Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 30. szám - A közjegyzőség szervezete Ausztriában

— 222 — tett és a mellékelt okmány kiállításával tényleg elfogadott szóbeli szerződés szerint, a megállapított föltétetek irásba leendő foglalásának határozott kikötése nélkül, jószágig? zgatónak felfogadta, alperesi tagadás ellenében, a kihallgatott tanuknak vallomásával nem igazolta, mintán ezen tanuk bizonyítása szerint, a félfogadás a szóbeli megállapodás irásba leendő foglalása mellett történt, mit az 1-ső, 4-ik és 5-ik számok alatti fogalmazvány kiállítása is tanusit és a mellékelt levél tartalma is megerősít, és épen ezen tekirtetből, minthogy a szóbelileg tervezett megállapodás, csak a kikötött irásba foglalás s a felek elfogadott aláírása által válhatnék kötelező erejű szerződéssé, ilyent pedig a felperes be nem peresített, a kárpótlási követelésnek, minthogy a tényleges kár különben sem igazoltatott, bebizonyított jogalapja nincs. A kereseti kártérítési követelésre nézve a szerződés hiányát nem pótolhatja a becsatolt okmány, mert abban az elfogadottnak állított, a kártérítési követelést a nem tanúsított károsodás miatt különben is jogilag meg nem állapitható feltételek felsorolva nem találtatnak. Mivel azonban a felperes a beperesitett okiratokkal igazolta, mi alperesi részről sem vonatott kétségbe, hogy herczeg Montenuovo Vilmosnő érdekében utazásokat tett, annak megbízásában eljárt, e czim alatti követelése, 1871. évi szeptember 15-től október 10-ig, mint a meddig az ügyleti öszseköttetés fennállott, naponként 50 forinttal, összesen 1300 frtban megállapítandó és alperesek ennek megfizetésére kötelezendők voltak. Á perbeli költségek megszüntetése és az ügyvédek munkadijai megállapítása a prdtrts 251. és 252-ik §§ ai értelmében mondatott ki. A pesti királyi ítélő tábla mindkét fél felebbezése folytán 1874. évi február hó 3-án 918. szám alatt következőleg itélt: Az első bíróság felebbezett ítélete a marasztatási öszszegre nézve megváltoztatván, alperesek köteleztetnek felperesnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett 1800 frtot és ennek 1871. évi október hó 10-től számítandó 6% kamatait megfizetni. Többire nézve felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönesen megszüntetik, az elsőbiróságilag megállapított ügyvédi munkadijak érintetlenül hagyatván. Indokok. Midőn alperesek elleniratukban azon pontokat, melyeket szerintük felperes az 1871-iki szeptember 17-iki vagy 19-iki szóbeli alkutól eltérőleg vett fel a szerződési tervezetbe, egyenként elősorolják/ azon pontokat pedig, melyek eme tervezetben a felperes fizetésére és elbocsátása esetére, kártalanítására vonatkoznak, perirataikban nem neheztelik: ezzel beismerik, miszerint néhai herczeg Montenuovo Vilmosnő és felperes az emiitett szóbeli alkudozás alkalmával megállapodtak abban, hogy felperes miut jószágigazgató évi fizetésül 7200 frt, illetőleg 9200 forintot előleges évnegyedi részletekben kapjon, és hogy felmondás esetén a kikötött szolgálati 15 évből hátra lévő évek mindegyike 2000 írttal kárpótoltassék. Ez utóbbira nézve bizonyítja a megállapodást báró Mesznil Victor tanúvallomása is. Ehez képest, ha a felperes és herczeg Montenuovonő közti alkudozás tárgyát csak a felperes évi fizetése és esetleges kártalanítása képezte volna, a szolgálati, 'illetőleg meghatalmazási szerződést közöttük jogérvényeseu megkötöttnek kellene tekinteni, daczára annak, hogy köztük Írásbeli szerződés létre nem jött; mert alperesek nem bizonyították, hogy a szerződés irásba foglalása a jogügylet érvényességének feltételekép, tehát nem csupán a szóbeli megállapodások bizonyitékakép lett kikötve, és mert más részről felperes a becsatolt okmányokkal begyőzte, hogy a herczegnő őt (' irott szerződés nem létében is jószágigazgatójának tekintette és tekintetni akarta. De a felperes által szerkesztett szerződési tervezetekből világosan kitűnik, hogy ő és a herczegnő alkudozásaik illetőleg kötendő szerződésük tárgyává tették a jószágigazgatónak némely természeti illetményeit, és ugyan* annak a javak kezelésében elfoglalandó egész jog- és hatáskörét is Az pedig, hogy ők ezekre nézve is öszhan^zó akaratukat a szóbeliegyezkedés alkalmával kijelentették volna, a per során begyőzve nincs. így egyebek közt nem bizonyította be felperes, hogy azon egyezkedés alkalmával részére 8 darab hizott sertés, szabad gyümölcs-és főzelékélvezet, stb. köttetett ki; hogy az általa használandó kert fenntartására a tulajdonosnő magát kötelezte, hogy ő minden 10,000 forinton alóli gabona eladására korlátlanul felhatalmaztatok, hogy az ő számadásainak vizsgálata csakis a szánitételek helyességére és az okmányok valódiságára terjedaetett volna ki stb. Mindezek oly pontok, melyeket felperes a becsatolt fogalmazvány és a szóbeli értekezlet után szerkesztett szerződési tervezetekbe, mint kölcsönösen már elfogadottakat felvett, de a melyoknek elfogadását a herczegnő a mellékelt levélben, nemkülönben alperesek perirataikban és báró Mesznil Viktor tanúvallomásában tagadtak, mondván, hogy ama pontok az alkudozás alkalmával vagy épen nem, vagy máskép lettek megbeszélve és mindenesetre máskép lettek volna az Írásbeli szerződésbe felveendők; és felperes is válaszában beismeri, hogy a herczegnőnek joga lett volna a szerződési tervezetek ezen pontjain változtatni. Az 1871. szeptember 17. vagy 19 iki szóbeli egyezkedést tehát ugy kell tekinteni, hogy azon alkalommal felperes mint leendő jószágigazgató és herczeg Montenuovonő mint joszágtulajdonos elhatározták maguk közt az egész jogviszonyt szerződésileg szabályozni, e czélból a szerződés egynémely pontjait közakarattal megállapították, de más, szinte lényegeseknek tekintett pontok iránt végmegállapodásra még nem jutottak, és ezeket függőben hagyták. Már pedig a kötendő szerződés fölötti egyezkedések csak akkor válnak a kölcsönösen megállapított egyes pontok tekintetében is kötelezőkké, ha az egyezkedő felek a szabályozni szándékolt jogviszonyra nézve egészben megállapodásra jutottak. Ez nem következett be, és a vitatott tvégérvényes szerződés létre jöttét a becsatolt okmányok sem bizonyítják, mert a fenn előadottakból következik, hogy a herczegnő felperest csak azon feltevésben nevezte ki jószágigazgatójává, miszerint ők a függőben hagyott pontokra nézve is végmegállapodásra fognak jutni. Ettől feltételesen keletkezett tehát felperes és herczeg Montenuovonő közt egy ideiglenes jogviszony, melyet miután a reménylett végmegállapodás be nem következett, felbontani mindegyiköknek szabadságában állott. De az adott körülmények között fel kell tenni más részről azt is, hogy felperes az ideiglenes igazgatói tisztet azon fizetés mellett vállalta el, melyet a herczegnő a véglegesen alkalmazandott igazgató számára kilátásba helyezett, tehát évnegyedi részletekben előlegesen fizetendő 7200 forint évi dij mellett. E szerint jogot nyert a felperes már ideiglenes hivatala elfoglalásakor az első három havi, öszszesen 1800 frt fizetésre és ha e jogával élve azt felvette volna, annak viszszafizetésére őt kötelezni nem lehetne. Ennélfogva alpereseket a szintén keresetbe vett három havi fizetésben, vagyis 1800 frtban, és ennek az elbocsátás napjától járó késedelmi kamataiban elmarasztalni kellett. Ellenben elutasítandó volt felperes a 14 3I4 évre felszámitott kártalanítási követelésével, mert ezen Igényét egy, mint fennebb indokoltatott, létre nem jött szerződésre alapította, az útiköltség napi illetmény és egyéb kiadások czimén támasztott követeléseivel pedig azért, mert ezeket se fel nem számította részletesen, se nem igazolta. Pervesztesnek egészben egyik fél sem lévén tekinthető, a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett. Mindkét félnek ujabbi felebbezése folytán a magyar királyi curia mint legfőbb ítélőszék 1874. évi május hó 18-án 3231. szám alatt következő itél etet hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, és alperesek keresetileg kitett minőségükben köteleztetnek felperesnek 7200 forintot, valamint ezen összegnek a keresetlevél benyújtásától folyó 6 % kamatait 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellet megfizetni. A perköltség e helyen is kölcsönösen megszüntetik, az alsóbiróilag megállapított ügyvéd munkadíjak pedig érintetlenül hagyatnak. Indokok, Felperes neca bizonyítja, hogy a közte és néhai herczeg Montenuovo Vilmosnő között tartott szóbeli értekezlet al-i kalniával, mindazon pontokra nézve, melyek a j czélba vett munkabéri szerződés körül, annak természetéből folyólag határozottan körvonalazandók voltak, különösen pedig felperesnek mint leendő jószágigazgatónak jogaira és kötelezettségeire nézve végleges megállapodás jött létre. Ellenkezőleg abból, hogy mindkét peres fél által tar.úul felhívott báró Mesznil Victornak a kérdő pontok 4-ikére tett vallomásához képest írásbeli szerződés volt a mondott tervezet alapján készítendő, továbbá abból, hogy felperes utóbb a csatolt levelek alakjában ily Írásbeli szerződést valósággal fogalmazott is, végre és különösen azon körülményből, hogy a becsatolt okmányokból, valamint báró Mesznil Viktor vallomásából kftetszőleg ezen fogalmazványba részint uj, részint a megbeszéltektől eltérő feltételek lettek felperes által felvéve; világosan következik, hogy végérvényes és kötelező jogügylet megkötöttnek nem tekinthető. Ha tehát bizonyitvák is egyes részletek, melyek iránt a szerződni kivánó felek a szóbeli értekezésnél megegyeztek, és habár be is van győzve felperesnek azon állítása, mely a felmondás esetén részére kötelezett kárpótlásra vonatkozik; minthogy még is a szerződés csak egészben véve képezhetné jogok és kötelezettségek alapját, minthogy szerződés fennebbiek szerint valósággal létre nem jött és ennél fogva mindegyik félnek a tervezett jogviszonytól visszalépni, minden joghátrány nélkül szabadságában állott, némely szerződési feltételek iránt valósággal történt megállapodásra felperes keresetét nem fektetheti. Más részről azonban okmányilag igazolt, de alperesek által is beismert tény az, hogy néhai Montenuovo Vilmosnő felperest jószágigazgatójává tettleg és minden fenntartás nélkül kinevezte, hogy továbbá a herczegné ezen szolgálati viszonyt maga egyoldalulag megszüntette, mely eljárásra, hogy felperes megállható okot adott volna, nem bizonyittatik. Habár pedig maga a tényleges kinevezés ily helyzetben nem ád jogot felperesnek arra, hogy az elbocsátás indokából oly nemű kárpótlást vegyen igénybe, melynek alapja csak jogilag fennálló szerződés lehet, a kinevezett és indokolatlanul elbocsátott felperest mégis, tekintve azon általános gyakorlatra, mely szerint egy jószágigazgató legalább egy évre vétetik szolgálatba és hogy jelen esetben is a szerződés tervezeténél felperes részére egy évre és nem rövidebb időtartamra lett fizetés megállapítva, egy évi fizetés jogosan megilleti. Az évi fizétés összegének megállapításánál azt, hogy a perben begyőzöttekhez képest felperest azon esetre, ha a szolgálati szerződés létre jön, az első évben 7200 frt fizetés illette volna meg, tekintetbe venni és alpereseket ezen összegben és a keresetlevél benyújtásától folyó törvényes késedelmi kamatban elmarasztalni kellett. Az utazási költségek czimén általánosságban felszámitott tételek megítélhetők nem voltak, mert alperesi tagadás ellenében részletezve és számszerűleg bizonyítva nem lettek. Végre miután teljesen pernyertessé egyik fél sem lett, a perköltség kölcsönösen megszüntetendőnek találtatott.