Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 2. szám - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

- 13 — czél által éretett volna el. Az osztr. polg. tvk. 1467., illetve i46o. és 1464. §§. szerint az elbirtokláshoz megkívántatik, hogy a birtokban tartás í-ször jogos 2. jóhiszemű, 3. valódi legyen, 4-szer a törvény által meghatározott egész idő alatt folytattassék. Jelen esetre alkalmazva ezen feltételeket, minden kétségen felül áll, hogy a birtok az adásvevési szerződésnek tulajdon szerzési képességénél és hatályánál fogva jogszerű volt. De a birtok jóhiszemű is volt, s mindazon rágalmak, melyeket felperes keresete ugy válaszában felhord, tagadtatnak, mert Fleischl Dávidnak soha arról tudomása nem volt, hogy Somogyi Lajos kiskorú volt, ö jóhiszemüleg kötötte meg a szerződést ifjú Somogyi Ferenczczel és Józseffel, az egyik mint gyám, a másik mint megbízott szerepelvén, s ez utóbbi meghatalmazási viszonynak irásbelileg is kellett igazolva lennie, különben a ház nem Íratott volna át bíróságilag Fleischl Dávidra; különben az eddig előadottakból is világosan kitűnik, miszerint Fleischl Dávidnak birtoka jóhiszemű volt. Fleischl Dávid birtoka valódi is volt, mert az oszt. polg. tkv. i464 §. értelmében csak azon birtok nem valódi, melynél a szerzés módja nem jogos, hanem vagy erőszak, vagy csel által ejtetett az illető hatalmába, vagy melynél az illető titkon csúszott a birtokba, de ez jelen esetben mind nem áll, mert Fleischl Dávid az A. alatti szerződés alapján jogosan jutott a birtokba. Végre Fleischl Dávid a kérdéses házat a törvényszabta időben birtokában is tartotta, mert az osztr. polg. tvk. 14Ó7. §. szerint, ki a nyilván könyvekben mint bhtokos 3, egymásután következő éven át van kitüntetve az illető jószágot minden ellenmondás daczára elbirtokolja. Felperes azon ellenvetése, hogy a pestvárosi telekkönyvek nem a pátens értelmében vezettetnek, figyelmébe nem vehető mert az a köztudomással ellenkezik; e szerint az elbirtoklás ideje a kérdéses ház tekintetében 185í-ik évben bekövetkezvén, i854. évben be is fejeztetett de feltéve bár tagadva, hogy Pestvárosának csakis i855. évi decz. 15-töl lettek volna oly nyilvánkönyvei, melyek alapján történhetett az elbirtoklás, ugy az ettől számított 3 év alatt bekövetkezett, sőt legroszrbb esetben bekövetkezett az elbirtoklás ideje az ideigl. törv. szab. életbe léptének kezdetétől, melytől kezdve jelen kereset benyújtásáig 8 év telt el. Ezekből kitetszik, miszerint Fleischl Dávid birtoklása megfelel az i467 §• követelményeinek, s hogy ő megdönthetlen tulajdonjogot szerzett. Felperes még elleniratában azt is mondja, hogy alperesek jogelődje a 78000 frtot le nem fizette volna; ennek megczáfolására becsatolják 6. sz. a. Fleischl Dávid által még i84G évi okt. í-én készített kimutatást, melyben Fleischl Dávid a 78000 frtot vételárnak nevezve, idő nap, és tétel szerint kimutatja azt, hogy a 78000 frt. az utolsó krajczárig lefizettetett. Azon felül a 20. sz. a. csatolt nyugtában, melyet maguk Somogyi Ferencz és József sajátkezüleg aláírtak, az A. alattit adásvevési szerződésnek nevezik. De tételről tételre is kimutatiatik, miszerint a vételár lefizettetett. Az első és második tétel a 33,5oo írtnak a szerződés megkötése alkalmával történt befizetése magán a szerződésen nyugtattatik. A 6. sz. 3 ik tétele alatt emiitett 20754 frt i3 kr. pp. a 7. sz. a. Somogyi Ferencz és József, ez utóbbi egyszersmind Lajos testvére nevében is, áital aláirt és helyesnek elismert leszámítás szerint lefizettetett illetőleg a vételárba beszámíttatott A 6. sz. 4. tétele alatt említett io5oo prt. melynek Gold Móricz részére történendő lefizetése kiköttett szerződésileg, a 8. sz. a levő 3. darab visszaváltott kötvény s az azokon levő nyugták szerint lefizettetett. A 6. sz. 5 ik tétele alatt említett 66 frt 35 kr lefizetterett 9. sz. szerint. A 6. sz. 6-ik tétele alatt említett 3ooo frt kifizettetett a 10. sz. szerint, s az erre vonatkozó eredeti kötelezvény visszaváltatott. A 6. sz. 7—11. tétel számai alatt felvett összegek szinte kifizetettek. A 6. sz. 12-ik tétele alatt említett 738 frt 5o kr. váltóvégrehajtás utján Fleischl Dávidnál eltiltatván, az a váltókat 12 sz. szerint visszaváltotta. A 6. sz. i3. és i4. tétele a 12. és i3. sz. a. nyugták szerint szinte kifizettetett, s így az egész 78,000 frtnyi vételárnak kifizetése igazolva van. Felperes részéről felhozatik még, hogy alperesek jogelődje a 78.000 frt zálogsommát az ingatlanra bekebelezteté, tehát maga sem tekinté az A. alattit másnak mint zálogszerződésnek ; erre nézve megjegyzik alperesek, miszerint, midőn jogelődjük a 78000 frtot betábláztatta, akkor még nem volt az A. alatti tényleges adásvevési szerződés, tehát bekebeleztette a leendő vételár akkor még zálogsomma biztosítására. Felperes azon számítására vonatkozólag, melyben elmaradt haszon fejében összesen 9Ö546 frt 48 krt követel, megjegyeztetik alperesek részéről, hogy feltéve, bár tagadva, miszerint Fleischl Dávid az egész ingatlanra meg nem szerezte volna a tulajdonjogot, ugy jogos és fennálló a zálogviszony, ez esetben pedig felperes 1872. évi nov. 19-ik mit sem követelhet, mert az eddig terjedő zálogidő tartamra járt 78,000 frt 6. szerint ki van fizetve, általiban tagadják alperesek, hogy a felszámításnak lenne jogos alapja, s azt figyelmen kívül kérik hagyatni. Mindettől eltekintve azonban, ha megállana is, téve, tagadva felperes tulajdon keresete, és neki a kérdéses ház 73-da oda Ítéltetnék is, határozattan tagadják alperesek, hogy ők mint 3-dik személyek felperes részére az időközi hasznok és költségek megtérítésére köteleztethetnének, sőt felperes nem vehetné ingyen sem vissza az illető házrészt, hanem alpereseknek tartoznék az l/3-ád tekintetében 100,000 frtot fizetni, — mely becsű összeg eskü általi megerősítésére Fleischl Adolf személyében készek alperesek. Nem áll felperesnek azon érvelése sem, hogy tekintve, miszerint a telekkönyvben Somogyi ferencz, József es Lajos a kérdéses ingatlan tekintetében együttessen vannak tulajdonosokkép kitüntetve, ennélfogva az ingatlanból felperest^-ad rész illetné; mert a telekkönyvben az arány kitüntetve nincsen, sőt örökhagyó id. Somogyi Ferencz akarata volt, miszerint az ingatlan ifj. Somogyi Ferenczre szálljon, s csak a hitbizomány megdőltével állott be a törvényes örökösödés, és az esetben nem valószínű, hogy felperes atyja, ki örökhagyóval közelebbi rokonsági viszonyban állott, egyenlő arányban örökösödött volna felperessel, — ennélfogva felperes Vs-ad részbeni tulajdonjoga épen nincs igazolva, sőt meg van czáfolva. Alperesek által már elleniratukban felho~ott tévedés tekintetében felperes válaszában előadja, hogy az ajánlott kiigazítás el nem fogadható; hogy ha el nem fogadható, ugy aszerint a hiba megáll s akkor fesperes nem ugyanazonos a telekkönyvben kitüntetett Somogyi Lajossal. Végre megjegyzik alperesed hogv elleniratukban csakugyan hiba csúszott be, mert a helyett, hogy az elbirtoklás i855 évtől kezdődve még az 1859 évben befejezettnek kijelentetett volna, az mondatik, hogy I84Q : évben, tehát iráshibából 5 helyett 4 lett irva. Hivatkozva még az elleniratukban előadottakra, kérik felperest alaptalan keresetével elutasítani és felszámított 36i frt költségeikben marasztalni. Felperes vég iratában előadja: hogy nem áll alperesek azon állítása, miszerint ők a szerzés czimét illetőieg meg nem támadhatók; a törvény szerint alperesek azon ponton állanak, mint jogelődjük állott, ebből pedig folyik, hogy az örökhagyó szerzési czime az örökösök ellenében is vita tárgyát képezheti, sőt a roszhiszemüleg jogot szerzett örökhagyó, bár jóhiszeműen öröklő utódai ellen is érvényesíthető jogtalan szerzés miatt a kereset. Szinte czélt tévesztenek alperesek a prts 58o. §-ára való hivatkozással, mert ott örökös társakról, de nem tulajdont igénylőkről van szó. Visszatér felperes még az A. alatti szerződésre és tagadja, hogy a szerint az állítólag kifizetett zálogsomma az átíratáskor a vételsommát képezendi. Tagadtatik, hogy az A alatt adásvétel szándékáról tenne tanúságot, hogy az[ feltételes adásvevési szerződés lett volna, tagadtatik, hogy az később adásvevési szerződéssé vált volna, tagad tátik hogy felperes vá laszában azt adásvevési szerződésnek vette volna. Tagadtatik felperesrészéröl,hogy az A. alattinak kiállításáról tudomása lettvolna, hogy annak alapján csak egy fillért is kapott, vagy bár kinek annak meg kötésére felhatalmazást adott volna. Azt állítják alperesek viszonválaszukban miszerint felperes birtokát ifj. Somogyi Ferencz önmaga is elárusíthatta; az nem áll, annak nem volt joga, s ha tette, az semmis, az 1725., 105. és 1765. 26. §. szerint még a gyám nagyobb kiadásokat sem tehetett a tanács beleegyezése nélkül, de a kiskorú ügyviselöt sem rendelhetett, sőt a gyámnak az illyetén eljáráshozi hozzájárulása sem volt elégséges, mert az ingatlan elidegenítéséhez az árvaszék beleegyezése kellett. De jelen esetben a revocatió sem volt szükséges, mert itt nem forog szóban kiskorú saját cselekménye, sem beleegyeztével létesült cselekmény. Továbbá jelen esetben az átruházás semmiségéről tanúskodik Kelemen I. k. 297. §. 4. pontja, ugy az I. r. i24 §. 2. pontja az i655. 24. Minden alperesi okoskodás oda mutat, miszerint Fleischl Dávid felperes illetményére jogosan és törvényesen senkivel sem szerződött, a mely látszólagos jogot szerzett, azt a legnagyobb roszhiszemüséggel szerzé, s mint ilyen neki semmi jogot, sem vételi, sem zálog, sem bérjogot nem adott. Az elbirtoklásra nézve megjegyzi felperes hogy Fleischl Dávid a kérdéses jószág birtokába a haszonbér és zálog czimén jutott, az ily birtok pedig tulajdonul soha sem birtokolható el; tulajdon czimén alperesek jogelődje a kérdéses jószágot birtokba soha sem vevé, de felperes részét semmiféle czimén soha el nem évitheté. A magyar törvények szerinti elévülésre vonatkozólag előadja, hogy nemes embernél a városi birtok ingónak tekintetett és az elévülés 32 év volt Verböczy I. r. 78 §. 3.,79. §. 3.,46. §. 5, 1729. 36. 37. szerint. De feltéve bár meg nem engedve, hogy a magy. törv. szerint a városi vagyon 12 év alatt volna elévithető, még akkor sem jöhetne az elévülés tekintetbe, mert felperes nagykorúságától az osztr. tvkönyv behozataláig 12 év le nem tellett, az osztr. törvénykönyv behozatala után pedig a polgári és nemesi vagyon közötti különbség megszüntetett Alperesek jogelődjénél a kérdéses ház tekintetében az elbirtoklásnak az osztr. törvkönyvben felállított kellékei egytől egyig mind hiányzanak. Jogos birtokról szó sem lehet, mert haszonbér és zálog nem czimek az elbirtoklásra. Jóhiszemű birtoknak nyoma sincs, sőt a roszhiszemüség igazoltatott, mert tény, hogy Fleischl Dávid szorgalmazta a 3 Somogyira az átíratást a 5. •/. szerint, ö hagyta el a kiskorúság kitüntését, ö szerződött az atyával mint term. és törv. gyámmal, a kiskorú jószága iránt, — s mindezekre azt mondják alperesek, hogy nem tudta jogelődjük miszerint felperes akkor kiskorú volt. Hogy a birtok nem is volt valódi, igen világos, mert nem jogos, hanem összejátszás, csel, ravaszság és a bíróság megtévesztése utján jutott a birtokhoz. Az elbirtoklás tartamára vonatkozólag hivatkozik felperes a válaszban s e helyütt már előadottakra. Tagadtatikfelperes részéről, hogy általán Somogyi József akár a szerződés megkötésére, akár a pénz felvételére meg leit volna hatalmazva, tagadtatik, hogy a 78000 frt lefizetését