Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 26. szám - A magyar váltótörvényjavaslat. 8. [r.]

— 186 -Mig az előzők értesítése ,,in ordinem" történik, addig a váltójogi viszkeresetnek a „jus variandi" szolgál alapul mi a visszkeresetnél különösen ,,regressus per 8altuiu'"-uak neveztetik. A váltóbirtokos a kötelezetteket tetszése szerint akár összesen akár egyenként megtámadhatja, követelését azért, mert a keresetet valamelyik kötelezettellen abbanhagyta, el nem veszti. Mindez a váltóadósok egyetemleges kötelezettsége, valamint a jus variandi jogi természetéből következik. 83. cz. ,,A váltóadós csak oiy kifogásokkal élhet, melyek magából a váltójogból erednek vagy melyek ó'tet a mindenkori felperes ellen közvetlenül illetik '. Ezen czikk javaslatunk legfontosabb intézkedéseinek egyikét tartalmazza. A czikknek két része van: az első helyt ád a váltójogból eredő kifogásoknak. Ezek az úgynevezett | exceptiones rei cohaerentes, melyek a váltónak minden birtokosa ellenében megállanak. Amely ; államban a váltótörvény érvényben van. az abból folyó kifogások tekintet nélkül mindenki ellen használhatók. Váljon ezen „exceptiones in rem" mellett megengedtessenek-e az „exceptiones personae cohaerentes" '? Ezen kérdés a mult napokbau foglalkoztatta a V. magyar jogászgyülést, mely arra a szakosztályban egyhangúlag, a tel;es ülésben pedig túlnyomó többséggel j avaslatunk értelmében felelt. Az igazságügyiminiszter ur által egybehívott szakértekezlet kebelében is a czikk ezen intézkedése beható vita után a túlnyomó többség által elfogadtatott. Eltérünk tehát eddigi váltótörvényünktől és csatlakozunk szorosan a német váltórendszahályho/, mely 82. czikkében szintén kimondja: „Der Wechselschuldner kann sich nur solcher Einreden bedienen, welche aus dem Wechselrechte selbst hervorgehen oder ihm unmittelbargegen den jedesmaligen Kiiiger zustehen." Az „exceptio non numeratae pecuniae" tudvalevőleg eddigi törvényünkben nincs megengedve, valamint egyenesen ki van zárva a compensatió is. Voltak és vannak, kik ezekben nagy előnyt látnak és e tekintetben eddigi törvényünket helyesebbnek tartják, mint a német váltórendszabályt. Jelszavuk : Carta canta. Elismerik ugyan, hogy száz eset közt ötször az ítélet igazságtalan, de kilenczvenöt esetben a czél el van érve, és pedig sokkal rövidebb idő alatt. Ezért ám lássa mindenki, ki váltókötelezettségi kapcsolatba lép. Ha a causa precedens tekintetében csalódott vagy megcsalatott, keresse jogát a köztörvényi uton, de a váltójog határain belől nincs kegyelem : Chi accetta, paghi. Meglehet, hogy ezen nézet valamikor a tudomány csataterén is győzni fog. I h e r i n g, a jogászok Wagnere már elkészítette az annyi dissonantiával telt jogi Zukunftsmusik nyitányát. Akkor majd revideálni kell a „vclenczei kalmárt" és Shylocknak megadni az egy font hust. Egyelőre azonban valamennyi fennálló váltótörvényben megengedtetnek az „exceptiones personae cohaerentes." E czikknél tisztába kell jönnünk a váltó jogi természete iránt. És bármint okoskodjanak az első czikkemben emiitett tudósok, tény az, hogy Liebe elmélete volt mérvadó a lipcsei tanácskozmányok alkalmával. Harmadik kézben, igen is, nincs többé tekintet az első és második személy közt fennforgó causa debendi-re. Ezt a váltó rendeltetése okvetlenül megkívánja s ezt minden törvény meg is adja. De kizárni a kifogásokat, melyek az adóst egyenesen, személyesen és közvetlenül felperese ellen illetik, ez igazságtalanság volna. Ily módon a summum jus summa injuria. Helyt kell adni minden kifogásnak, melynek alapján alperes a felperes közvetlen kereseti jogát megszüntetheti. Nem itt, az anyagi váltójogban, hanem a váltóeljárásban alkalmazandó a kellő szigor, hogy a váltó rendeltetésének lehetőleg leggyorsabban és legbiztosabban megfeleljen. Elfogadva tehát, hogy az „exceptiones in personam" megengedtetnek, kérdés támad az iránt, mi módon intézkedjék a váltótörvény ? K U11 e y úr véleményeszei int magában a törvényben volnának az egyes kifogások kimerítően szabályozandók. Ezért Külley úr véleményes indítványában határozottan ki is mondja, mely kifogások engedtessenek meg és melyek zárassanak ki. Nem akarok e helyütt bírálatába bocHátkozni annak, váljon az indítványozott megkülönböztetések helyesek-e vagy sem. Helyteleneknek már azért is kell tartanom, mivel szűk alapból indulnak ki. Ezen kifogásoknak alapjául pedig a „dolus civilis" tág mezeje szolgál és nincs kétség az iránt, hogy a személyes kifogások nagyon könnyen öltik magukm az „exceptiones dőli" természetét. Az exceptiones dőli tömkelegét pedig a váltótörvénybe felvenni nem lehet. Elég, ha határozott elv kezünkre szolgáltatja az Ariadné fonalát. Concret esetben a 1 zakképzett bíró azután könynyen eligasodbatik. Dr. Herich Károly, m. k. miniszteri titkár. Szemle. Budapest, juuius 2. (—r.) Az ügyvéd rendtartás tárgyalását befejezte a képviselőház. A hosszúra nyúlt tárgyalások folytán létrejött határozmányokkal meg lehetünk elégedve. A kamaraj rendszer a baloldal erős rohamai daczára érin-i tellenül hagyatott, a doctorátus és a 3 évi gyakorlat kötelezősége, valamint a tiszta kamarai fegyelmi bíróság létesítése kimondatott. Köszön. jük pedig ezen eredményt különösen az igazság' UgyminÍ8zter és az igzsájügyi államtitkár erélyes felszólalásainak. Mór egyik utóbbi számunkban emiitettük, hogy az általános vitánál i mindketten nagy parlamenti győzelmeket aratj tak. A részletes vitára nézve elég annyit mon! donunk, hogy hívek maradtak önmagukhoz, j A törvényjavaslat chance-jai pontról-pontraemel! kedtek, míg nem a tárgyalás vége felé már alig mutatkozott ellenzés. Az átmeneti intézkedésekre nézve elfogadtatott ugyan azon a baloldal részéről jött indítvány, mely szerint a gyakorlat ideje a jelenlegi joghallgatókra nézve | 2 évben állapittassók meg, de akárpótlást nyújt j némileg az, hogy a doctorátust illetőleg azon ] enyhítés nem mondatott ki, és igy a törvény jótéteményei e tekintetben azonnal érezhetők lesznek. Az V. jogászgyülés második teljes ülése.*) (Május 28. d. e. 9. órakor.) Dr. Búsbach Péter elnök megnyitván az ülést, fölszólítja a szavazó bízottságot az I állandó bizottság tagjaira beadandó szavazatok [ beszedésére, mi megtörténvén, az ülés áttér a l napirendre. Az I. szakosztály az elbirtoklás utján szerezhető tulajdonjogra nézve azt határozta, | hogy a kérdés felett ezúttal napirendre tér, de utasitandónak véli az állandó bizottságot, hogy azt jövő évben újra tllzze ki, még pedig :\z egész telekkönyvi jogszerzésre kiterjedő szerkezetben. A teljes ülés ezen határozatot vita nélkül tudomásul vette. A második kérdés, melyet az I. szakosztály tárgyalt, az volt, hogy a hivatalnokok és az azokat alkalmazók vagyonjogi felelőssége az amazok hivatalos eljárása által okozott károkért mikép szabályoztassék. Dr. Weinmann Fülöp előadja, hogy a szakosztály e kérdést két részre osztotta, a mennyiben az egyrészt a hivatalnokokra, másrészt pedig a hivatalnokokat alkalmazókra vonatkozik; az első részre nézve határozatot hozott, (amely lapunkban már közölve volt,) a második részben foglalt kérdést azonban a jövő jogászgyülésre véli halasztandónak. Szóló részletesen kifejti az indokokat, melyek a *) A jogászgyülés határozatait fennebb közöljük. S zerk. szakosztályt megállapodásában vezérelték és ajánlja az indítványt elfogadásra. Réső Ensel Sándor azt indítványozza, hogy a gyűlés térjen napirendre az egész kérdés felett, ez indítvány azonban elvettetett. A szakosztály határozata ezután elfogadtatott. Dr. Schnierer Gyula előadja a második szakosztály indítványát azon kérdésre nézve, hogy az alkotandó csődtörvényben engedtessék-e a személyes hitelezők követeléseinek egymás között elsőbbség, és ha igen, minő jogezimen alapuljon ez elsőbbség. Dr. Held Kálmán szigorú megkülönböztetést kíván tenni a személyes hitelezők követelései és a jogi természettel biró követelések között; a személyes hitelezők közt semmi elsőbbséget sei; vél engedendőnek, ellenben tüzetesebben kívánja megá lapítani a személyes hitelezők fogalmát. Inditványát azonban, minthogy a szakosztályban kisebbségi véleményképen nem szerepelt, ezúttal nem lehetett szavazás alá bocsátani. A gyűlés, a szakosztályi előadó replikája után, elfogadta a szakosztályi indítványt. Dr. Apáthy István előadja a második szakosztály inditványát azon kérdésre nézve, hogy az alkotandó váltótörvényben az egyenes váltóhitelező cllenébeu engedtessenek-e oly kifogásom, melyek a váltón ki nem tüntetett ténykörülményekből merittetnek. Dr. Bróde Lipót azt tartja, hogy a szakosztályi indítvány nem felel meg a gyakorlati élet szükségleteinek, miután azonban módositványa, melyet szükségesnek tartana, nem bocsátható szavazás alá, az indokolt napirendre térést ajánlja. Szólásra még többen voltak ugyan feljegyezve, a gyűlés azonban a vita berárását határozta el, és az előadó fölszólalása után nagy többséggel elfogadta a szakosztálv inditványát. A harmadik szakosztály határozatához képest a teljes ülés is napirendre tért, az állandó bizottság által a közvádló és védő jogkörére vonatkozólag kitűzött kérdés felett. Dr. L ó* w Tóbiás előadja a harmadik szakosztály indítványát azon kérdésre nézve, hogy a becsületsértés-féle perekben megengedendő-e az exceptio veritatie. Dr. Emmer Kornél kifejti a kisébbség indokait és ajánlja ennek inditványát, mely szerint az exceptio veritatis ott, hol a sértés nem viseli a közérdek jellegét vagy családi : viszonyokra vonatkozik, nem engedendő meg. Dr. Darányi Ignácz a kisebbség véleményét ajánlja elfogadásra és ezt rövid beszédben indokolja, A két előadó felszólalásai után a teljes ülés elfogadta a szakosztály kisebbségének indítványát. Az idő e közben előrehaladván, többek fölszólalása folytán a tárgyalás telfüggesztetett. (Május 28. d. u. 3 órakor.) Kőrösy Sándor pápai jogtenár előadja a harmadik szakosztály inditványát arra nézve, hogy megengedhető-e a polgárnak, hogy adott körülmények közt a közhatalom közegeinek ellentálljon? Dr. Emmer Kornél, mint a kisebbség előadója, arra fektet fősúlyt, hogy a hivatalos közegek eljárását és felelősségét kell szabályozni, nem pedig a jogos ellenszegülés fogalmát, a melynek kimondása veszedelmes is, mert végeredményeiben a communera vezethet. Indítványozza, hogy a jogászgyülés e kérdés felett térjen át indokolt napirendre, mert „rendezett államban a hivatalos közegek elleni ellenszegülés elve még korlátolva se1?] mondható ki." Dr. Dárday Sándor a szakosztályi többség véleményét pártolja, mert túlkapások 1 mindig történnek és ezeket jogi szempontból a polgár nem tartozik eltűrni. Dr Herich Károly az elvet helyesli, j de miután kimondása qttasi felbiztatja a polgárokat arra, hogy ellenszegüljenek, ha azt hiszik, hogy a törvényes közeg jogtalanul járt el, nem fogadhatja el a többség véleményét.