Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 26. szám - A magyar váltótörvényjavaslat. 8. [r.]

— 188 — iránt akkor folyamatban lévő zálogváltáGÍ pert Beleznay család ellen maguk költségén befejezni felvállalták, és be is fejezték, most nevezett családnak a zálogsommát sajátjukból kifizették, a birtokot 18(>5-ben végrehajtás utján tettleges használati birtokba vették, — s azt 1870. évig, — vagyis azou ideig, inig alperesek felpereseket ebből ki nem forgatták, — alperesek tettleges hozzájárulása mellett — használták is; — noha mindezek alperesek tudta és közreműködésével történtek, mégis ők, előre összebeszé!t,!:tcrvszerU, családszövetkezés mellett, felperesek szándékos károsítására az A. alatti alapszerződésnek kiforgatását czélzó i 870-ik évben kötött K. alatti szerződéssel, elhalt anyjuk T. Katalin által már A. alattival tudtuk és utólagos beleegyezésükkel felpereseknek eladott ugyanazou hernádi ingatlanságot már a hagyatéki átadást megelőzőleg S. Józsefnek szin e eladták ; ezen kereseti birtokot, mint anyai örökséget, hirdetési eljárás utján maguknak bíróilag átadatták, mint ilyent nevükre kebeleztették, ennek következtében most érintett K. alatti szerződés alapján, nyomban S. József nevére átíratták , S. Jó/sef pedig L. alatti színlelt szerződéssel haladéktalanul nejére M. Antóniára kebeieztette, a ki a birtokot a vidéken árába bocsátván, felpereseknek is ez uton jött tudomására az egész roszhiszemü eljárás. Felperesek keresetükben azt kérték, miszerint eme rosz hiszemmel kötött K. és L. alatti adásvevési szerződések érvénytelenségének kimondása mellett, alperesek bekeblezett telek- j könyvi tulajdonuk ellenében felperesek birtok- j tulajdonjoga kimondassék, és az ekép felismerendő törvényszerű tulajdon bekebelezése mellett — alperesek roszhiszemü telekkönyvi tulajdonjoguk törlésének hekeblezése végett — a telekkönyvi osztály megkerestessék. Felpereseket keresetükkel elutasító 1 ső bírósági Ítéletet, ~ a kir. itélő tábla, — indokainál fogva helybenhagyta, ezenfölül felpereseket 250 frt perköltségben marasztalta. Az indokok főbbjei következők: „A T. József, Lajos, István és V Lajos, Eleonóra és Emília alperesekre nézve azért utasította el felpereseket, — mivel ezek ellenében alperesek T. Katalin halála után örökjogukat igazolván, — az öröklési hirdetés ideje alatt felperesek igényüket be nem jelentették, a kereseti javak a törvény rendszabálya szerint lettek ezen alpereseknek nevökre íratva; — e módon kitüntetett tulajdonjogukat ezen alperesek S. József alperesre, ez pedig M. Antónia alperesre átruházván, jelenleg a birtok M. Antónia nevén fordul elő a telekkönyvben. Mivel pedig felperesek nem állítják, hogy az A. alatti szerződés alapján akar S. László, akár ők a telekkönyvi átruházást megkísértették volna, — tekintettel az o. p. t. k. 440. §-a szabályára, felperesek igénye B. és L. alattiak alapján elenyészett. És habár a perben előadottak, tanúvallomások és bizonyítékokból törvényesen lehet következtetni, hogy alpereseknek tudomásuk volt az A. alatti okiratról, alpereseket még sem lehet ro8zhiszemüséggel terhelni, mivel felpereseknek igazolni kellett volna ezen szerződés feltételeinek betöltését, különösen a vételár lefizetését e mulasztás folytán alperesek hirdetményi bírói eljárás következtében lettek telekkönyvi tulajdonosok, alperesekre tehát felperesek mulasztásánál fogva a roszhlezemüség kimondható nem lehetett. A többi S. József és M. Antónia alperesekre nézve azért voltak elutasitandók felperesek, mivel az előbbi alperesek, az ő anyjuk T. Katalin utáni örökösödési birói eljárás folytán lettek átíratás következtében telekkönyvi tulajdonosok, jogosan vette tehát S. József álperes, ettől pedig M. Antónia Józsefnek neje; felperesek igénye pedig sem feljegyezve, sem kitüntetve nem lévén, következve ezen alperesek sem terheltethetnek rnszbiszemUséggel, s igy ezen alperesek is a 440. §. szerint jogszerű telekkönyvi tulajdonosok." Felperesek ezen két egyenlő ítéletet a legfőbb itélőszékkez felebbezvéu, előterjesztek: miszerint téves azon ítéleti indok, mintha T. Lajos István úgy V. Lajos, Eleonóra és Emília alperesek a T. Katalin utáni örökjogukat igazolták volna, mert a perben igazolva van az, hogy ezen, de a többi két alperes is tudták, eme tudomásuk a* ítélet indokaiban mint beigazolt fel is említtetik, hogy akkor, midőn alperesek a pestvidéki kir. törvényszékhez ezen ingatlanaágnak örökség jogcziinéu leendő átadásáért i folyamodtak, ez már elhalt anyjuknak hagya-I tékához nem tartozott, és hogy erre nézve a tövszéket roszhiszenimel tévútra vezették ; l következve nem áll az, mi útba alperesek igazolták volna öröklési jogukat, hanem igenis áll az, hogy a birót csalárdul tévedésbe vitték-Téves azon az ítéleti indokokban levont következtetés, mivelhogy a bírósági hirdetésre felperesek örökösi idényüket be nem jelentették, az ezt követő birói átadás következtében bekeblezett telekkönyvi tulajdon (ily jogszerűvé vált alperesekre nézve, amely, — miután a kereseti birtok 3-ik Borban nevezettre van már bekebelezve, — és mivel az A. alatti alapján felperesek által az átíratás meg sem kisértetett, — a K. és L. alatti mellett (clperesck joga, az A- alattival szerzett igénye elenyészett; — mert: ? prdttás 580 §. alapján kibocsátott — a perhez R. alatt mellékelve levő hírlapi hirdetésben egyed ttl az örökösödési joggal bírók szóiitattak fel öröklési igényük bejelentésére, és a hagyatéki ingatlanság abban sem körül nem íratott, sem meg nem neveztetett; az pedig egy törvényben sincs megírva, hogy minden igénylők jogai elenyésznek; ellenben az elévülési törvények három évet állapítanak meg a telekkönyvi bekeblezés által szerzett jogokra; ha tehát nem örökségi jogon igénylők a bejelentésre nincsenek felhiva — a hagyatékot képező ingatlanság a hirdetésben névszerint fel nem soroltatik, — és a bekebelezéstől számítva két, illetőleg három hó előtt a telekkönyvi birtok, erősebb és előbb szerzett jogon, a mely a telekkönyvi birtokos előtt tudva volt, kerestetik, a perrel megtámodott jóhiszeműségének hiánya bebizonyittatík, - azzal tehát, hogy tulajdon igényük bejelentésére az R. alatti hirdetésben íelperesek felhiva sem voltak, bejelentési mulasztással vételjogukra nézve semmi következést nem vontak maguk után; nem lévén pedig feljogosítva, alperesekről előre feltenni, hogy azt is hagyatéki tömegként fogják feltüntetni, a melyről jól tudják, hogy a meghaltnak nem tulajdona többé, sem azt, hogy ezen ingatlanságok bekeblezésének czéljából indították meg a hagyatéki eljátást, csak a hirdetés alapján a hagyaték átadásáért benyújtott folyamodásból lehetett kivenni, hogy a kereseti birtok képezte a hagyatéki tömeget, amely folyamodás azonban felperesekkel nem volt közölve soha. Az ítéletnek a hirdetési eljárásból vont indokolásával tehát tévesen mondatott ki az, hogy felpereseknek az A. alattival szerzett igénye, a roszhiszemmel kötött K. és L. okiratok mellett elenyészett; mivel az o. p. t. k. 373. és ezzel kapcsolatban lévő 442. §-ának helyes értelmezése, ennek épen ellenkezőjét tartalmazza, mondván; „ha alperes roszhiszemmel . . . bírja, — tartozik felperesnek átengedni." Még tévesebb azon alaptalan állítás, mintha felperesek a telekkönyvi átíratást meg sem kisértették volna; mivel a perben B. C. és HH. alatt felmutatott tjkvben nyilvános bizonyítékai vannak annak, hogy felperesek — de kivált ezek jogán N- Istvánné született H. Zsusánna megkisértett bekebelezési kérelme a kir. — akkoron cs. kir. feltörvényszéken is bírálat tárgya volt. Figyelmet érdemel ezen indokolásnál különösen az, hogy a bíróság az érvényesség kérdését mellőzve, az A. alatti, több évi tettleges birtoklattal megerősített szerződésben nyert felperesi tulajdonjogot a 440. §. értelmezése alapján a roszhiszemmel kölött K. és L. alatti okiratok mellett elenyészettnek jelenté ki; a most említettéi?-nak törvényben nem gyökerező kihatást tulajdonit épen akkor, midőn í e kimondását közvetlen követő, — azon tényeket jelezi, hogy alperesek az A. alattinak létezését tudták. Téves továbbá, — sőt a perben bizonyított tényekkel ellentétben áll, — különösen azon ítéleti indok, mintha felperesek a vételárt meg nem fizették volna; mert felperesek az 0 alatt csatolt eredeti okmánynyal bebizonyították, hogy ezen birtokra már édes atyjuk 1818. évben 800 ft. zálogösszeget adott, — az I. alatti nyugtával beigazolták, miszerini a Beleznay család ellen foganatosított végrehajtás alkalmával a zálogsommát lefizették, beigazolva van az ig hogy a felperesek a zálogper költségeit maguk pénzével fedezték, az A. alattival magával bizonyítva van, miszerint a vételárból fizetést tettek, végre be van bizonyítva, hogy a bátralévő összegre a fizetési idő még be nem következett, azt felperesektől alperesek soha sem kérték, sem felperesek a hátralék megfizetését meg nem tagadták, és hogy azt, a ím még fizetendő lett volna, ifjú Na-gy István kezéből a s/.tiványi birtok árából H alatti szerződés szerint fennhagyott, felpereseket illető pénzből bár jogtalanul de fel vették és pedig 1100 frttal többet, mint mennyit az állítólagos hátralék tett volna. Egyébiránt a perben bőven ki van fejtve, hogy ha mindez nem úgy állana is, miután az A. alatti szerződés felbontása, a fizetés nem teljesítéséhez kötve nem volt, hahogy a vételárból hátralék állott volna is fenn, alperesek nem : a birtok eladására, hanem ezen vételár lefizetésére indítandó keresetre lettek volna csak jogosítva. Különben is a potíori kelletvén az ügyletből támadt fizetés természetét megbírálni, s miután az, a mit alperesek már az átvett birtok árából megkaptak, háromszor annyira megy, mint a m t hátralék ezimén felperesek pénzével S. okmány szerint ftagy István által maguknak kifizettettek, — e tekintetből a bíróság. feltételek be nem töltéséből, roszhiszemü alperesek részére érvelő indokot sem felhozni, sem a minori ügylet természetét tekintetbe venni nem volt utalva. Téves az Ítéleti azon állítás is, bogy — „mivel alperesek nem önként hanem birói eljárás folytán lettek tulajdonosként kitüntetve, tehát miután felperesek mulasztásai miatt vétkes hibával nem lévén terhelhetők, alperesei ellen a roszbiszemfiség kimondható nem lehetett." Téves pedig azért: a) mert a ki a birójelőt', jobb, tudomása i ellenére, harmadik tulajdonát anyai hagyatékl nak tünteti fel, és a bírót azért vezeti tévútra, hogy azon birtokot, mint anyai örökséget adja át; b) a kire be van bizonyítva, több ok! mánynyal, — sőt magával a K. és L. alatti j alapszerződéssel, hogy előre való szövetkezéssel egy harmadikat javaiból kiforgatandó, eszj közölte az eladást; c) a kire be van bizonyítva, miszerint az ! L alatti kötésben csak színlelt szerződést létesített, melynek béltartalma merő valótlanság, melynek alapján ellenérték adva nincs; d) a kire be van bizonyítva, hogy más javait, magának illetéktelen hasznot hajtandó, amannak károsításával birói tévedés közbejötte mellett eltulajdonítja, azt az ily módon szerzett telekkönyvi tulajdonra nézve jóhiszemünek elfogadni nem lehet. Tévedés az ítéletnek azon további indokolása is, mely szerint S. József alperesre nézve azért utasította el a bíróság felpereseket, mivel „előbb nevezett alperesek magukra kebleztetvén azon birtokot, tőlük jogosan vette azt meg S. József;" mert a peiben K. alatt rekesztett szerződéssel be van bizonyítva, hogy az előbb köttetett, mintsem T. Katalin örökösei itteni alperesek nevére lett keblezve az ingatlanság ; be van továbbá bizonyítva az összevágó ténykörülményekből, hogy T. József, a T. Katalin gyermekeivel felperesek tulajdona kiforgatására, károsító szándékkal szövetkezett, következve T. Katalin örökösei nem adhatták el jogosan azon ingatlant, a melyről magában a K. alatti szerződésben nyíltan kimondják, hogy az felperesek tulajdona,