Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 1. szám - Jogi tanulmány

_ 2 — olőny évről évre azon arányban fog növekedni, mely arányban a közjegyzői okmány alkalmazása elterjedend, az kétségkivüli, mert ugyanezen mértékben a perek száma és ezáltal a bíróságok teendői is apadni fognak! Valóban, talán még soha sem szólott annyi indok a közjegy z ős ég mielőbbi életbeléptetése mellett, mint most, és meg is vagyunk győződve, hogy a törvényhozás is felismerve ezen igazságot, a kérdéses törvényjavaslatot, melynekmegtestesitése által nemcsak nem rombol, hanem épit, és meg is takarít, — a legelsők közt tüzendi napirendre! 2) Mi pedig időszerűnek tartjuk, a törvényjavaslat felett szerény nézetünket a következő czikksorozatban elmondani. Szemle. Budapest, decz. 30. (— r.) Az olasz igazságügyminiszter> Vigliani, javaslatot terjesztett a parlament elé az esküdtszékek reformja iránt. Mint nem rég emiitettük, előde de Falco szintén készített ily irányú javaslatot, és a jelenlegi tervezet- nem egyéb, mint amannak átdolgozása. A javaslat vezérelve az, hogy az olasz esküdtszéki intézmény szerkezete, mely a francziának utánzása, közelebb hozassék az angolhoz. Egyik határozmánya a javaslatnak az, hogy az elnök által az esküdtekhez intézett kérdések tisztán a tényekre vonatkozzanak. Az elnöki resumére nézve pedig az olasz igazságügyminiszter már csaknem teljesen elfogadja az angol rendszert. Kiemelendőnek tartjuk azon határozmányt is, mely szerint az uj javaslat értelmében az esküdtek nem tartoznak minden tárgyalás után a mellékterembe vonulni tanácskozás végett, hanem ezentúl, amint Angolországban is történik, bizonyos esetekben megmaradnak helyeiken cs ott adják szavazataikat; mindazonáltal azon különbséggel, hogy a szavazás titkos és minden egyes esküdt Írásban adja be szavazatát. A szavazást nem előzi meg halk hangon folytatott tanácskozás, mint Angolországban történik, a mi könnyen megmagyarázható onnan, hogy itt nem kívántatik meg az egyhangúság. A közönség a szavazás alatt a termet elhagyni tartozik. Elég azonban, hogy 3 esküdt tanácskozást kívánjon, s ennek eleget kell tenni. A semmiségi panaszok megszorittatnak; kiemelendő e tekintetben azon határozmány, hogy ugy az államügyész, mint a védő azonnal az ítélethozatal után köteles a semmiségi panaszt bejelenteni és indokolni. Ha a bírák többsége az esküdtek tévedéséről meg van győződve, a verdictet megsemmisíthetik s a pert uj esküdtszék elé utasíthatják. A védők bőbeszédűsége is némi korlátok közé szorittatik, a hírlapoknak pedig megtiltatik az ítélet hozatala előtt a vitákat közölni és megbeszélni. gyatéki ügyek száma évenként 18000- 2<\(>00-re, emitpedig 6.-7000-re nig. — Az ebbeli teendők legnagyobb része pedig a közjegyzőre ruházható. És hol vannak még a perrendkivüli eljárás többi teendői ? 3) A képviselőház jogügyi bizottmánya a törvényjavaslatot a m, évi deczember hó 17-én tartott első ülésében egyik legjelesebb s legtehezősb fiatal tagjanak Tószt Gyulának adta ki jelentéstétel végett — ba. táridőül f. évi január hó 15 őt tűzvén ki. Üdvövöljüi ezen első intézkedést, mert ez a fennebb kifejezett feltevést igazolja. y Jogi tanulmány. Azon kérdés felett: váljon az 1840 : XVI. t. cz. III. f ejezete a kereskedők és segédszemélyzetük közti jogviszonyokat illetőleg — nem helyeztetett-e hatályon k i v ii 1 a z 1872. VIII. t. cz. Illik fejező t e á 1 t a !. Közli 'lokaji Nagy Lajos, kir' tanácsos a budapesti keresk. és vdltó-törvériyszék, birdja. Időszerűtlennek látszhatik e kérdés felett akkor tenni s közleni tanulmányt, — midőn a kereskedelmi törvényjavaslat, mely e kérdést teljesen elenyésztetendi — úgy reményijük — rövid idő alatt törvénynvé válik. Sőt e tanulmány nem is ma iraton, hanem több hó előtt, társas s felhívott tanácskozmányból kelt jogi véleményül szövegeztetett: miután azonban közlését — az alkalmul szolgált tárgyalás túlhaladottá válván — discretionalis tekintetek többé nem korlátozhatják, a menynyiben az egyébként — több-kevésb ideig — még tárgyilagos érdekkel bir, mégis helyén látom ezen tanulmányt közölni mert azon körülmény, hogy a semmitöszék 1873. nov. 20. tartott teljes tanács ülésében e kérdést tanácskozás alá vette,*) de „a fenforgó eset alkalmából nem találta szükségesnek azon kér dés elbirálásá ba bocsátkozni váljon az 1872. VIII. t. cz. a kereskedők jogviszonyaira tekinthető-e, s mennyiben kiterjedőnek," s így e kérdés elbírálását még függőben tartja : arra látszik utalni, hogy szemben a napi élet szükségeivel, szemben a ^törvényhozási ,műveleteknek a dolog természetéhez képest bizonytalan idő alatti íejlődésével, e kérdésnek a doctrinair fejtegetések terén még igen is helye van; s ez bírt arra, hogy az ezen kérdés feletti már korábban kelt — tanulmányt még most is közzé tegyem. Az érintettem tanácskozmány ugyanis, — a föltett kérdésre nézve oda nyilatkozott: miszerint „az i84o. XVI. t. c z. III. fejez ete, egész terjedelmében jelenleg is hatályban van"s e nyilatkozatát következőleg indokolta. I Közelfogadott jogelv, hogy a törvények mind addig megtartják erejüket, mig a törvényhozás azokat meg nem változtatja, vagy kifejezetten meg nem szünteti, vagy az okok, melyek valamely törvénynek kizárólag alapul szolgáltak — el nem enyésznek. E concret kérdésre nézve egyik eset sem forog fenn, mert: a) az uj kereskedelmi törvény mint lex posterior, mely a fennállót megváltoztatta volna, még megalkotva nincs ; b) az 1872. VIII. t. cz. az 184o. XVI. t. cz. Ill-ik fejezetét kifejezetten sehol meg nem szünteti; c) az i84o. XVI. t. cz. hozatalának kizáró oka, a kereskedelmi jogviszonyok szabályzásának szüksége el nem enyészett, de sőt a kereskedelemnek, a közlekedés és forgalom arányábani emelkedése s bonyolódásához képest az ahoz kötött igények még élénkebbek, terjedtebbek s fejlettebbek lettek. II. A két törvény tárgyainak különbözősége, — már e törvények czimében élesen s határzónán jelezve van. Az i84o. XVI. t. cz. szól „a kereskedőkről", az 1872. VIII. t. cz. pedig az „Ipar-törvényről". Az ipar készítés s alakítás által termeli az árukat, míg a kereskedelem közvetíti azok forgalmát. Az ipar s kereskedelmi vállalat közti rendeltetési különbséget úgy az i84o. XV. *) L. „Themis" f. é. 54. szám metlett IXXXV. sz. a. közlött semtnitőszéki határozatot. t. cz. II. r. 18. s 107. §. mint az i84o XVI. t. cz. 16 s 55. §., valamint az 1S71 XXXI. 7. s 26. §. nyilvánságban tartják. De mutatja e tárgy különbözőségét azon tény is, hogy az 1872. VIII. t. cz. létezése mellett kereskedelmitörvény könyvet alkotunk. E fogalmak s tényekkel szemben, az 1872. VIII. t. cz. 1. §. rendelkezésének, mely az ipar szabad gyakorlatát „ide értve a kereskedést is" szavak bezárásával biztosítja, s a io4. §., mely minden „ellenkező" törvények érvényen kívül helyezését mondja ki,'valamint a io5. §. mely a) pontjában c törvény szabálya alól a házaló kereskedést veszi ki: nem lehet oly értelmet tulajdonitni, mintha az, a kereskedők és segédeik közti jogviszonyok szabályozására is kiterjedne, s e részben Ill-ik fejezetével, az l84o. XVI. Ill-ik fejezetét helyettesítve — megszüntette volna. Elismerjük, hogy az ipar gyakran egyesíti magában a kereskedelem jellegét minden oly esetben, hol az ipar, akár a termeléshez megkívántató nagyobb ismeret körnél, akár termelése arányainál fogva, a kereskedelem üzlet módjának gyakorlására van utalva. Ugy hisszük azonban, hogy erre figyelemmel szólt már az i84o. XV. t. cz. Ií. r. 18. s 107. §., s az i84o. XVI. 23. §., midőn a kereskedők jogviszonyaik szabályzó törvények élvezetét, föltételesen iparosoknak is megengedte, s az i84o. XV. II. r. 108. §. abból egyedül a házaló kereskedést zárta ki. Ennélfogva mi az 1872. VIII. t. cz. 1. s io5. §-bóI, miután több helyen e szó „kereskedés" elő sem fordul, nem következhetünk többet, mint mennyit maga a törvény, a szavak saját jelentésében, s a törvényhozó világos czélzatát elótüntetö egybenfüggésben következtetnünk enged. A szavak saját jelentéséhezi egybenfüggést pedig az 1872. VIII. 28. §-ban" véljük feltalálni, mely az iparosnak „több állandó üzleti helyet (műhelyt, árudát)" tarthatni, azaz saját termelését, állandó üzleti helyiségben elárusíthatni engedi, mely engedély, kétségkívül a kereskedés fogalmát — primitív alakulásában — involválja, s igy az 1. §-ban e szavaknak „ide értve a kereskedést is" beszővetni kellett. Ide irányult némileg a törvény 32. §. is ; midőn a heti és országos vásárokon eladások s megrendelések gyűjtése és gvüjtetése megengedéséről szól, mely utóbbi engedély azonban az e törvény io5. §. o) pontjában e törvény hatálya alól kivett házaló kereskedéssel már igen rokon színezetű. III. Az ezekben elöbocsátott eszmetisztázás után részletesen egybehasonlitottuk a két törvény 111-ik fejezetei intézkedéseit, meggyőződést szerzendők arról, váljon a lex posterior: az i84o. XVI. Ill-ik fejezetét — helyettesítve — megszüntette-e? Egybevetésünk eredménye a következő : 1. Legelőbb is azt érintjük meg, hogy az 1872. VIII. t. cz. Ill-ik fejezetében két eszme nyer életet, mely részben legalább újnak mondható, s uj azért, mert mindkettő humanisticus tendentiájának törvénybeátvitelét az ujabb kor igényei követelték; culturalis érdekű az egyik, mely a 42. §. c) pontjában a tanonezok elemi oktatását,- az 1868. XXXVIII. t. cz. i4. §-nak megfelelően meghagyja; socialis érdekű a másik, mely a 4o., 44. s 45. §-ban a tanonezok korához képest, nappali és éji munka óráik mennyisége iránt intézkedik. Ez utóbbi intézkedésnek előző törvényeinkben egy helyütt az i84o. XVII. t. cz. 6. §-ban van némi nyoma; több az elsőre nézve, mert az i84o. XVI. t. cz. 27. §. a pontja a kereskedőt tanonczának szakmájábani oktatására kötelezi; mig az elemi oktatásnak szükségességéről, az ipari pályáknál átalán véve magasb értelmiséget