Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 20. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának indokolásából. 2. [r.]

— 158 -vizsgálati kérelmet bekiváuni, különben pedig a t'elebbezés be nem adását a harinadbiróságnak bejelenteni. Nem aggódnám továbbá a felől sem, hogy javaslatom folytán a legfőbb ítélőszék a jogegység veszélyeztetése mellett teendőkkel tnlhalmoztatnék; mert a mennyiben a másodbiróság a törvényt az első bíróságtól eltérőleg ér telmezné vagy alkalmazná, az ily esetek feltehetőleg majdnem kivétlenííl a legfőbb Ítélőszék elé kerülendnek ; de az eddigi tapasztalás szerint az alsó bírósági ítéletek egybenhangzása igen ritkán szokta a feleket, különösen "jelentékenyebb ügyekben igényeik, helytelensége felől meggyőzni. Ezenfelül bár miként rendeztessék is az ligyvédkedési jogosultság, az kétségtelenül be fog következni, hogy az ország fővárosában székelő legtöbb biróság körül az ügyvédi kar szine és virága csoportosúland, melynek tekintélye nyomós biztosítékot nyújthat az iránt, hogy már megoldott kérdések nem igen képezendik a felülvizsgálati kérelem tárgyát, s hogy a jogorvoslatokkal való visszaélés mindinkább fo<í csökkenni. Hasonlag tekintve a fővárosnak az ország majdnem minden részeivel való vasuii összeköttetését, tán a távolság szempontja sem csökkentheti indítványom gyakorlati előnyeit. Egyébiránt mint minden uj eszme, ugy kétségtelenül az általam megpendíteti ellen is oly elméleti vagy gyakorlati elleuvetések fognak felmerülni, melyeket tudományom és tapasztalataim korlátoltsága előre nem láthatott 8 csak a behatóbb tanácskozás hozaud felszínre; szerény nézetem azonban tán megérdemli a bővebb megfontolást s talán némi megnyugtatásul szolgálhat azoknak is, kik a t'elebbezés jogorvoslatát feltétlenül kizárnák. A mi a mult évi jogászgyülés IV. szakosztálya indítványának általam szintén elfogódott abbeli részét illeti, hogy a fennforgó jogorvoslat tárgyául részletesb körülírás nélkül általában a per érdemét tárgyazó jogkérdések jelöltessenek ki, s hogy a legfőbb biróság esetleg az ügy érdemében is határozhasson, a külön indokolástól magam annálfogva felmenthetni vélem, minthogy e részben a teljes ülés ben eltérő indítvány nem tétetett. Mielőtt véleményemet befejezném: még röviden érintem ama szempontokat, melyek e dolgozat felületességét és pongyola szerkezetét is előidézett so':; oldalú elfoglaltságomon felül, a feltett kérdés egyéb részletes megvitatásától visszatartottak. Tekintve a zugirászok befolyása alatt álló köznépünk rendkívüli perlekedési hajlamát: az egyesbiróságok elé utasítandó perekben a felébb viteli rendszer megállapításánál az elvont elmélet követelménye egyedül mérvadó nem lehet, hanem fennálló tényleges viszonyainkat is okvetlenül számba kell vennünk. Másként dönteném el én tehát a kérdést, ha végleges megoldása ma állana napirenden, másként akkor, ha hosszabb időszakon át a remélhetőleg folyton javuló birói személyzet, a rendezett ügyvédi kar és a népnevelés, valamint a közművelődés egyébtényezői kölcsönös közreműködésének eredményét megvizsgálni képesek leszünk. Ily fon- { tos mozzanatot képez az is, hogy békebirói vagy j valamely hason intézmény fog-e s mily alakban felállíttatni, hogy továbbá az egyesbirák milyen hatáskörrel lesznek felruházva ? stb. Minthogy pedig a fennforgó kérdés kitüzctésénél a behozandó végleges perrendtartás vétetett szemügyre : nem óhajthatnám, hogy a megoldás a mostani ingatag alapra fektettessék. Egyébként is, mint hirlik, a polg. törv. rendtartásnak tervezett novellájában kísérlet szándékozik tétetni az eljárás szóbeliségénék és közvetlenségének a sommás ügyekben való behozatalával. Várjuk be ennek eredményét 8 ne koczkáztassunk oly elvi kijelentést, melynek téves voltát agyakorlati élet tán nagyon is hamar fel fogja tüntetni. A bírósági végzések ellen megengedendő jogorvoslatokat illetőleg szintén nem hihetem, hogy valamely általános következetesen keresztülvihető elvet lehetne elvontan megállapítani. E tekintetben a részletes intézkedésekre esik a kérdés súlya 8 oly határozat, mely jóformán a jogorvoslat elnevezésére fog szorítkozni, vajmi csekély gyakorlati értékkel birand. Végül ajogászgyülés tanácskozásaira szánt idő rövidségét is szem előtt tartva, a jogorvoslatok elmélete és fogalma fölötti meddő vita lehetőleg mellőzendő lévén, már ennélfogva sem kívántam oly tárgyakra kiterjeszkedni, melyekre nézve kétség s előleges határozat szüksége merülhetne fel az iránt: váljon azok a megoldandó kérdés keretébe tartoznak-e vagy nem ? Ezeknek előrebocsátása után indítványozom, mondja ki a jogászgyülés: hogy a szóbeli s közvetlen eljárásban a társas bíróságok hatásköréhez tartozó perekben jogorvoslatul megengedendő: a) az első bírósági végítélet ellenében semmiségi esetekre nézve, valamint akkor, ha valamely fél az ítéletet ugy tény-, mint jogkérdések tekintetében sérelmesnek találja, a felebbczés a másodbirósághoz, és a felebbezett fél csatlakozása, tények és bizonyítékok ujithatásával ; b) az egyedlll jogkérdésben megtámadott első bírósági végítélet, továbbá semmiségi esetekre és jogkérdésekre nézve a másodbirósági végítélet ellenében a legfőbb bírósághoz intézendő felülvizsgálati kérelem olykép, hogy e legfőbb biróság ily kérelem folytán esetleg és a mennyiben az ügyet ítélethozatalára megérettnek találja, annak érdemében is határozhasson. A büntető törvénykönyv javaslatának indokolásából. V H Köböljük ezúttal az általános indokolásnak a halálbüntetés fenntartására vonatkozó részét, mely igy hangzik: Igazságos neme-e a büntetésnek a halálbüntetés? Szükséges-e ezen büntetés? E két kérdésben foglalható egybe, a tárgy fontosságánek megfelelő azon nagyszerű küzdelem, mely egy század óta foglalkoztatja a bölcsészeket, a theologusokat, az államférfiakat s a jogászokat, s mely mai napig sem lévén befejezve, megújul mindannyiszor, valahányszor, vagy uj törvénykönyv létrehozatalánál a törvényhozásnak állást kell foglalnia e kérdésekkel szemközt, vagy egy tényleges eset, vagy egy nyilvánosságra bocsátott vélemény, vagy valamely törvényhozó testületben tett inditvány alkalmul szolgál a küzdelem ujabb felvételére. Az 1843ik évi magyar törvényjavaslat mellőzte a halálbüntetést. A tárgy nagy élénkséggel, alapossággal, nagy tudománynyal és a szónoki tehetség legfényesebb manifestatioival vitattatott az országgyülésésen. E viták nagyszerűsége messze túlszárnyalta hazáuk határait, s hazánkra irányoztc. Európa legkiválóbb tu- • dósainak figyelmét. A belgiumi büntetőtörvénykönyv készítésére kiküldött bizottság kitlinte- ' téssel emlékezik meg az ottani igazságügymi- | niszterhez 1849-ik évben intézeti, 8 ez által a törvényhozás elé juttatott előterjesztésében, Magyarországnak c nevezetes országgyűlési vitáiról, s azokban részt ! vett jeles férfiairól. „Azon országok között, — mondá , a jelentés — a melyekben a halálbüntetéseltörlésének kérdése tárgyaltátott, Magyarország különösen megérdemli a criminalista és a törvényhozó figyelmét." A kérdés lényegére nézve azonban nem j jutott a belga bizottság azon megállapodásra, mint a magyar országgyűlés, s rendkívüli gond- ! dal és nagy tudománynyal készített jelentésé- j ben a halálbüntetés kérdésének, a mivelt világ | minden országában létező állását és történetét kifejtvén, saját véleményét, következő sorokban ! foglalja össze. „Ha a polgárosodás haladásával igen i ritkák lesznek a gyilkosságok, a közvélemény i nem lesz késedelmes Belgiumban sem a halál- | büntetés eltörlése iiánti nyilatk*zatának kife- | jezésében, a mint ezt kifejezte Toscanában; és ez esetbon sietni fog a törvényhozás, hogy a rettentő büntetést kiterülje büutetőtörvénykönyvünkből." „Ha mi tehát védelmezzük a halálbüntetést, ez nem azt jelenti, mintha mf annak végleges és föltétlen fenntartását kivánnók. Mi reméljük, hogy hosszabb késedelem nélkül el fog érkezni a nap, melyen a társadalmi rend minden veszélye nélkül eltünhetik e büntetés törvényeinkből; de mi azt hisszük, hogy a halálbüntetés csak fokozatosan törültethetik el • s hogy a fokozatnak a személyek elleni legsúlyosabb bűntettekre alkalmazásával kell kezdetnie, és hogy e büntetés teljes él közvetlen eltörlése nem volna ösz-Bzeecyeztethetőa köz- valamint a magánbiztonsággal?" A legnagyobb figyelmet érdemlő jelentés, a halálbüntetésnek a belga törvényhozás általi fenntartását, mindazonáltal annak megszorítását eredményezte. Nincs helyesebb indoka valamely törvény intézkedésének, mint azon intézkedés szüksége. A belga commisio nem bocsátkozott a halálbüntetés jogosságának elméleti disenssiójába: j ez egyébiránt nem is azon mód, a melyen megj állapodásra jusson a közszellem s a törvényhozás. A nevezett bizottság a gya! korlati térre állt, és ezen büntetési nem j szükségét vette bírálat alá. Hogy ez iránt biztos tájékozást szerezzen, nem szoritko-I zott csupán saját hazája viszonyai által nyujt tolt adatokra, hanem felhasználta a Belgiumj mai egyenlő erkölcsi és polgárosodási fokon levő többi nemzetek ide vonatkozó tapasztalatait és intézkedéseit is. A belga bizottság által követett mód követtetett a halálbüntetésre nézve, a jelen törvényjavaslat megállapítása körül is. Jogos-e a halálbüntetés? Könyvtár állítható össze azon munkák| ból, meiyek annak jogosságát vagy jogtalanj ságát, bibliai, jogbölcsészeti, erkölcs| tani, vagy a büntetés kellékei szem• pontjából tárgyalják. Szükséges-e ezen büntetés? Ha nem merte Belgium, nem merte Németország, Olaszország, F ra n ez ia o rsz á g megszüntetni a halálbüntetést; ha — ami több — az vi ss za ál lí 11 a tat o 11 több országban. I a hol előbb már eltöröltetett: a k • ] kor tekintve Magyarország közbiz-i tonsági viszonyait, nem lehet mondani, hogyezen büntetés, melyre csaknem mindenütt szükség van, Magyarországon szükségtelen. A rögtöubiróságok. melyek egymást váltják fel, az alig megszünttetett kir. biztossági intézmény, nagyon éles és nagyon szomorú ellentétben illustrálnák a halálbüntetést eltörlő törvényjavaslatot, szemközt a tényleges állapottal, melynek pedig harmóniában kell állania a törvénynyel, ha ettől az váratik, hogy jótékonyan hasson. Az igazságtigyminiszter hasznos szolgálatot vél tenni, ha a belga commissio által összeállított, a halálbüntetésre vonatkozó adatgyűjteményt, indokolás gyanánt függelékül ide csatolja. Az Ugy állása mai napig igen kevéssé változott. Megszüntettetett a halálbüntetés, és ismét visszaállíttatott: 1. Szászországban az 1868-ik évi büntetőtörvénykönyv által, ismét visszaállíttatott 1870-ik évben, az észak-németországi büntetőtörvényköny v által. 2. Toscanában az 1859. évi törvény által; visszaállíttatott 1806-ban az olaszországi btintetőtörvénykönyv által. Megszüntettetett és nincs hatályban: 1. Portugáll i ába n az 1867-ik évi büntetőtörvénykönyv által. 2. Romániában az 1864-ik évi büntetőtörvénykönyv által. 3. Schweitz néhány cantonjában — legutóbb Zürichben az 1871-ik évben, mindkét Baselben, az 1873-ban hatályba lépett büntetőtörvénykönyvek által.