Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 13. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt

— 98 -Ismételjük, hogy mi ezen eltéréseket prdtsunktól a törvény egyszerűsége, az eljárás egyenlősége szempontjából, de főleg azért is, mert e javaslat a prdtssal szemben lényeges hanyatlást mutat — csak sajnálhatjuk. Igen is, mi is látjuk a jelzett kifogások bizonyítékai kérdésében eltérésnek, illetőleg újításnak szükségét, de csak annyiban, a mennyiben azokat csak köz- vagy csak teljes hitelt érdemlő mag á n okm ányo k alapjáu (lásd prdts 167. §.) vélnők elfogadhatóknak. r'5) A mi a közj. okmány felvétele előtt, vagy felvétele körül felmerült tényekre fektetett kifogásokat illeti: a) akár az okmány alakját illetnék (péld. a közj. nem tartotta meg a törvény által előirt azon szabályokat, melyektől a közj. okmány közhitelessége vagy I végrehajthatósága feltételeztetik, vagy &t okmány hamis vagy meghamisittatott), b.) akár a jogügylet lényegére v natkoznának (a jogügylet péld. csak színleges, arra tévedés, erőszak, félelem folyt be, vagy a kötelezett fél kiskorú stb) | —'nincs akadály, hogy ezek is ne a fenti elvek I szabályai alá vonassanak, sőt lehetetlen is ezek I iránt külön alapelveket felállítani. Csakhogy | az előbbi (a. alatti) kifogások tekintetében számolni kell azon körülménynvel, hogy a felet I bizonyítási kötelezettség nem illeti, hogy elég, I ha ez a hiányra utal, mert a bíróság köteles- 1 sége ennek valóságáról az okmány megtekin- i tése és esetleg az eredetivel leendő összcha- j sonlitása által meggyőződni. Nehogy azonban i a végrehajtott fél puszta hazug állítással ké- ! pes legjvu a végrehajtást megakasztani, a I bajortörvény 81 §. ezt csak azon esetre engedi, | ha a fél kifogását legalább valószínűsíti (bescheinigt.) A másik rendbeli (b) alatti kifogások tekintetében megint számolni kell azon körülménynyel, hogy a fél azokat rendszerint okiratra nem támaszthatja. Bizonyosan lehetetlen is rendszerint okirattal kimutatni azt, hogy a jogügylet félelem, erőszak vagy tévedésnek vagy büntetésre méltó cselekvénynck tulajdonítandó stb. Fel lehet azonban tenni, hogy a fél ily esetbenbe nem várva a végrehajtás elrendelését,a jogügylet megsemmisítése végett a rendes polgári 65) A .,Törv. Csarnok" még tovább menve magánokmányokat egyáltalán kizárna. Mi ezt túlzottnak tartjuk. Igaz ugyan, hogy teljes hitelt érdemlő magánokmány is még mindig nem közokmány, de hisz ez utóbbi is csak jogi praesumptiót állapit meg tartalmának valódisága mellett — ehez pedig nem igen távol áll azon praesumptio, mit a törvényes alakiság tökélyén álló magánokmány nyújt (ezt péld. a kibocsátó egész terjedelmében sajátkezüleg irta és aláirta — vagy két tanú előtt aláirta). Aztán különben is nem közokmány hitelességének megdöntéséről, hanem csak a közokmánybeli jogügylet után felme rült tények bizonyításáról van szó. vagy büntető pert azonnal megindítja. Ily esetekben ugyancsak a bajor törvény rendeli (18. §.) hogy a végrehajtás büntető per esetében azonnal, mihelyt ez elrendeltetik, polgári per esetében pedig akkor függesztendő fel, sőt el sem rendelhető, ha a fél már kedvező első bírósági Ítéletet képes felmutatni, és ez igen helyes, mert ez által a fél állítása legalább is valószínűvé tétetett. Ha tehát a törvényjavaslat, eltérvén az osztrák törvény igen egyszerű intézkedésétől (lásd 54. jegyzetet), mely különbséget téve a közjégyzői jogügylet u t á n és előtt felmerült tények közt, az előbbiekre nézve a prdts szabályait tartja fenn és az utóbbiak iránt a fennebb közölt egyszerű elvet mondja ki, a bajor törvénynek legelői említett casuistÍKusabb rendeleteit tartotta jónak átvenni, át kellett volna vennie annak legutóbb kiemelt rendeleteit is, melyek a többieket kiegészítik. Igen meBszc vezetne, ha az 63. §. a—e) pontjaiban felsorolt közjegyzői teendőkkel egyenként foglalkoznánk, áttérünk tehát a közjegyzőnekmult czikkllnkben jelzett B) Mcllékhivatására, mit ez mint birósági biztos'teljesit. (Lásd 53. §. f) pontját.) E mellékhivatással tüzetesebben foglalkozni azért nem szükséges, mert e tekintetben a közjegyző azon szabályok szerint jár el, a melyek a bírói kiküldöttekre nézve általában érvényesek (124. §). Igaz, hogy a közjegyző e teendőiben, de csak is ezekben bizonyos függésbe jő a biróság irányában, de ez ma, minthogy a peres eljárás a peren kívülitől elválasztva nincsen, és a kérdéses teendők a biróság kezében vannak, nemlehet másk é p, akár mit mondanak azok, kik e függéstől oly annyira félnek. Nem marad ugyanis egyéb hátra mint (lásd czikkünk II. számát) vagy a peres és peren kivüli jogszolgáltatásnak teljes, csak évtizedek múlva bekövetkezhető reoganisatióját bevárva, a közjegyző mint bírói biztos alkalmaztatását elejteni, és igy egyrészt az intézménynek egyik bár mellékes, de az itteni viszonyoknál fogva gyakorlatilag igen fontos czéljáról, t. i. a bíróságok támogatásáról, s igy az eljárás egyszerűsítéséről és gyorsításáról lemondani, és másrészt a közjegyzőt keresetének nagy részétől magának az intézménynek rovására megfosztani — vagy pedig meghajolva a gyakorlati szükség előtt — az önállóságnak különben is kevés gyakorlati fontosságú ábrándjairól egyelőre még legalább a jelzett hivatás tekintetében lemondani. Az egyes teendők pedig, melyekkel a biróság a közjegyzőt megbízhatja, illetőleg megbizni köteles, ezek: hitbizottmányi javak leltározása általában, csődtömegek leltározása pedig annyiban, a mennyiben a javak csekély értéke, más intézkedést nem tesz czélszerűbbé. (132. §) És fontosabb esetekben az árverés foganatosítása. (133. §.) De hol maradnak: a becslések, szem lek és a bírónak annyi időveszteséget és fáradságot okozó vételár-fel ósztások? és a testimonium legale esetei ? Örökösödési ügyek tekintetében a jogügyi és központi bizottság a ja vaslatot kiterjesztőleg módosította. Ezekkel sem tartjuk szükségesnek tüzetesebben foglalkozni (bár néhány lényeges észrevételünk volna) mert az ebbeli szabályok szemben azon körülmény nyel. hogy az örökösödési eljárás már legközelebb fog szabályeztatni, csak i d eiglcnesek. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a közjegyző megbízatása e tekintetben nem imperativ, hanem csak facultativ mondatott ki, és hogy: a végrendelet kihirdetése, távollevők részére gondnok kirendelése (minek ?), a felek perutra utasítása, s peressé vált hagyaték biztosítása és kezelése iránti intézkedések, és az osztály megtétele és az örökség átadása oly esetekben, midőn sommás utoni elintézésnek van helye, és az örökösök ki nem egyezkednek, vagy ha a perre utasított fél a keresetet kellő időben be nem adta — minden esetben a bíróságnak tartatott fenn. (125. §.) Különösnek találjuk, s ezért ki is emeljük a központi bizottság azon javaslatát: mely szerint a közjegyző oly ügyekben, melyeket mint birósági biztos végez, az idézéseket és kézbesítéseket a fenálló szabályok szerint maga teljesíteni köteles (132. §j különösnek találjuk pedig ezt azért: mert vagy azt kívánja a javaslat, hogy a közjegyző személyesen teljesítse a kézbesítést, mi nemcsak nevetséges, hanem száz oknál fogva kivihetetlen is volna, vagy pedig megengedhetőnek tartja, hogy azt segédje vagy szolgája által teljesítse — ekkor pedig nem hiteles a kézbesítés. Nem maradna tebát egyéb hátra, mint vagy visszatérni a miniszteri javaslatra, mely szerint a kézbesítésekkel a birósági végrehajtók, esetleg más birósági közegek bizandók meg közvetlenül, vagy pedig külön kimondani, hogy a közjejyző a kézbesítésekkel e czélra különösen meghKelt közegét bizhatja meg. 6G) 56) Emiitettük már. hogy a közjegyző mint birósági biztos egész Németországban alkalmaztatik, sőt sok államban, különösen Svájcz legtöbb cantonjaiben még birósági jegyzőkönyvek vezetésére, B a d e nban rendőri teendőkre is sat. A u s z t ri á b a n az > TÁRCZ A. Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. (C a s p e r törvényszéki orvostanának legújabb kiadása és egyéb fórrások nyomán átdolgozta és magyarba áttette Dr. Kecskeméti Lajos, kir. törvényszéki orvos Kecskeméten.) E lapok f. é. 6. számában közöltük ezen sajtó alatt levő érdekes mű 1. §-át és megígértük, hogy kiváló fontosságú tartalmából még több részletet fogunk közölni. Mint ajogi közönséget e kérdésben igen közelről érdeklőt kiemeljük ezúttal a munkából az elmebetegségek öröklésére vonatkozó részt. Ezen kérdés az, mely legújabb időben oly óriási hatalommá kezd emelkedni, hogy az egész bűnügyi igazságszolgáltatást uj utakra tereli. De halljuk magát a szerzőt: Az ör'óhlés. Elismert és most már nem vitatott tény, miszerint a leszármazó ivadék lelki bántalmai gyakran a nemzők betegségeire vezethetők vissza. Magától értetik, hogy az öröklés nem szűkségképeni, valamint maga azon tény, hogy az apa, anya vagy testvérek tébolydában gyógyíttattak, a törvényszéki gyakorlatban mint bizonyíték nem elégséges, miután a téboly valamely vérrokonnál történetes okból is származhatott. Azonban ettől eltekintve, az öröklés feltételeinek megállapítása mindig nagy fontosságú. Meg kell itt különböztetni az örökölt hajlamot és örökölt tébolyt. Az elődök idegkóros állapotain alapuló örökölt hajlamból egyéb előidéző okok hozzájárulása mellett fejlődik ki az értelmi zavar ; kimutatható ez az elmebetegek nagy számánál. A hajlam a nemzőkről a gyermekekre gyakran több nemzedéken keresztül átszármazik; a betegség nem tör ki ugyan mindenkor, kivált ha izgató tényezők nem működtek közre, de átalában véve csekély okok is előidézhetik azt. Esquiral az öröklött hajlamot tekinti leggyakoribb oknak, melynek folytán téboly fejlődik ki, kivált a társadalom magasabb osztályaiban. A szegényebb osztályoknál a tébolyodottak egy hatoda öröklés által betegtilt meg. Más búvárok állítása szerint pedig az összes őrtiltségi esetek nagyobb fele ez oknak köszöni keletkezését. Csekélyebb az öröklésre való hajlam, mikor a szülők csak egyike szenved e bajban uagyobb ha mindketteje bántalmazva van. Esquiral szerint azonban a hajlam könynyebben átmegy az anyáról, mint az atyáról. Az átszárma7ás szembetűnőbben mutatkozik, ha az egyenes vonalbeli elődök több nemzedékén át lepett fel; egyszersmind más örökölhető betegségnek megfelelőleg egy nemzedéknél kimaradhat, mig a másiknál ismét előtűnik. Az örökösödési fogalomnak ily módon tágításával azonban nemcsak az egyenes elődöket, hanem teljes joggal a rokonsági oldalágakat és a „családi hajlamot" is, és ennek megfelelőleg nemcsak a szoros értelemben vett értelmi betegséget, hanem az ideg és agybántalmakat átalában, az iszákosságot, feltűnő korbeli különbséget vagy hajlott kort a nemzőknél, ugy szintén azok sajátságos jellem-gyengeségeit, tulcsapongásait, feslettségeit és szenvedélyeit is számításba kell venni. Mindezekből folyólag szigorú kötelessége az orvosnak, a vizsgálat alá került egyénnek rendellenes értelmi fejlődését és magatartását, mikor az gyanút keltett, a törvényszék előtt bebizonyítani. Az öröklés átalános fogalmától elkülönitendők az értelmi betegségek azon esetei, melyeknél erős öröklési hajlam folytán oly ágybéli zavarok tételeteztnek föl, melyek kiválóan az örökölt téboly alakját alkotják. Az egyének itt az öröklés nyomása alatt nemcsak hajlammal birnak, de születésüktől fogva kárhoztatva vannak a tébolyra, vagyis az elmebetegség már meg van a születésnél. Az ily módon átszármazott téboly gyakran körülbelül ugyanazon korban, ugyanazon alakban jelen meg és ugyanazon okok által hozatik létre. Dr. Miller egy szabó családjában az öröklés utján történő átszármazásnak következő példáját látta. A férfi felesége mindig nehézkóros volt, s tizennyolez gyermeket szült, kik közül heten az elbeszélés idejében éltek, s ezek mindannyian többé kevésbbé nehézkórosok éa születésűktől fogva korlátolt elméjűek