Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 23. szám

— 175 — mények is kívánatossá tehetik az összehívási határidőt későbbre halasztani; máskor pedig égető kérdéseknek megvitatása kívánatossá teheti az egybehivást elébb eszközölni. Szóló azonban azon óhajnak ad kifejezést, hogy a mostani megválasztandó állandó bizottság egyelőre, mig az égető reformokról való nyilatkozásnak szüksége fennforog, ne éljen azon jogával, hogy talán nagyon* hosszú időre halasztaná el a jogászgyülés összehívását. (Helyeslés.) Dr. Hoffmann Pál nézete szerint a kérdést nem ugy kell felállítani, hogy váljon Budapesten vagy a vidéken tartandó-e a jogászgyülés, mert általában véve alig lehet is azt megtartani másutt mint a fővárosban, mely csaknem önmaga is képes lenne kiállítani oly gyülekezetet, mely a magyar jogászok képviseletéül elfogadható; hanem a kérdést inkább bizalmi kérdésnek tekinti az állandó bizottság irányában, mint a mely a körülményekhez képest szükségesnek tarthatja a jogászgyülést más helyre is mint Budapestre összehívni, mely diseretionális joggal az alapszabályok értelmében nem bír. (Felkiáltások: Ne is bírjon!) Az állandó bizottság tagjainál úgysem lesz meg azon hajlam, hogy a jogászgyülést Budapestről eltávolítsa, miután s/3-ad része budapesti tagokból áll, de kívánatos, hogy szükség esetén e joggal bírjon a bizottság, a nélkül hogy az ily kivételes helyváltoztatás által a jogászgyülés vándorgyűléssé válnék. Végül azon érvet is felhozza az indítvány mellett, hogy a jogászok kara eminenter magyar lévén, (Helyeslés) a jogászgyülés testületének oly városban való megjelenése, a hol a nem-magyar elem is honos, ez utóbbira is jó befolyással lehet. (Ellenmondás.) Vajkay Károly nem 'tekintheti a kérdést az állandó bizottság iránti bizalmi kérdésnek (Helyeslés) és nem is ugy fogta azt fel az^állandó bizottság. Szóló, ki a bizottságban nézetével kisebbségben maradt, elvileg fontosnak tartja a kérdést és azt hiszi, hogy a jogászgyülésnek is fen kell tartania az ország fővárosának jelentőségét, mivel minden érdek, mely a jogászt az országhoz köti és a jogászok törekvéseit lelkesíti, a központban foly össze (Elénk helyeslés). Azon politicai tekintetet pedig nem tartja szóló mérvadónak, melyet Hoffmann a vidék nem-magyar elemeit illetőleg felhozott, és nem akarná, hogy ily exigentiák méltánylásának súlya alatt oly határozat hozassék, mely a jogászgyülés jövőjét veszélyeztetné (Helyeslés). Dr. Hoffmann Pál hangsúlyozza, hogy a bizalmat nem az állandó bizottság tagjaival, hanem magával az intézménynyeí szemben értette. Pleszkott Henrik a beadott indítvány mellőzésével az alapszabályok eredeti szerkezetét pártolja. Szóló a jogászgyülésben való részvétnek növelésére nagyon gyenge eszköz nek tartja a jogászgyülésnek a vidéken való tartását; mert vagy van az intézményben elég erő vagy nincs; ha van, azt sokkal inkább fejtheti ki Budapesten mint másutt. (Hely es-I é s). Ha anyagi tekintetben van a nehézség, akkor inkább hozzanak azok, kik érdekeltséggel viseltetnek az intézmény irányában, nagyobb áldozatot, de ne függesztessék fel az intézmény működése most, a midőn jogintézményeink kifejlődésének úgyszólván csak k zdetén vagyunk. Ha a jogászgyülés idővel tapasztalni fogja azt, hogy feladatai kevesbednek, alkalma lesz esetről esetre intézkedni az iráni, hogy a gyűlések ritkábban tartassanak. (Helyeslés) Dr. V i r a v a rövid felszólalása után Tóth Lorincz is a jogászgyülésnek Budapesten való tartása mellett nyilatkozik, ki emelvén, hogy a fővárosban mindazon factorok és segédeszközök megvannak„melyek a tekintélyes részvétet biztosítják; továbbá hogy a jogászgyülésnek Budapestről való eltávolítása által kizáratnának belőle a főtörvényszéki bírák, kik mcst is csak nagy nehezen tudják kieszközölni azon néhány szünnapot, mely alatt a jogászgyülés működésében résztvehetnek. (Helyeslés). Dr. Siegmund Vilmos, mint az állandó bizottság titkára, örömmel fogadja azonragaszl kodást, melyet a vidéki tagok a főváros iránt , ! tanúsítanak, és kijelenti hogy a bizottságnak i | sem volt azon intentiója, miszerint a jogász- i 1 gyűlés állandóan tétessék át Budapestről, vagy j hogy az hosszabb ideig szüneteljen. Csupán I módot akart biztosítani, hogy szükség esetén az állandó bizottság a jogászgyülés czéljainak ! elérése érdekében kellőleg intézkedgessék (Helyeslés). Elnök szavazásra tevén föl a kérdést Takács módositványa fogadtatik el, melynél fogva az áliandó bizottság köteles a jogászgyülést legalább is aa előbbi jogászgyülés évét követő második év folyama alatt összehívni ; a jogászgyülés helyére nézve pedig határozatkép kimondatott, hogy az ezentúl is Budapest legyen. Tárgyalás alá vétettek ezután az állandó bizottságnak következő indítványai: A 4. §. első két ki kezdéte helyett ajánlott fennebbi szöveg mellett a 13. §. fj pontja kihagyandó s helyébe a jelenlegi g) pont helyezendő. (Elfogadtatott.) A 14. §. d) pontja helyébe, miután annak jelenlegi szerkezete igen szűk keret közé szorítja az állandó bizotság jelentését, holott kívánatos, hogy e jelentés a ha/ai jogfejlődés egészét átölelje. — a következő uj szöveg ajánltatik : „a magyar jogászgyülésnek a hazai jogélet fejlődésének nevezetesebb mozzanatairól jelentést tesz." Dr. Te 1 e s k y István az évi jelentés intézményét, amint az jelenleg fennáll, czélszerütlennek tartja. A jelentés a németjogászgyőlésen is fennáll, azonban ott nem az állandó bizottság, hanem egy e czélra az álkndó bizottság által előlegesen megbizott tag tesz jelentést az időközben mutatkozott jogfejlődésről. Ennek Németországban van értelme, mivel ott számos törvényhozás áll fen és ezeknek működését az egyes jogászok nem kisérhetik figyelemmel ; a jogfejlődésről szóló bírálati áttekintés tehát igen tanulságos a jogászgyülés tagjaira nézve. Nálunk azonban a jelentésben foglalt dolgokról minden jogásznak kell tudomással bírni. Szóló szerint a jelentés, ha már fentartatnék is, olykép volna átalakítandó, amint a Németországban fenáll, t. i. bizonyos hosszabb időközökben az állandó bizottság valamely kiváló képzettségű tagot megbízna azzal, hogy a jogfejlődés menetét figyelemmel kisérje és ez iránt bírálati jelentést tegyen a jogászgyülésnek. Dr. Sághy Gyula az indítványt nem tartj tárgyaihatónak, mivel nem nyújtatott be előlegesen amint az alapszabályok megszabják. Dr. T e 1 e s z k y maga is beismeri, hogy ezen indítvány alig tekinthető az állandó bizottság indítványa mellett módosításnak és ennélfogva azt visszavonja. Dr. Takács Lajos az iránt kér felvilágosítást, hogy azon esetben, ha nem tartatik évenkint jogászgyülés, a tagok nem fognak-e szoríttatni az évenkinti tagdíj lefizetésére, mivel az alapszabályok szövegezése ezt nem zárja ki. Dr. Siegmund Vilmos indítványára az alapszabályokban világosan kitétetik, hogy csak minden jogászgyülés alkalmával fizetendő az 5 frtnyi tagsági dij. Az állandó bizottságnak fennebbi indítványa, valamint az ügyrendre vonatkozó módositványai észrevétel nélkül elgfoadtatnak Ezen módositványok a következők: „Az állandó bizottság által kitűzött kérdések tárgyalásánál, valamint az esetben, ha valamely magáninditvány szerzője ezen indítvány tárgyalásánál jelen nem lenne, az indítványozó jogaival csupán az előadó élhet." A 17. §. első kikezdése, tekintettel az alapszabályok 8. §-ának utolsó kikezdésére, következőleg lenne szövegezendő: „A teljes Ulési jegyzők vezetik a teljes ülés jegyzőkönyveit, melyekbe a tanácskozás alá került indítványok, azoknak az előadók részéről netán írásba foglalt indokolása, a javasolt módosítások s a szavazásra bocsátott kérdések szószerinti szövege, a szavazás eredménye és a hozott határozatok vétetnek fel." A 22. §. első kikezdésének első pontja az alapszabályokhoz javasolt módosításhoz képest következő szerkezelet nyerne : „Az állandó bizottság állapítja meg a jogászgyülés helyét, idejét és előleges programmját." stb. Erre a szavazatszedő bizottság alakíttatott meg a következő tagokból: Dr. Környei Ede, Morlin Imre, Dr. Kiss Józsa, Magyar János és Dr. Murinyi Endre. Végül a kitűzött kérdések az illető szakosztályokhoz utasíttatván, elnök az ülést 1/212 órakor bezárja. Vélemény és indítvány a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett: „A közvetlen szóbeli eljárásban minő jogorvoslatok engedendők meg?" Rupp Zsigmond törvényszéki biró úrtól Budapesten. (Folytatás és vége.) Ha hazai viszonyokban vannak jelenségek, melyek e tekintetben figyelmet érdemelnek: ezek csakis a perlekedési viszketeg és szomorú közlekedési viszonyaink lehetnek — de hisz ezek épen a felebbezés korlátolása mellett szólana k. Azon körülmény pedig, hogy a perlekedő közönség mind a három forumot megszokta igénybe venni s igénybe is veszi — ugy a mint bizonyosan igénybe venne 10 forumot is — az nem határozhat; mert ép ugy megfogná szokni a felebbezés kizárását is. Ha pedig egyszer megszokta, akkor az egy :mint első és utolsó fórum ítéletében is teljesen megfog nyugodni. Nem az instantiák hosszú sora az, mit a nép az államtól követelhet, — hiszen a helyes jogszolgáltatás nem is ettől függ, hanem igen is az, hogy ügyének sorsa derék biró ítéletére beizassék. £ jogosult igénye pedig akkor fog teljesülni, ha az első bíróságok oda való egyéniségekkel töltetnek be. Csak tanulja meg a nép az első bíróságokat is tisztelni, csak szokja meg ezeknek Ítéletét is ugy mint eddig a felső bíróságokéit igazságnak tekinteni, — mire pedig első sorban a ténykérdésbeli felebbezés kizárása is vezet — és meg vagyon győződve, hogy ez közvetve a jogérzet emelésére is (a jogorvoslatokkal! visszélés tekintetében legalább) a perlekedési viszketeg enyhítésére is csak jótékonyan fog hatni. Nem ok nélkül utaltam közlekedési viszonyainkra is, mert ha mi a közvetlenséget a bizonyítási eljárás tekinteteben a felső bíróságoknál is következetesen behozni akarjuk, akkor szükséges, hogy péld. a tanuk a felső bíróságok előtt is személyesen megjelenjenek; — mennyi költségeket, mily nehézkes lassú eljárást, és mennyi kellemetlenséget fogna pedig ez okozni; mily utálttá fogná ez a nép előtt az egész eljárást tei.ni: az eléggé kiviláglik, ha az itteni és a külföldi közlekedési eszközök közt párhuzamot vonunk, s főleg, ha az őszi és tavaszi esős időkben az agyagos talajú vidékeink utaira tekintünk.1) c. A legnagyobb suly azon érvre szokott fektettetni: hogy a ténykérdés elválasztása a jogi kérdéstől a legtöbb esetben lehetetlen vagy legalább igen nehéz. Hogy váljon mennyiben van ezen érvnek igazi benső értéke, — e felett elvontan elmélkedni nem lehet, mert a ténykérdés vonatkozása a jogi kérdéshez mindég az illető jogviszony és a per sajátságaitól függ, és igy minden concret esetben más lehet. Mindenki tehát e tekintetben azon álláspontot foglalja el, melyre saját tapasztalásai utalják. 13 évi bírósági gyakorlatomon alapuló tapasztalásaidat szembe állítani az igazság szolgálatosban megőszült, és különben is igen magasan felettem álló elléntáborbeli coripheusok észleleteivel — bizonyára szerénytelenség volna és ha mégis saját szerény tapasztalataimra támaszkodva kijelenteni bátorkodom, miszerint a saját kezeim közt is már megfordult löbb ezer per közül egyetlen olyanra nem emlékszem, melyben a két kérdés elválasztása lehetetlen lett volna: ezt csak ellenkező egyén i meggyőződésemnek indokolása végett teszem. Annál bátrabban utalhatok azonban egész Amerika és Anglia példájára, hol a ténykérdés felett esküdtek ítélnek, hol t ehát ezt a ') Jegyzet. Mennyire képes a közönség egyet len egy bíróság Ítéletében is megnyugodni, csak legyen meggyőződve egyszer arról, hogy bizalmat érdemlő bírákkal van dolga — azt a tőzsde bíróságok eléggé igazolják.