Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 25. szám

Negyedik évfolyam. 25. szám. (IV. napiszám. ) Budapest, május 28. 1874 Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyüles" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. MAGYAR THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavasla -tok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 frt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda: kalap-utoza 6. sz. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI,. KECSKEMÉTI ES UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye" „Igazságügyi rendelitek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Az V. magyar jogászgyülés szakosztályi ülései. — A második teljes ülés napirendje. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Ötödik magyar jogászgyülés. A II. szakosztály első ülése. (Márcz. 25. délutáni 3 órakor. ) Elnökül Dr. Apáthy István, alelnökül Ko1a János ügyvéd, jegyzőkül pedig Dr. H erich Károly és Held Kálmán választattak meg. A napirend első tárgyát képezte az állandó bizottság által kitűzött következő indítvány tárgyalása: „Az alkotandó váltótörvényben meg engedtessenek-e az egyenes váltóhitelező ellenében oly kifogások, melyek a váltón ki nem tüntetett ténykörülményekből merittetnek, — ha igen, minő bizonyítékok alapján ? Dr. Apáthy István mint előadó szerepelvén, az elnöki széket Ko1a János alelnök foglalja el. Előadó hosszabb történelmi visszapillantást vet a váltóügy fejlődésére, és ismertetvén a beadott véleményes indítványok elveit, a következő indítványt terjeszti elő: Mondja ki a szakosztály meggyőződéseként: 1) Hogy a váltóadós az egyenes váltóhitelező ellenében a váltón ki nem tüntetett ténykörülmények alapján csak oly kifogásokkal élhet, melyek magából a váltójogból erednek, vagy melyek őt a mindenkori felperes ellen közvetlenül illetik. 2) Azon kifogással, hogy a váltón akkor, midőn arra az elfogadás vagy más nyilatkozat vezettetett, valamely lényeges kellék hiányzott, — a váltóadós a harmadik jóhiszemű birtokos ellen egyátalán nem, azok ellen pedig, kik a kitöltésben részt vettek csak, annyiban élhet, a mennyiben bebizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés a megállapodás ellenére történt. 3) Hogy a kölcsönöskövetelések beszámításának csak akkor van helye, ha az adóst a mindenkori felperes ellen valódi, lejárt, váltóbeli vagy jogérvényű köztörvényes határozattal, vagy birói egyezséggel, vagy közjegyzői okmánynyal igazolható követelés illet. 4) Hogy a megengedett kifogások is csak ugy vehetők figyelembe, ha azokat alperes nyomban és pedig vagy okirattal, vagy az aláírás valódisága tekintetében esküvel képes igazolni. Dr. Sipos Árpád pártolja az előadó indítványát, Külleyvel szemben a német gyakorlatból idéz példát. Szóló arra figyelmeztet, hogy ha itt nem szorítkozunk evi kijelentésre, akkor a casuisticának tágltért nyitunk. Az alapeszme pedig az, hogy a kifogások számát korlátozzuk, és szorítsuk meg a bizonyítékok használatának eszközeit is, mert különben ha kevés kifogást is állapítanánk meg, de sok bizonyítási eszközt engednénk meg, akkor a leleményességnek sikerülni fog ez uton a váltó ereje ellenében czélját elérni. Tokay Nagy Lajos constatálja, hogy előadónak indítványa az övétől csak abban különbözik, hogy szóló az esküt mellőztetni kívánja. Dr. Herich Károly pártolja Tokay Nagy Lajosnak abbeli véleményét, hogy itt csak általános elvi kijelentést kell tenni, melynek aegise alatt az Ariadne fonalat meg lehet találni. Az előadó által felállított osztályozásban az exceptiones dilatoriale közt nélkülözi az exceptio litis pendentis, és az exc. rei judicatae-t, mely csakúgy megállhat, mint az exc. compensationis. A végeredményt illetőleg csatlakozik az előadó nézetéhez, mely a német váltótk. 82. §-nak felel meg; ehhez csak két hozzáadást tartalmaz a magyar váltótjvaslat: az utólagos kitöltést és az exc. compensationist. Ez utóbbit ugyan szóló nem tartotta volna szükségesnek, de azt ha nem is stricte jogi szempontból, de czélszerűségi szempontból fogadja el. Pártolja az előadó indítványát. Dr. Apáthy előadó: Nagy Lajos ellenében megjegyzi, hogy az exceptió compensationis is azért, mert materiális intézmény, megoldva nincs. A compensatio kérdését tulajdonkép nem is érintette, csak történeti deductióban hozta fel, így tehát nem is ejthetett el más kifogásokat az exc. compousationis fenntartása mellett. Elnök szavazásra tévén fel a kérdést, dr. Apáthy István fennebb közlött indítványa nagy többséggel elfogadtatott. A közgyűlés számára előadóul dr. Apáthy István, ennek akadályoztatása esetén pedig Sipos Árpád választatott meg. Következett erre az állandó bizottság által kitűzött ezen indítvány tárgyalása: „Az alkotandó csődtörvényben engedtessék-e a személyes hitelezők követeléseinek egymás között elsőbbség, és ha igen, minő jogczimen alapulóknak?" Dr. Stiller előadó: Ezen kérdés tulajdonkép már az előbbi jogászgyülésnek a nő hozománya tárgyában hozott határozata által van praejudicálva; de nem is oly nagy horderejű, hogy az elvi enunciátiót provocalni érdemes volna. A személyes hitelező minőségének megállapításánál criteriumul szolgál, hogy a követelés ne legyenD közjogi, másrészről, hogy a követelés a csődtömegben meglevő ingó vagy ingatlan tulajdonra ne vonatkozzék. Az eddig privilégiumban részesülő követeléseknél közgazdászati, humanitárius, szóval utilitási, s nem jogi szempontok voltak irányadók. Ha a ház bérkövetelés mellett talán szólhatna némi tár sadalmi érv, semmi esetre sem áll az orvosi s gyógyszerészi dijak szolgák bére, vagy kéményseprő fizetése mellett, melyeknél tehát az előnyösitésnek helye nincsen. A csődeljárásban tehát, egyedül a magánjogi jellegű követelések kivételével, minden követelés hasonló rangban elégítendő ki. Ha rést engedünk nyitni, akkor vissza fogunk térni az eredeti osztályozáshoz. Ajánlja Held Kálmán indítványának elfogadását azon különbséggel, hogy nem osztja annak azon részét, mely az egyenlősítést egyúttal a közhatósági adókra is kívánja kiterjesztetni, e szerint indítványa ekkép hangzik: „Az alkotandó csődtörvényben a személyes hitelezők nem közjogi természetű követelésének egymás között elsőbbség ne engedtessék. " Dr. Teleszky István: Szabályul az egyenlő kiegyenlítést fogadván el, specia liter megjelölendőnek tartja a kivételeket Az állami adóra nézve nem mehetne oly messzire, hogy bármily magasra nőttek is fel azok a késedelmes állam' közegek hanyagsága következtében, a jóhiszemű személyes hitelezők rovására engedtessék az előny az állam számára. A humanitási szempontot sem lehet egészen figyelmen kivül hagyni, mert a szegény munkás kereskedő és segéd megérdemli, hogy a törvény által oltalmaztassék. Általában legközelebb áll Schnierer indítványához, melyet következő módosítással ajánl elfogadtatni: „Mondja ki a jogászgyülés, hogy a csődeljárásban a törvény által meghatározandó rövid időről hátrányban levő közadókon, illetékeken, cseléd- és segédbéreken kivül a csődhitelezők (személyes hitelezők) követeléseinek egymás között elsőség ne engedtessék. " Dr. Held Kálmán saját indítványának változatlan elfogadását ajánlja. Dr. Weizenfeld ajánlja következő módosítását:: „Mondja ki a jogászgyülés, miszerint az alkotandó csődtörvényben csak azon hitelezők bírjanak elsőbbséggel, kik hitelezőkké a csőd elrendelése által lettek, de csak azon követeléseikkel, melyek őket törvénynél fogva illetik. " Dr. Herich Károly elfogadva az Ováry által felállított osztályzást, privilegiumot kiván adni a fiscusnak az állam fentartása és anyagi érdeke szempontjából, az orvosi, gyógyszerészi és temetkezési dijak ugy mint cselédbérek számára; nem kívánja a privilegium kiterjesztését a közhivatalnokok letéteményeire. A fennebbi hozzáadással elfogadja Teeszky indítványát. Dr. Gross Lipót pártolja az előadó indítványát. Dr. Schnierer elfogadja Teleszky indítványát. Dr. Misner Ignácz: A feltett kérdés helytelen, mert a csődjog elmélete ezen kifejezést „személyes követelések" nem ismeri: a zálog- és igényhitelező is lehet személyes hitelező, ez pedig a csődsorozatba nem jő. Ezen kifejezés tehát nem helyes; meg kell különböztetni igényhitelezőket, záloghitelezőket, tömeghitelezőket és csődhitelezőket, az első három a csődfelosztás alá nem kerül, hanem csak a csődhitelezőket illeti a felosztás kérdése. A személyes követelések kifejezése helyett tehát „a csődhitelezők" kifejezését kell használni, — nekünk első sorban a helyes jogi kifejezést kell alkalmaznunk. Az állam adójának semmi elsőbbséget, nem kell adni, mert jogtalanság a hatalmas államnak a hitelezők ellenében elsőbbsége t adni. A házbérnek sem adandó elsőbbség, mert az a zálogkövetelések közé tartozik. Ezzel a tárgyalás befejeztetvén, előadó Dr. Stiller Mór végszavában kiemeli: hogy az általános áramlat ellenében, mely, sajnos, itt is kifejezésre jutott, hogy az állam mindig és mindenütt kicsinyeltetik, sárba rántatik, szükségesnek tartja, bármennyire is legyen