Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 24. szám

— 179 — szabadság feláldoztathatik s a jogbiztonság alá rendeltetnék a pillanat szenvedélyeinek. Ezért az ingatag tartalmú és körű „közérdek" fogalom helyébe csupán e kifejezést: „jogellenes" tartja felveendőnek. Korányi Károly előadó nézetét nem fogadhatja el feltétlenül, mert vannak oly esetek is, a melyekben, daczára annak, hogy a családi körülményekbe vágnak, megengedendő az exceptio veritatis, s hivatkozik Kőrösy tanár ur által felhozott azon példára, midőn a szóló fiáról oly tényeket állit, a melyek következtében a fiu becsületében megsértve érezheti magát; miért, is indítványozza, hogy az előadó indítványának 2-dik bekezdéséhez adassék hozzá: „a mennyiben az állításra jogosítva volt." Dr. Cs'ukássy Károly: Minthogy valamennyi előadás megegyezik abban, hogy az exceptio veritatis megengedtessék, főleg csak a körül forog a kérdés, hogy mily korlátozással fogadtassék el ezen elv s a tett indítványok melyike felel meg leginkább a mi viszonyainknak. A sértésnek Emmer indítványában említett közérdekű jellegét megszorítási okul nem fogadhatja el, mert biztosan alig határozható meg, hogy mikor közérdekű s mikor nem közérdekű a sértés jellege. A családi élet köréből merített tényekre nézve sem látja szükségesnek kivételt megállapítani. Az elévülés tekintetében tett módositványt is feleslegesnek tartja, mert elévülés esetében a bíró a bizonyítást ugy sem fogja megengedni. Abban, hogy valakire nézve az mondatik, hogy ezen meg ezen tény miatt elitéltelett, még nem lát rágalmazást, becsületsértéssé \ ez pedig csak sértő hozzátételek által válhatik. Ezután Lőw Tóbiás indítványát részletezvén, annak elfogadására szavaz, azonban azon módosítással, hogy a 3-ik pont ezen szavai: Nem elégséges hogy valami valószínűvé tétetik ; az igazolás teljesen eszközlendő. Jogerejű ítélet ellen ujabb bizonyításnak nincs helye," mint feleslegesek kihagyassanak. Dr. Lőw Tóbiás: Miután Darányi Ignácz megjegyzéseire tett néhány észrevételt, áttér előadó ellenvetéseire és saját indítványának támogatására. Mindenekelőtt hivatkozik azokra, miket terjedelmes véleményében körülményesen előadott és megjegyzi, hogy előadó aligha volt jogosítva ily véleménynyel szemben azon éles bíráló baDgot használni, a mely épen nem válik a tanácskozmány méltóságának emelésére. Előadó az indítvány ellenében felhozott érvekre nézve a következőket jegyzi meg: tudományos kérdésekben a vélemények igen eltérők lehetnek. Ez nem baj, sőt ellenkezőleg a controversiákból származnak a végleges megállapodások, mik a tudománynak s az igazságszolgáltatásnak nagy hasznára lehetnek. Egyre nézve azonban egyetértés uralkodhatik 8 ez a tudományos módszer. Szóló nem helyez nagy súlyt véleményére; annak bírálatát szívesen átengedi a jogászgyülésnek és szakköröknek, azonban azt hiszi, hogy szerénytelenség nélkül igénybe veheti azon elis merést, hogy tudományos módszerre igyekezett, azaz igyekezett arra, hogy feltüntesse a határozó elveket, feltüntesse ezen elvek következményeit a különböző nemzeteknél, a különböző törvény- | hozásokban, feltüntesse azon tapasztalatokat, ] a melyeket ezen elvek alapján különböző or- j szágokban tettek. Ezen módszer hozta magával, hogy a véleményező feltüntette mindazon controversiákat, melyek az exceptio veritatis kérdése körül mivelt európai nemzeteknél léteznek s a melyek megoldásra várnak. Ezen controversiák tekintetében igyekezett megoldását előterjeszteni és indokolni ugy, hogy a szaktársak által elfogadhatóknak nyilváníttassanak. , Véleményező ezután a négy pontból álló indítványának egyes tételeit állítja fel s kimutatja, mily controversiáknak megoldását ké- | pezik. Az első pont, mely így hangzik: „az állított tény valódiságának bebizonyítása mind a rágalom, mind a becsületsértés esetében meg-1 engedendő", szükséges volt azért, mert igen vitás, melyik elv legyen az exceptió veritatis kérdésében a határozó, az-e, hogy a bizonyítás megengedendő és a bizonyítás kizárása kivéte-I les legyen ; vagy pedig az, hogy a bizonyítás meg nem engedendő és a bizonyítás kivételesen engedendő meg. Előadó az tlső elvet állítja fel. A jog, az igazság, az ethika szempontjá| ból, a mint ezt a véleményben körülményesen kifejtette. Az első pont második tétele: ,,A bi-i zonyitás azonban csak cselekményre irányul-i hat" szükségesnek mutatkozott azért, mert küj lönben az általános elv meg nem állhat, szükségesnek mutatkozott azért, mert különösen haj zánkban a bizonyításra nézve rágalmazások esetében egészen tarthatatlan tévfogalmak uralkodnak. A 2-ik, és 3-ik mely pont a bizonyításra vonatkozik, szükséges volt különösen a franczia jogban mutatkozó controversiáknál fogva. A Code penale ugyanis csak a Preuve Legalet engedi meg; utóbb pedig az 1822. törv. a tanuk általi bizonyítást kizárta. A 3-ik pont további tételeit indítványozó, mint e kérdés cardinalis részéhez nem tartozót azon indokoknál fogva, melyeket Csukássy felhozott, elejti. A 4-ik pont szükséges volt azon controversiák megoldására, a melyek a bizonyítás következményeire vonatkoznak. Minden félreértés kikerülésére ezen tételt, hogy az állitott'tények valódiságának bi zonyitása a rágalom vétségét büntetlenné teszi, oda módosítja, hogy a büntetlenné teszi helyett „kizárja" tétessék. Miután véleményező indítványának egyes pontjait azon félreértések ellenében, melyeket előadó felhozott, tisztázta volna, áttér előadó j indítványára. Két határozott következetes rend- , szer uralkodhatik az exceptio vetitatis-ra nézve. | Az egyik a franczia, mely bizonyos esetekben j közhivatalnok ellenében engedi meg ; a második a német, mely ezen megkülönböztetést ] nem ismeri. Előadó sem az egyik, sem a másik elvhez nem járul. Az ö formulázása „magán vagy családi körülmény, közérdekű jelleg" j nem jogi fogalmak. Véleményező felemiitette i véleményében körülményesen az angol jog | felfogását közérdekű sértés tekintetében. De I nem hiszi, hogy bárhol a continensen vagy j hazánkban lehető volna ezen nem-jogi fogai- ! mat az angol jogból átültetni akkor, midőn Angliában is óriási müvek szükségesek arra, hogy ezen fogalmat megmagyarázzák. Véleményező ajánlja indítványának elfogadását először, mert a jogtudomány mai álláspontjának megfelel; másodszor azért, mert a ^szabadság követelményének szintén eleget I tesz. Ezekután Dr. Emmer Kornél és Dr. Sin- I ger Ignácz pár szóval indokolták indítványokat. A kérdés szavazásra tűzetvén, elfogadtatott Dr. Löw Tóbiás, Dr. Csukássy Károly által módosított indítványa a következő szövegezésben : Az állított tény valódiságának bizonyítása mind a rágalom, mind a becsületsértés esetében megengedendő. A bizonyítás azonban csak cselekményre irányulhat. 2. Büntetendő cselekmény csak fenyítő bírói itélet áital igazolható. Ha a fenyítő eljárás ily cselekmény miatt folyamatban van, a rágalom és becsületsértés elbírálása felfüggesztendő. 3. Minden egyéb rágalmat képező cselekmény a rendes bizonyítási eszközök által bizonyítható. 4. Az állított tény valódiságának bizonyítása a rágalom vétségét büntetlenné teszi, de nem yárja ki a becsületsértés büntetését, a mennyiben a való tények előadása mellett fennforogna. Ezzel az ülés lk2 órakor befejezetett. A IV. szakosztály elsö ülése. (Május 26. d. u. 3 órakor.) Dr. Bróde Lipót, az állandó bizottság részéről a szakosztály ülésének megnyitására kiküldött tag az ülést megnyitván, közfelkiáltással elnökül, elnöki helyettesül pedig Dr. Kiss Józsa választatott meg; a jegyzői teendőket Lénárd Ernő éa Dr. Spitzer Adolf vállalták el. Az állandó bizottság által tárgyalásra kitűzött kérdés a következő: „A közvetlen szóbeli eljárásban minő jogorvoslatok engedendők meg?" Előadó Erdélyi Sándor hosszabb beható indokolás mellett a következő indítványt ajánlja elfogadásra.*) „A közvetlen szóbeli eljárásban következő perbeli jogorvoslatok engedendők meg, és pedig: I. mint első folyamodásu jogorvoslat felebbezés a tény- és jogkérdésben az ellenfél csatlakozásával és uj bizonyítékok érvényesítésével." Rupp Zsigmond részletesebben kifejti tegnapelőtti s tegnapi lapunkban egész terjedelmében közlöttt indítványát. A modus procedendi iránt folytatott rövid vita után abban történt megállapodás, hogy az ujabban elfogadott alapszabály módosítás értelmében, az előadó indítványa képezi a tüzetes tárgyalás alapját, s pontonként veendő vitatkozás alá; minélfogva a vita mindenekelőtt az indítvány elsői-pontja fölött indíttatott meg. Dr. Gr y ö r y Elek: Azt, hogy a felebbe zés a másodbirósághoz ne tekintessék egyébnek, mint az első bírósági itélet felülvizsgálatának, nem fogadhatja el, mert nézete szerint a tények nem adhatók a másodbiróság előtt ugy elő, mint az elsőnél és igy a szóbeliség- és közvetlenségnél nem fogjuk kikerülhetni az írásbeliséget, a mi pedig épen czélunk. Csakis akkor lehet a másodbiróság azon helyzetben, hogy a jogkérdés felett döntsön, ha minden írásban fekszik előtte; különben nem tagadja szóló, hogy a ténykérdés a jogkérdéstől igen sokszor elválasztható, de viszont vannak oly esetek, a melyekben el nem választható. Elnök előzetesen figyelmezteti a szónokokat, hogy a mult jogászgyülés azért tért e kérdés felett napirendre, mert a teljes ülésben arra történt utalás, hogy a 4. szakosztály nem foglalkozott azon kérdéssel, hogy mi a tényé8 mi a jogkérdés. Rupp kijelenti, hogy e kérdést most sem tartja szükségesnek fejtegetni, minthogy a szakosztály minden tagjáról fel kell tenni, hogy ez iránt magával tisztában van. Dr. Friedmann Bernát e részben egyetért az előtte szólottál és áttérve a kérdés érdemére leghelyesebbnek tartaná, ha a közvetlenség és szóbeliség, melyet az első fokú bíróságoknál mindenki behozva kiván látni, a felebbviteli bíróságnál is a maga teljességében érvényesíttetnék, csakhogy ezt, különösen a mi viszonyaink közt, kivihetetlennek tartja. Az első akadály a nyelv kérdése, mert bajos volna annyi másodfokú bíróságot felállítani, mely az országban divatozó különféle nyelvek tekintetében a közvetlen szóbeli tárgyalás igényének megfelelni képes volna. így tehát a ténykérdés iránti felebbezést szükségkép el kell ejtenünk vagy pedig le kell mondanunk a szóbeliségről és közvetlenségről. Eltekintve attól, ami már felemlittetett, hogy mennyire költséges volna ez a felekre nézve is, mellőzendőnek véli a ténykérdésbeli felebbezést már azért is, mert az igazságszolgáltatásnak első és főfeladata a jogérzetet megszilárdítani, pedig bátran állithatja, hogy semmi sem áshatja alá inkább a nép jogérzetét, mint a számos felebbezési fórum. Az egyszerű ember, ki csaK azon jogszabályt ismeri, hogy az igazság csak egy lehet, furcsa fogalmakat nyer áz igazságszolgáltatásról, ha azt látja, hogy az egyik biró igy, a másik amúgy ítél, sa harmadik megint egészen mástitél. Minéljtöbb fórum van, annál inkább megingattatik a jogérzet. Az utolsó fórum ítéletében csak azért nyugszik meg a legöbb ember, mert tovább felebbezni nom lehet. Egyébiránt nem 8 sok felebbviteli fórumban, hanem a biróság szervezetében látja a főgarantiát. Ha az első fokú biróság jól van szervezve, ennek Ítéletében ép úgy megnyugodhatik a fél, mint a felsőbb bíróságéban. Nempártol*) Az indítványnak itt csak első pontját közöljük, mivel csak ez vétetett tárgyalás alá.