Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 15. szám - A gyorsirás használata az ügyvédi irodákban. 2. [r.] - A német csődtörvényjavaslat. 4. [r.]

— 114 — nagy befolyása volt. Nagy sajnálattal kell azonban constatálnunk (és lesz alkalmunk ezt a következő czikkekben bőven bebizonyítani), hogy a váltó jogi természete iránt sem a német törvény alkotói nem voltak magukkal egészen tisztában, sem a tudomány vagy a gyakorlat nem birt azóta határozott megállapodásra jutni. Pedig vezérelv nélkül minő nehéz a különleges szabványok tömkelegében eligazodni, mutatja az irodalom s ajudicatura, melyek mindannyiszor eltérő eredményre jutnak, a hányszor 8 a mikor a törvényben végleges szabályozás* nem nyert jogi körülmények felett kell Ítéletet mondauiok. A lipcsei tanácskozmány tagjai nagyobbrészt practicus szempontból indultak ki 8 a jegyzőkönyvek tanúsága szerint korántsem összhangzó felfogással birtak a váltó jogi természete iránt. Legalaposabb azonban még annak feltevése, hogy a túlnyomó többség a Licbe-féle elméletnek hódolt. Apáthi, mint a magyar váltótörvényjavaslatnak szerkesztője, az általános indokolásban tehát okvetlenül a váltó jogi természete iránt kellett volna, hogy nyilatkozzék. A tervezet változatlanul veszi át a német váltórendezabály főbb elveit és őrizkedik az egyes intézmények olynemü megváltoztatásától, mely a czélbavett harmóniát legtávolabbról is megzavarhatná: mindezt csak helyeselhetjük. De midőn Apáthi feladatává tűzte ki a német váltórendszabály hiányzó intézkedéseit pótolni és kétes határozatait kiegészíteni, vezérelv felállításának hiánya folytán azon veszélynek tette ki magát, hogy a kiegészítés közben két czikkben két egymással ellenkező elvet emel majd érvényre. És ez, mint látni fogjuk, meg is történt. így például a 4. czikk szerkesztésénél a kiegészítés Thől elmélete szerint tétetett meg, holott a szoros összefüggésben álló 88. czikk, Liebe elméletének kifolyása lévén, ezen előzmény után nem volt már változatlanul át* vehető. Mellesleg megjegyezve a 7. czikk indokolásából ismét Einert ri ki. Ennyit tartottam szükségesnek a törvényjavaslat általános indokolására nézve megjegyezni. Hogy Apáthi a német váltórendszabály rendszerét félrevetette és javaslatában az egyes intézkedéseket a váltótudománynak 16) megfelelőbb sorrendben tárgyalja: ezt csak annyiban sajnálom, mert szerintem minden ok és szükség nélkül zavarta össze az intézvényezett váltót a saját váltóval. 16) Hogy miért tette ezt, annak indokolására az egész javaslatban egy szót sem szentelt. Reménylem azonban, hogy sikerülni fog bebizonyítanom, miszerint ez állal a törvény sikeres alkalmazása nem mindenkire nézve válik lehetővé, ugy mint. azt Apáthi gondolja. Áttérek már most a javaslat egyes czikkeire, melyek tárgyalásánál egyszersmind ki- | váló tekintettel leszek a váltótörvényjavaslat megvitatására egybehivott szakértekezlet tanácskozmányai folytán történt megállapodásokra. Dr. H eri ch K ár o ly kereskedelmi miniszteri titkár. \ gyorsírás használata az Ügyvédi irodákban. > II. A gyorsirászat az ügyvédi irodákban lehető használatára nézve mindenekelőtt meg akarom különböztetni a közvetlen és a közvetett használatot. A mi a közvetlen használatot illeti, az úgyszólván a kézen fekszik, tehát csak egy pár előnyének felhozására szorítkozom. Vegyünk egy nagy bonyolódott pert. A mint 15) Apáthi ugyan azt állítja, högy a váltóintézmény természetének akart megfelelni. Barach ezen felfogás ellen élesen kel ki (1. a,.Magyar Igazságügy' III. füz. 160. 1. és köv.) — Részemről az eltérést egyáltalán ártatlannak tartom és csak a tudomány által ajánlott sorrendet tekintve., ajánlottam némi eltéréseket (1. a „Pester Lloyd" f. é. január 22-éről kelt számát.) ,a) Barach erre nézve az id. helyen egyszerűen azt jegyzi meg : „Elismerjük készségesen, hogy a Táltótörvény rendszeresen ezek mellőzésével is tárgyalgató." az ügyvéd az irományokat elolvassa, a gyorsírás segélyével mondhatni majdnem ugyanazon időben le is Írhatja szükséges adatait. Vegyünk egy sommás pert. Jelen törvénykezési eljárásunk sommás tárgyalásánál az ellenfél kifogásait, érveléseit az ügyvéd gyakran csak ugy ölelheti fel egész terjedelmökben, ha azokat könnyű móddal s mégis a lehető hiven lejegyezte. Ezen esetben az ellenfél kifogásainak bizonyára egyikét sem hagyja figyelmén kívül, hanem mindegyikét kellőleg megfogja világítani, mig ellenkezőleg ezen ellenőrzés nélkül az ellenfél talán lényegtelen kifogásokkal igen könnyen boldogul. A mi a gyorsírásnak közvetett hasz- j nálatát illeti, arra az ügyvédi irodákban még sokkal nagyobb tér nyílik azok számára is, kik a gyorsírást magok nem ismerik. Magascbb állású államhivatalnokok ez idő szerint is tömegesen használják már a gyorsírást. Magam is nem egyszer láttam, hogy fontos állami érdeket tárgyazó munkálatok egy rövid óra alatt niegszüleinlettek, melyek megírásához a tollrágás mesterségével talán órák, sőt — mondhatjuk — bizonyára napok is kellettek volna. Az ügyvédi irodáknak ott van egyik nem épen kellemes munkaköre: a levelezés. Az egyik irodában a főnök maga, a másikban az irodavezető, a harmadikban külön levelező végzi a munkát. Az első esetet kivéve, kivált a fontosabb levelelezéseknél alig képzelhető, hogy például a csak félivnyi levél is ne vegye igénybe legalább 10—15 perezre a főnök magyarázatát, első segédje vagy levelezője részére, hogy ezek ismét legalább fél óráig ne elmélkedjenek a talán már részben mégsem értett thema felett. Ezntán következik az annyira fárasztó javitás és csak erre az újból . leirás. Ez pedig csak egy levél, melylyel néha a pedáns ügyvéd agyon kinozza segédeit, holott ugyanazon levél gyorsírásban 2—3 perez alatt hibátlanul ledictálható, rövid idő alatt leirható és ha az illető gyorsíró kissé ért a stylistikához, minden revideálás nélkül is aláírható. A kissé gyakolottabb ügyvéd ugyanigy járhat el a beadványokra nézve, melyek szükség esetében az irodai irattár számára egy külön példányban leiratnak. A naplóba naponként bevezetendő dolgokat az irodafőnök szintén ily módon gyorsírónak néhány perez alatt teljes pontossággal ledictálhatja. A tényállás felvételével az ügyvédnek sokszor nagyon meggyülik a baja. Órák telnek el az adatok papirra tételével, melyek olykorolykor 8 fontosabb esetekben a felek által is aláíratnak. Ugyanazt azonban, a mit az ügyvéd ezen primitív eljárás mellett egy óra alatt végzett, gyorsíróval elvégezheti 5 — 10 perez alatt és ha a tényállás a fél által is alá- ] irandó, a gyorsíró rövid idő alatt elkészül az | áttétellel, mi alatt az ügyvéd más teendőit vé- i gezheti. A tárgyaló segéd számára adott nlasitás nagyon gyakran csak részben használ az illetőnek, kivált ha a főnöknek a fontos reggeli I órákban alig marad egy-egy Ugy elintézésére néhány pereznyi ideje s a segéd ezen utasításokat vagy nem képes emlékében megjegyezni, vagy physikai ideje nincsen, folyóirási jegyzeteit megtenni. Holott gyorsiratilag a legpontosabban följegyezheti a szükséges adatokat. Különben maga az élet a legjobb útmutató. Tegyenek próbát ügyvéd collegáink és rövid idő alatt oly sokféle has-nát fogják venni e segédeszközöknek, hogy nem lesznek képesek annak igénybevételét többé nélkülözni. Balogh Andor. • A német csődtörvényjavaslat. y ív. Czikksorozatom kezdetén érintettem, hogy a javaslat második könyve a csődeljárást tárgyalja. Az első fejezet a 73. §-tól a 98. § ig a csődeljárás általános határozmányait tartalmazza, melyek közül mindjárt az első szakasz kiváló figyelmünket érdemli meg. Ugyanis a 73. §. azon egyesbiróságot mondja illetékesnek a csődeljárásra, melynek személyes illetősége alá a kőzadós tartozik vagy halálakor tartozott. A csődbíróságok teendői igazgatási és bírósági intézkedésekből állanak; az előbbiekre vonatkozólag a javaslat a teendők legnagyobb részét a csőd választmány és a tönieggondnok hatáskörébe utasitja, a bíróságnak csak az ezek iránti felügyeletet hagyván meg-. A kizárólagos bírósági intézkedések kétségkívül oly egyszerű k szoktak lenni, hogy azokat minden tétovázás nélkül czélszerübben egy bíróra lehet bizni. Csődtőrvényünk egy az adós és a perügyelő által elismert követelés elbírálására egy oly apparátust tetet mozgásba, mintha élet- és halálról, vagy a legbonyolultabb esetekről volna szó. A 76. §. szerint az ideiglenes tömeggondnok a bíróság által neveztetik ki, de a 78. §. a hitelezőknek azon jogosítványt tartja fenn, hogy azok a legközelebbi gyűlésen más tömeggondnokat választhatnak, kit a bíróság ezen mioőségben kinevezni köteles, ha a közadós ellent nem mond. A 76. §. emiitett intézkedését helyeselnem kell, de nem helyeselhetem, hogy már akkor, midőn még legkevésbé sincs tisztába hozva, váljon az állítólagos hitelező követelőképen felléphet, neki a tömeg kezelésére oly lényeges befolyás engedtessék. Hazai praxisunk, melyben mindennapiassá lett, hogy az választassék tömeggondnak, kit a bukott jelöltképen f .lléptet, sajnos példáját szolgáltatja annak, hogy csődtörvényünk azon intézkedése folytán, mely szerint a hitelezők többsége választja meg az ideiglenes tömeggondnokot is, a tömeg a valódi hitelezők befolyása alól elvonatik és ezáltal tettleg a bukott rendelkezésére bocsáttatik, ki ugyanazon üzletben, mely a tömeghez tartozik, maga számára kereskedik. A budapesti keresk. és váltótörvényszék három hónap óta az érintett bajon némiképen segített ugyan, a mennyiben a csődnyitási végzésben kinevezett legideiglenesebb tömeggondnok egyúttal ideiglenes tömeggondnokképen szerepel és egy ilyennek választására tehát határidőt sem tuz ki, a hitelezőket a tömeggondnok ideiglenes megmaradása vagy meg nem maradása iránt meg sem hallgatja; de tapasztalat szerint ezen rendszabály sem elégséges a visszaélések megakadályozására, mert az állandó tömeggondnok választásánál tulajdonképén a bukott által bejelentett álhitelezők, kik eleve tett pontos kiszámítás szerint rendesen többségben vannak, a bukott jelöltjét választják meg tömeggondnokká. A tisztelt olvasó közönség ismerve a praxist, nem fogja rosz néven venni, ha a tömeggondnokság iránt e helyen egy indítvány -nyal fellépek. Igénytelen nézetem szerint a követelések és a hitelezőség valódisága ítélet bozataláií kétséges, mely oknál fogva a még meg ue:n állapított követelések tulajdouosainak minden lehető visszaélés meggátlása végett a tömeggondnok választására semmi döntő befolyás nem lenne engedendő, hanem legfeljebb azok meghallgatását kellene elrendelni, a nélkül hogy a bíróság a tömeggondnok kinevezésénél a hitelezőség javaslatát tekintetbe venni köteles volna. Hogy azonban a tömeggondnokok személyisége iránt tájékozatlan bíróság czélszerüen intézkedhessék a kinevezés iránt, minden kereskedelmi kamara a területén lévő csődbíróságoknak a székhelyén lakó megbízható és járatos egyéneknek névjegyzékét mutassa be, kiknek sorából az a tömmegondnokot kinevezni tartozik. Ezen indítvány életbe léptetése által egyrészt a hitelezőség érdeke meg van óva, másrészt álhitelezők a tömeg kezelésére nem gyakorolhatnak semminemű befolyást. A 76. §-ra vonatkozólag csődtörvényünktől lényegesen elütő azon rendelkezést kell megemlítenem, hogy szerinte a tömeggondnoknak óvadékot kell adni, melynek mennyiségét és minőségét a bíróság határozza meg. A 81. §. a tömeggondnoknak, illetve helyet-