Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 24. szám

— 178 — zai viszonyaink nem is követelik az ily elbiroklá8i jognak elismerését. Alig van oly eset, mely szükségessé tenné azon nagy elvnek feladását, melyen a telekkönyv nyugszik. Pártolj Zlinszky indítványát. Dr. Hoffniann Pál feleslegesnek tartja e kérdésnél a romanisták és germanisták közti éles hareznak felidézését; a tárgyat egyedül a magyar jog szempontjából kívánja megvittatni. Két téliesen kifejlődött rendszerrel állunk szemközt, a római — tulajdonszerzési - s a német Sala vagy Gewere-féle rendszerrel. Azon kérdést illetőleg, váljon a német vagy a római intézmény fogadhassék-e el, szóló azt hiszi hogy mi már választottunk t. i. választottak a telekkönyvi rendszert, és bizonyára nincs is senki, a ki ezt mellőzni akarná. Azon kérdést illetőleg pedig, váljon legyen e az elévülésnek a telekköny ellénére is helye, szóló az e részbeni polémiát fölöslegesnek tartja, mert az elbirtoklásnak, melynek az ingökra nézve ugy is meg van jogosultsága, meg lesz jogosultsága az ingatlanokra nézve is. A birtoknak mindig meg lesz a védelme. Inditvá nya Így hangzik: .,Az ingatlanon való dologboli jog egye dül telekkönyvi bekebelezés által legyen szerezhető." Ha pedig ez nem fogadtatnék cl, indítványozza, hogy ,.az osztály e kérdés iránt ez úttal napirendre térjen át, de utasitandónak véli az állandó bizottságot, miszerint azt a jövő évben újból, még pedig az egész telekkönyvi jogszerzésre kiterjedő szerkezetben tűzze ki (Élénk helyedét. Ezzel az ülés órakof befejeztetett, s a tárgyalás folytatása holnapra tűzetett ki. A ITT. szakosztály első ülése (Május 25 d. e. 9 órakor.) Az állandó bizottság által kiküldött Sárkán y József megnyitván az ülést, közfelkiálltás sal ugyanő elnökül választatott; a jegyzői t isztre pedig szintén közfelkiáltás utján Csukássy Károly és Dr Singer Ignácz választatott meg. A napirend első tárgyául a következő kérdés lett kitűzve: „Megengedendő-e a becsületsértés-féle perekben az exceptio veritatis, és ha igen, korlátlannl-e vagy bizonyos korlátok között?" Dr. Emmer Kornél, előadó a vélemé nyezők helyes kiindulását, s a kérdés történelmének és irodalmának általuk történt helyes kifejtését emeli ki, inditvainyákat azonban oly öntött Sí óbornak mondja, melyről az agyagidom teljesen még le sem oldatott. A személyiséget külső lételemében: testibiztonság, tulajdon stb. eléggé védve találja, de ethikai lételemében, ősállapotban lévőnek mondja, honnan az önsegély eszköze, a párbaj iránti elnézést, mely általános, magyarázza: pedig a civilisatió követelménye, hogy a személység ethikai lételemében is úgy legyen biztositva, mint a külsőben s az esküdtszék, midőn a sértőt felmenti, csak úgy rendelkezik a személy jogával, mintha magánjogával önkényesen elbánnék. A törvényhozás feladata kétféle: a személyiséget ethikai lételemében s a polgártársak szabad bírálatát őket megillető körülményekre nézve biztosítani. De nem illeti őket ez meg oly magán-vagy családi dolgokra, melyek a jog és erkölcs ellen nem vétenek s ezáltal nem öltenek közérdekű jelleget. Minden egyéb esetre megengedi a bizonyítást, a menynyiben lehetséges, Pedig csak tényekre és azok szükségképikövetkezéseire -jézve az. Ennek folytán indítványa ez: Becsületsértési ügyekben az igazság bizonyításának ott, hol a sértés közérdekű jelleget nem öltött, magán- vagy családi körülményre vonatkozik, nem adandó hely. Minden más panaszolt sértés esatében, az abban foglalt tény bizonyítása megengedendő, az igaz tényen és szükségképi következésén kívüli sértés azonban büntetendő. Erre előadó az angol jog felfogását jellemzi, mely a kártérítés és a béketörés fogalmai által, a külső életből vont alaogiák utján kisérlet'.e meg a becsületsértési kérdések eldöntését; de az angol jog házi szereivel be nem éri többé a jog philosophiai megállapítását minden ágban kereső continentális törvényhozás s ez utóbbi irányban Köstlin álláspontját ismerteti, mint a leghaladottabbat. Áttérve a véleményezők indítványaira, előbb Dr. Löw azután Dr. Singer indítványait bonczolja, s azon eredményre jő, hogy egyike sem fogadható el. Dr. Löw indítványát pontonkínt elemezvén, a rágalomnak és becsületsértésnek az indítványban formulázott megkülönböztetését, a bizonyítás módjainak abba felvett egynémelyikét, az enyhítő körülméuyek egyoldalú felsorolását, a kitűzött kérdésre nézve közömbösnek bizonyítja, a tények és cselekmények bizonyításának ki/.árólagos megengedését gyakorlatiatlannak mondja, mert elementáris bizonyítási elvek szerint is csak tényeket és eseményeket lehet bizonyítani. Tagadja, hogy jogcrejli itélct ellen nem volna ujabb bizonyításnak helye, mutatja ezt a perújítás. Löw szerint I a rágalom vétségét az igazság bizonyítása csak I büntetlenné teszi, holott Löw definitiója szerint akkor tényálbidék sem forog fenn s ártatlanságnak van helye. Haván vétség akkor büntetésnek is kell azt követnie. Löw a calumuia inj jurial mixta érzetében a calumnia bizonyítása | esetén csak enyhítő körülményt lát, holott ily i bizonyítás a rágalmat leolvasztván, a becsület; sértés enyhébb esetét fennhagyja, melynek kisebb büntetése ilyenkor nem enyhitő körülmény, \ hanem kisebb bűntény következménye. Siní ger indítványára, mint Löwével azonosra, j ezek után különösen ki nem terjeszkedik, csak ama zavarra utal, melybe indítványozó sokféle distinctiói által indítványában jutott. Végre a becsületsértési tan azon hátralévő sokféle controversiáira utal, melyek a napirenden lévő kérdéshez nem tartoznak s melyekre csak végszavában fogna reflektálni, ha a szólók valamelyike előadó indítványa ellen felhozná. Bór József a kővetkező indítványt teszi: Tekintve, hogy hazánkban igen gyakran előforduló és rendesen káromkodási düh szüleményéül tekintendő becsületsértések legtöbb esetekben indokolatlanok és tekintve azt, hogv a netalán valaki előtt tudva levő büntetésre i méltó vádak illetékes biróságok előtt törvény i é r t e 1 m é b e n érvényesitendők ; a már netalán kiállott, az államnak kiszolgáltatott elégtétel I utján valamely honpolgárra kimért bűnténynek I sokszor csak hosszú idők multával alapos I okok nélküli szemrehányása pedig a hazánk| ban pártolt javitó rendszer és az embeii természetben feneklő javulási szándék sértetlenségének fentartása érdekében, meg nem en-i gedhető ; a nyilvánosan becsültsértést elkövetőknek az „exceptió veritatis", vagyis a vád igazolására intézett kérelme visszautasítandó. Kőrösy Sándor az előadó indítványát tetszéssel fogadott beszéddel pártolja. Megegyezik előadóval abban, hogy a becsület fogalmát még alig sikerült valakinek szabatosan definiálni; ő a becsület alatt az ember erkölcsi értékét érti, s ezt is külsőre és belsőre osztja fel. Az állam védelmére csak az ember külső erkölcsi értéke szorul. Helyesnek tartja, hogy a becsületsértés bűnténye az európai codexekben megkülönböztetik a rágalmazás bűntényétől. Ott hol csak a magánélet van érdekelve valamely lehető becsület sértésben, méltán nincs helye az exceptió veritatisnak, de a j magán egyén oly cselekményeire nézve, melyek a külvilágra is hatnak, ez igen is helyén van. Azon felvetett kérdésre nézve, hogy testületek i irányában mily szempont legyen követendő, 1 felemlíti, hogy a porosz törvény is csak hatósági személyek irányában engedi meg az I exceptio veritatist, mig részvény s hasonló [ társulatok ellen ennek nincs helye, mert ! ezeknek sem engedi meg a becsületsértési j keresetet. Elfogadja az előadó indítványát. E n g e r t Tivadar kijelenti, hogy előadó j indítványát teljes épségében elfogadja. Azon i beadott indítvány pedig, amely szerint az el- j évülés esetében az exceptio veritatisnak helye ne legyen, előadó indítványának értelmét tekintve feleslegesnek tartja, mert ha elévült valamely itélet és annak jogi következménye, akkor az bizonyíték tárgyát nem képezheti, ég igy a módosítást el nem fogadhatja. A rágalom és a becsületsértés közt tett különbséget szinten nem helyeselheti, mert ha valaki valakiről azt mondja, hogy az tolvaj, ez által az illetőt nem rágalmazta, hanem rajta becsületsértést követett el, és mert viszonyaink szerint a rágalomnak csak akkor van értelme, ha az állított rosz tulajdonság miatt az illető bíróság előtt vádoltatik. Dr. Darányi Ignácz budapesti ügyvéd hosszabb beszédében mindenekelőtt kiemeli, miszerint a becsületsértés-féle ügyek fogalmával tisztában kell lenni; ő a becsületet az öntudatban látja, mely az általános emberi méltóságból származik. Az animus injuriandi, a közlés alakja, mérve, ideje és helye szerinte a tényálladék megállapítására be nem folyhatnak ; csakis a büntetés fokárak. Egyébként a jogászgyülés tavalyi enunciatuma szellemének megfelelőleg a becsUletsértés-féle ügyeket a büntetőjog terére utalja. Löw és Singer indítványait nem fogadja el ; mert az exceptio veritatist mind a tények, mind az azokból vont Ítéletek tekintetében a jog szempontjóból határozza meg, tagadja, hogy a ki a magán és családi élet köréből kilép, embertársai ítéletétől elvonhatna magát Ha az nem tolvaj, a ki lopott, hol keressük a tolvajt, talán a becsületes emberek között ? Ó is korlátolni akarja az emberek ítéletét, de csak annyiban, mennyiben a sértés a tettet meghaladja. A mint a iogi törvényeknek van sanctiója, úgy kell, hogy legyen sanctiója az erkölcsi törvényeknek is. Ez pedig nem más, mint az emberek ítélete, s az ítéletek nyomán alakuló közvélemény. A míg az ember a magán vagy c.-aládi életből, azon körből, mely apersonalissimumokat foglalja magában, ki nem lép, nincs joga senkinek az emberrel foglalkozni Az állam elismeri a magán és családi élet különleges á!lá>pontját. Az állam védelmezi a házi tűzhelyet, nem követeli a tanuzást rokouok ellenében, még a bűnpalástolást sem bünteti rokonok közt, sőt felállítja a magán bűntettek fogalmát. Ha Löw indítványa fogadtatnék el, egy harmadik személy a magán bűntetteket a sajtóban meghnrcsoltatná. s a fenyítő birói jogszolgáltatás kikerülésével egy új fórum teremtetnék. Az állani éltető eleme a társadalom: ennek alapja a család és az erkölcs; kéri ezeket mint egy áilam oszlopait e kérdés eldöntésénél tekintetbe vétetni s az előadói indítványt emelni határozattá. Dr. DeU'Adami Rezső a jogtudományi módszer természete által kizárva látja annak lehetőségét, e kérdés eldöntését az előtte kísérlett és csak többé-kevésbé önkényes feltevések értékével biró értelmezések által kielégítően eredményezni, de a fennforgó gyakorlati czél szempontjából nem is osztja azok nélkülözhetlensége iránt hangsúlyozott nézeteket. Sokkal előnyősebbnek és real definitióra is vezetőnek tartja azon elvek előtérbe állítását, melyek ellentéte e kérdést vitássá teszi. Ez elvek egyrészt az erkölcsi s másrészt a célszerűségi elv. Amazt képviseli a kánoni jog, melynek szeretetelve magasabb az ujabban s véleményező urak által is felkarolt igazmondóság elvénél, mely utóbbi vagy az erkölcsi megtorlás, vagy az anyagi haszon alapján nyugszik. Emezt képviseli a római jog, mely az exceptió veritatist az actiones populares analógiájára a közérdek miatt megengedi. Amazt követi az angol, emezt a franczia jog. A németjogi iskola azon hiedelme, hogy e kérdést a jog keretén belől megoldhatni, téves, mert azon állítás az exceptio veritatis feltétlen megengedése mellett, hogy nem létező jog nem sérthető, nem egyéb petitió principiinél. A közérdek, mennyiben a köztilet oltalmazandónak tartja, a jogban talál a kifejezést. Ezen felül s főkép a közerkölcs érdekében nem tartja a sértést igazolhatónak, mivel különben az egyéni