Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 20. szám - Általános indokolás a magyar csődtörvény tervezetéhez. Folytatás és vége

— 158 tétben koránsem elegendő, ha a töivény — ngy mint ezt saját csődtörvényünk tette — a bukás minőségének megállapítására szorítkozik, s ha az e részbeni határozatot a csődper bizonyos stádiumával hozza kapcsolatba; hanem szükséges, hogy a büní'enyitő eljárás függetlenül a csődpertől kfilön folytattassék, s a határozat annak eredménye szerint hozassék : magától értetvén, miszerint azon körülmény, hogy a bukott időközben hitelezőjével kiegyezett, a bűnvádi eljárásra befolyással nem lehet. Ezenfelül különösen a kereskedőkre nézve még az iránt is szükséges intézkedni, hogy ezek bizonyos jogok megvonásával kényszeríttessenek arra, hogy a hitelezők teljes kielégítése alól magukat feloldottaknak a csőd megszüntetése vagy egyezség esetében se tekinthessék. Az e részbeni kellő intézkedés, mig egyrészről a kereskedő-közönség becsületes részére elégtételt szolgáltat, másrészről ösztönözni fogja a bukottat arra, hogy ez a hírnevén történt csorba kiegyenlítését élete feladatának tekintse. A bűntelen szerencsétlenség természetesen mindig figyelembe lesz veendő, s azt vétkességgel egyenlően sújtani sohasem lehetend. Az előadottakban ki lévén jelölve az irány, melyet a magyar csődtörvény tervezetének követni kell, nem marad egyéb hátra, mint magát a tervezet rendszerét főbb vonalaiban jelezni. Megfelelőleg az ujabb csődtörvényekben általában elfogadott rendszernek, a tervezet különbséget tesz az anyagi és alaki intézkedések, tehát a materealis dispositiók és a tulajdonképeni csődeljárás közt s ehez képest két főrészre oszlik. Az első részben megállapittatnak a csődnyitásból eredő jogviszonyok, melyek ismét ahoz képest, hogy általános jelleggel birnak, vagy csak a hitelezőket érdeklik, elkülönítve tárgyaltatnak olyképen, hogy az első czimben acződnyitás joghatályai, a közadós által kötött jogügyletek teljesítése és ezek megtámadása, a beszámítás és végre a csődnyitás joghatálya a közadós polgári és egyéb viszonyaira állapíttatnak meg; ellenben a második czim kizárólag a hitelezők érdekeivel foglalkozva, külön szabályozza a visszakövetelési jogot, a tömeg hitelezőinek, a zálogos és végre a csődhitelezőknek igényeit s ezeknek mikénti osztályozását. Mindazon intézkedések, melyek a tervezet első részében foglalvák, a csőd mindkét nemére egyenlően alkalmazást nyervén, helyesen tekinthetők a materialis csődtörvénynek. A második rész; mely a csődeljárást szabályozza, különbséget tesz ugyan a közönséges és a kereskedelmi csőd közt, s a szükséges intézkedéseket külön állapítja meg, mindamellettj az általános szabályt a közönséges csődperre vonatkozó intézkedések képezvén, a kereskedelmi csőd tekintetében csak azon eltérő intézkedések vétetnek fel, melyek a mosi érintett csőd sajátszerű természete által indokolvák. A mi magát a második rész technikai berendezését illeti, e tekintetben mindenekelőtt a csődnyitás eseteit, a csőd elrendelését és közzétételét, a tömeg biztosítását 8 annak ideiglenes kezelését tárgyazó intézkedések állapittatnak meg; ezeket a követelések megállapítására, a tömeg kezelésérc és értékesítésére, nem különben a csőd befejezésére vonatkozó határozatok követik és egészítik ki. A kereskedelmi csődnél is mindenekelőtt a csődnyitás esetei, s az ezzel összefüggő teendők azabályozfatnak; ezek után megállapittatnak a csőd befejezésének sajátszerű esetei s ezeknek jogkövetkezményei ; mindenütt kellő különbség tétetvén az egyes kereskedők s a kereskedelmi társaságok közt. Mindezeket a fenyítő eljárásra vonatkozó intézkedések s azon szabályok egészítik ki, melyek esetleg a bukás minőségének megítélésénél irányadóul szolgálhatnak ; magától értetvén, hogy a legutóbb érintett intézkedések és szabályok csak az esetben nyerhetnének alkalmazást, ha időközbeu az uj büntetőtörvény azokat feleslegesekké nem teendi. Dr. Apáthy István. Könyvészet. Gneistlegujabb munkájaabűnvádi eljárásról. (Vier Fragen zur deutschcn Strafprozessordnwig mii cinem Schlusswort über die Schöffengcrichte von Rudolf (hieist. Berlin. 1874. Springer kiadása.) IV. A törvényjavaslatban foglalt elővizsgálat megbirálása ntán áttér szerző annak vázolására, miként gondolná ő az elővizsgálatot szabályozandónak. Szükségesnek tartja az elővizsgálatot 1. a bűntetteknél, 2. a magánvádló által emelt vádaknál, 3. ott ahol vádlott le van tartóztatva, 4. minden egyéb vádaknál, melyek vétségekre emeltetnek, ha a bírósági elővizsgálat az államügyész vagy a védő által inditványoztatik. Úgy látszik ugyan, hogy ily széles körit elővizsgálati eljárásra a jelenleg fennálló bírósági személyzet elégtelen ; de ezen aggodalom alaptalansága kitűnik, ha figyelembe vétetnek azon főelvek, melyek szerint a vizsgálat reformálandó. És pedig először Bzakitani kell az elővizsgálat alatt is a kutató rendszerrel ésakülön vallatással. Azon kötelesség, hogy valaki igazat mondjon, csak morális, és nem jogi, mivel más kötelességekkel összeütközésbe jöhet. „Nemo tenetur se accusare" — ez főelve az angol- és az amerikai bűnvádi eljárásnak és minden reservátiók, melyek ezen elv ellen még ma is fennállanak, megszüntetendők. A bíró minden körülmények közt készségesen el fogja fogadni a vádlott beismerését, de a beismerésnek értéke annak önkénytességében fekszik. A jogi rend csak azt követeli, hogy minden tett, mely a külső és az emberi bírónak rendelkezésére álló eszközök által mint bűntett megállapítható, megszüntettessék. De az igazság nem követeli, hogy büntetéssel illettessék minden delictum occultum, mely bizonyítékok által nem állapit ható meg, hanem a vádlottnak lelkiismereti ténye által volna nyilvánvalóvá teendő. Az államnak azon korlátolt feladata, melynél fogva a külső rend fenntartása képezi hivatását, nem ad jogot azon le.kiismereti tény kierőszakolására. — A bírónak csak az a feladata, hogy a két fél érveit és ellenérveit meghallgassa, nem pedig, hogy kutatást eszközöljön a bűnösség iránt. Ha azonban ez áll, akkor a védő jelen lehet a kihallgatáson, mert ott nem történik egyéb, mint az, hogy a vádlotthoz az általános kérdések intéztetnek és ezen kivül azon kérdés, hogy bűnösnek érzi-e magát vagy nem. Már pedig ebből önkényt következik, hogy a védő szabadon betekintést szerezhet a I vizsgálati okiratokba is. Nincs tehát ok arra | sem, hogy a vizsgálat necsak a felekre, hanem mindenkire nézve nyilvános legyen. Ebből i következik az elővizsgálati eljárás reformjának m á s o d i k főelve : a nyilvánosság és a szóbeliség. Szerző határozottan állítja, hogy mindazon okok, melyek a bűnvádi eljárás nyilvánossága mellett szólnak, érvényesek az elővizsgálatra nézve is. A vádlottra nézve azért kívánatos az elővizsgálat nyilvánossága, mivel különösen azon okból Bujtó minden elővizsgálat, mert titkos mende mondákra ad okot. A világ tudja, hogy,a fenyítő bíróság foglalkozik az illetővel. És ha az, aki nyilvános tárgyalásnak vettetik alá, meg is kapja elégtételét, ha ártatlan: az, aki irányában az eljárás a nyilvános tárgyalás előtt beszüntettetik, semminemű elég-i tételt nem nyer. Szükséges a nyilvánosság az igaz tanúvallomások szempontjából is. A tanuk eddig kétszer és két különböző rendszer szerint hallgattatnak ki, egyszer titkosan, aztán nyilvánosan. Már pedig a titkos hivatali szobában a tanú nem bir oly tudomással vallo| mása fontosságáról, mint midőn ezt nyilvánosan, a vádló és a vádlott előtt teszi. Innen van az, hogy a tanuk oly gyakran módosítják a nyilvános tárgyalás alatt, a mit az elővizsgálat alatt vallottak. Szükséges az elővizsgálat nyilvánossága j a biróság szempontjából is. A bíróságok i ugyanis megszabadulnak azon gyanakodástól, melylyel irányukban a közönség az elővizsgálat titkos volta miatt még máig is viseltetik. Mihelyt azonban az elővizsgálat nyilvánossága megadatik, önkényt következik annak szóbelisége is. Hosszadalmassá az elővizsgálatot különösen az tette, hogy minden érdekelt egyénnel külön elővizsgalat tartatik. Ha azonban valamennyi fél, kinek az ügyben valami tenni valója van, ugyanazon időre beidéztetik és az elővizsgálati CRelekvényck mindannyival egyszerre vitetnek véghez, akkor azon eljárás, mely hónapokik tart, rendesen egy nap alatt befejeztethetik. Szükséges azonban ennek kivitelére különösen a rendőrség reformja. A rendőrség eddig Európa minden continentális országaiban ellentállott a reformtörekvéseknek. A rendőri közegek még ma is mindent irásbelileg jelentenek az államügyészségnek és a bíróságokkal is csak Írásbeli közlekedés áll fenn. Ennek az elővizsgálat nyilvánossá és szóbelivé tétele által meg kell szűnnie. Azon rendőri közegnek, ki a bűntett bizonyítására nézve adatokat szolgáltathat, az elővizsgálaton meg kell jelennie és ott szóbelileg kell előadnia, a mit tnd. Ilykép véli szerző szervezhetni a nyilvános és szóbeli elővizsgálatot. A német jogtudomány ma már körülbelül tisztában van magával az iránt, hogy az elővizsgálat nyilvánossága ellen csakis a hivatalos közegek megszokottsága küzd. Az 1873. évi német jogászgyülés kimondotta, Logy a nyilvánosság elve az elővizsgálatban is mint szabály fogadandó el. Az osztrák uj bűnvádi eljárás indokolása szintén hangsúlyozza, hogy az elővizsgálat nyilvánossága ellen tárgyi indokok nem szólnak, hanem ,,a hatóságok általános szokása." Nem is igen lehet már ma a nyilvánosság titkosságát elvileg védelmezni. Egy nevezetesebb ellenvetés a/onban mégis felhozható, és ez az, hogy az elővizsgálat nyilvánossága által vádlottnak alkalom nyujtatik a tényállás elhomályositására és az összejátszásra. Szerző azonban erre megjegyzi, hogy ezen I veszélyt azok, kik titkos elővizsgálathoz szok-I tak, egészen más alakban képzelik, mint a hogy j az a nyilvánosság befolyása alatt alakul. Az | összejátszás aggodalmának felhozására egy lon-I doni vagy new-yorki rendőr-hivatalnok azt I mondaná legelőször is, hogyha ily kísérletek clő] jönnek, ennek a rendőrség nagyon örül, mert minden ilyen kísérlet az összejátszó bűntettest i saját hálóiban fogná meg. Bármily ügyesen van! nak is az ily összejátszások elrendezve, a rend| őrség rendesen tudomást szerez azokról. Ezen i tapasztalás eredménye az, hogy az ügyvédek legelőször is arra intik védenczöket, hogy azössze! játszási kísérletektől tartózkodjanak, mivel ezek I rendesen a vádlott vesztére szolgálnak.—Altalá-I ban megjegyzendő, hogy az elővizsgálat nyilvános! sága mellett a nagy közönség belevonatikabüntet-I tekkikutatásánakéidekébe. Ha a hírlapok az elő-I vizsgálati tárgyalásokat is közlik, a közönség ezek I iránt sokkal nagyobb érdeklődéssel viseltetik I mint a főtárgyaiások iránt, mivel az újságolvasó | közönség a legújabb dolgokat keresi, és így a rendőrség, mely jelenleg az európai continensen a közönség iránti bizalmatlanság miatt folytonosau titkolódzik, ép a közönségben nyerné | a bűntettek legbiztosabb és legéberebb fel-J fedezőjét. Már ma is kénytelen a rendőrség a | nagy közönséghez fordulni némely bűntettesek , kikutása végett. Ha azonban megszűnik a rení dőri és a vizsgálóbirósági közegek bizalmatlanságon alapuló gyámkodása a közönség irányában, mindenki inkább át lesz hátva azon érzettől, hogy a bűntettes minden polgárnak érdekét sérti és százszorosan meg fognak sok szorosodni azok, kik azon bűujelensé^ről, melyről tudomásuk van, jelentést fognak tenni az illetékes hatóságoknál. De ha a vizsgálóbíró valóban azt látná, hogy egyes esetekben a vizsgálati tények nyilvánossága a bűnös számára | jel gyanánt szolgálhatna a megszökésre, vagy a corpus delictinek megsemmisítésére akkor kivételkép azon esetre nézve a nyilvánosságot I kizárhatja. Megjegyzendő azonban, hogy az amej rikai törvények a nyilvánosságnak bármely kor-Iá tolását tiltják. I Dr. Fayer L ás z ló.