Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 21. szám - A budapesti ügyvédegylet emlékirata a végrehajtói intézmény tárgyában

- 166 a csődkerescteknél, ahol a bejelentés eredménye sok esetben az, hogy a követelését bejelentő fel még felmerült és a jelen kézbesítési törvény által mód nélkül szaporított költségeit saját zsebéből fizetni tartozik. A mi pedig az egész intézmény népszeíűtlenségét tetézi és annak mielőbbi megszüntetését minden törvényes eszközzel előniozditandónak ajánlja, ez azon körülményben rejlik, hogy az ügyvéd a szegényebb sorsuak pereit nem vállalhatja át azon önzetlenséggel, mint annak előtte, ugy hogy a szegényebb Borsu honpolgár úgyszólván védelmétől végleg megfosztatott, hogy továbbá a bíróságok a valóságos készkiadást, mely a kézbesítések különféle neme által okoztatott, legritkább esetben veszik figyelembe a költségek megállapításakor, miáltal az ügyvédek annyira soványult keresete még inkább csökkentetik; hogy végül a végrebajtók a dijak beszedésénél annyira kíméletlenül járnak el, hogy az eziránti összekoczczanások majdnem mindennapiak, sőt megtörtént dolog, hogy ezen nagyrészben a műveltség primitív fokán álló egyéniségek az ügyvédi kar közbecsülésben álló tagjait megsérteni nem átallották. 9-er. Hozzájárul még azon körülmény, hogy sok esetben egyik fél sem tudja, melyiket illeti a kézbesitési-dij viselésének terhe, és azt a törvény azon szavai „— kinek kérelme folytán történt —" sem képesek felvilágosítani, mivel a bíróságok sok oly intézkedése forog némelykor szóban, melyet a perlekedő felek egyike sem kérelmezett. Ez pedig, mint a tapasztalat mutatja, elég gyakran ad okot súrlódásra ügyvéd és végrehajtó között. II- or. Terhes a végrehajtók utjáni kézbesítés a bíróságokra is, mert a kinem fizetett kézbesítési dijak iránti fizetési meghagyásokkal tnlterhéltetnek és szorosan hatáskörükhöz tartozó sürgősebb teendőiktől elvonatnak. III- or. Kijátszatik a törvény intézkedése azáltal, hogy a végrehajtók legtöbbjei nem is személyesen, hanem fizetéses szolgáik által teljesíttetik a kézbesítéseket, kik nem képesek a birói határozatokat a feleknek, különösen az irást és olvasást nem tudóknak megmagyarázni; sőt gyakran megesik, hogy a végrehajtó vagy szolgája a kézbesítési bizonyítványt a keresetre vagy ítéletre reá vezeti anélkül, hogy ez az ellenfélnek még kézbesittctett volna. És igy a végrehajtó fáradság nélkül nagy összegeket BZOI-gák utján keres, és az állam által részére biztosított sinecurának örvend. IV- er. Ha hozzá vetjük, hogy az ügyvédi kar a kézbesítéseknek az annak idejében hites kézbesítők utján eszközölt foganatosítása alkalmával a kézbesítő szolgák részéről ha nem is nagyobb, de minden esetre hason lelkiismeretességet és buzgalmat tapasztalt a nélkül, hogy ezáltal aránytalan kiadásokba sodortatott volna ; ha tekintjük, hogy ezen a kézbesítőknek fizetett dijak évenként sok milliókra rúgnak, melyekből az állam semmi hasznot nem huz, ellenben a nép annyira megsoványult kenyere ezen tetemes összeggel még inkább csökkentetik ; ha tekintetbe veszszük, hogy az államhatalomnak a bélyegben egy dus jövedelmi forrása nyilt, mely már magában is a jogkereső közönség által nehezen viseltetik, de melyből minden esetre annyi tiszta jövedelem marad, hogy az állam által fizetett kézbesítő szolgák alkalmaztassanak ; ha figyelemmel vagyunk azon nemzetgazdászati de erkölcsi érvre is, hogy az államnak az igazságszolgáltatás terén nyerészkedni nem szabad, sőt az hivatásával ellenkezik, — ha mindezeket szemügyre vesszük, határozottan a mellett kell nyilatkoznunk, hogy a jelenlegi kézbesítési intézmény haladék nélkül elejtendő és a kézbesítések az állam által fizetett kézbesítő szolgák által eszközlendők. Mindezen elősorolt és körülményesen kifejtett indokaink alapján azon alázatos kérelemmel bátorkodunk Nagyméltóságodhoz fordulni : Miszerint az 1871. LI. t. cz. azon szakaszainak, melyek a bírósági végrehajtók hatáskörébe helyezik a kézbesítéseket is, minden pontjaira való eltörlése s illetve módosítása és a kézbesítések államszolgálatban levő fizetéses hites szolgák általi eszközlése iránt a törvényhozás elé minél elébb törvényjavaslatot be -terjeszteni kegyeskedjék. Legmélyebb tisztelettel Nagyméltóságodnak Budapesten, 1873. évi május 15-én alázatos szolgái: a budapesti ügyvédi egylet Horvát Ká roly elnük. Dr. Siegmund Vilmos, titkár. Könyvészet. Gneist legújabb munkájaabíínvádi eljárásról. (Vier Fragen 0ur deidsrhen Strafprozessordutnif) mit cinem Sc/rtusswort übcr die Schó/fcnrjeriihtc von Rudolf Gneist. Berlin. 1874. ő^rinycr kiadású.) V. Utóbbi czikkünkben az elővizsgálatról szóltunk, amint azt szerző az angol elővizsgálat nyomán szervezendőnek véli. Ezek után szerző a kercsztklhallgatás (Kreuzverhör) tárgyalására tér át. Tagadhatlan, hogy a vádlási elv cgyeneB kifolyása az, hogy az elnök felmentessék azon kutatási szerep vitele alól, mely a jelenleg fennálló eljárási formák mellett neki o íztályreszöl jut. Ma a bíróság elnöke az eljárás minden tényezőit — a vádlót és a védőt is — helyettesíti. Az elnök folytonosan működik, az egész kihallgatás alatt ő beszél, a tárgyalás többi téLyezői pedig mindannyian hallgatnak. Azonban épen azért, mivel a vádló és a védő a bizonyítási eljárásban csaknem teljesen passiv szerepet kénytelenek vinni, kárpótlást szereznek maguknak a plaidoyer által és ezt oly hosszúra terjesztik, annyira feleziezomázzák hangzatos phrárzisokkal és szőrszálhasogató okoskodásokkal, nemritkán sophismákkal, hogy a bíróságokat és az esküdteket is kifárasztják és untatják, sőt az utóbbiakat nem ritkán sikerül félrevezetniök is. Igen észszerű törekvés tehát az, hogy amennyire lehet, már a bizonyítási eljárás alatt a vádló és a védő a cselekvésbe belevonassék ; mert először ez által már maga az eljárás gépezete is természetesb alakot ölt; az elnök nincs túlterhelve, hanem inkább ellenőrző szerepet visz, ami birói méltóságának sokkal inkább megfelel, mintha folytonosan izeg-mozog, és m á s^o d s z o r: ha a vádló és a védő már a bizonyítási eljárás alatt előtérbe lép, nagy mértékben megrövidíttetik a vitázás, a főtárgyalás pedig ott keresi súlypontját, ahol ennek valóban lennie kell: a bizonyítási eljárásban. Itt van kulcsa azon gyorsaságnak, melylyel az angol perek letárgyaltainak. De nem egyedül a per természetes és gyors lefolyására, hanem egyszersmind az igazság kiderítésére is szükséges a keresztkérdések rendszere. Ujabb időben a büntetőjog egyik fó'elveként fogadtatott el, hogy a vádlott nem köteles igazat mondani. Ezen elv az inquisitionális rendszerrel egyenes ellentétben áll. Mert bármily kedvező színekben kívánják is a biróságok ezen rendszert feltüntetni, annyi bizonyos, hogy nem egyéb, mint enyhített kiadása a kínvallatásnak, vagyis a helyett, hogy a vádlott testi kínzások által birassék az igaznak megmondására, most furfangos kérdések által gondolják őt megzavarhatni és ez úton belőle az igazat kicsalni. Ezen vallatási mód tehát, mely elvégre tagadhatlanul egyik — bár a mai felfogás szerint jogosulatlan — eszköze az igazság kiderítésének, igen nagy mértékben szenved azon elv uralomra jutása által, hogy a vádlott nem köteles az igazat megmondani. Ámde ha kiküszöböljük a bírónak inquisitionális jogát, szükséges, hogy ezt az igazság kiderítésének valamely más eszközevei helyettesítsük. Ezen eszköz nem lehet más, mint az államügyésznek kérdezési joga, ellensúlyozva a védőnek ugyanazon jogával, mindkettő pedig ellenőrizve a biróság által. És cz sokkal hathatósabb módja az igazság kiderítésének, mint a biróság inquisitionális joga. Az államügyész sokkal erősebben fogja a vádlottat és tanúkat kikérdezni, mint ezt a biróság elnöke tette, mert hiszen ő mint vádló lép fel. Előnye azonban a vádlottnak abban áll, hogy a védő jogosítva van az ellenkérdéseket megtenni. így tehát a bűnös ki lesz téve a vádló erős és közvetlen támadásainak, melyeknek sokkal kevésbé bir ellentállni, mint a biró inkább concilians kérdéseinek. Ha pedig a vádlott ártatlan, a védő szintén egészen önállóan intézheti védeuezéhez és a tanukhoz mindazon kérdéseket, melyeket a mentő bizonyítékok iránt tenni szükségesnek tart. Épen az által, hogy a keresztkihallgatás rendszere szerint ezen két ellenkező érdek — a vád és a védelem — már a bizonyítási eljárásban erősebben összeütközik egymással, hozzávéve mindig a bíróságnak ellenőrző hatalmát a túlzások tekintetében, az igazság sokkal inkább kiderül, mint a mostani monoton tárgjalási mód mellett, midőn a biró a majd terhelő, majd mentő körülmények iránti kérdéseket egymással összevegyitve intézi a vádlotthoz. Szerző szerint*,; a kérdezés azon módja már az elővizsgálatban is uralkodó volna, minthogy ő az elővizsgálatot is a vádlási elv, a szóbeliség és a nyilvánosság alapján kivánja szerveztetni. Addig azonban, mig az elővizsgálat ebbeli kétségkívül igen nagy nehézségekkel járó reformja kereszlülvitetnék. a Keresztkérdések egyelőre a főtárgyalásban lelnék helyöket. A német javaslat tett is már ez iránt egy habár meglehetősen félénk lépést, amenynyiben megengedi, hogy a keresztkihallgaás az egyik vagy a másik fél kívánságára helyt foglalhat; ha pedig mindkét fél indítványozza, akkor az elnök köteles azt megengedni. Hogy mily kiterjedésben fog ezen fa cultativ intézkedés igénybevétetni, azt majd a gyakorlat mutatja meg. A porosz bűnvádi eljárás hasonló határozmányokkal bir, — de ezek nem igen vétetnek alkalmazásba. A javaslat kritikusai a facultativ intézkedéstől nem is várnak sokat, mivel ritkán fog a vád és védelem megegyezni ezen módozat indítványozásában már csak azért is, mert bizalmatlanok lesznek egymás iránt, és azon fél, mely nem indítványozta a keresztkihallgatást, azt fogja mindig hinni, hogy az inditványozó fél ez által előnyt fog magának szerezni a tárgya lás alatt. Az osztrák bűnvádi eljárás még ezen facultativ intézkedéstől is tartózkodott, és egész kiterjedésében fenntartotta az előbbi inquisitionális elvet. A német tudomány ezen kérdésben már nyilatkozott és a legirányadóbb jogtudósok a keresztkihallgatást pártolják. A mult évben tartott német jogászgyülés szintén kimondta, hogy „A bűnvádi eljárásban a keresztkihallgatás jobb, mint az elnök általi kihallgatás."**) Ami az ezen rendszer ellen felhozható ellenvetéseket illeti, gyakorlati értéke leginkább annak van, hogy nem minden bűnügyi eset tárgyalásánál van a vádlottnak védője, és igy sok esetben a biróság egyedül az államügyész faggató kérdéseinek alapján fogna itélni. Ezen bajon azonban az által lehet segíteni, hogy azon esetben, ha a vádlottnak nincs védője, a biróság elnöke vagy a biróság egyik tagja veszi át a védő kérdezési jogát és megteszi mindazon kérdéseket, melyeket a védelem szempontjából szükségeseknek tart. Különben is ezen eset leginkább a kisebb bűnügyeknél fordulhat elő, minthogy csak ezeknél hiányoznánk a tárgyaláson a védő. Dr. F a y e r László. A m. kir. legfőbb ítélőszék tanácsainak összeállítása. (Életbe lépett 1874. május 17-én.) I. Tauács. I. polg. és III. bűnt. Tanácselnök: Br. Popp V. László Birák: *) L. Zacherlae „Ilandbuch" d. Strafprozesses. ! 55. 1. Seuffert: Über Schwingericht u. Schöffengericbt ! II. 205. 1. **) L. az olőkészito vélemények közt Stemann 1 A német jogászgy. évkönyvében 1873. I.