Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 13. szám - Az igazságügyminiszterium jelentése - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

— 102 — jogtalanokat; miután pedig sem Fleischl Dávid, sem örökösei nem birták az ingatlant mint tulajdont, arra nézve tehát az elbirtoklás sem kezdődhetett, zálogban pedig valamely ingatlant visszatartani a zálogbirtoklás cziraén az osztr. polg. trvknyv szerint tiltva van, de a per során ki is lett mutatva s az okmányok is igazolják, hogy soha, senki, főleg nem arra jogosítottak juttatták Fleischlta tulajdon birtoklás hoz, mert Fleisehl Dávid az 1840. november 19-én kelt okmány következtében vette zálogba a kereseti ingatlant, s ugyanazon okmány alapján irattá azt nevére, a mi a feDnidézelt törvények szerint tiltva volt; ámbár később Fleischl Dávid a -/. alatti szerint tulajdon szerzésére 1846-ban jogosítva lett ö felsége engedélye következtében, de a szerzési képesség elnyerése éta az irányban semmitéle jog ügyletet a kérdéses ingatlanra nézve nem kötött sem Fleisehl Dávid, sem annak örökösei, a mit különben nem is állítanak; mert hogy csak is zálogkép birta néhai Fleischl az ingatlant, azt mutatja a '-/. alatti helytartó tanácsi leirat, mondván: hogy az általa haszonbérben s zálogképpen bírt ingatlant nevére irathatja, hogy néhai Fleisehl a bekeblezett zálogsommát és jogot nem törültette és mutatja az A. alatti szerződés vége is, a menynyiben ott mondatik, hogy az átírás folytán a bérfeltételek megszűnnek, de hogy a zálogfeltételck is, arról említés nem történik; mert ha jóhiszemüleg is irattá volna nevére át az ingatlant, még akkor sem birtokoliák el alperesek, miután az osztr. törvény szerint 30. s a magyar törvény szerint 32 év leforgása alatt az elbirtoklás megakasztathatik; mert a peres felek állanak egymással szemben s nem ez ügyletről mitsem tudó 3-ik személy, s mert a pesti telekkönyvek a helyszinelési állapottal vehetők azonosnak, s igy a telekknyvi rendelet 149. és 150-ik §§-ai szerint azaz elbirtoklást idő egész tartama alatt azon czim, melylyel Fleischl a telekkönyvbe jutott, megtámadható, a mi jelen esetben is áll; mert Somogyi Lajos a szerződés létesültekor kiskorú és távollevő katona volt, ki semmiféle jogügyletre senkit fel nem hatalmazott, senki tehát az ő nevében jogérvényes s őt kötelező ügyletet nem köthetett; hogy Somogyi Lajostól megbizás létezett volna, alperesek nem képesek begyőzni, sőt az 5/. alatti is az ellenkezőt bizonyítja, jogot ily módon néhai Fleischl nem szerezhetett s a mulasztás őt terheli; mert a telekkönyv által is caak akkor szereztetik valamely jog, ha a jogos czim a jogügylet által megállapittatott, mennél inkább áll ez a pesti telekkönyvekről, melyek nem vezettetnek oly szabályosan, mint a többi tjkönyvek, s hogy az ezekre a telekkönyvi rendelet s az orsz. bir. értek, által alkalmazott s kimondott elbirtoklási szabályok a pesti teknyvnél nem volnának érvényben, hanem a gyakorlat mást állapított vagy állapithatott volna meg, felperes tagadja ; mert az 1450-ik §-a az osztr. polg. törv. ugyan mondja, hogy elbirtoklás által mindenki tulajdont és jogokat szerezhet, ki szerzésre képes, ámde, az osztr. törv. 355-ik §-a szerint, mindenki jogokat és tulajdont szerezhet, kit a törvények ki nem zárnak, minthogy pedig 1840-ik évben, néhai Fleischl mint szidó jogszerzési személyes képességgel nem birt, a midőn azt 1846 évi september 1-én megszerezte, jogügyletet már nem kötött, s minthogy az eredetileg a képesség hiánya miatt érvénytelen szerződés utóbb sem lehet érvényessé, mindezekből folyik, hogy néhai Fleischl szerződése érvényességre nem lépett s pedig annyival kevésbé, miután Somogyi Lajos sem maga, sem megbízottja által nem adta az engedélyt az ingatlan átirathatására, mert valótlan azon alperesi állítás, hogy az A. alatti csak színleges zálog-szerződés volt volna, s felperes tagadása ellenére meg sem kísérlik annak ellenkezőjét begyőzni, mert helytelen az eljáró bíróság azon felfogása, hogy felperesnek ki kellett volna mutatni, hogy az A. alatti szerződés tudta s beleegyezése nélkül jött létre, miután a megbízott által létesült iogügyletnél a vevő tartozik kimutatni, váljon az eladásra jogosult egyénnelszerződött s minthogy ezt a elperesektenni nem voltak képesek, ezen állításuk mint igazolatlan, elvetendő volt; mert helytelen az Ítélet azon kitétele is, hogy Somogyi Lajost atyja és bátyja képviselték volna, mert az A alatti szerint csak is bátyja József mondatik megbízottjának, azonban a per folyamában kitűnt, hogy arra nem volt Somogyi Lajostól felhatalmazva ; mert a bevallásnál nemvolt senki a tulajdonosok közül jelen, de megbízottjuk sem, tehát nem bíróságilag mint az Ítéletben c. alatt van felhozva, hanem csak fassioualiter jutott a ház alperesek jogelődére, melynél a törvény szerint a latensnek is jelen kellett volna lenni, e miatt Somogyi Lajosnak erről tudomása sem vol*, s várta a zálog visszaváltása idejét, s a midőn a zálogot visszaváltani akarta, jött tudomására annak, hogy az ő tulajdonát egy ál-megbízott zálogositá el, s nem atyja mint gyámja, az árvaszék beleegyezésével; mert néhai Fleischl D. roszhiszcmUsége kitűnik az 5. alatti okmányból, miután Fleischl iratá át az ingatlant a három Somogyira, id. Somogyi Fcrencz végrendeletének félretétele folytán, minthogy azonban Jóscf és és Lajos a végrendeletben mpguevezve nincsenek, a bevallásnál Lajost nem is említették, miután összejátszottak mindhárman, mert különben kisült volna, hogy Somogyi Lajos még kiskorú, minthogy pedig néhai Fleischl Dávid ravaszsággal és alattomosan irattá magára a kereseti ingatlant, e miatt az osztr. polg. trvknyv szerint valódi birtokot nem szerzett; mert még méltányossági szempontból is felperest illeti az '/s telek és ház, miután alpereseknek a zálog összegért, még mindig 2/3 rész maradna beruházásaikkal, holott felperes az őt illető */. részért mit sem kapott és mélytánytalanúl fosztatnék meg igaz vagyonától; mindezeknél fogva kéri az l-ső bíróság Ítélete megváltoztatása mellett az V3 telek és ház tulajdonjogát az időközbeni hasznokkal együtt megítélni s alpereseket összesen 600 frt perköltségben marasztalni. A pesti királyi itélő tábla felperesnek ezen felebbezése folytán 1873. évi július 29-én 34,405. szám alatt következő Ítéletet hozol!;: „Az első bírósági Ítélet helyben hagyatik. A sikertelen felebbezés költségeit felperes maga viseli s ügyvédje e tekinteíbeni munkadija 25 frtban állapittatik meg. Indokok, i A keresetlevéllel A. alatt felmutatott, Pesten 1840. évi november 19-én kelt szerződés létrejöttekor érvényben volt törvény szerint a zsidók, ingatlan vagyonra nézve birtokképességgel nem birván, ingatlant tulajdonjogilag csak aként szerezhettek, ha a vallás miatti birtokképesség hiánya okozta akadály, legfelsőbb királyi kegyelem által elkárittatotí. Alperesek jogelődje Fleischl Dávid, a i kérdésben forgó házat tulajdonjogilag megszerezni akarván, a királyi kegyelem kinyerése reményében, kötötte az A. alatti szerződést, melynek l-ső egész 10-ik pontja zálog és haszonbéri szerződés Il ik pontja azonban, a többször emiitett kegyelmi ténytől feltételezett, valóságos adás vevési szerződés. Tekintve tehát, hogy bár néhai Fleischl Dávid zálog és haszonbér! jogát bekebeleztette, a volt magy. kir. helytartó tanácsnak 1846. évi szeptember l-ső napján 33,196. szám alatt kelt és M. alatt becsatolt intézvénye folytán épen az A. alattinak Il ik pontjában foglalt adásvevési szerződés alapján, Pest városa tanácsának 1846. évi november 23-án kelt; s 3. sz. alatt felmutatott hiteles levele tanúsága szerint, a bevallás megtörtént és az átíratás néhai Fleischl Dávidra, a kifogás alá nem vett 6/a számú telekkönyvi kivonat szerint 1846. évi október 1-én foganatosíttatott is, — be van bizonyítva, hogy alperesek jogelődje az előbb zálog- és haszonbér jogezimén birt kérdéses házat, az átíratás öta már tulajdonjogi jogezimen birta, s arra a tulajdonjogot megszerezte. Helytelen ennélfogva felperes azon állítása, hogy alperesek jogelődje csak zálog- és haszonbér-szerződés alapján birváu a kereseti házat, arra tulajdonjogot a hosszas birtok által sem szerezhetett. De néhai Fleischl Dávid az egész házra, tehát a Somogyi Lajos által igényelt '/« részre is sz?.rzett tulajdonjogot. Felperes Somogyi Lajos ugyanis arra alapltja kereshetőségi jogát, hogy néhai id. Somogyi Ferencz a kereseti házat végrendeletileg ifjabb Somogyi Fereneznek s két fiának Józsefnek t. i. és felperesnek hagyományozta, következésképen az V3 részbeni .tulajdonjog felperest illetvén, az ennek hozzájárulása nélkül kötött A. alatti szerződés alapján Fleischl Dávid a háznak felperest illető l/j részére semmiféle jogot sem szerezhetett. Felperes ezen állítása azonban megczáfoltatik az általa f. alatt felmutatott végrendelet által. Ezen végrendelet 3 ik pontjában ugyanis idősb Somogyi Ferencz, minden szerzeményi vagyonára nézve hitbízoraányt alkotott s hitbizományi örökösül ifj. Somogyi Ferenczet és fiutódait rendeli, a 3-ik pont l-ső és 5-ik pontjában pedig a peres felek beismerése szerint a kereset tárgyát képezővel ugyanazonos és hitbizományi örökségi joggal ifj. Somogyi Ferencz és utódainak hagyományozott házra nézve az örökösödési rendet is ugy határozza meg, hogy az örökségi jog csak ifj. Somogyi Ferencz elhatáiozána után szálland annak fiutódaira és pedig mindig az első szülöttre. Hogy ezen hitbizomány létre nem jött, az a perben bebizonyított, de maga felperes által is elismert tény. beállott a végrendeleti közönséges örökösödés, minek folytán a kereseti házra nézve örökösül csak a hitbizományi örökösként egyedül megnevezett ifj. Somogyi Ferencz tekinthető, mert az : ,,ejusque successores" kifejezés alatt értetni kivánt Somogyi József és — a különben nem is első szülött — Somogyi Lajos a végrendeleti intézkedés szerint csak hitbizományi várományosok, s miután a hitbizomány létre nem jött, csak ifjú Somogyi Ferencz örökösei lehettek volna, He ennes; idősb Somogyi Ferencz utáni örököstársai semmi tekintetben nem voltak. Ifjú Somogyi Ferencz tehát mint egyedüli örökös érvényesen adta el az egész házat, s nem áll ellent néhai Fleischl Dávid, mint idegen személy tulajdonjogának, sem a jóváhagyást nem nyert hitbizományi intézkedésben meghatározott öröksödési rend, sem azon körülmény, hogy ifjú Somogyi Ferencz a kérdésben forgó házra nézve, az előrebocsátottak szerint tulajdonjoggal nem biró fiai nevében is kötötte a szerződést, és hogy ezt Somogyi Lajos, öcscse nevében is aláirta mint eladó. Ezek szerint tehát alperesek igazolták néhai Fleischl Dávidnak a kérdéses házhozi tulajdonjogi jogezimét, míg ellenben felperesnek a ház 1 3 részéhezi tulajdonjoga iránti állításai megezáfoltattak. De ha állana is a Somogyi Lajos által vitatott tulajdonjog, még akkor sem állhatná helyt a jelen kereset. Mert a H. T. K. III. R. 15. czime szerint a polgári birtokokra nézve az elévülési határidő a szokás szerint, mely szokás a H. T. K. idézett czikke és a hosszas gyakorlat alapján törvényerejű egy év és egy nap, mely idő az 1846. évi október 1-én történt bevallás és átiratás óta már régen lejárt; de ha a H. T. könyvnek a felperes által felhívott I. R, 78. cz. 2-ik §-ában emiitett 12-év vétetnek is rendes elévülési határidőül, még akkor is elévül már felperes joga, mert Fleischl Dávid 1946. évi október 1-én lépett birtokba mint tulajdonos, ezen idő óta megháborittatása nélkül az osztr. polg. trvkönyv behozataláig több mint 6 év, a honi törvényeknek az 1861. évi július 23-án bekövetkezett visszaállítása óta pedig a jelen kereset beadásáig ismét több mint 9 év folyt le, tekintve tehát, hogy a honi törvények visszaállítása által az o. ált. polg. trrvkönyv érvénye alatt lefolyt idő is csak alperes javára szolgálhat; tekintve, hogy a személyek törvény előtti különbségének az 1848-iki törvények által bekövetkezett megszüntetése a birtokra vonatkozó magánjogi szabályokra ki nem terjeszthető, s igy az első bírósági Ítélet indokolása szerint is jogszerűnek, jóhiszemünek és valódinak igazolt hosszas bir-