Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 22. szám

— 1W -;lalva terjesztessenek fel hozzá; akiké érint a rendszer fő ezé Íj át és elődeit az első bírónál biztosítani, a lső vagyis döntő bírótól pedig elonni akarják és az igazságos ügyet azon sszélynek teszik ki, hogy mig azt az I. bíró elyes meggyőződése alapján helyesen dönitte el, addig a felső biró emennek ítéletét oszabb informatió alapján felforgatja — szóal azokkal, kik a szób. és közvet], rendszeének nem igaz barátjaiúl mutatják be magucat, mert csak félszeg rendszert akarnak — 3zekkel nem polemizálok. Régi igazság, tapasztaltuk ezt már mi is, hogy a félszegintézkedés magát előbb-utóbb megboszúlja. Én csak azok ellenében veszem fel a keztyüt, kik a közv. rendszert a felső biró előtt ugy a jog-, mint a ténykérdés tekintetében is biztositandónak és biztosithatóuak is tartják — mert én ezt a jogkérdés tekintetében ugyan igen, de a ténykérdés tekintetében sem szükségesnek, sem cz élszerűnek, de még lehetségesnek sem tartom. Ezt magának az eljárásnak természetével iparkodom kimutatni. A felek — az előkészítő informáló iratok kapcsában — a jogviszony történeti részét, s a határozó egyes tényeket, a vonatkozó bizonyítékok megjelölésével és felajánlásával az együttesen jelenlévő 3, vagy ha kell, 5 biró előtt élő szóval adják elő; ha azután egyik vagy másik fontosabb mozzanat, a felek cíleuőrködő állásának daczára is. homályos marad, e bíróság, kérdezési jogánál fogva, jogosítva van, sőt köteles is hivatalból gondoskodni arról, hogy a határozatlan kérelem vagy állítás felvilágosittassék; jogosítva van különösen, a feleket közvetlen meghallgatásuk végett személyes megjelenésre megidézni; fontosaknak látszó okiratok, tervek stb. felmutatását elrendelni, a tárgyalást vagy a felek kérelmére elhalasztani, ha ez akár az észlelt hiány megszüntetése végett, akár pedig azért mutatkozik szükségesnek, mert az egyik fél a tárgyalásnál tett ujabbi döntő ténybeli előadása folytán az ellenfél részéről nyomban rendelkezésre nem álló ellenbizonyitékot megszerezni, vagy egyéb nyomozásokat megtenni kénytelen. Sőt több rendbeli igények halmozása esetében hivatalból rendelheti a biró hogy azok külön-külön tárgyaltassanak, ha ezt az eljárás egyszerűsége szükségessé teszi — szóval hivatalból mérlegelheti, ha vájjon a kölcsönös igényeket tökéletesen felvilágositva látja-e, s ha igen, akkor a döntő ténykörülményekre megajánlott bizonyítékok alkalmazását rendeli el. Épen ilyen, az igazság kiderítésére irányzott önálló és korlátlan tevékenységet fejt ki a bíróság a bizonyítékok tekintetében is, a mennyiben ezek előtte szóval fejlődhetnek ki. A tanúhoz tehát nemcsak a felek intézhetnek kérdéseket; s nem fog többé a felek vagy ügyvédtől függni az, hogy homályos vagy ügyes kérdés által azon felelet idéztessék elő, vagy azon körülmény hallgattassék el, melyet saját érdekükben előidéztetni vagy elhallgattatni akarnak — hanem maga a biró is eloszlathatja a vallomás homályosságát, vagy határozatlanságát ujabb kérdések, sőt ha kell, más tanukkali szembesítés által, hivatalból felvilágosítást kívánhat egészen elhallgatott mozzanatokról, s ha kell utólag felmerült tény iránt: a már kihallgatott tanút is njra hivatalból megidéztetheti, sőt a bizonyíték szabad méltánylásának elvénél fogva (ezt pedig csakis a közvetlen vallatás által teheti) a tanú külső viseletének feltűnőbb jelenségeit (határozottságát, vagy zavarát és elfogultságát) is számba veheti, melyek sokszor a legláladatosabb jeleit adják a tanú vallomásának valódi erkölcsi, és igy közvetve jogi értékének megállapittathatására nézve. Ugyanez áll mind a szakértő kihallgatásáról is. Ily elvekre van a közv. rendszerének lejárása az e tekintetben minta-országban Hanuoverában is fektetve; igy szándékoltatik az egész Németországban is szabályoztatni, s ugy reménylem, azt ma-holnap nálunk is üdvözölhetni. No már pedig szem előtl fartv a felesleges nehézkes formalismus békóitól ment e me szabad mozgást, nézetem szerint nem lehet feltenni, hogy az ügyvédek, és az ezeknek ra Uködéseit ellenőrző, személyesen jelenlévS felek az I. bírónál folyó tárgyaláson, melyről meg vannak győződve, hogy az az Ugy sorsa felett dönt, —a szükséges halasztások daczára is a rent lelkezésökre álló érveket és bizonyítékokat ki ne merítsék, és hogy a bírónak adott emez üdvös befolyás után is még mindég kideritt.etíen maradjon valamely döntő mozzanat. Ha pedig ezt feltenni mégis lehet, és ha ezen feltevésből indulva tartatnék a ténykérdésbeli felebbezés szükségesnek, (e szempontból pedig főleg azok indulnak ki, kik a felebbezés egyik indokául az uj bizonyítékok alkalmazhatóságát is hangsúlyozzák), akkor hiába gondoskodunk a legpadánsabb cautelákról, hiába állítunk tel 10 forumot, mert akkor a hiba a félben, vagy a lehetetlenségben van! Ennyit a tél és ügyvéd szempontjából ! A bíróság szempontjából nézetem szerint szintén nem lehet feltenni: miszerint a biró daczára annak, hogy a jogviszony egyes tényei és bizonyítékai előtte az élő szóbeli tárgyalás elevensége folytán, a legegyszerűbb, legtermészetesebb módon táratnék fel, és hogy ő legcsekélyebb aggályának eloszlatása végett is, leirt tevékenységénél fogva mindent megtehet, a mi emberek közt egyáltalában megtehető ; mondom, nem lehet feltenni, miszerint a biró azon tudatban, h o gy a ténykérdés dolgában a végszó őtet illeti, tehát mind erkölcsi, mind anyagi felelősségének érzetében, az igazság kiderítésére még se tegyen meg mindent, a mit megtehet, vagy pedig ha már mindent megtett: az egész peranyag, és az egyes döntő ténykörülmények és bizonyítékok tökéletes és helyes megismeréséhez mégse jutott volna (ha csak ehhez egyáltalában lehetőség fenforog.) Ha pedig ezt is mégis feltenni lehetne,takkor a biró bizonyosan nemcsak nem szakképzett s hivatása magaslatán nem álló biró, hanem talán még józan gondolkozású laikus sem ! Ha pedig tehát a helyes judiciumnak e szempontból kívánnánk még nagyobb garantiák — ezek közt a ténykérdésekbeni felebbezés felállítását is — akkor megint inkább már előre mondjunk le egy derék birói kar reményéről, s maradjunk meg inkább a mostani rendszernél, mert az olyan biró kezében az egyik rendszer csak oly veszélyes mint a másik ! Jövőre is lemondani pedig egy derék birói kar reményéről: nincs okunk, ha nincs: ugy akár az alsó, akár a felső birság zöld asztalánál üljön aztán az — bátran nyugodhatunk meg a bírónak legalább a ténykérdés megállapítására irányzott tevékenységében és ítéletében akkor, midőn ennek helyességét a közv. és szóbeliség rendszerének aunyi garantiája a lehetőség legvégső határáig biztosítják ! Ezen általános szempontok kifejtése után áttérek most azon egyes indokokra, melyek a felvetett kérdés tekintetében pro és contra felhozatni szoktak. A ténykérdésbeli felebbezésnek barátai ennek szükségét — a mint már előbb említettem — különösen: a) az ujitott tények és bizonyítékoknak a II. biróság előtti alkalmazhatóságával indo! kolják, ezt pedig szükségesnek tartják azért, mert sokszor a fél csak a tárgyalás alkalmával, vagy az ítélet hozatala utján látja bs, hogy milyen bizonyítékot kellett volna még alkalmaznia. — Eltekintve azonban attól, hogy utólagos bizonyítékok a legtermészetesebben csak az általam és bizonyosan mindenki által is egyformán fenntartatni kivánt perújítás utján érvényesíthetők; és eltekintve attól, hogy az ujitás e módjával a jogéletnek nagy szolgálatot épen nem teszünk, mivel csak a legritkább kivételek közé fog tartozni azon eset, hogy a fél csak a felebbezési rövid határidő alatt teend szert oly döntő bizonyítékra, mely előbb nem állott rendelkezésére; és eltekintve végre attól is, hogy a felebbezési újítástól várt előnyt nagyrészben pótolhatja azon törvényszabály, mely megengedi, hogy a fél a hibáján kívül n^m alkalmazott bizonyítékot a bizonylat végzés hozatala után bizonyos batáridő alatt még mindig pótolhatja (a mint ezt Hannoverában is látjuk) — én a felebbezési ujitást ezenkívül még czélszerütlennek ig tartom, és pedig két főuknál fogva. Az eddigi tapasztalat ugyanis azt tanúsítja, miszerint az ügyvéd, felének ügyét rendesen az által véli sikeresen előmozdíthatni, hogy ha magának egy fontos érvet vagy bizonyítékot a legutolsó alkalomra tart fenn, mivel ez által a készületlen ellenfél védelmé: hiszi megnehezíthetni, s mert a bíróságra is nagyobb hatást reményi gyakorolhatni. Az érvek éri bizonyítékok kimerítése, ma is, rendszerint csak a válasz és viszonválaszban - sőt még később is — nem pedig a keresetlevél és ellenbeszédben történik. Honosítsuk csak meg a felebbezési ujitás eszméjét, és a jelzett fogások oly mindennapiasakká válandnak, hogy a peres eljárás súlya a szó legteljesebb értelmében a H. bíróságokra fogátruháztatni;a megszokott kedvencz és sokszor igen hatásos taktikától az ügyvéd nem fog oly hamar lemondani. Tegyük továbbá fel, hogy a taktika sikerül, hogy a II. biróság az I. biró Ítéletét az uj bizonyíték alapján megváltoztatja, akkorbeáll azon eset is, hogy tulajdon képes csak egy biróság ítélt mint legutolsó is, és az ezen uj bizonyíték alapján p e r v e s z t c-s sé lett fél a felebbezés lehetőségétől legalább a ténykérdés tekintetében, azon ese're pedig, ha III. biróság fel nem állíttatnék — egyáltalában kizáratnék. Ez pedig magát a jogorvoslatok egész rendszerét változtatná meg — oly körülmény, — mely, eltekintve azon ellenmondás tói, melybe érvelésükkel kerültek, épen a teljes felebbezés barátjai részéről érdemli meg a figyelembe vételt. 6) A korlátlan felebbezés barátai általában az itteni viszonyokra is szoktak utalni: de mit értenek az itteni viszonyok alatt? Ta Ián a ki nem eiégitő birói vagy ügyvédi kart? Utalóké tekintetben fejtegetéseim kiindulási pontjára. Másrészt különben megnyugvással constatálom. hogy velem e tekintetben a korlátlan felebbezésnek ép azon barátai is egyetértenek, kikre mint kitűnő szakférfiakra, és mint legfőbb bíróságaink díszére büszkék vagyunk, — akkor, midőn t. i. véleményeikben épen azt hangsúlyozzák, hogy a ténybeli felebbezéshez nem azért ragaszkodnak, mintha a felsőbb bíróságok eddig a nagyobb tudományosság és nagyobb készültség kiváltságával büszkélkedhettek volna. Nyújtsunk az első bírónak is oly előnyöket, melyek állását kedvessé és keresetté teszik, s akkor kitűnő szakférfiak versenyének hiánya miatt bizonyára nem lesz többé okunk panaszkodni. (Folyt köv.) Szemle. A módosított perrendtartási törvényjavaslat. A nők teljeskoruságáról. A polgári házasság Ugye a képviselőházi bizottságban. Budapest, május 23-A „Reform" a perreudtartási novellának, mely a napokban terjesztetett a képviselőház elé, következő vázlatát közli; A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. t. cz. módositása iránt beterjesztett törvényjavaslat 124 szakaszból áll. A javasolt módosítások főleg oly hézagok betöltése s oly rendelkezések megváltoztatására terjednek, melyek leginkább okozzák a birói teendők sokaságát, s képesek veszélyeztetni a jogbbtosságot. E czélt szem előtt tartva, a törvényjavaslat oly rendelkezéseket is vett föl, melyek inkább ujitás természetével bírnak. Az említett szampontokból a törvényjavaslat főleg a sommás eljárás és jogorvoslati rendszerünk javítására szorítkozott, de kiterjed a polg. törvémykezési rendtartásnak a birói hatóságra s illetőségre, a perbeli megbízottakra, bizonyításra, a birói határozatok hozatalára s kézbesítésére, az előleges biztosítási intézkedésekre, a végrehaj-