Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 18. szám - Az ötödik magyar jogászgyülés inditványai - Általános indokolás a magyar csődtörvény tervezetéhez. Folytatás

— 110 — vagy mulasztás tekinthető és büntethető, mely mint utolsó szabályellenes tényelőzmény a rendszeres következménynyel közvetlenül összefüggésben áll. Az előadottak szerint tehát a szőnyegen levő kérdésre vonatkozólag jogi szempontb ó 1 önként folyik, hogy törvénykönyvünkben a vasúti üzlet körül felmerülhető vétségek ese- ; tei tüzetesen felsoroltassanak. Kifogásként az hozathatnék fel, hogy az ily esetek előre nem láthatók, vagy a törvényhozó előtt ismeretlenek; de ezen kifogás nem áll, mert a szakértő közlekedési minisztérium az ily esetek megállapításához nem csak járulhat, hanem hozzájárulni köteles is; szerintünk inkább eltűrjük, hogy egyes, talán a szakértő minisztérium feledékenységéből törvénykönyvünkbe lel nem vett esetek megbirála^i nál a tettes büntetlenül maradjon, mintsem hogy minden előfordulható esetben a bűnösség megítélése a biró bölcs belátására bizassék, ezt pedig inkább eltűrjük azért, mert a vasúti üzlet körüli cselékmények és mulasztások kétfélék. Olyanok t. i., melyek a beállott következmény közvetlen okát képezik, és o lya n o k, melyek csak a közvetlen ok beállása által birtak befolyást gyakorolni a beállott következmény előidézésére, azaz, a vasúti üzlet körül felmerülhető tiltott cselekmények és mulasztások olyanok, melyeknek megfenyitése vagy a büntető biró, vagy a vasúti igazgatóság hatásköréhez tartozik, mely hatáskör megállapítása a törvényhozás jogköréhez tartozik, és semmi esetre sem hagyható a nem szakértő büntető biró bölcs belátására. Befejezésül a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítési kötelezettségről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag kénytelenek vagyunk azon egy kívánságot kifejezni, miszerint a 4. §. oda módositassék, hogy a vállalat biztosítékot adni tartozik, a biró pedig csak a felett határozzon, váljon mily nemű és mily értékű legyen az; mely óhajtásunk azon körülményben alapszik, hogy az ily vállalatok is ki vannak téve a bukásnak, mely esetben a kártérítéshez jogosult jogait nem érvényesíthetné. Engert Tivadar. ^( Az ötödik magyar jogászgyülés indítványai. \J Vélemény és indítvány a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által ismételve kitűzött következő kérdés felett: TA közvetlen szóbeli eljárásban minő jogorvoslatok engedenclők meg?* Káth György kir. semmitőazéki biró úrtól Budapesten. A mult évi jogászgyülés IV. szakosztályának jelen kérdés fölötti tanácskozmányait s indítványát sem előtt tartva, szerény nézeteimet főleg és első vonalban az első folyamodásu társasbiróságok s a főtörvényszékeknck jogerőre nem emelkedett végitéletei ellen megengedendő jogorvoslatokra véltem szoríthatni. I. tervezett fellebbviteli rendszer megállapításánál azonban az általunk egyedül számbavehető jogi szempont aligha volt mérvadó, hanem a fősuly félreismerhetlenül a birodalmi egység eszméjének a törvénykezés terén is leendő valósítására van fektetve. Bármily lelkiismeretesen és gondosan vizsgáltam ugyanis az ellennézetnek és az említettem javaslatoknak indokait: azokat az államnak az igazságszolgáltatás körüli hivatásából folyó, jelesül az eljárás közvetlenségének mellőzhetlen követelményéül tekinthető s következetesen! keresztülvihető alapelvre visz sza nem vezethettem. A legerősebb fegyvert képezi azon érvelés, hogy a tanuknak a másodbiróság előtt ujabbi kihallgatása tetemes hátrányokkal és visszásságokkal lenne összekötve, mis írásbeli feljegyzéseknek alapul vétele a felső bírósági eljárást a közvetlenség jellegétől megfosztaná. Eme érv jelentősége mindazáltal közelebbi megvizsgálás mellett szintén tetemesen veszti látszólagos döntő erejét. Kern lehetvén feladatom mindazt, a mi a két ellentétes nézet mellett és ellen, künn és benn sokkal hivatottabb szakférfiak által kimerítőbben és alaposabban felhozatott, hiányos kivonatban ismételni: szabadjon csak némely tán ilykép még meg nem világított adatot, habár szaggatottan és a szoros logicai egymásután követése nélkül, figyelemmel különleges hazai viszonyainkra kiemelnem. A német birodalmi javaslatban az egyesbirák végitéletei ellen a teljes felebbezés megvan engedve; jóllehet épen a csekélyebb jelentőségűi keresetek azok, melyek legalább hazánkban föltehetőleg nagyobbrészt az alsóbb miveltségi fokon álló szegény néposztályok viszonyaiból keletkeznek, s melyekben szakférfiak által szerkesztett okmányok hiányában a ténykérdések felderítése leginkább tannbizonylatok alapján szokott eszközöltetni. Már pedig, ha ily ügyekben a felebbezés az eljárás közvetlenségével összefér, annak más ügyekre való kiterjesztése ellen elvi akadály fenn nem foroghat. A javaslat oly államot tart s^em előtt, melyben codificált törvénykönyvek hoszabb idő óta behonosodtak, általában rendezett jogviszonyok léteznek s a közműveltség hévmérője a legmagasabb fokon áll; e mellett feltételezi a lehető legtökéletesebb magasztos hivatásuktól teljesen áthatott birói és ügyvédi karnak önzéstelen, csak az igazságszolgáltatás czéljainak, valósítására irányzott kölcsönös közreműködését. Váljon szabad-e és lehet-e hazánkban a törvényalkotást ily tényezők feltevésére alapitanunk ? — hazánkban, hol az alig megkezdett codificatió eredményét még a jövő homálya fedi ; hol az első bíróságok a rendelkezésre álló erők elégséges ismerete nélkül hevenyészve állíttatván össze, épen a bírák elmozdithatlanságának vívmánya a gyökeres orvoslást nehezíti; hol az állam az ügyvédeknek a felek képviseletére kiváltságot ád, de még eddig nem gondoskodott arról, hogy a kiadott oklevél az Ugyvédkedésre jogosult teljes képzettségének biztositékát nyújtsa s a testületi szellem befolyása és ellenőrzése jótékony hatását érvényesíthesse; hol a jogi viszonyok ziláltságát az ily arányban sehol fel nem merülő perek tömege kétségbe nem vonhatóan tanúsítja ; a legegyszerűbb jogelvek, melyek másutt mindenki által ismervék s a közönségesebb jogügyletekben jogtudó igénybevétele nélkül hagyományosan alkalmaztatnak, még a szakférfiak előtt is vitások ; s hol szabatos okmányok legritkább esetekben képezik a biróság elébe vitt keresetek alapját. Példakép legyen itt mellesleg megemlítve, hogy hazai törvényeink a rövidebb elévülési időt nem ismerik, sőt az állandó törvényerejű gyakorlat szerint a telekkönyvi felj vételkor bevezetett tulajdonos és örökösei a három évi elbirtoklásra jogczimül nem hivatkoz-I hatnak; a mi a többi között szintén a bonyo-I lultabb perek számát, melyekben a tényállás felderítése tetemes nehézséggel jár, szerfelett növeli. Egyébiránt épen nem oszthatom azok nézetét, kik az alkalmazott bizonyítékok eredményének, illetve a peres tényálladéknak megállapítását könnyebb feladatul tekinti, mint a törvénynek értelmezését, a megállapított tényálladékra való alkalmazását. A tapasztalás eléggé igazolja, hogy mily nehéz szövevéuyesb perekben az eldöntendő kérdés magvát a körülte összehalmozott lényegtelen körülményektől elkülöníteni ; mily gyakran vezeti mindkét fél téves irányban az egész bizonylati eljárást s mily könnyen követheti tévedésükben az első biró. Vajmi könnyen megtörténhetik, hogy a mellékesnek vélt és ezéit az első bírósági Ítéletben a tén; álladék kifejtése közben csak felületesen vagy hiányosan érintett ténykörülméyt a felső biró lényegesnek, tán döntőnek fogja találni! Én egyáltalán mélyen beható különbséget találok az elBŐ és a felső biróság állása között, majdnem hasonlót ahoz, mely az önálló alkotás és a kritika között létezik. Az előbbeni a per megindításakor ismeretlen mennyiség előtt áll. Az anyag előtte képződik, a fejlődés processusát folyton éber figyelemmel kell kisérnie s ez alatt nem ritkán az eredményt alig sejtheti. Ellenben a felső biróság a felebbezett ítélettel már biztosabb, az áttekintést könnyítő alapot nyer. S ebben találom én a fennforgó kérdés nyitját: nem pedig a bíráknak a nagyobb szakképzettség s tapasztalás szerinti osztályozásában. Hogy a felebbezés kizárásának feltétlen pártolói is ezen nj elmélet veszélyességét maguk beismerik: ezt bizonyítják azon számos óvszerek, melyekkel a tervezett kísérletből származható hátrányoknak elejét vehetni vélik. Ilyenekül tekinthetők: az ötös tanácsban Ítélő nagyobb első bíróságok szervezése; az újításnak az esetlegességi elv teljes mellőzésével a végitéletig, ezután pedig az itéletileg megállapított tányállás kiigazításnak megengedése: továbbá a felülvizsgálatnak kiterjesztése a ténykörülmények törvénytelen megállapításából eredő sérelmekre, valamint az okmányok helytelen értelmezésére. Ezen sokoldalú szellentyük azonban míg a gépezet veszélyes szerkezetét szembeötlően jellemzik, a szándékolt biztosítékot aligha képesek nyújtani. (Folyt köv.) Altalános indokolás a magyar csődtörvény tervezetéhez. V (Folytatás.) Egyébiránt bármily irányt kövessen is a törvényhozás, tisztában kell lennie bizonyos kérdések iránt, melyeknek mikénti megoldásától magának a csődtől vénynek megalkotása van feltételezve. Az eddig előadottak kiegészítéséül tehát, 8 mielőtt maga a tervezet rendszere meg -állapittatnék, szükségesnek látszik a következő kérdések megoldását előrebocsátani. L Legyen-e a csődtörvény egy része a polgári perrendtartásnak, vagy kell-e a csődnyitásból eredő s azzal összefüggő jogviszonyokat külön szabályozni ? E kérdés felvetése és megoldása feleslegesnek már azért sem tekinthető, mert a nevezetesebb európai törvények e tekintetben nem egyenlő rendszerből indulnak ki. Mig ugyanis a közönséges német, hannoveri, badeni, wtirttembergi és bajor perrendtartás a csődből eredő jogviszonyokat is tárgyalja, — a franczia, olasz, belga, porosz és osztrák csődtörvények mint a perrendtartástól különálló törvények jelentkeznek; a felvetett kérdésre nézve tehát mindegyik vélemény gyakorlati intézkedésekben találja támogatását. Tagadhatlan ugyan, uiikép a csődeljárás a végrehajtásnak egy nemét képezi, a mennyiben az a közadós javainak biztosítását, a hitelezők követeléseinek megállapítását, s ennek folytán a birói eljárást bizonyos mértékben szükségessé teszi; tagadhatlan továbbá az is, hogy azon országok, melyek csak a kereskedők csődjére nézve ismernek külön eljárást, a közönséges adós ellen fizetési tehetlenség esetében nem állapítanak meg külön végrehajtást, — mind-A jelzett első bírósági ítéletek tekintetében nem minden habozás nélkül, de határozott meggyőződéssel hozzá járulok tisztelt barátim Dr. Kis Józsa és Vajkay Károly, hason tárgyú véleményeikben kifejtett indítványához, mely szerint ily Ítéletek ellenében korlátlan és feltétlen felebbezésnek volna hely adandó. A világhírű német jogászok tekintélye, kik az ellentáborban a judicium nóvum, a ténykérdésekre is kiható fellebbezés megengedését, gazdag tudományuk és fényes dialecticájuk tárházából merített fegyverek minden nemével ostromolták, eléggé igazolhatják a habozást ; felkölthették azon aggodalmat: váljon a megszokotton alapuló elfogultság nem tompiíotta-e el érzékünket az iránt, a mit, a tekintélyeknek hódolva, a tudomány vívmányának tellene tartanunk. A jogászvilágban e rendkívüli horderejű iérdés fölött támadt mozgalmat főleg az északnémet szövetségi, illetve a német birodalmi pcirendtartási javaslat idézte elő. Az azokban