Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 2. szám - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

12 — A gyámságra kirendelt anya férje, ha nem atyja a gyámoknak, kezeskedik a gyámság • iteléért. A több kezesek közti megosztás kifogása nem emelhető. A gyámság rendesen díjtalanul vitetik; de kiadásai megtérítendők. Dijat csak akkor rendelhet a gyámbiróság, ha a gyámolt vagyonának kezelése igen nagy terjedelmű. Az ellengyám részére nem szabad dijat rendelni. Ha a gyámolt meghaladta a 18. évet, akkor a gyám a/ellengyám jóváhagyásával a vagyon jövedel meit egészben vagy részben átengedheti neki. A gyám nem tehet lemondásokat vagy ajándékozásokat a gyámolt nevében, de oly ajándékozások, melyeket az illem tanácsol, meg vannak engedve. A gyám nem fordíthatja a gyámoltnak vagyonrészeit saját hasznára. Az el'.ensyám helybenhagyása szükséges: ékszerek eladására követelések átengedésére vagy el/álogositására. A gyámbiróság jóváhagyása szükséges : a gyámoltnak gyermekké fogadására, ingatlan jószágok elidegenítésére, megterhelésére; ingatlan jószágok szerzésére terhes szerződés által ; a gyámolt ingatlan jószágainak bérbe vagy haszonbérbe adására, ha a szerződés több mint két évig tart a nagykorúság elérése után ; egyességek kötésére, ha azok tárgya meg nem becsülhető, vagy ha összege 3oo márkát meghalad ; valamely üzlet folytatására, megváltoztatására, valamint ilyennek megalapítására és átvételére ; váltóbeli kötelezettségekvállalására; kölcsön felvételére; idegen kötelezettségek átvállalására; örökség- vagy hagyományról való lemondásra. A gyámbiróság által gyakorlandó felügyeletről és a családtanácsról második közleményünkben fogunk szólni. f Telekkönyvi jogeset. A (Folytatás.) *) Alperesek vi szonválaszukban előadják, miszerint felperes válaszában hallgatással mellőzi ellenirati azon kifogásukat, mikép neki alperesek mint Fleischl j Dávid jogutódjai ellen, szerzési és tulajdoni jogczim hiánya miatt kereseti joga | nincs, mert feltéve, de tagadva, hogy fel- ] peresnek az A. alatti okmánynyal, illetőleg adásvevési szerződéssel e tulajdonszerzési mód tekintetében alapos kifogásai lennének is, s ezek nyomán kereshetőségi joga, ezt csakis néhai Fleischl Dávid ellen érvényesíthette volna, ki a tulajdonjogot felperes ellenében megszerezte, de nem alperesek ellen, kik azt nem Somogyi Lajostól, hanem néh. Fleischl Dávidtól szerezték meg és jogczimük törvényes volta felperes által kétségbe vonva nem is lett; minthogy pedig az öröklött vagyon a szerzett vagyon I cathegoriájába tartozik, ugy a tkvi rend. által hatályban tartott és jelen ügyre határozó oszt. polg. trvkönyv 443. §. értelmében sincs alperesek ellen kereshetőségi joga, de nincs továbbá azért sem, mert a kérdéses ingatlan a pts. 58o §. értelmében való hirdetményes eljárás befejezésével alperesek kizárólagos tulajdonába átbocsáttatott. Feltéve azonban, bár tagadva, hogy alpereseknek azon alapon kellene védeni tulajdon czimüket, mint néhai Fleischl Dávidnak, akkor sem volna joga felperesnek tulajdonjog kitörlési keresetet indítani, hanem csakis zálogvisszaváltási pert, tekintve hogy felperes azt állítja, hogy Fleischl Dávid a kérdéses ingatlan tekintetében nem tulajdonos, hanem állítólag csak zálogba vevő volt. Alperesek előadják továbbá a válaszra vonatkozólag, miszerint ők felperesnek i/s-ad részbeni tulajdonos voltát a kérdéses házra nézve elleniratukban soha be nem ismerték, sőt világosan kifejezték, hogy tagadják hogy annak V *) Lapunk múlt számában közlött keresetnek az 5. oldalon foglalt 4 pontjábsan a helytartótanács és városi tanácsi végzésnek keleté hibáan volt 1870. évi octóber 1 jövel jelezve, miután e végzés 1840 évi octóber 1-én kelt; a szöveg idézetében is 1840. olvasandó 1870 helyett.. részére felperest tulajdonjog illette volna; hogy pedig az állítólagos tulajdoni arány biztos és kétségbe nem vonható kimutatása és kitüntetése nélkül felperesi keresetnek alapja hiányzik, a/, világos; ennélfogva felperesi kereset, mint olyan, mely a követelés számmennyiséget (jelen esetben telek terjedelmét) nem igazolja, elutasítandó. Felperes azt állítja továbbá, hogy az általa birt ingatlan néh. Fleischl Dávidra csakis törvényszerű átruházás utján mehetett ár, megfeledkezik azonban az ujabb törvény szerinti elbirtoklásról; de feltéve bár tagadva, — hogy alperesek jogelődje csakis átruházás illetőleg adásvevés utján juthatott a kérdéses birtokba, ezen feltételnek is az A. alatti okmány megfelel ; mert tény h"gy az A. alatti okmány oly minőségű, hogy annak alapján az átruházás és átadás szerinti tulajdonszerzési mód felperes részérc jogérvényesen jött létre, mert az A. alatti okmány valóságos adásvevési szer/ödés, mi kitűnik, annak 11-ik pontjából; hogy annak nem neveztetett egyedüli oka, hogy az akkori időben a zsidók birtokszerzési képességgel nem b:rtak. Az A. alatti okmány az abban kitűzött feltétel, t. i. ha birtokszerzésre jogképességgel fog birni alperesek jogelődje, beálltával adásvevési szerződéssé változott, hogy pedig a feltétel megszűnt az ellenirathoz becsatolt kegyelmi levélből kitűnik, — tehát nem lehet többé zálogszerződésről, csak kizárólag adásvevési szerződésről szó, mert előbbi átváltozott olyformán, hogy a lefizetet tnek kétségbe nem vont zálogsomma képezte a vételárat. Felperes azt mondja még válaszában, miszerint az A. alatti szerződés létrejöttekor még kiskorú lévén, az őt illető házrész csakis törvényszabta képviselet által volt át- és eladható ; ki lehetne más a kiskorúnak törvényes képviselője mint édes atya, jelen esetben ifj. Somogyi Ferencz? Tagadják alperesek azonban, hogy jogelődjüknek felperes kiskorúságáról tudomása lett volna, tekintve, hogy az telekkönyvileg kitüntetve nem volt; jogelődjük jóhiszemüleg kötötte meg az A. alatti szerződést ifj. Somogyi Ferenczczel mint gyám, és Somogyi Józseffel ez utóbbival mint egyszersmind felperes megbízottjával, tehát jogelődjük fel sem tehette, hogy erről felperesnek tudomása ne lett volna, a mint volt is tudomása. De ha ezen szer ződés kötésénél valaki roszhiszemüséggel vádoltathatik, ugy azt megkötő Somogyi Ferencz. és József lehet az, mert ők tudták felperes kiskorúságát, de azt kész akarva elhallgatták és az édes atyja tűrte, hogy Somogyi József tüntettessék ki meghatalmazottnak ; de tudta felperes is a szerződés megkötését, és csak azért várt 3i évig, hogy alperesek jogelődje elhalálozván, maguk alperesek a ház miképeni szerzéséről mit sem tudván, őket jogotulajdonuktól megfoszthassa. Tekintetbe véve azonban az A. alatti szerződést, azon ifj Somogyi Ferencz saját és mint gyermekei term. és törv. gyámja szerepel, ezek között pedig felperes bennfoglaltatik, hogy pedig a gyámnak joga volt a kiskorút minden ügyben képviselni, arra utal a Hármaskönyv I. rész 126. cz. 1. §-a ; Somogyi József pedig az okmányon mint öcscse megbízottja is szerepel s pedig jogosan, mert hármas könyv I. r. 111 cz. 6. §. szerint a gyámgyermek már 12. éves korában vallhat ügyvivőt; de feltéve, hogy felperes által válaszában hivatok I. r. 126. cz. 2. §-ának azon értelme volna is, melyet neki felperes tulajdonit, jelen esetre az még sem alkalmazható, mert azon § csak azon esetben nem engedi meg a kiskorúnak az ügyvivő rendelést, ha az a gyám tudta és beleegyezése nélkül történik, mi azonban jelen esetben nem áll, minthogy a szerződést a gyám ifj. Somogyi Ferencz hivatkozva ebbeli minőségére Somogyi Józseffel egyidejűleg irta alá. Tehát az előadattak szerint a szerződés megkötésénél ketten képviselték felperest, az apa mint term. és törv. gyám, és a bátyja mint az apa által elfogadott ügyvivő. Még ha feltételeznék, hogy egyedül Somogyi József mint a term. és törv. gyám által is elfogadott ügyvivő kötötte volna meg a szerződést felperes nevében, minek folytán az úgy tekintendő, mintha felperes maga kötötte volna meg, ez kiskorú által kötött fassio lenne, és ez esetben kötelessége lett volna felperesnek azt a Hárm. könyv I. 128. cz. értelmében teljes kora elérte előtt hiteles helyen revocalni és arról magának hit. bizonyítványt kiadatni; — ezt felperes nem tévén a fassió jog érvényben fennállónak tekintendő s az ell en ennyi idő után jogorvoslatnak helye ni ncs. Ha pedig feltételeznék, hogy egyedül ifj. Somogyi Ferencz mint természetes és törvényes gyám kötötte meg, az A. alatti szerződést, akkor nem áll azon felperesi állítás, hogy gyám hatóságilag jová kellett volna hagyni, mert tagadják alperesek, hogy az iC4o. évben a kiskorúak nevében kötött üg} letek tekintetében gyámhatósági jóváhagyás lett volna szükséges, ennek helyét potólja egy ideig az 1755 évi 24 t. cz. 2 §-a majd az 1715 évi 68. t. cz. egyá Italában a gyámnak óvása és a kiskorú nak revocatiójaa káros vagy helytelen fassi o ellen Hivatkozik felperes továbbá válás zában az i655. évi 24. t. cz. 2. §-ra de megfeledkezik arról, hogy az idézett törvény czikk az 1715.68. t. cz. által jó részben megváltoztatott és épen azon részében változtatott meg, melyre felperes támaszkodik, ugy hogy a jóhiszemű birtokbajutás illetőleg a gyám közbenjárása és beleegyezése mellett történt átruházás kizárj a az 1655. évi 24. t. cz. rövid uton való visszahelyezési intézkedését; de feltéve tagadva ha volna is helye tagadják, hogy az egyév és napon tul is foganatba veh ető lenne. Továbbá a Hármas tvkönyv I. r. 112. cz. 3. §. ugya 127 cz. 2 §. kimondja, mikép a gyám tettei visszavonhatok a kis korúak által, mi, ha be nem következett, az illető cselekmény a kiskorú nagykor uságának bekövetkezte után joghatályba lépett és többé megmásítható nem volt; általában jogelv volt az, hogy kiskorú által kötött ingatlan átruházási szerződés, vagy a gyám vagy annak megegyezésével kötött fassi ónak jogi ereje csak akkor szűnt meg, ha a kiskorú azt törvényes korának elérte előtt revocálta, — ellenkező esetben a fassió megerősödött. Alperesek előadják továbbá, miszerint tény és kétségbevon hatlan az, hogy néhai Fleischl Dávid a kérdéses házat egésze", felperes részével együtt feltétlenül, és jogérvényesen elbirtokolta, és nem áll felperes azon állítása, hogy I86i-ik évben visszaállíttatván a magyar törvények, az elévülési idő megszakasztatott volna; mert az ideigl. törv. szabályok 21 §. szerint az oszt. polg. tkvi mindazon határozatai, melyek a telekk. pátenssel összefüggésben vannak, hatályban megtartattak, s így teljes hatályban van az elbirtoklási tulajdonszerzési mód az oszt. tkv. polg.ji467 §• értelmében. De'.eltekintve attól, tisztán a magyar törvények értelmében is beállott felperesre nézve az elévülés 1858. évi okt. 2-án, miután a kérdéses ház nem nemesi, hanem városi polgári birtok volt, melyekre nézve a hármas könyv I. 78. r. cz. 2. §. ugy a Hárm.k. III. r. i5. cz. értelmében 12 év volt az elévülés ideje. Jelen esetben azonban egyedül az osztrák polg. tkönyv értelmébeni elbirtoklásról lehet szó, mely pedig 1853. évi május í-től i865. május'l-ig 3 év alatt Fleischl Dávid javára jogszerűen bekövetkezett, sőt még ha ö nem birtokolta volna is a kérdéses házat az osztr. polg. tkv. uralma alatt, ugy elbirtokolta az ideigl.törv. sz. hatály ba léptétől jelen kereset benyújtásáig. Határozottan tagadják alperesek, hogy jogelődjükbirtoklása roszhiszemü, jogtalan lett volna,hogy az akár csalás akár erőszak vagy