Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 14. szám - Az igazságügyminiszteriumjelentése. . Folytatás és Vége

_ 109 -Hazai n) törvényhozásunk az itt kifejtett i elveket nagyobbára magáévá tette. Az 1870. j 42. t. cz. 73. §. 1871. 18. t. cz. 87. §. 1872. j 36. t. cz. 115 §. egyaránt kimondják ,,mikép j a kárkeresetek a törvénykezési rendtartás I szerint illetékes biróság hatásköréhez tartóz- I nak s a polgári magánjog elvei szerint Ítéltetnek meg" (a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 és 1872 törvényczikkben ez utóbbi mondat elő nem fordul ugyan, alig hiszem azonban, hogy ezen kihagyást más egyéb, mint a törvényhozók feledékenysége okozta volna); az 1871. 8. t. cz. 68 §. pedig rendeli ,,mikép a kártérítési kereset perutra s a polgári törvénykezési rendtartás szerint illetékes birósághoz tartozik." n) Ausztriában a közigazgatási hivatalnokokra tettleg.még most is fennáll egy 1806 mártius]14-én 758- sz. a. kibocsátott rendelet, mely szerint , Staatsbeamte ibrer Amtshandlugen wegen bei dem Civilgerichte niemals belangt werden können." A bírósági hivatalalnok vagyoni felelősségéből származott igény pedig az 1859. mártius 12-ki rendelet szerint nem kereset, hanem csak előleges panasz alapján eszközlött hivatalaos nyomozás alapján („im Sindicatswege1') volt érvényesíthető. Ezen hivatalnokokra azonban a birói hatalom tárgyában 1867. deczember 2l-én kiadott alaptörvény 9. czikk kimondotta „Die richterlichen Beamten können wegen der in Ausübung ihrer amtlichen Wirksamkeit verursachten Kehtsverletzungeu ausser den im gerichtlichen Verfahren vorgezeichneten Rechtsmitteln mittelst Klage belangt werden;" ezen elv keresztül vitelére utóbb az 1872. július 12 ki törvény meg is alkottatott és ennek e helyütt tekintetbe vehető főbb rendelkezései a következők: ,,§ 1. Die beschádigte Partei istberechtigt den Ersatz des Schadens mittelst Klage ge^'en den schnldtragenden richterlichen Beamten anzusprechen. § 3. Wird der Ersatzanspruch aus einem'das Becht der Partei verletzenden Beschlusse eincs Collcgialgerichts abgeleitet. so können die schuldtragenden richterlichen Beamten nur dann mittelst Klage belangt werder, wenn dieselben dem Klager im Wege eines strafgerichtlichen Verfahrens bekannt geworden sind. § 8 Für die Klage zur Geltendmachung des Ersatzanspruches ist derjenige Gerichsthof der zweiten Instanz zustándig in dessen Sprengel das Gericht seinen Sitz hat, von welchen oder von dessen Bestellten die Rechtsverletzung ausgegangen ist. Wird der Ersatzanspruch aus einer Verfügung des Prásidenden oder aus einem collegialgerichtlichen Beschlusse de?selben Oberlandesgerichtes abgeleitet, welches nach den Bestimmungen des obigen Punktes für die Klage zustándig ist, so hat der oberstc Gerichtshof auf Anlangen des Rlágers oder des Beklagten ein anderes Oberlandesgericht zur Verhandlung und Entscheidung ?.u delegiren. §. 12. Bei Einleitung des gerichtlichen Verfahrens hat das Prozess^ericht von der überreichten Klage derjenigen Behöide Mittheilung zu machen, welche zur Disciplinaramtshandlung in Ansehung der behaupteten Übertretung der Amtspflicht berufen ist. Diese BehOrde hat nach beendeter Disciplinaramtshandlung das Ergebnis derselben dem Prozessgerichte mitzutheilen. §. 14. Jede Prozesspartei kann begehren, dass das Prozesverfahren bis zur Beendignng der Disciplinaramtshandlung ausgesetzt werde, wenn das endliche Ergebniss der letzieren oder die Benützung der im Disciplinarwege zu pflegenden Erhebungen für die Entscheidung des Prozesses voraussichtlich von Einfluss ist.'; Poroszországban a hivatalnokok vagyonjogi felelősségből származott kártérítési igény tökéletesen ép ugy érvényesittethetik, mint akár mely más magánjogi követelés; míg azonban a birósági hivatalnokokra (az ügyészségi személyzetet ide nem számítva) e. en elv feltétlen alkalmazása meg van engedve, egyéb hivatalnokok tekintetében egy igen beható és bizonyára nem ajánlható megszorítás van felállítva. Az 1854. február 13-ki törvény ugyanis rendeli: „§. 1. Wenn gegen einen Civil- oder Militárbeamten wegen einer in Ausübung oder in Veranlassung der Ausübung seines Amtes vorgenommenen Handlung oder wegen Unterlassung einer Amtshandlung eine gerichtliche Verfolgung im Wege des Civil- oder Strafprozesses eingeleitet worden ist, so steht der vorgesetzten Provincials oder Centralbehörde des Beamten, j falls sie glaubt dass demselben eine zur gerichtlichen Verfolgung geeignete Überschreitung seiner Amtsbe- | fugnisse oder Unterlassung einer ihm obliegenden Amtshandlung nicht zur Last falit, die Befugnis zu, den Konflikt zu erheben. §. 3. Befindet der Gerichtshof zur Entscheidung der Competenz Konflikte, dass dem Beamten eine zur gerichtlichen Verfolgung geeignete Überschreitung seiner Amtsbefugnisse der Unterlassung einer ihm obliegenden Amtshandiung nicht zur Last íalít, so entscheidet er, dass der Rechtsweg i gegen den Beamten unzulássig sei, im entgegengesetzten Falle aber, das derselbe zulassig sei. Ein Urtheil ! der letzteren Art prájudicirt weder dem Beamten in seiner weiteren Vertheidigung vor dem Gerichte, noch dem Gerichte in seiner rechtlichen Entscheidung der I Sache. §. 4 Vorstchende Bestimmungen sind auch anwendbar, wenn eine gerichtliche Verfolgung wegen ' Amtshandlungen gegen einen aus dem Dienste bereits J augseschiedenen Beamten oder gegen die Érben eincs ! Beamten anhangig wird.'' Francziaországban a közigazgatási hivatalnokok ] Az igazságügyminiszterium jelentése. Utóbbi számunkban a jelentés vázolásában a kir. ügyészségekig ériünk. A további adatokat a következőkben vonjuk össze : A pesti kir. főügyészség személyzete 19, a marosvásárhelyi 7 egyénből áll. A pesti kir. tábla területén 84, kir. ügyészség működik ; közülök Fiúméban s a volt határőrvidéken négy van; a többi 80-hoz beér kezett 137,838 ügydarab; melyből 96.07°/0 lőn elintézve. E nyolezvan ügyészség személyzete 337 egyénből áll. A maros-vásárhelyi kir. tábla területén 22 ügyészség szrveztetett; hozzájok beérkezett 30.563 Ugy darab, melyből 99,42°/0 lőn elintézve. A személyzet88 egyénből áll. A rragyar igazságügyminiszterium hatósága alatt álló összesbirósági hivatalokhoz az 1872. év folyamában beérkezett ügydarabok száma s az illető hatóságok személyzete a következő: Ugydarabok személyek száma létszáma Semmitőszék 17,620 61 Legfőbb Ítélőszék 14,617 132 Pesti kir. tábla 74,364 333 Marosvásárhelyi kir. tábla 13,091 73 Pénzügyi feltörvény13,091 szék 642 13 Első folyam, kir. törvényszékek 1.5^2,013 4807 Budapesti keresk. és váltótörvényszék 111 014 82 Járásbíróságok 2.33.653 2160 Kir. főügyészségek 15,289 26 Magy. ügyészségek 137,838 337 Erdélyi 30,563 88 4.055.415 8.112 Ezzel szemben megemlítjük, hogy 1870-ben az összes magyar és erdélyi első- másod, és harmad íolyamodásu törvényszékekhez stb. érkezett Ugydarabok száma 1.329.734-re ment, mig 1872-ben e szám 4 milliónál többre emelkedett. Különös érdekkel bir a miniszteri jelentéshez függelék képen mellékelt s táblázatokkal megvilágosított büntetőjogi statisztika. Az 1872-ben tett összes feljelentések száma a következő : Büntettek miatt 36,999, sajtóvétségek miatt 74, kihágások miatt 118,478, összesen 155,551 , mely számból az év folyamában 136,238 lőn elintézve. A vádlottak száma volt büntettek miatt 40,149, sajtóvétségek miatt 15, kihágások miatt 157.146, összesen 197,310. E szerint a vádlottak száma az összes lakosságnak 1.49°/0-át tette. A vádlottak közül elitéltetett büntettek miatt 16,504, sajtóvétségek miatt 3, kihágások miatt 71,757, összesen 88,264 és így e szám az egész lakosság 0.66°/0-t teszi, vagyis minden 149,77 lakosra esik egy elitélt. A büütetés neme a következő volt: Halálra Ítéltetett 17, szabadságbüntetésre 64,471, vagyonbüntetésre 19,669 szabadság- és vagyonbüntetésre 2, más büntetésre (megdorgálás, házi fenyítés stb.) 4105. Végül azl872. év s a j tóvétségi statisztikájának főbb számait akarjuk közölni. Feljelentetett összesen 74 ilyen vétség és pedig magán panasz folytán 64, közvádlói panasz folytan 10. Ezek közül a vizsgálat megindítása által elintéztetett 70. A végtárgyalás alkalmával az esküdtek fölmentettek 12, vétkesnek nyilvánítottak három vádlottat, és pedig kettőt köztestület, egyet pedig magánszemély rágalmazása miatt. ellen rendszerint csak azon szabályok szerint érvényesítethetik ily kártérítési igény, melyek ugyanott az úgynevezett affaires contentieuses et administratives tekintetében fennállanak A bíróságiakra nézve pedig a code de procédure civile 510—516 szabályozza az érvényesítés módozatait, melyekből csak azon rendelkezés legyen felemlítve, mely szerint „aucun juge ne pourra étre pris á partié, sans permission préatable du tribunal devant lequel la prise á partié sera portée.'' "A kecskeméti ügyvédi egylet észrevételei, az ügyvéd-rendtartást tárgyazó törvényjavaslatra. (Folytatás és vége.) A jogi életpályának, e veszteség által csak fokozott költséges elérhetése, nem csupán a közhivatalok jutányos ellátására s így államháztartásunkra gyakorolna hátrányos viszszabatást: hanem törvényhozásilag decretálva, a foglalkozás szabad választására vonatkozó eredeti jog oly megszorítását foglalná magában, mely az egyéni szabadságon ejtett sérelem jellegét viselné, sőt bűn volna minden szegény-, de jeles tehetség ellen. Sem a hajlam, sem a képesség nem föltételeztetik kedvező anyagi körülményektől. De bevégzett tökélyre jutásukhoz, a vagyon a leghatalmasabb eszköz. Minél inkább csökkentjük ezt, az életpálya szükséges költségeinek szaporítása által: annál többet zárunk ki a czél eléréséből, de csakis eléréséből; mert azért számtalanon megkísérlik, hogy saját maguk és hazájuk javát és dicsőségét, a jogivagy nyilvános pályán gyarapítsák. A vagyonhiány miatt hajótörést szenvedett jóakaratú kísérlet : a tehetséges szegényt elkeseríti; a gazdag slendriánnak pedig szabadalmul szolgál. Az osztrákoknál közel annyi a jogász, mint nálunk ; mig ügyvéd nincs harmadrésznyi sem. Hova lesznek ott a jogászok tudori vizsgájukkal s 7 évi gyakorlati idejökkel? . . . Azon szellemi s épen azért legnyomorultabb és legveszélyesebb proletariátus meghonosulását mozdítsuk-e elő mi is, mely ott a közélet erőteljes fejlődését csaknem lehetetleníti; míg nálunk, fajunk hevesebb vérmérsékleténél fogva, kiszámíthatlan következményű állami és társadalmi bajoknak lenne szülőanyjává. Vegyük ebez ama kétségbevonhatlan igazságot, hogy nem oknélkül féltett fajunk csekély számát azáltal sokszorozhatjuk, ha nemzeti politikánk, az anyagilag és szellemileg önálló egyedek szaporítását vezérelvének ismeri; s eléggé indokolt leend: miért nem találunk megnyugvást oly törvényhozási müvelet czélbavételében, mely az ifjabb nemzedék minél korábban beálló önállóságra juthatását, a magyarnak gyakorlati eszével és heves, türelmetlen jellemével ellentétes ,-.lakszerűségek által, koczkára tenni, sőt elejteni akarja! Meggyőződésünk szerint a jogászok számának kevestitésére s az ügyvédi szakképzettség emelésére, valóban hatékony és sokkal szerencsésebben megválasztott eszköz volna: Ha jogászokul csak kellő alapműveltséggel biró egyének vétetnének fel — se végett az érettségi vizsgák, jól szervezett állami bizottságok előtt tétetnének le. Ha a jogászok tanulmányaikból minden I tanév végén kiállandó államvizsgára köteleztet! nének, oly szigorral, hogy vizsgatétel nélkül, j ujabb tanévre való átlépésnek hely nem adat-I nék; mert a tanulói kötelesség be nem töltése, I képezi a jogtudatlanság leggazdagabb forrását Ha a jogi tanodák a kor követelményeinek | megfelelőleg rendeztetnének, s a kitűnőbb ifjak — a mennyiben szegény sorsuak — állami ösz-i töndíjban részesülnének, hogy az egyetemen I magukat jogtudorokká képezhessék, j S hogy továbbá oly egyének, kik kiváló elméleti képzettségükre hivatkozva a közönségesnél nagyobb előnyöket, némi kitüntetést, ! vagy csakugyan valódi tudományosságot követelő (például tanári) állást igényelnek, oly méltán szoríthatók a jogtudoii szigorlatok lete! vésére, mint a tábornokságra vágyók nem kö! zönséges tehetségeik kimutatására — ezt készj séggel elismerjük, — és ilyekre óhajtjuk mi is I a tudorságot. E tekintetből hajlandók is vagyunk elfo-i gadni, hogy a törvényjavaslatban kimondott elv I szerint a két első jogtudori szigorlat az elmé: leti államvizsgákkal egyenlőnek tekintessék. Ellenben homályossága mellett méltánytaj lannak tartjuk a törvényjavaslat 5. §. 2. pontját. ! midőn ezt mondja: „Jogtanárok az ügyvédi i vizsgára bocsáthatók, ha valamely belföldi i egyetemen vagy jogakadémián mint tanárok I 3 éven át működtek, a 1. pontban körülirt