Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 3. szám - Magyar bányajog

— 20 — Ezen s egyéb.tanuk leginkább összhangzó vallomása ellenében vádlottak, de különösen Bognár határozottan tagadja a gyilkosságot s Körülményeit. A jelenlevő tanuk raegesketése után, elnök az ülés folytatását d. u. 4 órára tűzte ki. II. Tulcz Mária kiraboltatom. Az elnök délután 4 órakor megnyitván az ülést, a második rablási eset vétetett tárgyalás alá. A tényállás következő : Deezember 8-ikáu G és fél órakor reggel a budaörsi vám környékén Ttiicz Mária tojásárus asszonyt három városiasán öltözött és revolverekkel ellátott ember megtámadta, és miután el Ütlegelték, elvettek a nála talált 362 frtot. Ez eset miau Boguár, Lukács és Szabady vannak vád alatt. A vásár alatt egy fiatal ember [tudakolta kilétét és bogy mikor utazik el a városból. A rablók kocsin eleinte utána vágtattak, később eleibe kerültek és a vámon megtámadták. Elövezcltetvéu Tulcz Mái iának Bognár még bárom hozzá hasonló fiatal emberrel, rabruhában nem ösmert reá, de midőn később Bognár saját téli ruhájában vezettetett neki elő, azonnal ráösmert s ezen szavakra fakadt: „Ez azou ember, ki kocsisom fejének szegezte a pisztolyt." Elő vezettetett Lukács is, és Tulczné arra is ráüsinert. Bognár tagadja a vádat, de a károsnö ismétli állítását úgy Bognár mint Lukács szemébe. A nagy bajuszú imbert azonban nem látja a vádlottak között. Szabady ugyanis a böitönben időközben félakasztotta magát. Pukovics a tojásárnsuö fuvarosa is elmondván ez esetet, megerősíti Tulczné vallomását. Ennek is elövezettetett Bognár három hasonló emberrel, s Pukovics azonnal ráismert Lukácsra azonban nem emlékezett valószinüeu azért, mert ez a lovakat fogta. Elébe tétetvén tanúnak a fegyverek, úgy nyilatkozott, hogy „ilyen hátultöltő pisztoly volt az, mit mellemnek szegeztek a gazemberek." A többi tanúk, u. m. Branek, Varga, Bognárné, Horalek, Bugaszky a tárgy megvilágítására szolgáló mellékes ténykörülményeket vállnak. A tanúk megbiteltetése után az ülés véget ért. III. A. rákos-keresztúri rablás. Elnök nov. 15-éu fél lü órakor megnyitván az ülést, a következő rablási eset vétetett fel, melyben a vádlottak ismét a fennernlitett jó madarak. October 31-én a pesti vásárból Kaba Istvánné, Kocsis Mártonné és Tóth Sándor jászberényi lakosok hazatérvén, Rákos-Kereszturon a faluból kijött három uiiasau öltözött ember megtámadta Kaba Istvánék kocsiját; egyik a lovakat fogta, a második az asszonyt lerántotta, melle körül tapogatódzott, a pénzt kereste ; de egyedül el nem bánhatván az asszonynyal, pajtását hívta segélyül, ez a mellére térdelt és így elvették tőle a 145 frtot. A megijedt aszszony az első rohambau átadta nekik a kisebb erszényt, melyben 14 frt 50 kr. volt. Kaba Istvánué szül. Szívós Erzsébet, Tóth Sándor és leánya, Kocsis Mártonné vallomásai felolvastatván körülményesen elmondják a rablási esetet. Kaba Istvánné az egyik rablóra Szabady arczképében ráismert. Tóth Sándor a szembesített Lukácsban azon rablóra ismer, ki öt agyoulövéssel fenyegette. Lukács tagadja ezt s állítja, hogy sohasem volt Keresztúron, s azt sem tudja, merre van Keresztúr. Tóth Erzsébet Lukácsra és Mindtnerre ráösmert a szembesítés alaalmával. A tanuk megeskettetvén, a tárgyalás ez ügy körül befejeztetett. IV. A hamzsabégi rablőgyilkosság. A folytatólagos ülésen a következő bűntény vétetett fel: Vadász Istvánné 1870 jul. 30-án Pestről a borjú- és baromfi-vásárból N.-Perkáta íelé men vén kocsiján, a hamzsabégi határban három uriasan öltözött rabló által megtámadtatott, s 150 frtnyi készpénzétől erőszakosan megfosztatott, férje pedig a rablók egyike által nyakszirten lövetvén, e sebben 1870 decz. 20-án meg is halt. A rablók oly biztosan voltak értesülve a pénz hollétéről, hogy a megtámadásnál minden tétovázás nélkül nyúltak az asszony kebelébe és rántották a pénzt ki onnan. Károsnö a vádlottaktól lefoglalt pisztolyokban hasonlatosságot talált azokkal, melyeket a rablók mellének szegeztek. — A rablók kettejét Bognár és Mindtnerben vélte felösmerni. Virág István és neje ugyanazt vallják, mint károsnö. Az elövezetett vádlottakra rá nem ösmeruek. A többi tanuk kevésbé lényeges körülményeket vallottak, s vádlottakat tettesekként nem ösmerték fel. V. A dunakeszi rablás. A vád következő: Virág Jánosné váczi tehéiikereskedönö 1870 aug. 25-éu Pestről Dunakeszi felé menvén, a dunakeszi határban három uriasan öltözött egyén által feltartóztatott; az asszony mellének az egyik rabló revolvert szegezett és pénzét kérte, mire a megijedt asszony át is adta neki 266 frt tal terhelt pénztárczáját. A vizsgálat alkalmával károsnö egy a vádlottaktól lefoglalt (3 esövü revolvert mondott olyannak, melylycl a rabló fe megette. A szembesítésnél a rablók egyikére Mindtnerben ráösmert, úgyszintén Szabady bullájában is. Vádlottak természetesen tagadják a bűntett elkövetését, s különösen Bognár Szőke kovácsmester tanura hivatkozik, kinél aug. 25 én név napi ünneplésen volt. Szőke azonban nem emlékezik rá, hogy ekkor Bognárhoz csakugyau lett volna szerencséje. Felmerült ez alkalommal a 2 millió forintos pénzes ládáról szóló mendemonda is; melyre nézve azonban Budai Bodnár Endre vallomása folytán kiderült, hogy az egész kincses ládáról szóló híreket és ásaiá^i kisérleteket Bognár intézte a börtönből nejéhez és öcséhez írott leve lekkel. Ezzel a tárgyalás 1 órakor véget ért. VI. A kistói rablás. A nov. 16 áu délelőtt megnyitott ülésben a kOvetkező bűneset tárgyaltatott: Szebenyi Péter czeglédi marhakercskedö m. évi okt. 4-én marhát hajtott Pestre, 6-án délután 956 frttal elindult Pestről, a kistói csárdához érve. Szabadi Sámuel komájával betértek a csárdába vacsorálni; este 10 órakor együtt elindultak. A kocsmáros még Szabadi megérkezte előtt puskával elment hazulról, állítólag szérűjébe hálni. Midőn a második dűlőhöz értek, egyszerre lárma támadt, a kocsik mindkét oldalán rablók tűntek fel, és fegyverőket neki szegezve pénzt követellek, és mintán a 956 frtot elvették föle, visszatértek a kistói csárda felé. Janota korcsmárost megismerte arablók között, a másik kettőt nem ismerte meg. Pilisre hajtván azonnal bejelentették a történteket. A Pesten folytatólag tett kikallgatásonSzebenyi Mii.dtnerben és Bognárban vélte felismerni a másik két rablót, sőt ugy emlékezett, mintha Mindtner a pesti vásáron meg is szólította volna öt. Vádlottak mindent tagadnak, s Janota, ki ez ügyben uj vádlottként szerepel, állítja, hogy ö a rabiás elkövetése alkalmával szérűjén volt éa aludt, mely állítását igazolni látszik Kalocsai Mihály szolgájának azon vallomása, hogy oct. 6-án esti 9 órakor gazdasszonya Janotáné kiküldte öt a szerűre, hogy gazdáját hijja haza ; de Janota visszaküldte őt azon üzenettel, hogy ö most nem megy haza. Szebenyi azonban a törvényszék előtt sirva álló Janotát határozottan a rablók egyikének mondja, jóllehet a Janota és Lukács közötti hasonlatosságot maga is beösmeri. A. többi tanúk mellékes körülményeket vallanak. VII. A pázmándi rablás. A tényállás következő : Zimák András és neje m. é. nov. 19-én a budai hetivásárról kocsijukon hazafelé menvén, Pázraánd közelében, két városiasán öltözött rabló által megtámadtattak, s az alatt mig az egyik Zimák Adrást pisztolya rászegezésével agyonlövéssel fenyegette, a másik Zimáknét a kocsiról az árokba lerántván, tőle tettleges bántalmazások közt 94 frttal terhelt tárczájukat elvette, s azzal a két rabló odább állt. A károsokLukács és Mindtnerben felismerik a tetteseket. A tárgyalás 1 órakor befejeztetett. VIII. Az ácsai rablás. Délután 4 órakor megnyitván az elnök az ülést, tárgyaltatott az ócsai rablási eset, mely nek tényálladéka a következő: Mult évi octóber 13-án este két kocsin öt kecskeméti ember, névszerint: Nagy Pál, Király János, Csabay István, Bogos Sándor és Farkas János Pestről hazafelé menvén, az úton etetés végett betértek az ócsai nagy vendéglőbe. Ott vacsora és borozgatás közben köztük szóvita támadt s az egyik közülök, Nagy Pál gazdaggá-, gával dicsekedvén, elmondotta, hogy ö most is 24 ökröt adott el Pesten. E szóvitának tanuja volt a csárdában ott talált négy uriasan öltözött egyén, kik a lámpa alatti asztalnál boroztak és kávéztak. Ejfélfelé a parasztok eltávozván, mi kor az ócsai szöliök irányába értek, egy kocsi eléjök vágtatott s azután megállott. A kocsiról négy ember ugrott le s a kecskemétiek kocsi jait megállítván, az embereket egyenkét lerántották a kocsikról s utolsó krajezárukig kifosztották, s különösen Nagy Pált, ki a 24 ökör eladásával dicsekedett, meztelenre levetkőztették s agyonlövésseli fenyegetések közt követelték tőle az ökrök árát, mit azonban nem találtak és csak 9 frtot vettek el tőle. A tanuk felismerik a tettesek kettejét Lukács és Mindtnerben, úgy szintén az ócsai korcsmárosné és s/.olgája is fölismerik bennük azon egyéneket, kik a kérdéses estén náluk borozgattak, nemkülönben a nekik megmutatott kocsit, és lovakat is ugyanannak ösmerik, a melyen az uri vendégek odaérkeztek. A tanuk tnegesketése után a tárgyalás fél G órakor véget ért. (Folytatjuk.) Esküdtszéki csarnok. • (Kskii(Pszéki tárgyalta.)F.b. 16-án tárgyaltatott a pestkerületi esküdtszék előtt Stelzer Frigyes lelkész által Panlini Tóth Vilmos, országgyűlési képvis-lö ellen indított becsületsért'''si per. A tárgyalás, mely minden nevezetesebb jogi momentum nélkül folyt le, vádlott felmentésével végződött; vádló képviselője dr. Füzesséry Géza. vádlotté pedig dr. Mátyus Aristid volt. Könyvészet. X píacvar bányajog, itta Dr. Sipos Árpád ügyvéd s kir. jogakadémiai t'inár.) Az előttünk fekvő munkát több körülminy teszi jogirodalmunk terén nevezetessé, söt fontossá. Első érdeme a terjedelem, mely különösen a jog ezen ágánál eddig nálunk ismeretlen. És midőn ily terjedelemben a szakkörökben a bányajog alapos müvelojeként ismert szerző a legszélesebb kütfökészlet és beható alapossággal tárgyalja a felvett tárgyat, bizton elmondhatjuk, hogy a mü minden tekintetben nyereség irodalmunkra. A körajzokkal illnstrált bányászati alapismeretek előrebocsátása után szerző áttér a bányajog érdemleges tárgyalására és a fenálló jogintézményeket az ide vonatkozó külföldi bányajogokban fenálló rendeletekkel összehasonlítva, alapos ítéletet mond azok helytelensége vagy helyessége felett és az elmélet e méltatása mellett figyelmet, fordít a gyakorlatra is. söt a bányaperekben Magyarországon hozott elvi jelentőségű ítéleteket is idézi. Kimerítő alapossággal tárgyalja a bányaregale, a kutatási jog, az adományozás, a bányatársulatok kérdéseit, továbbá a bányabékebirói, az erdélyi úrbér és a kőszénügyre vonatkozó törvényeket és törvényjavaslatokat. A munka kezelése átalában magyarázó és okfejtö és így valamint tan- ugy kézikönyv gyanánt is használható. Az alaposau és valódi szaktudománynyal irt munkának nem legutolsó becset ad az is, hogy e munka a második szakmunka magyar nyelven. A bányajog művelőinek és tanulmányozóinak nélkülözhetlen könyve lesz ezen !G kőmetszvénynyel ellátott munka és ezért fölösleges azt bővebben ajánlgatnunk. Ara 3 frt. — (1'ttíiutiltiís, a mérgek kikeresésére és a vérfoltok felismerésére orvostörvényszéki vegy vizsgálatoknál.) Közlik Trstyánszky Károly min. száratiszt és oki. gyógyszerész és Kövér Gábor, a „Gyógyszerészeti hetilap" főmunkatársa. Büufenyitő eljárásunk és átalában a törvényszéki orvostan terén kiválóau hasznos segéd könyvet nyújt e füzet. A törvényszéki bonczolásokuál a tárgy természeténél fogva oly annyi különféleségekben előforduló esetek közti tájékozást ugy a műtétet végző orvosnak, mint leginkább a vizsgáló és ítélő bíráknak is felette megkönnyíti, miért is az e téren az orvostan titkaival nem ismerősöknek is kellő tájékozást nyújtó könyvecskét csak örömmel üdvözöljük és a világos, érthető modorban irt müvet olvasóink figyelmébe bizton ajánlhatjuk. Ara a 20 ábrát tartalmazó 4 táblával ellátott műnek l ft 50 kr.