Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 20. szám - Általános indokolás a magyar csődtörvény tervezetéhez. Folytatás és vége

- 157 -4. Amerika néhány államában, az egyes államok, külön törvényhozása alá tartozó bűntettekre nézve. Az amerikai egyestilt államok szövetsége, mint ilyen — a szövetség törvényhozása elé tartozó következő bűntettekre, mint a szövetség elleni árulásra, s a pirateriára a halálbüntetést alkalmazza. Figyelemre méltó, hogy New-York államban a halálbüntetés az uj büntetőtörvénykönyv-tervezetében is nemcsak fenntartatik, hanem sokkal több esetre rendeltetik alkalmaztatni, mint a menyiben ez, Anglia kivételével, a müveit Európa többi államainak büntetőtörvényei szerint alkalmazható. Nevezetesen az árulás „Treaeon" minden esetére és mindenik bűnrészesére halálbüntetést rendel a törvényjavaslat: 37. §. Mindenki, a ki árulásban bü nősnek ítéltetik, ezen b (Intettéért halált fog szenvedni. A gyilkosság mindenik esete, ide számítva a párbajt is, ha abból halál származott (246. §.) VAltalános indokolás a magyar csődtörvény szintén halállal büntettetik. A halálbüntetés teljes megszüntetése tekintetében, kevés változást mutatnak fel a legutóbbi időkben hatályba lépett törvények; másrészről azonban sokkal kedvezőbb eredmény állapitható meg azon büntettek száma tekintetében, melyek ezen büntetéssel sújtatnak. Anglia, a német birodalom, Belgium, Olaszország mindinkább kevesebb esetre szoriták a büntetés e német, ugy hogy ennek korlátozása — a jelenkor törvényhozási irányá nak kimagasló jellemvonásául tekinthető. Magyarországot illetőleg, nem ugyan a törvény, de a gyakorlat hozta létre e korlátozást. Az uj bírósági szervezet hatályba lépte óta 1873-ik évi októberig a pesti kir. tábla területén lé t ez ő t örvény s z é k ek, valamint a felsőbb bíróságok, rendes nton nem állap i tott ak meg más bűntettre halált, mint kizárólag a gyilk o ss ágra. És pedig halálitéletet hoztak: 1 az első folyamadásu törvényszékek 25 esetben 2. a kir. tábla által helybenhagyatott a halálitélet . 2 „ 3. a legfőbb ítélőszék által helyben hagyatott az e. f. törvényszék és a kir. tábla által kimondott halálitélet 2 „ 4. az e. f. törvényszék által megállapított enyhébb bünteiés ellenében halálra ítélt a kir. tábla 3 „ 5. a legfőbb Ítélőszék helybenhagyta a kir. táblának az e. í. törvényszék ellenében hozott halálitéletéí . 3 E szerint a meghatározatott idő alatt halálitélet hozatott mindössze . 28 esetben. Ezek közül egy sem esik más bűntettre, a büntetés e nemét teljesen eltörülték — a legszorosabb határokat vonja. Ezt az imént meghatározott 2 eseten kivül, melyekre e büntetés rendeltetik, különösen igazolja azon nagy fontosságú körülmény, hogy a jelen törvényjavaslat szerint, ellentétben a német birodalom büntetőtörvénykönyvével, és ellentétben az ausztriai birodalmi tanács képviselőházának bizottsága által 1870-ik évben módosított törvényjavaslat 68-ik §-ának határozatával, a halálbüntetés sem képez absolut büntetést; hanem a 90. §. második bekezdésének értelmében, az ezen büntetéssel sújtatni rendelt cselekményeknél is, érvényesülhetnek a büntetés nemét megváltoztató enyhítő körülmények. E nagy horderejű intézkedés figyelembe vétele kétségtelenül azon meggyőződésre vezet, hogy e kivételes és borzalmas büntetés tekintetében, a javaslat szorosan megtartotta a föltétlen szükségnek óvatos szigorral vont határait. mint Az 1823-ik évi 10. és 11-ik törvényczikkekben felsorolt számtalan eset közül csak egy van, melyben a törvényszékek gyakorlata a halálbüntetést tettleg alkalmazza. Kivégeztetés mindazonáltal a rendes per utján hozott és halálbüntetést megállapító végérvényes Ítéletek' eseteiben sem történt; mert ö Felsége mindenik esetben legmagasb kegyelmezési jogánál íogva, a halálbüntetést fegyházra változtatta. A törvényjavaslat a hazai bíróságok e gyakorlatát vette alapul. Halálbüntetést csak a 266. §-ban, — „az előre megfontolt szán d|é kk a lel kő vetett gyík o ss á'g, — és ezen fölül, csak a 127. §. ban „a király elleni gyilkossági kísérlet" esetében rendel alkalmaztatni. Ha tehát, az eltörlés elvét illetőleg, szükségesnek látszott az 1843-iki javaslattól eltérni, de a halálbüntetéssel büntetendő cselekmények száma tekintetében, a jelen törvényjavaslat, az Európában levő valamennyi büntetőtörvény között — azok kivételével, melyek tervezetéhez. y. (Folytatás és vége.) III. Minő befolyás engedtessék a biróság nak a csődeljárás folyamára, a csődtömeg értékesítésére s annak felosztására? A közönséges német csődper, s mindazon csődtörvények, melyek annak alapján keletkeztek, vagy annak, rendszerét elfogadták, a bíróságnak nemcsak a követelések liquidálására, hanem magára a csődvagyon kezelésére és annak felosztására is szükségtelen befolyást engednek. Ez irányt követi saját csődtörvényünk is, mely a különböző, egymással ellenkező igények és követelések egyenlő és igazságos méltánylását a bírói beavatkozás által vélte biztosíthatni, s azt a csődper minden phásisán következetesen keresztülvitte. Hogy a követelések és igények liquldálása birói beavatkozást nem minden — sőt ritka — esetben igényel, az már fennebb j érintetett, s e helyütt a mondottak kiegészitéj seül elégnek látszik annyit megjegyezni, mi! szerint az 1853-iki csődtörvénynek nyolcz évi I uralma alatt eléggé bebizonyult, hogy a bíróságot liquidatioval terhelni azon követelések tekintetében sem szükséges, melyek a csődtömegből leendő kielégítésre utalvák; oly követeléseknél pedig, melyek jogi természetüknél fogva valamely speciális vagyonból nyernek kielégítést, a bejelentésnek és liqnidatiónak absolute nincs értelme. E tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy az illiquid követelésekre nézve birói határozat szükséges; mert e haiározatacsőd ellen bejelentett követelések tekintetében is helyesen csak a peres eljárás szabályai szerint hozathatik ; miből önként következik, hogy a hitelezők iliquid követeléseiket ép ugy per utján kötelesek érvényesíteni, mint ezt csődön kivül tenniök kellene. A különbség mindössze abban álland, hogy keresetüket nem a bukott, hanem a tömeggondnok ellen kell intézniök 8 hogy a per rendes bírósága helyett a a csődbíróság leend illetékes. De felesleges a mértéken tuli birói beavatkozás a csődvagyon kezelésénél is; mert a közadós összes vagyona a hitelezőkre megy át, kiknek e vagyon kezelése és fenntartása inkább áll érdekükben, mint a biróságnak; mint minden más közösségnél, ugy a csődnél is a hitelezők tarthatnak első sorban igényt a vagyonkezelés vezetésére a nélkül, hogy a biróság gyámkodó beavatkozására szükségük lenne; s mert érdekeik a közadós érdekeivel azonosok, ez utóbbi szempontból sincs ok arra, hogy a hitelezőktől a tömeg szabad kezelése megvonassék. A biróság e részbeni feladatának t. i aközérdek megóvásának teljesen megfelel azáltal, ha a szükséges biztosítási intézkedéseket megteszi, ha a tömeg ideiglenes kezelésére gondnokot rendel, s azontúl ennek működését általában ellenőrzi. A mi végre a tömfg felosztását illeti, e tekintetben mindenekelőtt feleslegesnek mutatkozik az osztályozási Ítélet, melynek jelenlegi csődtörvényünk szerint a tömeg felosztását meg kell előznie. E berendezéssel karöltve járt azon intézkedés, mely szerint a tömeg rendesen egyszerre került a hitelezők közt felosztás alá, mi természetesen a későbbi osztályba sorozot követelések megrövidítésére vezetett. A felosztás tényleges feltételeit, a cselekvő és szenvedő tömeg megállapítására irányzott eljárás gyorsasága képezi; ha ez biztositható, ha tehát a tömeg feloszthatóvá tétetik, s az abból kielégítendő követelések gyorsan megállapittatnak, — úgy nem szükséges a tömeg felosztását annak végleges realizálásáig elhalasztani; hanem a koronként befolyó pénzek a hitelezők közt mint részletfizetések, a többiek jogainak sérelme nélkül, feloszthatók. Mindez a liquidatio egyszerűsítésével, a különíéle privilégiumok eltörlésével s a birói gyámkodás megszüntetésével elérhető a nélkül, hogy akár a követelések valódisága, akár az osztály tekintetében formális Ítélet kívántatnék. A csődeljárásnak tehát a peres eljárás formalitásaival szakítani, a követelések megállapításánál ép ugy mint a tömeg kezelésénél és felosztásánál azon — kereskedelmi szempontból teljesen helyes — elvből kell kiindulnia, hogy a hitelezők veszteségét némileg csak az pótolhatja, ha lehetőleg rövid idő alatt jutnak követeléseik töredékeihez. VI. Miként legyen a csődeljárásban az egyezség mint a csődper befejezésének egyik módja berendezve ? Az egyezséget saját csődtörvényünk sem zárta ki ugyan, és azt nem rendezte be olyképen, hogy az kellő időben létrehozva a csődhitelezőknek ép ugy mint a közadósnak javára szolgálhatott volna; s e tekintetben a többször érintett 1853-iki csődtörvény intézkedései sem tekinthetők kielégítőknek : miért is különösen a kereskedelmi forgalom érdekében kívánatosnak mutatkozott az egyezségnek egy alkalmas módjáról gondoskodni. Ezt czélozta az 1858-iki egyezségi eljárás, melyen azonban az elhamarkodás nyomai nagyon is meglátszanak, s mely c^ak arra szolgál, hogy a visszaéléseknek egy addig nem ismert nemét honosítsa meg; nem csoda tehát, hogy annak 1861-ben történt megszüntetését osztatlan tetszéssel fogadta a közönség. A most érintett körülmény azonban nem anyira az intézmény helytelenségét, mint inkább annak czélszertitlen berendezését bizonyitja, s koránsem teszi feleslegessé azt, miszerint a csődtörvény a mellett, hogy az egyezséget minden bukottra nézve lehetővé teszi, különösen a keres kedőkre nézve az egyezségnek oly nemét állapítsa meg, melynek érvényes elfogadásához nem minden csődhitelező beleegyezése szükséges. M'g azonban az ily kényszeregyezés, mely Német- és Francziaországban, továbbá Hollandban és Belgiumban igen czélszerünek bizonyult s a privát-egyezségeket egészen feleslegessé teszi, általában kívánatosnak mutatkozik, — nem szabad szem elől téveszteni, miszerint a kényszeregyezség, mely bizonyos tekintetben erőszaknak mondható — igen könnyen nagyobb baj forrásává lehet, mint melyet elhárítani kiván. Ennek meggátlására egyrészről szükséges, hogy a kényszeregyezség érvényessége minden esetben birói jóváhagyástól tétessék függővé; és másrészről, hogy ugy a hitelezők szavazati joga, mint a közadós egyezségi ajánlata kellően reudeztessék. A ki sebbség majorizálása egyenes igazságtalansággá fajulhat, ha a lehető kijátszásnak eleje nem vétetik ; és az egyezségi kísérletek a huzavonásnak egy uj nemét honosítanák meg, ha a küzadósnak jogában állana a hitelezőket minden egyezségi ajánlat tárgyalására kényszeríteni. Végre: V. Minő intézkedések történjenek a bukással járó büntetésre méltó cselekmények kellő megtorlása végett? Az e részbeni intézkedések nem képezik ugyan a csődtörvény szükségképeni kiegészítését, és a büntetőtörvényben is helyt foglalhatnak; az tehát, hogy az e részben felmerülő kérdések a csőd-, vagy büntetőtörvényben nyerjenek-e megoldást, tisztán az alaki berendezés körébe tartozik; de az egyik esetben ugy mint a másikban szükséges, hogy a biróság a privat-panaszt be nem várva, hivatalból indítson vizsgálatot arra nézve, val jon a bukottat nem teihelik-e oly cselekmények vagy mulasztások, melyek vétkes minőségüknél fogva megtorlást kívánnak. E tekin-