Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 25. szám

— 183 -A III. szakosztály második ülése (Május 27 d. e. 9 órakor.) Elnök Sárkány József megnyitván az ölést, legelőször azon kérdés vétetett tárgyalás alá- melyek a hivatalos hatalom jogszerűségének határvonalai az ellenszegülés btinfogalmának meghatározása tekintetében." Az előadó P u 1 s z k y Ágost akadályozva lévén, Dr. Dárday Sándor kéretett fel az elnök által előadóul. Dr. Dárday Sándor bővebben kifejvén initványát, mely az évkönyvben foglaltatik, azt elfogadásra ajánlja. Kőrösy Sándor nem akarja egészen a biróra bizni annak meghatározását, hogy a hivatalos hatalom oly rendelkezéséről van-e szó, j melynek az illető fél büntetlenül ellenszegül- I betett, s azért az inditványt ekkép ajánlja szövegeztetni: „Az államhatalom tettei jogszerűségének határvonalát a törvény képezvén, az ellensze- | gülés büntette csak azon esetben büntethető, | midőn a tettes oly állami közegnek szegül elle\ mely hivatalát a törvény korlátain belől gyakorolja." Lázár Ádám: Már az alkotmányosság fogalmából folyólag is mindenesetre fentartatni kívánja azon elvet; hogy ha a törvénytelen rendeletek a legtörvényszerübb közegek által bocsáttattak is ki, ezeknek ellenszegülni mindenkinek nem csak megengedve van, de | kötelességük is. Ezen igénynek az előadó in- j ditványa megfelel s azért azt készséggel el- | fogadja. Boór József: Elfogadja Körösi indítványát a következő módosítással: ellenszegülés egyáltalában nem engedhető meg, de ha a törvényekbe ütköző hivatalos eljárás folytán | önvédelemből ily ellenszegülés felmerülne, az fegyelmi utón büntetendő. Sölyomi Fekete Ferencz: Miután ki- i fejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy e kérdés tárgyalható ez időszerint, ajánlja j elfogadásra Körösi módositványát. Weitzenfeld Illés: Az indítvány j formulatióját nem tartja kielégitőnek, s a gya- j korlati életből merített példák által illustrálni j igyekszik, hogy ily formulatio mellett némely j esetben az ellenszegülés büntetendőnek fog vé- j tetni, bárjóhiszemüleg történt; s azért anélkül, i hogy részéről határozott javaslattal lépne fel, különösen azon eszmét emeli ki, hogy akkor j nem büntetendő az ellenszegülés, ha jóhisze- j mfileg töiténik. Dr. B r ó d e Lipót csak a gyakorlati ügyvéd szempontjából kivánja bírálat alá venni | az inditványt, s e tekintetben azon eredményre jut, hogy a kérdéses elvnek a törvényben kimondása által épen magokra a felekre, kiknek érdekét akarjuk megóvni, még több [ kár tog háramolni. Ha ugyanis valamely i rendelet törvényes vagy törvénytelen volta | fölött már a hivatott szakférfiak körében is annyi éllentétes nézet nyilvánul, hogyan lehessen követelni, hogy a közönségnek a müveit- j ség alsóbb fokán álló része biztos ítéletet ké- i pezzen magának, hogy törvényes-e valamely rendelet vagy nem. Ha pedig bár jóhiszemüleg i törvénytelennek képzelt, de a biró által törvé- j nyesnek ismert hatósági intézkedésnek ellen- | szegül, eléri a büntetés, melytől az ellenszegü- I lésre bátorító határozott törvény nélkül ment i maradt volna. (H e 1 y es 1 és.) E szempontból kiindulva, miután ezen intézkedés által épen annak ellenkezője fogna eléretni, mint a mi czéloztatik, indokolt napirendre térést indítványoz. (Helyeslés.) Spéth Vincze: Pártolja Körösi indítványát s e kérdés megvitatását óhajtja. Magyar János kijelenti, hogy ő azon nézet mellett fog szavazni, miszerint a törvénytelen rendeletnek ellen való ellenszegülés büntetlenül hagyandó. ,P 1 esk o 11 Ferencz: Kijelenti, hogy előtte agy tűnik fel, mintha azok, kik az ellenszegülést minden körülmény közt büntetésre méltónak találják, enyhitő körülményt látnának abban, ha az egy törvénytelen rendelet teljesithetésének meggátlására irányul. (Minthogy szóló beszéde közben roszullett, fejtegetését kénytelen volt abbanhagyni.) Nagy József nem abban találja a szakosztály feladatát, hogy a kérdés czélját illetőleg holmi casuisticába bocsátkozzék, hanem egysze rüen azon elvi kérdés eldöntésében, hogy miután több államban ki van mondva, hogy senkinek sem szabad a törvénynek ellentállani, nálunk fortghat-e fen eset, melyben az ellentállás büntetlenül történhetik. E kérdésre igennel felelvén, dr. Dárday Sándor indítványát pártolja. Dr. Emmer Kornél szerint az ellenszegülés az anarchiának eszméje; a jogászok feladata nem lehet kimondani oly határozatokat, melyek az anarchiát, a rendetlenséget szilárdítják, a helyett hogy annak uralmát minél teljesebben megszüntetni törekednének. A jogász feladata, a közakarat közegeinek eljárását, tekintélyét, a rendet támogatni és emelni; vannak és maradnak esetek, mikor hivatalnokok hatalmukkal visszaélni, a jogérzűletükben felháborodott polgárot.. ellenszegülni fognak; ez a biró körébe tartozik. Ki az eset szerint tán felmenti az ellenszegülőt, de törvényileg megállapitni, hogy a hivatalnok eljárásának jogszerűségét a polgár concrete vizsgálhatja, ez nem haladás a közakarat, a rend érvényesítése felé. Napirendre térést indítványoz. P 1 esz k ott Henrik: Körösi indítványát fogadja el lényegében, de mint nézete szerint szabatosabbat, a következő formulázást ajánlja: ,.A hivatalos hatalom tettei jogszerűségének határvonalát a törvény képezvén: az ellenszegülés csak azon esetben büntethető, midőn az a törvény korlátain belől eljáró közeg ellen irányul." Sátor Jenő, minthogy saját nézetét legjobban látja kifejezve Körösi indítványában, azt pártolja. Dr. Dárday Sándor: Felelvén Weítzenfeld, Brode, Nagy és Speth észrevételeire, ajánljá Körösi indítványát. A elnök szavazásra bocsátván a kérdést, Kőrősi Sándor indítványa a többség által elfogadtatott, s az indítványnak a teljes ülésben előadói minőségben támogatására Kőrősi Sándor lett megbízva, a kisebbség részéről pedig Emmer Kornél választatott előadóvá. Rövid szünet után az elnöki széket helyettes elnök Kőrősi Sándor foglalja el, s tárgyalásra a következő kérdést tűzi ki: „Miként állapittassék meg az alkalandó bűnvádi eljárásban a közvádló és védő jogköre ?" A véleményezők egyike Dr. Frie dmann Bernát a nagyon széles körre terjedő kérdést egyszerűsíteni kívánván, kijelenti, hogy 13 pontra terjedő, az évkönyvben foglalt indítványának csak l-ső, 4-ik, 5-ik és 13-ik pontját tartja fenn, a többi pontot a maga részéről is mellőzvén. Dr. Löw Tóbiás előadó vázolja a véleményeket és a következő inditványt teszi: I. „A vádrendszer érvényesítésével a közvádló indítványától, esetleg vádlevelétől teendő függővé, mily személyek és cselekmények tekintetében rendelheti el a bíróság a bűnvádi vizsgálatot és tarthatja meg a főtárgyalást. 1. A bűnvádi eljárás minden szakában megengedendő a védő használata. A vádlevél beadása előtt a panaszlott egy birósági tag jelenlétében szólhat védőjével és az utóbbi az iratokat a vizsgáló bírónak, illetőleg a tör- i vényszéknek a fenfergó körülmények kötelességszerű méltatása alapján hozott határozata következtében megtekintheti. A vádlevél beadása után ezen korlátozások elesnek. 2. A védő jelen lehet a szemle-és a házkutatásnál és megjelölheti azon tárgyakat, melyekre a vizsgálatot kiterjesztetni kivánja. 3. A vádlevél beadása után, úgy szintén a főtárgyalás megkezdésekor a védő a vizsgálat kiegészítése vagy új tanuk berendelése iránt inditványt tehet." Az u. n. Kreuzverhörre nézve nem kíván határozatot provocálni, mivel ezen kérdés | nálunk még nem eléggélett megvitatva és külön ' tárgyalás anyagát inkább képezhetve Réső E n s e 1 Sándor a következő indití ványt terjeszti elő: „A védő a vádlóval a j vizsgálat befejezése és perbefogási határozat : után egyenlő jogokat gyakorolhasson." A B ó r József által beterjesztett indítvány j lényege az, hogy az ügyész a keresetet meg-I indíthassa, s a vizsgálat folyama alatt, valamint annak befejezése után hozandó határozatok, ítéletek ellen íelebbezéssel élhet, az utóbbiak végrehajtását eszközli; felette áll egyedül a főállamügyé8z. A védő az alperest rendesen megillető hatáskörrel birjon, mely a közvádló ítéletének figyelemben tartása mellett a védőt hivatásában nem gátolja, felhasználhatja tehác a szükséges eszközöket s perorvoslatokat azon | percztől fogva, melyben megbízatott a véde I lemmel. Kacziány Nándor: A következő inditványt nyújtja be hosszasabb indokolás mellett: „Mondja ki a jogászgyülés, hogy a védői karnak rendezése a közvádlói működés körével az egyenjogúság alapján bűnügyi jogszolgáltatásunkban lényegesen szükséges." Dr. Csukássy Károly szeretné, hogy ma legalább két fodos elvi kijelentésre vezessenek a tárgyalások: vájjon a közvádló tekintessék-e a vád urának, s hogy a védőnek a vizsgálat minden stádiumában mily befolyás engedtessék. A mi ezen határon kivül esik azt a jövőnek kivánja fenntartani. A kérdésnek ily szük keretre szorítása nem találván pártolásra, folytatva előadását kiemelé, hogy az edúigi szónokok közül senki sem hozta fel azt, hogy habár mindnyájan a vád rendszert kívánják is behozni — e rend szer mellett a vizsgálat ne legyen inqusitorius, és így avádlási rendszert tisztán senki sem akarja, még az első indítványozó sem Az egyik álláspontról a másikra ugrani a nélkül, hogy a közbeeső tényezők is tekintetbe vétessenek, nem helyeselhető, mert ugy a jogi életben, mint minden másban az alkatrészek szoros összefüggésben állanak egymással. Nem tartja czélszerünek, hogy a mostani rendszert abban hagyva a vádlási rendszer hozassék be minden átmeneti intézkedés mellőzésével. Következő indítványát terjeszti elő: A vádló jogköre: 1. Fenyítő eljárás csak köz- vagy magán panasz folytán indítható meg. 2. A vizsgálat a köz vádló befolyása, indítványai és javaslatai folytán vétetik és fejeztetik be. 3. A végtárgyalás a közvádló indítványa alapján tartatbatik meg. A védő jogköre: 1. A vizsgálat alatt joga van vádlottal érintkezni, az iratokba betekinteni, a mennyiben a vizsgálóbíró azt a vizsgálat meghiúsításának elmellőzése végett korlátozni szükségesnek nem látja. 2. Joga van a vizsgálat alatt indítványokat tenni bizonyos vizsgálati cselekmények teljesítése végett. 3. Joga van a vizsgálat után az iratokat korlátlanul átnézni s a végtárgyaláskor nekik ugy mint a közvádlónak kérdéseket intézhetni, szakértők és vádlotthoz. Dr. Darányi Ignácz a közvádló és védő működésében két stádiumot különböztet meg, t. i. a bünper előkészítését mint az előnyomozás, vizsgálat stb., és magát a bünpert, melyet a szóbeliség és közvetlenség elvei szerint a végtárgyalásban lát megtestesítve. A mi az első stádiumot illeti, a védő jogai tekintetében az eltérő felfogások onnan származnak, mert a védő ügyvédnek hivatása nem helyesen állapittatis meg. Szerinte az állam az ügy védet is, mint az igazság őrét, kell hogy tekintse, és nem nézheti oly szemmel, mintha ennek czélja az igazság kijátszására irányidna. Kivánja, hogy a védő az iratokat szabadon megtekinthesse, és védenczével tanúk nélkül értekezhessék a vizsgálat folyamán; — ez legyen legalább a szabály. E nélkül a védőnek nem volna lehető védencze érdekében a kellő jogorvoslatukkal annak idején élni, sem pedig