Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 14. szám - A gyorsirás használata az ügyvédi irodákban. 1. [r.] - Még egy szó a sommás perekben hozott makacssági itéletekről közlött czikk néhány szavához - Az ötödik magyarjogászgyülés indítványai. Folytatás

— 107 — ezeu kérését nem teljesítette és ez ellen semmiségi panasz adott be a közvádló „a törvény megóvása alapján. A generálprocurator azt érvényesítette, hogy az esküdtszéki biróság köteles a főkérdéseket a vád értelmében formulázni és hogy a közvádló által indítványozott kérdéstevés melló'zése által a törvény meg van sértve. A legfőbb Ítélőszék a semmiségi panasznak helyt adott és pedig az uj osztrák bűnvádi eljárás szerint helyesen; mert abban a vádrendszer egész kiterjedésében életbe van léptetve, a biróság tehát a vádló szerepét teljesen a köz- vagy magánvádlónak tartozik átengedni, vagyis az esküdtekhez intézett főkérdéseket, melyek a vádbeli bűntetfet tartalmazzák, a vád értelmében tartozik feltenni. K^A gyorsírás használata az ügyvédi irodákban. / L A gyorsírás nagy használhatóságáról mai napság szólni túlhaladott álláspont. Sajnálatunkat kell tehát kifejeznünk a felett, hogy mig pl. Bécsben mindon hírnevesebb ügyvédi iroda már használja és pedig nagy előnynyel a gyorsírást, addig nálunk, daczára, hogy jó magyar gyorsirási rendszerünk egy évtizednél hosszabb idő óta van és a gyorsírás egy fél évtized óta oly szép virágzásnak indult hazánkban, mint az európai continensen sehol, a magyar jogászság, értve a gyakorlati téren működőket nemcsak hogya vidéken nem, de sőt 3—4 ügyvédi irodát kivéve, még a fővárosban sem használja azt. A jogtudomány is kezd már behatóbban fog lalkozui azon eszmével: hogyan értékesítse a gyorsírást Anglia de különösen az északamerikai Egyesült Államok példájára a szóbeliség elvén alapuló törvénykezés terén és mindennek daczára, ugy látszik, a magyar ügyvédi kar nem akar a gyorsírás számára tért nyitni. Nem akar, mondjuk; mert nevezhetnénk számos tekintélyes ügyvédi irodát, hol oly gyakornokok vannak alkalmazva, kik a gyorsírást tökéletesen ismerik és azok ott mint gyorsírók mégsem vétetnek igénybe. Pedig mindaddig, mig az ügyvédi kar be nem látja a gyorsírásnak saját ezéljaira lehető előnyös felhasználhatását, mig a gyorsírást gyakorlati működésében nem fogja hasz nálni, nézetünk szerint, aligha szólhatunk arról, hogy a gyorsírás a törvénykezésnél miképen alkalmaztassák s annak nagy előnyei miképen aknázta.sanak ki a valóban jó és gyors igazságszolgáltatás érdekében. Ha azonban az ügyvédi kar a gyorsírásnak tért nyitna saját közvetlen hatáskörében, az ügyvédi irodákban, maholnap bizonyára önönmaga ismerné fel azon előnyöket, melyeket a gyorsírásból meríthetne az igazságszolgáltatás. Az ügyvédeknek nem is kell e végből önmaguknak gyorsíróknak lenniök. Fővá, osunkban már is számosan megszokták a gyorsíróval való dolgozást, holott maguk a gyorsíráshoz épen semmit sem értenek. Vannak országgyűlési képviselők s magasabb állású államhivatalnokok, kik beszédeik, jelentéseik, röpirataik avagy más dolgozataik készitésénél a gyorsirászatot talán egy napig sem nélkülözhetnék már. Az ügyvédeknek pedig ezen felül még az az előnyük is^eg van, hogy az ügyvéd sokkal könynyebben és olcsóbbban juthat gyorsíróhoz, mint más, amennyiben az ügyvédnél a gyorsírást tudó egyszersmind joggyakorlaton van. A joggyakorlat pedig a legnagyobb mértékben clőmozdittatik és köúnyittetik gyorsírói minőségben való munkálkodás által. Ha a joggyakornok a gyorsírást bírja, u.y főnöke vagy az irodavezető mondatolása után Írhatja a beadványok fogalmazványait és nem kell sok tollvágás és gondolkodás között egy-egy sommás keresettel vagy végrehajtási kérvénynyel órákat elfecsérelnie, mint ez kezdő gyakornokrknál történik, kik a chablont még nem ismeiik. Ezen irományokat mindaddig, mig egész otthonossággal nem képes fogalmazni, mondatoláa után készítheti el, és később egyes perbeszédeknél vagy jelentéseknél, emlékiratoknál vagy más hasonló fogalmazványoknál is ugyancsak nagy előnyére van, ha a diktálónak gondolat-menetét ismeri s annak nem csak irályát s általában alaki előnyeit, de még gondolkozásmódját is tanulmányozhatja és elsajátíthatja. Tudok rá példát, hogy egy országgyü lési gyakornok tekintélyes képviselőnél huzamosb ideig működvén mint gyorsíró, képviselőfőnöke nem egyszer mondá neki s pedig nem alaptalanul: ,,Ön még a gondolatomat is ismeri!' — De ugy is van valóban. Ezen közvetlen érintkezés és tanulmány többet ér bármely leczkénél, bármely oktatásnál, miben az ügyvédek segédeik irányában rendesen a lehető legfukarabbak. Hogy mily irányban használható az ügyvédi irodákban a gyorsírás, arrról legközelebb. B a 1 o g h Andor. yMég egy szó a sommás perekben hozott makacssági ítéletekről közlött czikk néhány szavához. A polgári törvénykezési rendtartás hiányait, homályosságát, és igen sok tekintetben félszegségét is, naponta tapasztalhatni, s azt hiszem, mindenki elismeri és belátja, ki vele foglalkozik, vagy foglalkozni kénytelen, hogy a gyakorlati élet által hibás- és hiányosnak kimutatott egyes részeinek, az igazságszolgáltatás javítása és gyorsítása tekintetéből, czélszerü módosítása, sőt átalakítása is, általános óhajjá vált. Egészben osztom és magamévá teszem czikkiró urnák azon nézetét, hogy a sommás perekben hozott makacssági ítéleteknek, a tárgyalásom meg nem jelenő felek részérei kézbesítése, nem csak felesleges időpazarlás, hanem az igazságszolgáltatás menetének ok nélküli megakasztása is, mely intézkedéssel a törvény a mellett, hogy a nem hibás pervesztes feleken sem segit, a nyertes feleket igen gyakran kiteszi a peihuzás s halasztás kellemetlenségeinek, sőt néha önhibájukon kívüli megkárosításoknak is. A törv. rendt. 124. §-a tehát a helyett, hogy a sommás perekben hozott ítéleteket a meg nem jelenő felek részére kézbesittetni rendeli, sokkal helyesebben intézkednék, ha azokat egyszerűen csak kihirdettetné, s a kihirdetés joghatályát a meg nem jelenő felekre is egyiránt kiterjesztené. Mert ugy sem a kézbesítés adja meg a jogot a perlekedő feleknek, a sérelmes határozat elleni jogorvoslat felhasználhatására, hanem maga a törvény, mely magával ellenkezésbe nem jöhet. A törv. rendt. 306. §-a ugyanis, az ítélet kézbesítése nélkül is megengedi, hogy a tá - Ss/« -I-J-I

• * ..•' • JM. » gyaiáson elháríthatatlan akadály miatt meg fAz otodik magyarjogaszgyules indítványai. meg nem jelenhető fél, a 307. §. szerint 15 nap alatt igazolással élhessen, ebből következtetve nem látom át, hogy a 126. §. miért ne engedhetné meg a másik jogorvoslat a semmiségi panasznak, a meghozott és kihirdetett itélet ellen, annak kézbesítése nélkül Í3 3 vagy 8 nap alatt lehető beadhatását? A kézbesítés elhagyásával tehát nem lenne megfosztva a pervesztes fél a jogorvoslat használhatásától, hanem csupán kevesebb ideje lenne annak meggondolására, hogy a törvénykezés útjába mesterséges akadályokat miként gördíthessen, mind pedig arra, hogy vagyona odábbitása vagy másr.ti átruházásával, jóhiszemű hitelezőit kijátszhassa, vagy épen megkárosíthassa, ilyesmikre pedig alkalmat szolgáltatni, nem czélja a törvényhozásnak. És miután a makacssági ítéletet a törv. rendt 124. §-a a meg nem jelenő fél részére minden esetben kézbesittetni rendeli, a 126. §. szerint pedig az itélet kézbesítésétől számítandó 3 vagy 8 nap alatt jogában áll a meg nem jelentnek semmiségi panaszszal élni, — önként következik, hogy a makacssági itélet csak a kézbesítés után emelkedik jogerőre, s igy a még nem kézbesített makacssági itélet alapján, e kötelezettség teljesítésére kitűzött 8, vagy az igazolásra engedett 15 napi határidő letelte után sem lehet a végrehajtást elrendelni. S bármiként vélekedjék is a bíró a meg nem jelenés folytán a törv. rendt. 111. §-ánál fogva előállott jogkövetkezmények időhöz kötött érvényesithetéséről, habár meglenne is győződve arról, hogy a makacssági itélet I meghozatala után 8 vagy 15 nap lejártával jogerőre emelkedik, — mindazon által nem tanácsos a bírónak az ítélet kézbesítése előtt, puszta meggyőződésére fektetve, végrehajtást rendelni, mert ha azt tenné, a mellett, hogy a felek által felhasználható semmiségi panasz dúló hatalma a végrehajtás körül tett minden munkát ledöntene, még egy jó összeg költségnek saját vagy a végrehajtató fél nyakába leendő hárithatásával, a per lefolytát is nagy időre hátra vetné. A makacssági itélet kézbesítésének megtörténtét tehát, a végrehajtás elrendelése előtt bevárni nem csak okszerű, de kötelessége is a birónak, ha a törvény értelmében akar eljárni, bármily sok munka és idővesztésbe kerüljön is a sok sürgetések miatt a kézbesítési iv visszanyerése, mert különben a semmiségi panaszokra a törvény mellőzésével eljáró bíró, önként szolgáltatna okot és alkalmat. Vidéken pedig hogy mily keservesen lehet a kézbesítést eszközöltetni, annak csak a tudatlan és hanyag falusi jegyző a megmondhatója . . A kézbesítés nehézségeit tudva és érezve, nagyon kívánatos volna, hogy a makacssági itélet kézbesítési kényszerét a törvényhozás mielőbb megszüntesse. Hogy pedig a meg nem jelenés indokából hozott ítéletek kézbesítése helyett, azoknak kihirdetése által a perlekedő feleken sem igazságtalanság, sem jogsérelem nem követtetik el. azt a váltói eljárás tapasztalatilagigazolja, mely szerint a makacssági végzések meg nem jelent felek í észére is csak kihirdettetnek, s azok miatt még sem merülnek fel azon eljárás megszüntetését kivánó alapos panaszok, holott pedig váltói uton makacssági végzések ellen még a köztörvény által engedett jogorvoslat felhasználhatásának sincs helye. Ha ugy intézkednék a polgári perrendtartás is, nagy re'szben eleje vétetnék mindazon gyakori visszaéléseknek, melyeket a makacskodni szerető felek a kézbesittetni rendelt ítéleteknek hosszas, sokszor hónapokra kiterjedő át nem vételével, a törvény engedékenysége felhasználásával elkövetnek, mind az igazságszolgáltatás közegei- és a törvénykezés hosszadalmassága ellen az igazságot kereső közönség által néha nem is méltatlanul emelt panaszoknak. Csanády István, kir. aljárásbiró. •y/ Vélemény és indítvány a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett: „A hivatalnokok és az azolcat alkalmazók vagyonjogi felelőssége amazok hivatalos eljárása által okozott károkért miképen szahályoztassék?" Dr. W e i n m an n Fülöp kir. táblai pótbiró úrtól Budapesten. (Folytatás.) Először az emiitettem megállapításnál csak azon jogviszonyra voltam tekintettel, mely a hivatalnok és annak hivataloskodása alá ju tott egyén között forog fenn; azon jogviszonyt ellenben, mely a hivatalnok és azon köz (állami, törvényhatósági vagy községi) hatalom közt létezik, melynek rendeltetéséből és képviseletében tölti be hivatalos állását, és gyakorolja hivataloskodását, egészen figyelmen kivül hagytam. Nem lehet itt helye annak hogy bővebben kifejtsem azon jogi alapot' melyre ezen utóbbi jogviszony visszavezetendő volna; annyit azonban még is kiemelhetek hogy bár mennyire is kellessen azt állam és közjogi tekintet alá esőnek venni, az ebből folyó kölcsönös magánjogi jogigények és kötelezettségekre nézve a munkabéri szerződés — a locatio és conductio operarum — joghasonla-