Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 3. szám - A királyföldi birtokviszonyok rendezése. [2. r.] - A pesti rablóperek. Rátkay Mihály gyilkossági esete. 1. [r.]

19 — gál első sorbau ismerni a f e n á 116 váltó- és kereskedelmi törvényeket, melyeknek áttanulmányozása mutatja, miként tekintve a területre és a népességre, hol és melyekre a fenálló váltóiörvények alkalmazandók, az első helyet az angol és északamerikai váltójog foglalja el, hatálya kiterjedvén 509,000 •'mértföldre 252,300,000 lakossal: a második helyet igényli a franczia váltójog 507.500 négysz. mértföldnyi területen 233,700.000 lakossal. És csak a harmadik helyet foglalják el a német váltójog föelveinek érvényességi 32.130 négysz. mértföldnyi területe 71,600.000 lakossal. Külön váltótörvénynyel birnak Magyarország, Dánia, több schweitzi canton, Norvégia és néhány Európán kívüli tartományok 2-t.500 [^mértföldnyi területen 17.600:000 lakossal, míg az orosz váltótörvény kötelező 372.000 Qjmértföldnyi területen 71,000.000 lakosra nézve. Azon kevés ország közt, melyben váltótörvény nincsen, csak China tűnik fel 70.000 | [mértföldnyi területen 450,000.000 lakossal. Azon államok, melyek codificált teljes váltótörvénynyel birnak, két csoportra oszlanak ; az egyik követi az 1807. évi frauezia Code de commerce-t, a másik csoport alapul vette az 1848 évi német kereskedelmi törvényt. Az első csoporthoz tartoznak Aegyptoiu, Belgium, S. Domiugo, Görögország, Haiti, Hollaudia és gyarmatai, a nagybrittaniai gyarmatok alsó Cauadábau, Málta és Mauritius, továbbá Olaszország,Oláhország, az orosz Lengyelország, a sveitzi cantouok közt Bern frauezia része, Freyburg, Genf, Neuenburg, Tessiu, Waadt és Wallis, végre Szerbia és a Törökbirodalom. Ide sorakoznak még Spanyolország is, gyarmataival együtt, ugyszinte azon államok, melyekben a magánjogi törvény alapjául elfogadták és feldolgozták a Code Napóleont u. in. Argentína, Bolivia, Braziiia, Ciiiie, Columbia, Costarica, Ecuador, Mexico és Yucatan, Nicaragua, Peru, Portugál és gyarmatai, Salvador, Uruguay és Venezuela. A második csoportot illetőleg a német kereskedelmi törvény ma érvénynyel bír csak a sajátképeui német birodalomban és Austriában, de a német váltótörvényhez idomitá Finuland, Svédország és a sveiezi cantonok közt Aargau, Bázel város, Bern német része, Luczern, Schaffhausen és Solothurn váltótörvényét; inig Nagybrittania és gyarmatai, valamint az észak amerikai szövetséges államok váltójogi és kereskedelmi viszonyait külön codificált törvény nem, csak egyes törvényezikkelyek és rendeletek s zabályozzák, melyek azonban a váltójog körül az utóbb emiitett két státusban lényegben ugy anazonosak. A hatályban levő váltótörvényeknek egymástóli eltéréseit összehasonlítani és kimutatni, hogy ezen eltérések a váltói jogügylet lényegét nem érintik, sem szükségkép nem gyökereznek helyi viszonyokban, hanem csupán kifolyásai a jogtudomány azon álláspontjának, mikor a törvény hozatott, szemben az előrehaladt és emel kedö kereskedelmi forgalom követelményeivel, szolgáljon befejezésül a legközelebbi alkalommal. ^ A királyföldi birtokviszonyok rendezése. (Folytatás a „Thím's" 4"2. számiból.) 2) Salgó- vagy Szelistyevár (castrum Salgó v. Selistye; Grossdorf; Saliste) egy mellék határszoros torkában, mely körül feküdtek a következő helységek: Szelistye (Gro sdorf; Saliste) Galés (Galusdorf; Galesch ; Galesiu) Tiliska (Tillischen; Tilisca; (Válya) Cbrapunsdorf; Grabendorf; Vale) Szibiel (Budinbach; Sibielu) Kákova (Kribsbach; Cacova) melyek a mai Szelistye fiókszék területét képezik. Salgó vár közelében feküdt a később épített királyi vár Omlás (Hamlesch; Amnasiu) ahol a mai Omlás nevü szász község fekszik, s melylyel Szelistye határa egyesittetett és Omlás földének (terra Omlás) neveztetett. Fönntartjuk magunknak ezen Omlás nevü szász község figyelemreméltó állását és viszonyát illető helyen kiemelni és megvilágítani, a mely viszony bizonyításaink sorában fontosnak tűnik föl. S csak azt említjük még meg röviden, hogy a magyar királyok az ország más fontos pontjain is birtak hasonló várakat (castra) és királyi területeket (fundos regios). Ezek közé tartozott főleg Fogaras földe és vára (castrum et terra Fogaras); továbbá Törcsvára (castrutt? Törcsvár) Nagy-Szeben mellett, és Radna földe és vára (castrum et terra Radna) Besztercze mellett. A magyar királyok a XII. században német gyarmatosoknak (hospites Teutonici) megtelepedhetést engedtek az országban. A legnevezetesebb német beköltözés és letelepedés, az általunk föntebb említett déli országrészen, sikon történt, a melyen a királyok nekik szabad élvezetet engedélyeztek, azon kötelezettség alatt, hogy hadiszolgálatot tegyenek; a királynak a királyi űrjog elismerésére adót fizessenek ; és a királyi várak területein szolgálatot tegyene'c; miként ezt a királyföld lakosainak reiulePetése magával hozta. A bevándorlók, mai szász atyánkfiainak ősei, gyarmatfönökeik alatt, saját szokásaik szerint, szabadon éltek a sikon, a földművelésből és kézművességből táplálkoztak; közigazgatási tekintetben pedig gyarmatteriiletekre vagy vidékekre (Gauen) oszlottak föl, mely gyarmatok közt legjelentékenyebbé és leghatalmasabbá fejlődött ki Nagy-Szeben város, a föutebb érintett várak által környezett sikon, mely köré csoportosulni törekedett valamennyi többi gyarmat. Innen eredéit később a szebeni tartomány vagy megye (provincia vei comitatus Cibiniensis), Szeben fő- vagy székhelylyel (Cibinium, Hermanstadt), és annak hét főszékre (septem sedes) lett felosztásával. E székek elöljárói, mint királyi hivatalnokok (judices regii) lakásukat Na^y-Szebenbe helyezték. így jöttek Szelistye és Talmács várak lakosai a szász Nagy Szebennel és annak hivatalnokaival közvetlen érintkezésbe. Mind a beköltözött idegen vendégek, (hospites) mind a várnépek (castrenses) szabadságai II. András arany bullájával 1222. évben a XIX. czikkely 1-ső és 2-dik pontjában megerősíttettek. A szászok már 1224-ben András királytól az úgynevezett András-rendelvényt (decretum Andreanum) nyerték ki, melyre különjogaikat, kiváltságaikat és nemzeti függetlenségüket a szászok századokon át, s mai napság is mint I valamely „Charta magna"-ra épitik. E királyi levélből kivehetni, miképen a I szász gyarmatosok Szeben megyébe (comitatus ! cibiniensis) egy királyi szebeni főtiszt föigazgatása és adóbeszedése alá helyeztettek, és egy törvényhatóságba nemkülönben egy adózás alá egyesittettek (András R. VII). Az adóteher 500 ezüst márkában szabatott meg, mely Szt. Márton napján volt fizetendő, s ez okból Szt. Márton adójának neveztetett; a hadi szolgálat is bizonyos mértékben állapitattott meg (András R. IV. V.); ellenben a gyarmatosoknak szabadsága meghagyatott (András R. I.); egyszersmind a királyi birtok használata tartozékaival együtt nekik megengedtetett. (Quae ad solius regis spectans donationem. András R. XIII.) E földbirtok egyébiránt elidegenithetlennek nyilváníttatott (András R. XIV). Végre apró só vagy morzsalék só (sales minutos) is engedélyeztetett nekik a királyi sóbányákból. (András R! XI.) — Nagy-Szebeu székhez legközelebb a vízaknai sóbánya fekszik, E bányákban a királyföld lakosai királyi szol gálátokat is teljesítettek, miként ez alább az „Approbata" törvény 80 czikkelyének 5. pontjában kimutatva lesz. Hasonló, sőt sok tekintetben még kiváltságosabb is volt a királyi váraknak (castra regia); azok környékének; nemkülönben falvaiknak és lakosaiknak, t. i. a várnépnek (castrenses) helyzete. Ezek szabadsága már Szt. István rendelvénye s az arany bulla, nemkülönben a későbbi királyi rendelvények által biztosítva lett. A várnépek várnagyaik által, a királyi adózásba befoglaltattak. (Kálmán rendelvénye 1100 évről I. k. 81. fej.) E várnép az adózás tekintetéből, a királyok részéről, még nagy kedvezésben is részesü lt, a mennyiben részint kevesebb adót fizetett; részint kivétetett a kicstár nyereménye (lucrum camerae) alól. (Róbert Károly I. rendelvénye I342röl XIX. czikkely; Nagy Lajos I. rendelvénye 1351böl V. czikkely). Különös kedvezésben részesült e várnép a tized-kötelezettségre vonatkozólag is, melyet Talmács várnépe épen nem fizetett, mikép ez alább igazoltatik. Ellenben ezea királyi várak (castra regia,) és azok környéke clidegenithet len király-föíduek és királyi birtoknak nyilváníttatnak számos királyi rendelvényekben. (ZsigI mond rendelvénye 1403. 9. szakasz; de leginkább Hnnyady János rendelvénye 144Gb6l II. czikkely 3. §.; és utószülött V. László 1. R. 1453*. I. 2. §. „Quod rex juramentum deponet et quod . . . metas regni Hungáriáé non alienabit, sed pro posse defendet et alienata recuperabit" ; valamint Mátyás király II. R. VII. t. ez. és az 1465. évi 10. t. czikkely s több hasonló rendeletek.) E várak végváraknak is neveztettek (castra finitima), melyek fenntartása, megőrzése és igazgatása a király nevében (pro officiolatu) a legkiválóbb egyénekre bízatott. (Mátyás kiráiy III. rendelvénye 1471. 6. t. cz. s II. Ulászló 1495. évi rendelvénye 1495: XXXVI t. sz. I. és 2. szakasz.) Ezen, s ezekhez hasonló törvényezikkelyek kel e végvárak mindennemű elfog alása tilalmaztatott, s azoknak a király által hűtlenség büntetése alatt viszakövetelése parancsoltatott. Epen ugy nyilváníttattak semmiseknek az azokra vonatkozó adományozások (Mátvás IV. R. 1478; VIII. t. cz.; II. Ulászló III. R. 1498; X. t. cz. I. Ferdinánd XLII. R. 1552. évről — stb.) (Folyt, köv.) Törvényszéki tárgyalások. y( A pesti rablóperek. /. Rátkay Mihály gyilkossági esete. (L.) A pestvárosi fenyitőtörvényszéknél f. hó 14-én vette kezdetét a pesti rablóperek tárgyalása, melyek hálózata oly annyira kiterjedt, hogy annak lebonyolítása bizonyára több ideig fogja a fenyítő közegeket foglalkoztatni. Az első napon Rátkay Mihály gyilkossági esetének tárgyalása vétetett fel. A törvényszék elnöke: Pajor Titusz ; előadó : Kádár; birák: Rumbach József és Drumár. K ö z v á d 1 ó: Sztrokay Boldizsár; védő: Dr. Friedmann és Dr. Morgensteru. Vádlottak: Mindtner István, Lukács József, Bognár Sándor, Szabó Erzsébet és Józsa Anna. A vádlottak közül egy: Szabadi András börtönében felakasztá magát. A tényálladék röviden a következő: 1870. deczember 3-ikán a csömöri uton a 179-ik vasúti őrháztól egy pár lépésnyire egy holttestet taiáltak, melyről legelőször az azon uton a városba jövő Nagy Mihályné tett jelentést. A hulla a Rókusba szállíttatott s a felolvasott orvosi látlelet szerint több külsértési nyom találtatott rajta; a koponyából és a gerinezböl több golyót szedtek ki. A hullán talált 5 revolver-lövés a gyilkosság mellett szól, és meglehet, hogy több egyén által követtetett el. A meggyilkolt egyén hullájában Rátkay Mihály volt henteslegény személyére ismertek, s minthogy a meggyilkolt egyén szeretője Gyurics Anna azt vallotta, hogy Rátkay leginkább Boguár Sánuor, Mindtner István, Lukács József* és Szabadi Andrással szokott társalkodni, —. felfedezte továbbá, hogy nevezettek gyanús keresetmódot folytatnak, kocsit lovat tartanak, s Pestről gyakran együtt eltávozván, néha napokig is elmaradtak, és Rátkay is meg» gyilkoltatása előtt utoljára Boguár Sándor és Mindtner István társaságában volt látható, — ennélfogva ezen gyilkosság iránti gyanú a nevezeti egyénekre esett, s azért 1870 év deczember 10 én éjjel befogattak. Mindtner István vádlott 39 éves Tengeliczen, Tolnamegyében született, elitélve kétszer volt és pedig egyszer 2, egyszer 12 évre. Bognár Sáudor fehérmegyei pázmándi születésű, volt pesti csiszraadiamester, de eladósodváu, üzlete közárverésen eladatott. Lukács József fehérmegyei pázmándi születésű, azelőtt Pázmándon, később Budán mészáros és itt egyszersmind korcsmáros is volt, később bűnös életmódra adta magát. A tanuk hosszas vallomásának részletes felsorolását mellőzzük, mert ezt lapunk szük tere sem engedné meg és szorosau csak a tényállás és tárgyalás főbb mozzanatait közöljük. A tauuvallomások közül leglényegesebb Nagy Sándor-é, ki Bognárral egy fogdában volt 1 s kinek Boguár minden bűntettét elmondta. Bognár Rátkay meggyilkoltatásáról is beszélt vele s elmoudta, hogy Rátkayt decz. 4 én kicsalták a Rákosra s ott agyonlőtték, az okból, mert Rátkay tanuja volt egyszer egy osztozásnak s ők féltek, hogy feljelend őket. Hasonló értelemben vallott Uj János nevü fogoly is.