Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 27. szám - A német csődtörvényjavasla. 6. [r.]

— 195 — A 64 -ik §. némi stylaris módosításon ment át. Dr. Matuska Péter akadályoztatása esetében előadóul Schmausz Endre választatott. A német csődtörvényjavaslat. VI. Előbbi czikkem zárszavaiban emlitém, hogy ezen, a német csődtörvényjavaslat fölötti értekezésem befejezéséül a kényszeregyességről, és a hamis és vétkes bukás fenyítéséről fogok szólani. Hazai csődtörvényünk a kényszeregyesség intézményét nem ismeri, az ausztriai törvények uralma alatt azt csak árnyoldalairól tanultuk megismerni, ugy hogy annak mielőbbi megszüntetéséről gondoskodtak. Azonban nincs ujabb csődtörvény, melyben a kényszeregyesség nem volna elfogadva. A csődeljárás huzamosb időt vévén igénybe, a közadós azalatt nem rendelkezhetik vagyonáról, az állam egy szerzésre képes polgárának tevékenysége meg van bénítva, egy vagy több család anyagi jóléte koczkáztatva, az állam adójövedelmi forrása, habár csak csekély részben is, csökkentve. Ezen, az állampolgárt, a családot és az államot éideklő tekintetek is elégségesek volnának arra, hogy a csődeljárás lehető rövid befejezése végett a kényszeregyesség intézménye mindenütt elfogadtassák. De a hitelezők érdeke és kívánja annak alkalmazását. A csődeljárás sok költséget vévén igénybe, az által a tömeg vagyona fogy, és a hitelezőkre eső osztalék kisebbedik: míg ellenben kényszeregyesség esetében a hitelező rövid idő alatt jön a reá eső jutalék birtokába és azt saját hasznára fordíthatja. A csődnek egyesség általi megszüntetése nálunk is előfordul, de csak bíróságon kívül; minden hitelező többet akarván követeléséből megmenteni mint társa, az egyesség létrejöttét húzza, nehezíti, míg végre nagyobb quótát sajtol ki. Ezen szokásba vett eljárás a hitelezők aránytalan kielégítését és számos egyesség meghiúsítását vonja maga után és azon következményt szüli, hogy a hitelezők, kik egyesség utján követeléseik 50 — 60 százalékát megmenthették volna, a csődeljárás befejezésével az, időközben a költségek által kimerült tömegből 10—20 százalékot alig kapnak. A kényszer egyébként nem az összes hitelezőkre, hane n csak azok egy töredékére alkalmaztatik, mert a csődtörvények a hitelezők 2/3-ának, 3/4-ének, vagy legalább általános többségének hozzájárulását kivánják. A javaslat 177. §-a pedig a hitelezők általános többségén kivül még azt és igényli, hegy ezen általános többségben levők az összes bejelentett követelések legalább 3/4 részét kép viseljék. Ily körülmények között nagyon helyesnek kell tartaunuk, ha azon néhány makacs-Bág-, boszi!-, vagy bármely szándékból ellenzékeskedő hitelezőkből álló kisebbség a többség akaratának alávettetik és az egyességet, melynek előnyei reá is háramolnak, elfogadói törvényes eszközökkel kényszeríttetik. Nehogy azonban a kényszeregyesség a kisebbség elnyomatására és roszhiszemű közadósok meg nem érdemlett védelmére eszközül szolgáljon, a javaslat 175. §.-ában meg van állapítva, hogy a kényszeregyesség álíal egyik közhitelező sem nyerhet több jogot, mint bármelyikük, és hogy nagyobb előnybeni részesítés csak az ez által megrövidített hitelezők beleegyezésével lehetséges. A javaslat 178. §.-a továbbá a kényszeregyesség létrejöttét a csődbíróság hozzájárulásától teszi függővé. A csődbíróság pedig az összes körülmények mérlegezése mellett s-abad belátása szerint hozhat határozatot. Különösen a 180. §. értelmében a csődbíróság elvetheti az egyességet, ha az egyesség megkötése iránti szabályok nem lettek követve, vagy ha az egyesség nem egyhangúlag fogadtatott el és valamely hitelező titkos közbenjárása, csalá3a folytán létesült, *) L. a „Magyar Themis" 17. számát. vagy a közhitei egyesség elfogadása által csorbát szenvedne. Az itt felhozottak azonban csak példaképeni jelentőséggel bírnak, és nincs kizárva, hogy az egyesség más okoknál fogva is elvettessék. A 168. §. értelmében a közerkölcsiség megóvása végett a kényszeregyesség megkötése feltétlenül kizáratik : l. ha a közadós megszökött vagy a felfedezési esküt letenni vonakodik; 2. ha ellene hamis bukás miatt a fenyitö eljárás megindittatott és ezen vád alól jogerejüleg felmentve nem lett; 3. ha a biróság ugyanazon csődben egy már ajánlott kényszeregyességet a közhitel megóvása végett elvetett. Ennyi biztosíték mellett a kisebbség nem pana^zkodhatik elnyomatásról, és a kényszeregyességnek ugy a bukottra, mint a hitelezőkre csak üdvös hatása lehet. A kényszeregyességet tárgyazó egyéb szakaszok, a részletes intézkedéseket tartalmazzák, melyek e dolgozat keretén tul esnek, és csak annyit tartok még szükségesnek e kérdés iránt megjegyezni, hogy a kényszeregyesség létrejötte iránt tervezett eljárás a szóbeliségen alapúi ; a bukotttói egyrészt czélhoz amúgy sem vezető minden nehézség eihárittatik, másrészt a hitelezők érdeke, a többségé ép ugy mint a kisebbségé, teljes mértékben megóvatik. A hetedik fejezet a csődeljárás megszüntetéséről szo'ó szabályokat tartalmazza. A do log természetéből, valamint azon felvilágosodott szabadelvű szellemből, mely az egész javaslatot átlengi, már mintegy magából következik, hogy a kényszeregyességen kivül bíróságon kívüli egyesség is jöhet létre a bukott és a hitelezők közt, csakhogy a bíróságon kívüli egyesség esetében az összes hitelz ők nek kell a csőd megszüntetéshez hazzájárulniok, és mivel csak a követelések megvizsgálására kitűzött határidőben lehet megtudni; kik a tulajdonképeni hitelezők, csak e határidő lejárta után lehet a 192. §. értelmében bíróságon kívüli egyességet létesíteni. A biróság a csőd megszüntetése, valamint az iránt is határoz, hogy tartozik-e a bukott biztosítékot és ezt mily mérvben adni azon egy-két hitelezőnek, kik netalán mégis ellenzik a csőd megszüntetését. Már harmadik czikkemben emlitém, hogy a gondnok és a választmány indítványa folytán a csődeljárás bármikor beszüntethető, mihelyt kiderül, hogy a tömeg a csődköltségek fedezésére nem elégséges. A csőd megszüntetésének negyedik neme a tömeg vagyonának a hitelezők közt történt felosztás folytán jön alkalmazásba. A 201. §. azon czélszerü intézkedést tartalmazza, hogy ha a tömegvagyon felosztása és a csőd megszüntetése után oly tárgyak fedeztetnének föl, melyek a tömeghez tartoztak volna, azok a gondnok által birtokba vehetők és azok ára a ki nem elégített követelések fedezésére fordítandó Ép oly mérvben hclyeslendő a 202. §. rendelkezése, a mely a csődeljárás folytán ki nem elégitett hitelezőknek, mennyiben a kényszeregyesség által más megállapodás nem történt, követeléseiknek a bukott elleni érvényesítését a csőd megszüntetése után korlátlanúl, — és azon követeléseknek, melyek a csőd megszüntetéséig megállapítva lettek, és melyeknek megítélése a közadós által kifejezetten nem elleneztetett, végrehajtás utján történendő behajtását engedi. Az angol és amerikai csődtörvények a csőd megszüntetése által, habár a hitelezők semmit sem kaptak, a közadóst minden, a csőd előtti, kötelezettségtől feloldottnak mondják. Dr. Ováry Kelemen is ezen nézetet pártolja. De ez sem jogilag rem igazolható, mert a ki nem elégitett követelés megszüntetésére jogezimtil a csőd megszüntetése nem szolgálhat; sem a méltányosság és czélszcrüség szempontjából nem indokolható, mert a volt bukott később még tetemes vagyont szerezhet, hitelezője pedig tönkre mehet és ez jogos követelését gazdag adósa ellen nem érvényesítheti; másrészt ezen intézkedés a hitelt aláássa, a bukások és különösen a hamis bukások szaporítását elősegíti. A nyolezadik fejezet a bukottól a csőd megnyitása által megvont polgári jogok gyakorlatába való visszahelyezésről szó), mit e helyütt, mint nem szorosan a csődhöz tartazó dolgot mellőzök. A kilenczedik fejezet az eddig ismertetett csődeljárásnál még rövidebbet és egyszerűbbet rendel el, ha igen kevés hitelező, vagy a tömegben kevés vagyon van. Ezen csődeljárásnál a választmány és tömeggondnok választása, valamint a követelések megvizsgálása ugyanazon egy határidőben eszközöltetik, ugyanez alkalommal a kényszeregyesség iránt is határozat hozható; a választmány választása abban maradhat, és a gondnok teljesen önállóan kezelheti a tömeget. Az 1840. VII. t. cz. 2. §.-a 100 ft. értéket meg nem haladó tömegeknél nálunk is rövidebb eljárás alkalmazását rendeli el, de ezen, hazai sommás csődeljárásunk is sokkal bonyolodottab, hosszadalmasabb, mint a javaslat szerinti rendes eljárás. A harmadik könyv külföldieknek belföldi vagyonára, a kereskedelmi társulatokra és a hagyatékokra mint külön résztömegekre vonatkozó csődeljárást szabályozza. Az első kérdést illetőleg azt rendeli, hogy ha valamely külföldi közadósnak belföldön kereskedése vagy ipartelepe van, vagy reá egy belföldi örökség szállott, ezen vagyonok egy külön résztömeget képeznek, melyből első sorban a belföldi hitelezők nyernek kielégítést; egyéb esetekben a belföldi vagyon a külföldi tömegnek kiadandó. A kereskedelmi társulatok csődjére vonatkozó határozatok lényegileg nem különböznek a javaslat egyéb rendelkezésétől, miért azok megbirálását ezúttal mellőzendőnek tartom. A hagyaték iránt a javaslat azt rendeli, hogy ha a közadósra a csődeljárást megelőző évben valamely örökség szállott, a hagyaték hitelezői és a hagyományosok a csődnyításkor, még meglevő hagyatéki tárgyakból követeléseik külön kielégítését kérhetik, a mennyiben az örököst személyes adósuknak el nem fogadták. A 4. könyv a csődeljárás kikerülése czéljából megindított egyésségi eljárást tárgyazza. Azon tetemes hátrányok, melyek a csőd huzamosb tartamával járnak és melyek a hitelezőket és a bukottat egyaránt sújtják, a kényszeregyesség behozatalát tették szükségessé. De a midőn kényszeregyesség iránti eljárás megindittatik, vagy ezen egyesség létrejön, a csőd már folyamatban van és a csőd megnyitásával kikerülhetlenül járó veszteségek a közadóst minden esetre érik ; üzlete meg van akasztva, a vele üzleti összeköttetésben álló személyek másokkal lépnek üzleti viszonyba, hitele csökkent, és az üzletében levő áruk értékük jelentékeny részét elvesztették. A csődnyitás ezen messze kihtó következményeinek elhárítása végett a javaslat egy a csődnyitás elkerülése czéljából megindított egyésségi eljárást ajánl. Ezen el járás főbb mozzanatai a következők: A 234. §. rendeli, hogy az adós ezen egyesség iránt indítványát a csődnyitásra illetékes bíróságnál nyújtsa be. Az indítványozó tartozik az üzletéről készített mérleget csatolni, fizetési képtelenségének okait előadni, és igazolni, hogy hitelezőinek legalább 3/4-ed része, kik legalább ugyanannyi követelésekkel is birnak, az egyésségi eljárásba beleegyezik. A biróság a megnevezett hitelezők sorából két vagy három bizalmi férfiút választ, kiknek kötelességévé tétetik a közadós vagyoni viszonyait, azok okait és az üzleti könyveket megvizsgálni és erről a bíróságnak j elentést tenni. A mennyiben az előterjesztett jelentés folytán a biróság az egyésségi eljárásnak helyét látja, arra határnapot tüz ki, és arra az összes hitelezőket meghívja. A tárgyaláson a személyesen megjelenni köteles közadós üzleti állásáról előterjesztést tesz, ezen előterjesztést hitével megerősíteni tortozik, és ha annak folytán az összes hitelezők az indítványba hozott egyeséget egyhangúlag el nem fogadják, az egyesség elvetettnek tekintetik, ha pedig ezen el»ő egyeggégi