Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 5. szám - Reform-mozgalmak az esküdtszéki intézmény terén. 1. [r.] - Nézetek a bűnügyi jog szolgáltatás mikénti javításáról [1. r.]

Reform-mozgalmak az esküdtszéki intézmény terén. F a y e r László jogtudor úrtól Pesten. yt Fenyítő eljárásunknak oly rég várt radikális reformja ugy látszik ismét el van halasztva. Senki sem fogja tagadni, hogy ezen elnapolás bénitó hatása súlyosan fog nehezedni fenyítő igazságszolgáltatásunkra, mely jelenleg oly hátramaradt állapotban sinlödik, hogy a nem rég munkába vett foltozgató javítások megtétele után is előreláthatólag mélyen a mai tudomány színvonala alatt fog az állani. Mindazonáltal egy jó hatása még is lehet annak, hogy a legközelebbi jövő nem fog még végleg dönteni azon ut iránt, melyet fenyítő igazságszolgáltatásunk reformjánál követni fognak, és ez az, hogy az e téren, valljuk meg, még nem igen megállapodott nézeteknek idő engedtetik a megérlelödésre. Reméljük legalább, hogy tisztulni fognak a nézetek, ámbár nem titkolhatjuk el magunk előtt azon csaknem naponként mutatkozó jelenséget, hogy nálunk a reformkérdések csak akkor szoktak a szakközönség által behatóbban tárgyaltatni, mikor ez már égetővé válik, vagyis a mikor a tárgy már az arra hivatott testületek tanácskozása alatt áll. Ennek hatása azonban rendesen az, hogy mikor a szakkérdések ilyen vagy amolyan eldöntése iránt határozni kell, a közvélemény nincs kellőleg tájékozva az egyes megoldási módozatok iránt és ennél fogva kellő hatálylyal nem érvényesíthetvén magát, ez alkalmat ad arra, hogy a helyett, hogy a kérdések megoldatnának, azok egy-egy ügyes kéz által ketté vágatnak. Ezt szemünk előtt tartva, noha az esküdtszéki intézmény kérdésének tárgyalása jelenleg közvetlen gyakorlati becscsel nem bir, még sem tartjuk időszerűtlennek szakközönségünk figyelmét az ujabban ezen téren nagy intensivitással fellépett reformiránylatra felhívni. Szólni akarunk ugyanis az úgynevezett „Schöffengericht"-röl. A SchöfFengericht alapeszméje abban rejlik, hogy az esküdtszéki bíráskodásnál alkalmazott polgári és birói elem szétválasztása és különmüködése megszüntetessék, és ennek helyébe az együttes működés lépjen. Az esküdtszék ezen alakjának pártolói ugyanis azt állitják,hogy az esküdtszék eddigi szervezetében rejlő techn. gyengeségek, csak is a bíráskodásnál közreműködő két tényező szoros elkülönítéséből erednek; mihelyt tehát ezen két elem együttes működésre egyesittetik, az eddig tapasztalt hiányok megfognak szűnni, és pedig minden károsítása nélkül az esküdtszék eszméjében rejlő azon alapelvnek, hogy a bíráskodásban az állandó birói személyek mellett a magánpolgári elem is részesittessék. Ezen kiindulási pont nyomán a SchöfFengericht szervezete a következő: A törvényszék támadásoknak volt és van máig is kitéve. Glaser szerint (L. Gesammelte Schr. II. 46. 1.) a sajtóvétség miatt felelősségre vont} vádlottnál csaknem soha sem forog fenn a törvény szándékos megsértése. Alig lehet helyzetet képzelni, midőn hihetőbb, hogy a vádlott azon hitben cselekedett, miszerint az, a mit tesz, nincs törvény által tiltva, mint midőn ezt az állítja, a a ki valamely nyomtatvány tartalmáért felelős. Még oly embernél is, kinek tisztátalan czéljai vannak, és ki az eszközöket, melyeket használ, nem választja meg, az, a ki ennek valódi érzületét kutatja, ritkán fog kételkedni a felett, hogy azon ember mindenkép azon van, hogy a törvény korlátain belől maradjon, és egész ravaszarra forditja, hogy a megengedettnek legszélsőbb határáig ugyan, de tovább ne menjen. Tehát még ily egyénnel ís éper. ellenkezőjét teszik fel annak, a mi világos, ha azon beismerésből, hogy valamely nyomtatvány közlésében tartalmának ismerete mellett részes, minden habozás nélkül következtetik, hogy a törvényszándékos megsértése forog fenn. Hát még oly esetben, midőn egy részről a vádlott személyisége, más részről az inkriminált nyomtatvány kétes természete ezen feltevést még gyengítik. Nem fordulhatnak-c elő esetek — kérdi Glaser — melyekben képzett és erkölcsileg szigorít ember kötelességének tartja valamely ügy védelmére, melyet ő jó ügynek tart, a törvény által ueki megengedett leljes szabadságot igénybe polgári tagjai nem tanácskoznak és szavaznak külön, hanem a birói tagokkal egy tanácsot képezve, velük együtt tanácskoznak és együtt szavaznak. Ezen bíróság ugy a kisebb, mint a nagyobb bűntények felett biráskodhatik, és olykép állitattik össze, hogy az egyesbiró mellé adatik 2, a bármás tanács mellé 4, és az ötös tanács mellé 8 polgár, ugy hogy a polgári elem mindig kezében tartja a többséget. A tény és a jogkérdésekben a birói és polgári tagok együtt szavaznak ; hogy azonban valaki bűnösnek mondathassék, arra 1 szavazattal több szükségeltetik, mint a mennyi polgár ül a bíróságban, a miáltal egy részről az éretik el, hogy egyedül a polgárok szavazatai folytán nem büntethető a vádlott, hanem legalább 1 birói tag szavazatának hozzá kell járulnia valamennyi polgári tag szavazatához, — másrészről pedig eléretik az, hogy az állandó bíróság a polgári tagok kisebbségével egyesülve nem Ítélheti el a vádlottat, hanem szükséges hogy valamennyi birói tag sújtó szavazatához legalább a polgári tagok szavazatainak fele csatlakozzék. Felmentő ité léthez azonban elegendő az összes birói és polgári tagok absolut többsége. A büntetés kiszabásának kérdésében és az eljárásra vonatkozó végzéseknél csak a bírósági tagok szavaznak, de votum informativummal a polgári tagok itt is birnak. A polgárbiráknak az összes polgárok közül való kijelölése olyformán történik, mint az esküdtszéknél ugy, hogy legalább is az esküdtek qualificatiójával birnak ; a v i s s z a v etési jog azonban szűkebb körű és alig terjedhet ki többre, mint a rendes bíróságnál, vagyis az érdekeltség eseteire. Ritkán tett valamely reformeszme oly gyors hódításokat, mint a .SchöfFengericht. Alig tíz éve, hogy Schwarze Oszkár, jelenleg szászországi föállamügyész által határozottabb alakban megpendítetett, és Németország több államában az esküdtszékek mellett máris be van hozva a kisebb bűntények számára. Nevezetesen Hannover-Hessen-,01denburg-, Bréma-, s Bádenben a leginkább rendőri kihágásokban itélő egyesbiró meüett már körülbelül 8 év óta 2 polgár működik. Würtemberg- és Szászországban pedig 18G8óta a középosztályu fenyitötörvényszékek, melyek 3 birói tagból állanak, 4, az esküdtek lajstromából választott polgárral egészíttetnek ki. Sőt mint a németországi hírlapok legújabban írják, már készen van az egész német birodalom számára szolgálandó fenyitö eljárási javaslat, mely m i nd e n bűntényekre nézve behozza a Schöffengegericht intézményét, és a közvélemény Németországban, ha nem csalódunk, hajlandó annak elfogadására. Már pedig, ha a német birodalom egész területén a jelenleg csaknem mindenütt fennálló franczia minta szerinti esküdtszék aSchöffeugericht eszméje szerint fog reformáltatni, akkor Magyarországnak, midőn itt majdan az esküdtszéki intézmény meghonosítandó leszen, nem csak az angol és franczia esküdtszék között kelvenni, és csak azon ponton állapodni meg, a hol ezt a törvény parancsolja? És ha valóban előfordul ezen eset, nem redukálódik-e vétsége oda, hogy nem volt képes előre látni a bíró nézetét az ő müvének a törvény tilalma alá vonását illetőleg ? Fennforog tehát azon veszély, hogy egyeseken nagy igazságtalanság követtetik el, ha itt oly visszatorló szabályok hozatnak, melyek jogi, vagy még talán erkölcsi vétség elkövetésének feltevésén alapulnak. Ezen szempontból kiindulva Glaser a sajtóvétségekuél nem annyira a személy, mint inkább az elmemü, vagyis a vállalat ellen kiván eljárni, és pedig olykép, hogy az illető nyomtatvány lefoglalása által annak terjesztése meggátoltatik, vagyis ártalmatlanná tétetik és egyszersmind anyagilag sujtatik. Ebben áll az objectiv eljárás alapeszméje, melyből Glaser egész rendszert fejtett ki, és melyre még lesz alkalmunk visszatérni. Rendszere nem illik ugyan egészen bele a sajtószabadságról jelenleg uralkodó fogalom keretébe, de hogy a dolog természetének jobban megfelel, mint a sajtószabadság fennállása mellett fogságblintetéssel illetni az irókat, az tagadhatlan. A jelenlegi osztrák ministeriumban, a mint látjuk, a jogi elem igen erősen és kiválólag hivatott egyének által van képviselve, és ha lesz állandósága ezen ministeriumnak, akkor az osztrák büutető és magán-jogra nézve valódi reformkorszak lesz a legközelebbi jövő. lend válaszíania, hanem ezen kettőhöz járuland még egy harmadik, mely szintén figyelembe vételt fog igényelni, és ez lesz a német esküdtszék, vagyis a SchöfFengericht. Igaz ugyan, hogy a jelenleg nálunk a sajtóvétségek számára fennálló esküdtszék szorosan a franczia mintát követi, de annak behozatala 1848-ban oly körülmények közt történt, hogy megfontolt választásról szó sem lehetett és bátran állithatni, hogy ép ugy, mint akkor Németországban történt, nálunk is elfogadtatott azon rendszer, mely a törvényhozásnak épen keze ügyében volt, t. i. a franczia, különben is Francziaország lévén az azon időbeli általános mozgalom tűzhelye. A mi az ez évi magyar jogászgyülésnek az esküdtszéki intézmény tárgyában tett enunciatióját illeti, az egész általánosságban arra szorítkozott, hogy az esküdtszéki intézmény behozassék, és az e kérdés körül a jogászgyülésen folytatott viták sem nyújtanak semminemű támpontot az iránt, hogy melyik rendszer szerint hozassék az be ; a kifejtett nézetek ugyanis részint általánosságokban, részint pedig, a mint még lesz alkalmunk erre visszatérni, a legszélsőbb végletekben mozogtak. A részletek tekintetében tehát még eddig tabula rasa előtt állunk. Nézetek a bűnügyi jog szolgáltatás mikénti f javításáról. Dr. Csukássy Károly tiszti ügyész úrtól Pesten. Egy büntetőjogi codex, egy átgondolt, az anyagi jognak megfelelő büntetőjogi eljárás, minden oldalról rég felismert szükséglet. Meg is történtek már e szükséglet kielégítésére a kellő lépések; ugy az anyagi, mint az alaki büntető törvények alkotására a munkálatok már folyamatban vannak ; azonban elkészülésök ideje bizonytalan, s nem is kecsegtethetjük magunkat azzal, hogy egyhamar befejeztetni fognak. Ennek ellenében az élet, a mindennapi jelenségek elodázhatlanul sürgetik bűnügyi igazságszolgáltatásunk reformját ; az ujabb törvények által módosult viszonyok tarthatatlanná teszik a jelenlegi állapotot s oly általános meggyőződés uralkodik bűnügyi igazságszolgáltatásunk jelen alakbani fenn nem tarthatása iránt, hogy azon rögtön javítani mulhatlanul szükséges. A rendes büntetőtörvénykönyv elkészülése előtt kell tehát már javításokat tennünk bűnügyi eljárásunkon, a mely javításoknak az életből merítve olyanoknak kell lenniök, hogy a mindennapi szükséglet- és igényeknek megfelelők legyenek. Javítani kell azt, a mi elkerűlhetlenül szükséges, javítani, mi tarthatatlan, s javítani ugy, hogy az a létező viszonyok- és körülményeknek megfelelő, kivihető és gyakorlati legyen. Ezen irányban kisérlünk meg néhány pontot megjelelni, mint olyat, melyen lehet és kell javítani; s egyszersmind előadnia módot, amint azokon segitni lehetne. Azért az általunk itt előadottak nem képeznek egy rendszeres munkálatot, nem egy mindent leikaroló reformmüvet; csupán a legszükségesebb javítások megjelölését és mikénti eszközlésük előadását. I. Mindenekelőtt az elővizsgálatot vegyük szemügyre. Jelenleg az elővizsgálatokat a rendőrség teljesiti. Pesten az elövizsgálati teendők a főkapitányság kezében vannak concentrálva. s ez a tudomására jutott bűntények vizsgálatát egyes hí vatalnokai,tollnokai, Írnokaira bizva, addig folytatja azokat, a mig nyomokat talál s ekkor röviden — eljárásának nagyobb részét elhallgatva, — irásba foglalja az eredményt s jelentés alakjában közli a fenuyitő törvényszékkel. Mindéhez legkevesebb 8—10 nap szükségeltetik (vannak azdnban esetek, hogy egy hó is eltelik) s ekkor nyer csak tudomást a fenyitö törvényszék a történtekről, s ha letartóztatott valakit a kapitányság, az szinte 8—10 napig ül ott, a nélkül, hogy érdemlegese n kihallgatva lenne. Ez igy nem maradhat, ha a vizsgálatok nagyobb részének meghiúsulását s igy közvetve a bűnügyi igazságszolgáltatás megfeneklését nem akarjuk. Az elővizsgálatok ily módoui keresztülvitele nem maradhat a kapitányság, a rendőrség kezében. Ellenkezik ez a bűnügyi eljárás sarkelvével • a gyorsasággal s ellenkezik a gyakorlatiasság követelményével. Minden rendezett államban a rendőrség a büntető jogszo gáltatás alárendeltje, mely a btiutigyi közegek intézkedéseit várja és teljesíti; — azoknak jobb