Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 13. szám - Az igazságügyminiszterium jelentése - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

— 101 — kodáshoz közvetlenül hozzá nem is járult? A mennyiben ez utóbbit kötelességszegés terheli és ez okozatos összefüggésben áll azon hivataloskodással és annak káros következményeivel, annyiban az általános szabályok szerint az előállott károsodásért ő is felelőssé válik. Nem folyik ugyan a dolog természetéből, hogy ha többen vannak, a kik eilen kötelességellenes hivataloskodásuk alapján a kártérítési igény megszülemlett, ezek a károsított irányában már cstk annál fogva is egyetemlegesen legyenek kötelezve: gyakorlati szempontból azonban ily rendelkezés, legtöbb esetben a részesülés aránya helyeden megállapítható alig lévén, ajánlatosnak mutatkozik. Másrészéről pedig azt, hogy a több kárt tevő között a kártérítésre nézve mily jogviszony forog fenn, in abstracto eldönteni nem lehet; ezt mindenkor csak a concret eset körülményei, nevezetesen ped'g azon tekintet fogja meghatározhatni: forog e fenn jogalap arra nézve, hogy habár a harmadik irányában valamennyi kárttevő mutatkozik kötelességszegőnek, egymás között még is csak egyik vagy másikra nehezedhessék a kártérítési kötelezettség ? avagy ily alap hiányában a több kárttévő egymás között is az ejtett sérelem közreműködőinek tekintendők e? Első esetben természetesen egymás között a kártérítés csak azon egyént fogja terhelni, kire az egyedüli kötelezettség nehezedhetik; második esetben ajánlatosnak mutatkozik a/ egyenlő arány elfogadása. A felelősségről szóló törvényeink 1) a szőnyegen fekvő kérdés azon ágával csak igen mostohán foglalkoztak: a bírák feleiősségéről szóló törvény arról egy szóval sem emlékezik meg, a többi törvények pedig azt rendelik „hogy a bizotság azon tagjai; kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték, a károsult irányában egyetemleg felelősek, egymás között azonban a kártérítésre egyenlően kötelezvék"; egy rendelkezés, mely eltekintve annak általános és igy határozatlan voltától, más tekintetben is méltán megtámadtathatok. Mielőtt azon nézpont előadására térnék át, melyet a vagyonjogi felelősségből származott kártérítési igény mikénti érvényesítése módozatainak meghatározásáról követendőnek tartok, szükségesnek tartom azon álláspontot, melyből kiindulva a hivatalnokok vagyonjogi felelősségének feltételeit és terjedelmét az eddigi sorokban megáll aj.itani kísérletet tettem, kettős tekintetben még szabatosabban körvonalozni. (Folyt, köv.) ^ Az igazságügyminiszterium jelentése. Az igazságügyminiszterium által közzétett jelentésből már múlt számunk szemléjében idéztünk néhány adatot. Ez úttal folytatjuk ebbeli közleményünket. A fegyenczek közül 1872-ben 98.28°/0 belföldi, a többi részint osztrák, részint külföldi. Korra nézve a fegyenczek 72°/0-a a húsztól negyvenig terjedő években volt: nyelvre nézve 55.95°/0 magyar, 17°/0 román, 11% tót, 6% német, 3.68°/0 szerb; hitvallásra nézve róm. kath. 48.32°/0, helvét 1) A porosz Landrecht II. R. 10. cz. 119. 145 §§. igen részletes szabályokat állított fel a mondott kérdésre nézve, melyek nagyjában az itt előadottakkal megegyeznek. Ugyancsak az ausztriai 187'í. törvény, mely az 1859. rendelettel megegyezőleg rendeli mikép ,,In welchem Verháltnisse, wenn mehrere Personen beklagt werden, von denselben der Ersatz angesprochen werden könnte, und inwieweit ein Regress stattfinden ist nach den Bestimmungen des allgemeinen bürgelichen Rechts zu beurtheilen. Für die in einer Rathsversammlung beschlossen Entseheidung oder Verfügung haften alle Stimmführer, welche für dieselbe gestimmt habén. Beniht jedoőh der Beschluss auf einer unvollstándigen oder unrichtigen Darstellung des Sachverhaltes von Seite eines Berichterstatters, so sind die Stimmführer, insoferne ihnen nicht die Auserachtlassung der ihnen gesetzlich obligenden Sorgfa t zur Last falit, von aller Haftung frei. Die Hnftung erstreckt sicht auf den Vorgesetzten nur dann, wenn auch dieser sieh einer Ubertretung der Amtspflicht schuldig gem^cht hat, oder wenn ihm eine solche Haftung durch besondere gesetzliche Vorschriften auferlegt ist. 16.95%, görög-keleti 14.15%, görög kath. 12.42% ágostai 5%, zsidó, 2.33%, unitárius 0.80% ; állapotra nézve a hajadon és nőtlen, vagy gyermektelen házasságban élők a fegyenczek 49%-átte8zik. Hivatásra nézve a legtöbb fegyencz 46.15%-a a napszámosok és cselédek, továbbá a földmivesek — 29.72% — osztályából került ki, mig a tudománynyal és művészettel foglalkozók osztálya csak 0.61, a tisztviselőké 0.74, a földbirtokosoké 0.24% kai járult a fegyenczek számához. A vagyoni állapotot tekintve, ismét azt találjuk, hogy a fegyenczek zöme az egészen vagyontalanok sorából került ki; 70.45%-nak nincs vagyona, ellenben a vagyonos 5.32, némi vagyonnal 23.23% birt. Ugyanez az arány áll a szellemi műveltség tekintetében Mig magasabb oktatásban csak 2.07% részesült, teljesen oktatás nélkül 52.82% volt, a többi pedig vagy csak írni, vagy csak olvasni tudott. A előéletet tekintve a fegyenczek 28%-a lőn másod- vagy több ízben bűntény miatt elítélve. A kiszabott büntetési idő szerint 5 éven aluli fogságra 49% volt elitélve; a halálra ítélt, de megkegyelmezett fegyenczek száma az egész létszám 3.20%-át teszi. Vallásos oktatásban minden fegyencz részegült; ezenkívül írni, ol vásni, számolni tanult 27.23%, kézi munkát 38.14%. kézművességet 18.80%. Az irni olvasni tanulók közfii csak 7.69% tanúsított rosz előmenetelt. Igen nagy volt a betegek létszáma, mely 1872-ben 20.70-re ment, mely számból 200, vagyis 9.66% halt meg. Az intézetekből megkegyelmezés vagy a büntetés kiállása elbocsátatott 1872-ben összesen 860 fegyencz: közülök a belépéskor 463 oktatás nélkül volt, ezek közül 369 tanult meg irni és olvasni. Nem kevésbé érdekesek az országos törvénykezésre vonatkozó adatok. A semmi tő széknél 1872-ben elintézésre várt 18,340 Ugydarab, melyből 17,231 lőn elintézve. Fennállása óta 1868 jun. 1-től 1872 végéig összesen 53,522 Ugydarab érkezett, melynek 97.92%-a lőn elintézve. Egy előadó átlag 718 darabot dolgozott föl. A semmitőszék összes személyzete a szolgákkal együtt 61 egyénből állt. A legfőbbitélőszéknél 1872-ben 14,895 darab várakozott elintézésre, melyből az év végén csak 199 darab maradt hátralékban. Mostani alakjában való fennállása óta a legfőbb itélőszékhez 54,980 darab érkezett be, melyből 93,63% lőn elintézve. Az öszszes személyzet 132 egyénből áll. A pesti királyi táblához érkező ügyek száma évről-évre roppant emelkedést mutat. 1869-ben kerekszámmal 34,000, 1870-ben 57,600, 1871-ben 97,60é, 1872-ben 74,000 összesen 233,022db. érkezett hozzá, melyből 97.77% lőn elintézve. A személyzet összesen 333 egyénből áll. A marosvásárhelyi kir. táblán á 1 viszont az ügydarabok számában évről-évről némi csökkenést tapasztalhatni. Beérkezett 1869-72-ben összesen 55.744 db, melyből 98.90% lőn elintézve. A személyzet 73 egyénből áll. A pénzügyi feltörvényszékhez 1872-ben csak 690 db. érkezett, melyből 654 nyert elintézést. A személyzet 13 egyénből állt. Azuj bírósági szervezés előtt volt 238 városi és megyei törvényszék, 4 vegyes, 6 esküdtszéki sajtó, 6 ideiglenes kerületi bányabiróság, 8 ideiglenes úrbéri, 6 váltó, 16 ideiglenes pénzügyi, összesen 278 első folyamodásu társas bíróság. Ezek helyébe 1872. január, illetőleg nov. l én (a határőrvidéki három bíróság ekkor kezdé meg működését), összesen 106 kir. törvényszék lépett. Elődeiktől hátralékképen 295,662 ügydarabot, vagyis 234,959 ügyet vettek át. Ezenkívül az 1872. év folyamában érkezett 1,522.013 ügydarab, s igy elintézésre várt összesen 1.708,619, melyből tényleg elintéztetett 1.521,142, hátralékban maradt 187,477. Az elintézett darabok közül 45% polgári, 32% telekkönyvi, 5% váltó, 1.66% úrbéri, 0.14% bánya-, 14.19% bűnvádi, 0.02% sajtó-, 1.28% pénzügyi kihágás és 0.02% fegyelmi ügyre vonatkozott Az elsőfolyamodásu bíróságok összes személyzete 4800-nál több egyénből áll. Ezen elsőbirósági törvényszékek kimutatásában nem foglaltatik a budapesti kir. kereskedelmi törvényszék tevékenysége. E törvényszékhez 111,614 ügy érkezett be, mely alig néhány darab kivételével mind feldolgoztatott; a személyzet összesen 82 egyénből áll. Igy tehát a fennállott első felyamodásu kir. törvényszékekhez 1872-ben beérkezett öszszesen 1.633,027 ügydarab. Nincs rendes igazságügyi statisztikánk, hogy az 1872-ki állapotokat az előbbi évek hason viszonyaival behatóan összehasonlithataók. Csak 1870-ről jelentek meg a statisztikai évkönyvben rész ben hiányos kimutatások. Ezek szerint a Magyar-Erdélyországban akkor fennállott különféle összes elsőfolyamodásu bíróságokhoz mintegy 850,000 ügydarab érkezett be, mig két évvel később e szám épen megduplázódott s az 1 600,000-et jóval túlhaladja. Az uj szervezet életbeléptetése előtt Ma gyarországon és Erdélyben 903 törvényhatésági egyes bíróság működött. Helyökbe 1872-ben Fiúméval s a határőrvidékkel összesen 375 kir. járásbíróság lépett, melyek hát ralékképen 335.940 ügydarabot, vagyis 280,081 ügyet vettek át. Ehhez érkezett 1872-ben 2.133,653; elintézésre várt tehát összesen 2.374.473, melyből az év végén 215.774 maradt elintézetlenül. Az elintézett beadványokból 82.50% polgári, 4.19% telekkönyvi 31°./0 büntető ügyre vonatkozott. A járásbíróságok összes személyzete 2160 egyénből állt. A jelentés egyéb részeiről legközelebbi számunkban szólunk. Telekkönyvi jogeset ^ (Folytatás.) Felvévén már most ismét a jogeset vázlatának fonalát megemlítjük, hogy felperes az első biróság másod izben is elutasító Ítélete ellen ismét fel eb bezéssel élvén, felebbezésében az e. b. Ítéletet a két előbbi itélet következtében elfogultnak mondja, mert a póttárgyalás alkalmával beügyelt okmányokat az eljáró biróság figyelembe nem vette, valamint az ugyanott megjelölt tényekei és érveket sem. mert: ha a legfőbb ítélőszék jelen ügy elbírálásánál az elbirtoklást tekintette volna főmomentumnak, akkor az nem oldotta volna fel a két alsóbb bírósági Ítéletet, mert az tígy akkori stádiumában az elbirtoklási és elévülési érvek és ellenérvek eléggé ki voltak fejtve, a póttárgyalás csak is a melléklendő okmányok miatt rendeltetett el és az itélet indokaiban azokról említés sem történik; mert nem á!l azon indok sem, hogy mint örökség a végrendeleti örökjog alapján igényeltetnék a kereseti % telek és ház; mert a kérdéses ingatlan nem az örökhagyó néhai id. Somogyi Ferencz utján jutott néhai Fieischl Dávid birtokába, hanem akkor, midőn Somogyi Lajos az örökjog folytán már tulajdonjogi czimet nyert, és igy ezen % telket és házat jogtalanul vette zálogba néhai Fieischl Dávid ifj. Somogyi Ferencz és Józseftől; mert nem az örökjog alapján s nem is mint örökség kerestetik ezen ingatlan, hanem a Fieischl Dávid által jogtalanul elvont tulajdon kiadása; mert Fieischl Dávid maga is elismerte Somogyi Lajos tulajdonát, mint azt az összes mellékelt okmányok tanúsítják, de a telekkönyv is Somogyi Lajost, mint tulajdonost tünteti fel, és amidőn az a jogtalanul és roszhiszemüleg elvont tulajdonát igényli, nem jő ellenkezésbe az ősiségi nyilt parancscsal, s főleg nem annak 9-ik §-ával; mert a tulajdont sem ezen V3 sem az egész ház és telekre nem szerezhette Fieischl Dávid mint izraelita a szerződés keltekor fennállott törvények szerint; mert a szerződés csak magánpecsét alatt lett kiadva, igy pedig csak zálogot, nem pedig tulajdont lehete szerezni, Fieischl Dávid tehát örököseire nem tulajdoni joggal, hanem csak mint zálogba vett ingatlanokat bocsáthatá, bár igy is mint