéki törvénykezés terén tett tapasztalataink szerint is a végrehajtók általi kézbesítés hason viszásságokkal, az igazságszolgáltatást lehetetlenitő költségekkel, az ügymenetet gátló késedelemmel jár és oly általános ellenszenvvel találkozik, mely ily tiszt elvállalásától minden jóravaló embert visszatart, sőt az ebbeli hivatalos működést is hátrálta'ja; és még azt kívánjuk megemlíteni, hogy ily gyűlöletes intézkedés megszüntetését épen a törvénytisztelet emelése végett a kormány s törvényhozás legelódázhatlanabb feladatának tartjuk, főleg akkor, midőn annak eltörlése az állam különös megterheltetésével egybekötve nincs, mert itta vidéki bíróságoknál úgyis kellő számmal alkalmazott hivatalszolgák e kézbesítéseket a bíróság székhelyén tetemesb szaporítás nélkül is eszközölhetik. Ezek alapján oda járul alázatos kérelmünk: miszerint az 1871. LI. tezikknek a kézbesítésre vonatkozó szakaszainak eltörlése s a kézbesítésnek törvényszolgák általi eszközlése iránt a törvényjavaslatot az országgyűléshez mielőbb beterjeszteni s annak törvényre emelését előmozdítani kegyeskedjék, hogy elvégre ezen országos csapástól az igazságkereső közönség megszabaduljon. Kelt Kassán, a kassai ügyvéd-egyletnek 1874. jun. 13-án tartott rendes üléséből. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái: Juhász Mihály s. k., elnök. Korányi Károly s, k., titkár. Belföldi jogesetek. Jószágigazgató iránijában a felmondási idd egy egész év s igy, ha a jószágigazgató idő előtt indokolatlanul elbocsáttatik, egy évi illetményeire jogosan tarthat igényt. (M. B.) Oppermann H. C. T. felperesnek, gróf Festetics György, mint néhai herczeg Montenuovo Vilmosnő született Batthyányi Júlia grófnő hagyatéki tömegének gondnoka és végrendeleti végrehajtója első rendű, és herczeg Montenuovo Vilmos mint kiskorú gyermekei, Albertin, Alfréd és Mária term. és törvényes gyámja másodrendű alpersek ellen 32292 frt 71 kr követelés- és járulékai iránti perében a szombathelyi királyi törvényszék 1873. évi november 28-án 7544. szám alatt következő ítéletet hozott: Fölperes azon kérelmével, hogy alperesek kártalanítás fejében 29361 frt 11 krnyi összeg megfizetésére köteleztessenek, elutasittatik. Ellenben felperes részére 1871. évi szeptember 15-től október 10-ig, uti költség, munkadíj, napi illetmény és egyéb kiadások fejében 1300 frt megítéltetik és alperesek ezen összegnek 15 nap alatt végrehajtás terhe melletti lefizetésére köteleztetnek. A perbeli költségek kölcsönösen megsztintettetnek. Fel- és alperesi ügyvédeknek feleik irányábani munkadija egyenként 200 frtban megállapíttatik, mert, a felperes azon kereseti állítását, hogy Őtet herczeg Montenuovo Vilmosnő a keresetlevélben 1—5-ig felsorolt feltételek mellett végérvényesen kézcsapással is megerősi-