Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 14. szám - A gyorsirás használata az ügyvédi irodákban. 1. [r.] - Még egy szó a sommás perekben hozott makacssági itéletekről közlött czikk néhány szavához - Az ötödik magyarjogászgyülés indítványai. Folytatás

— 108 — tossága el nem utasítható. Egészen inás tehát a kiindulási pont, melyről eljárni kell azon kérdés megoldásánál, hogy mikép alakul a hivatalnok felelőssége azon közhatalom irá nyáhan? Tisztán magánjogi alapot látok ezen kérdés megoldásánál mérvadónak, melyre nézve az általános magánjogi elvektől eltérő rendelkezéseket felállítani legkisebb ok sem lehet. Elhibázottnak is tartottam mindig, hogy az ily jogviszonyból folyó jogigények felett közigazgatási uton történik még most is nagyobbára az eldöntés; és valóban haladásnak tartanám, ha törvényhozásunk iutentioját sikerült helyesen kifejeznem, midőn állítom : hogy az 1871. 8. t. ez. 19. §.; 1870. 42. t. cz. 75. §. ; 1871. 18. t. cz. 89. §,; és 1872. 36 t. cz, 117. §. az ezen intézkedésekben a közhatalom javára a hivatalnok ellen I ivataloskodásából megállapított kártérítési igényeket olyanoknak kívánják tekintetni, melyek felett mint tisztán magánjogi igények felett, egyedül a bíróság van hivatva itélni. — Hogy pedig ezen utóbb érintett jogviszonyt mellőztem, ez azért történt, mivel szorosan alkalmazkodni kívántam az állandó bizottság elémbe terjesztett kérdésnek, legalább általam íven értelemben felfogott irányzatához, melynél fogva csak is azon felelősség szabályozásáról lehet szó, mely a hivatalnokot a hivataloskodása alá jutott e{,yén irányában köti le. De másodszor csak is a valódi értelemben vett hivatalnokok jogviszonyát tárgyazza értekezésem vagy is azon egyénekét, kiknek a közhatal m kellő akaratnyilvánítása (kinevezé.-; vagy választás) alapján kizárólagos rendeltetése épen abban áll, hogy annak képviseletében az államban létező közintézmények működését létesítsék és eszközöljék. Ezen kizárólagos rendeltetésben találom én azon jogi alapot, mely a hivatalnokot, azon egyént kötelezetté teszi a jogfogalom szerint minden hátrány kiegyenlítésére, mely rendeltetésének eltévesztéséből és félreömeréséből folyik. Számos tényező van még az állami életben, mely az állami intézmények működésének létesítéséhez hozzájárul és közreműködik; de nincsen meg nála azon kizárólagos rendeltetés; és ép azért ezen hozzájárulása és közreműködése következményiért vagy épen nem lesz felelős, vagy ha azzá lesz is, ezen felelősség nem a dolog természetéből, nem az úgynevezett hivataloskodásának lényegéből folyhatik, hanem (természetesen ide nem értve a büntető törvényekbe ütköző cselekvéseket vagy mulasztásokat) csak positiv törvények rendelkezéséből. Hogy mily lényeges fontosággal bír ezen megkülönböztetés, ott észlelendjük, hol szó lesz arról, váljon mennyire esik- e vissza a hivatalnokok felelőssége magára a közhatalomra. Teljesen elhibázottnak tartom ennélfogva azt, hogy a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvény minden megkülönböztetés nélkül a választott bírákra is lett kiterjesztve; és hiányosnak azt, hogy ezen törvény nem lett egyszersmind kiterjesztve a váltó- és kereskedelmi bíróságok hatásköréhez tartozó ügyek elintézésénél alkalmazandó kereskedői ülnökökre; valamint azt, hogy az iparbizottságok birói működéséra nézve ez irányban az 1872. 8. t. cz. 98. §-ában rendelkezés fel nem vétetett. Törvényeink felelőseknek jelentik ki a községi képviselet és a törvényhatósági bizottság tagjait, kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték; ha a „törvénytelen" szó annyit jelent, hogy a büntető törvényekbe ütköző, nincs észrevételem; ha azonban ezen szóval általában azon fogalom is czéloztatott egybeköttetni, mely a községi és a törvényhatósági tisztviselők kártérítési kötelezettségöket megállapító eljárás jellemzésére lett elfogadva: akkor ezen rendelkezést helyeselhetőnek nem tartom; mert a községi képviselet és törvényhatósági bizottság mint olyan az, mely az államban önálló léteire juttatni megengedett községi és törvényhatósági közhatalmat személyesíti és magát ezen hatalmat képviseli, annak egyes tagjai tehát ezen hatalom mikénti gyakorlatánál mint egyes személyek okszerüleg számba nem is vétethetnek. A kötelesség ellenes hivataloskodásból a károsított részére folyó jogigény magánjogi; annak megvalósítása és érvényesítésére nézve tehát általában azon szabályokat kell követendőknek elösmerni, melyekía sértett magánjogok orvoslását és valósítását szabályozzák; e szerint ama jogigény érvényesítésére nézve a birói hatalmat kell segítségül hivni, és nem más uton, mint kereset útján. Nem létezik gyetlen egy elfogadható érv sem, melyből kiindulva a szóban forgó jogigény érvényesi-I tésére nézve ezen tekintetben kivételt kellene I alkotni. Nem az képezvén ez esetben a megj keresett biró kimondásának tárgyát, hogy a megtámadott hivatalos intézkedés mint olyan in ahstracto helyes-e vagy sem? hanem egyedül az, hogy a hivatalnoknak a hivataloskodás I körüli eljárása in concreto jogosnak elösmer| tethetik-c vagy sem, súlyát elveszti azon főérv, mintha a birói érvényesítés megengedésével a I bírónak hatalma helytelenül kiterjeaztetnék az j államban működő más hatalmak működésére, j melyek felett a biró már a dolog természetéből I folyólag kimondást nem is tehet. A hivatalnok azon perezben, melyben hivataloskodását köte-J lesség ellenesen teljesiti, megszűnt képviselője | lenni azon közhatalomnak, mely őt hivataloskodásra rendelt 3; „in solchen Fállen verletzt I nicht der Beamte als solcher sondern als Prij vatmann und es steht mithin nur ein Rechts! streit zwischen zwei Personen in Frage." m) Megengedem, hogy kö/el fekszik azon ag • godalom, miszerint ily érvényesítés korlátlan megengedésével a hivatalnokok igen gyakran alaptalan zaklatásoknak fognának kitétetni ; én ily aggodalom jogosultságát azonban még sem ösmerhetem el, a köteles-S ségszerüen hivatalosodók ellen nem fognak i keresetekkel fellépni, a kötelesség ellenesen eljárót pedig megvédeni nem kívánhatjuk; i és merem állítani, hogy legnagyobb részben a hivataloskodás kötelenségszerüségének leghat-i hatósabb rugóját és előmozdítóját épen az képezi, hogy a hivatalnok tudja, mikép ellenkező | esetre a biró kérlelhetlenül kártérítésre fogja őt kötelezni. De ha azon aggodalom alaposnak ! is ösmertethetnék, gondoskodjunk némi óvsze! rekről, melyek a fenyegető zaklatást elhárítani j alkalmasak, mint például szabjunk rövid elévülési határidőket, rendeljük meg, hogy a tel-I jesen alaptalanul perlekedő birságban marasz| taltassék, a perét vesztő felperes pedig minden J esetre a költségek fizetésére köteleztessék ; de ne állítsunk fel oly szabályokat az érvényesítésre nézve, melyek voltaképen az érvénye! sittetni kivánt igény jogossága vagy nem jo i gossága feletti határozatot már mintegy előre az ez érdembeni kimondásra egyedül hivatott bírótól elvonja. Ha feltétlen követelménynek állítom is fel azt, hogy a hivatalnokok vagyonjogi felelőssége szülte kártérítési igény ép ugy mint minden más magán jogi igény felett csak a keresettel felkért biró mondhat ítéletet, még sem akarom félreösmerni, hogy ezen jogigény sajátszerű minémüségénél fogva, birói érvényesítésének módozatai még is különös megvilágítást tesznek szükségessé. Ezen jogigény első alapfeltétele — amint fentebb láttuk — az: hogy a hivatalnok beszámithatólag objectiv helytelen cselekvést va^y mulasztást tett légyen; a kérdés az leszen, hogy milyen viszonyban áll ezen alapfeltétel fenn vagy fenn nem forgása iránti kimondás magának a támasztott jogigény jogossága vagy nem jogossága feletti Ítélethez ? vagy más szóval, szükség-e, hogy előzőleg a kötelesség ellenesség tárgyi és alanyi tényálladéka valamely különösen arra hivatott hatóság által jogérvényesen megállapittassék és csak ennek nyomán engedtessék meg a jogigény érvényesítése, avagy mind kettő egyesítve ugyanazon egy hatóságnak, a bírónak, oszthatlan kimondásától tétesssék függővé ? m) Mittermayer im Archív für die civilistische Praxis 4, kötet 322. lap. Ez tisztán perrendtartási kérdés; és megoldása általában attól függ, hogy a pertartalomnak viszonya más logviszonyokhoz minémü tekintet alá vétetik. Nem lehet szándékom itt figyelemmel lenni mind azon eltérő nézetekre, melyek e részben a jogtudósok által nyilvánitattak és nyilvánitatnak, csak azt akarom kiemelni, hogy egy pontra nézve, ha nem is annyira az elmélet mint inkább a gyakorlati törvényhozás terén megegyezés látszik tanúsíttathatni, azon viszonyra nézve ugyanis, melyben valamely az általános büntető törvényekbe ütköző cselekvény szülte jogigény érvényesítése, ugyanazon cselekvény miatt bűnvádi üldözéshez áll ; oly értelemben tudni illik, hogy oly jogigény, melynek alapját valamely a büntető törvények által tiltott cselekmény képezi, mindaddig nem I érvényesítethetik, míg a büntető biróság ezen | cselekmény iránt jogérvényesen nem határoz i Magam részéről is ezt elfogadván, a jelen esetre ! alkalmazva szabályul állítom fel, hogy oly jogl igény felett biró nem Ítélhet, melyet a hivatalnoknak a büntető törvényekbe ütköző eljárá?a j szült, mindaddig míg a köteleségszegés tárgyi és alanyi tényálladékát az arra különösen hivatott hatóság; jogérvényesen meg nem határozta. Minden egyéb esetekben azonban, melyek-i ben a kötelesség ellenesség nem oly minőségű, én részemről nem találok legkisebb okot a szó! ban levő alapfeltétel fenn- vagy fenn nem for-i gása feletti kimondást az igény felett ítélő bi! rótól elvonni, azt más hatósághoz, más eljá[ rásra utalni. Nem ösmerhe em el azon nézet j jogosságát, minth i bármely hivatalnok köte! lesség ellenességét a biró íelösmerni és meg-i ítélni képes nem volua. nem pedig azért, mert a fentebb a kötelesség ellenesség tárgyi és alanyi tényálladékára nézve megállapított határok bizonyára olyanok, melyek a jog eszméjéből ' folynak, és melyek ennélfogva helyesen csak | is a biró által ösmertethetnék fel. Nem tarthatom helyesnek azon nézetet sem, mely azon kimondást egy előzetes fegyelmi eljárás eredménye felett hozandó határozatnak kívánja áten-i gedni; nem pedig azért, mert míg egyrészt szá| mos esetet lehet képzelni, melyben kártérítést , megállapító kötelesség ellenesség forog fenn, | fegyelmi eljárásnak azonban helye még sem 1 találhatatnék —másrészt a fegyelmi eljárásban nyilvánuló officiosus közreműködés majd a pa-I naszlott, majd a káros hátrányára megváltoz-I tatia azon álláspontot, melyet a peres felek a j magánjogok érvényesítésére szolgáló contentiosus eljárás szerint természetszerűleg elfog, lalni tartoznak. Bizzuk annak kimondását, hogy ; valamely rendőri vagy pénzügyéri hivatalnok kötelesség ellenesen járt el, másra mint az j itélő bíróra, és legritkább esetekben fog a károsult kedvező határozatot nyerni ; az esprit ducorps ezt tagadhatlanul magával hozza; | csak a biró és pedig az itélő nyújt és nyújt-i hat garantiát arra nézve, hogy az a mi helyj telén, csakugyan annak is fog kimondatni, a mi pedig helyes helytelennek nem fog kereszteltetni. Csak egyetlen egy kivételt kell megen gednem: és ez az alkotmányos miniszterek felelősségére vonatkozik ; itt a biró mint olyan, l nem képes felösmenii ha váljon ezen felelősj séget megállapító kötelesség ellenes hivataloskodás tényálladéka valóban fenn forog-e vagy sem —s ezekre nézve előzőleg az arra kü lönösen hivatott állami közeg részéről megállapítandó lészen ezen tényálladéki és csak ennek nyomán fog a jogigény ellenük a biró előtt érvényesítethetni (Osztrák miniszteri felelősségi törvény 1867. július 25-ről 8. §.) A kérdéses magánjogi igény érvényesítése a rendes;polgári biró előtt fennálló illetékességi szabályok szerint történjék-e, avagy nem mutatkoznék-e czélszerünek az esetek változatosságához képest bizonyos ügybiróságot felállítani ? ez oly kérdés, melyet nem annyira jogi, mint inkább jogpolitikai és czélszerüségi szempontból kell megoldani, és melylyelép ez oknál fogva foglalkozni nem akarok.