Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 1. szám - Észrevételei a kolozsvári ügyvédegyletnek az úrbéri s rokon birtokviszonyok rendezéséről a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatokra [1. r.]

nyújt, hogy a hagyatékok tárgyalása az igazság : szolgáltatásnak ezen mostoha gyermeke, kellő i gondozásban fog részesülni." i „Nem oszthatom azon nézetet, hogy a ; zugirászaíot csak az által irthatjuk ki, ha a jogügylet érvényességét jegyzői kényszertől tesszük függővé. Ha ezen nimium probans argumentum döntő lenne, akkor minden állampolgár mindennemű jogügyleteinek érvényességét közjegyzői okmánytól kellene függővé tenni. A mig zugirászok lesznek és a népnevelés a bajon nem segit, a közjegyzői kényszer óvszerül szolgálni nem fog; mert a ki eddig a képzett ügyvéd vagy község jegyző elkerülésével zugirászhoz folyamodott, az ezután épen azt fogja tenni a közjegyző mellőzésével; és a zugirász bizonyosanjnem fogja az illetőt figyelmeztetni, hogy forduljon a közjegyzőkhöz." „Elismerem, hogy a jogállamban fő czél az előretörekvés és hogy a haladás az igazságszolgáltatás tökéletesedésével karonfogva jár; de a jegyzői kényszer behozatalát viszonyaink között nem előrehaladásnak, hanem visszaesésnek tekintem, s ha jegyzői kényszer csakugyan az igazságszolgáltatás tökéletesítése lenne is — akkor is e tökéletesítés terén oly sok előleges teendőink vágynak, hogy ezek létesítése mulhatlanul évtizedeket vesz igénybe. Ha a közjegyzői kényszer jelenlegi igazságszolgáltatásunk keretébe erőszakoltatnék be, akkor ez a fent kifejtettek alapján szerintem nem tökéletesítést, hanem tökéletleniíést eredményezne. — Nem is lehet nézetem szerint az ügyvédi és jegyzői kényszer közt párhuzamot húzva előbbinek helyességéről az utóbbiéra is következtetést vonni. — Az ügyvédi kényszer nem köt bizonyos területkörre kinevezett egyénhez, és semminemű jogügylet érvényességére ki nem terjed; — hanem nálunk például, csak a rendes perekre szorítva abban áll, hogy ha valamely jog vitássá vált, s valamelyik ügyfél annak érvényesítése végett a bírói hatósághoz fordul, a felek érdekeiket a bíróság előtt ügyvéd által kénytelenek képviseltetni. Midőn az állam bírói hatalma vétetik igénybe, akkor okadolható azon kívánalom, hogy ügyfelek védveiket ügyvéd által terjesztve elő, a bírói teendőket megkönnyebbítsék: okadatolható annál inkább, mert e kényszer alig sujt, s mert kényszer nélkül is ritkaságok közé tartoznék azon eset, a hol a perbe szállt, vagy perbeidézett fél védelmeinek előterjesztését nem fogta volna ügyvédre bizni." Végül kiemeli czikkiró úr, hogy a jogászgyülés nem volt következetlen önmagához, midőn tavaly kimondá, hogy a közjegyzői intézményt a jogreform egyik nélkülözhetlen tényezőjének tekinti és az idén a kényszer mellőzése mellett nyilatkozott, mert épen azért, hogy nagy reményeket köt ez intézményhez, melynek népszerűségét nálunk azonban előbb meg kell teremteni, a kényszert, mely azt nemcsak népszerütlenitené, hanem menthetlenül megölné, határozottan mellőznie kellett. Bogdány Lajos úr két czikkben szólal fel a kényszer mellett. Kimondva azt, hogy a jogászgyülés enunciatiójától a törvényhozásra apellál, néhány oldalvágást adva az ügyvédeknek, azt igyekszik kimutatni, hogy a kényszer okvetlen azt fogja maga után hozni, hogy minden ember sietni fog a jogügylet megkötése végett a közjegyzőhöz fordulni, és határozottan a közjegyzői kényszert tartja azon eszköznek, mely a telekkönyvi intézményt megszilárdítsa minálunk. Tételeinek felállításánál külföldi tapasztalataira hivatkozik és azok nyomán'a frauczia rendszert ajánlja a törvényhozásnak mintául. (Minthogy Bogdány úr két czikkének tartalma lényegileg ugyanazonos a „Themis" hasábjain e tárgyban megjelent többrendü czikkeivel, a szóbani két czikket bővebben elemezni ezúttal szükségesnek nem tartjuk, a mint feleslegesnek hisszük majd még tüzetesen fejtegetni azt, hogy a közjegyzői kényszer tekintetében Dr. Teleszky úr nézetét tökéletesen osztjuk. Szerk.) Ugyancsak az „Ellenőr"-ben Teleszky István ur válaszol Bogdány Lajos urnák. Mindenekelőtt tagadja azt, hogy a közjegyzőség az ügyvédi kar érdekét érintené, mert a közjegyzőség csak munkafelosztást eszközöl, de a kaiteendőit csökkenteni nem fogja, azért határozottan visszautasítja azon különben kíméletesen előadott vádat, mintha az ügyvédek önérdekből ellenzenék a közjegyzői kényszert. Újra hang' súlyozva mit a kényszer barátai tagadni akarnak, hogy ha már a nép fogalmát az igazságról a telekkönyvi intézmény megzavarta és az egyszerűbb olcsóbb alakszerűséget önérdekében sem tartá meg a nép, még inkább megzavarja a közjegyzői kényszer, mely terhesebb és drágább módozat lesz. Arra pedig, hogy a könynyebb hozzáférhetés és olcsóság elérése végett a közjegyző körutakat teend majd kerületében, megjegyzi, hogy az épen veszélyes, mert a közjegyző távolléte alatt adhatja magát elő oly sürgős jogi cselekvény keresztülvitelének szüksége, mely halasztást nem szenvedhet, mint például váltóovatolás, minek ellenében azt sem lehet mondani, hogy a szerződés kötéséhez szükséges akarategység épen akkor jön létre a felek közt, midőn a közjegyző kőrútjában épen a felek lakhelyére ért. Hogy a közjegyzői kényszer következtében a közjegyző által lesz teljesítendő a szerzett jogoknak telekkönyvi kitüntetése is, nem látja czikkiró úr vigasztalásnak csak azért sem, mert a telekkönyvi jogszerzés a beadvány beérkeztének idejétől függ. Mi történik akkor, ha a közjegyző előtt szereplő utolsó könyvkivonat szerént tehermentesen megvett és kifizetett ingatlan azon idő alatt, mig a közjegyző a felvett okmányt a tkvhez — mire 8 napi zárhatárideje van, — beterjeszti, zálogjoggal terheltetik? Arra nézve pedig, hogy minden telekkönyvi jogszerzéshez és jogváltozáshoz közjegyzői okmány legyen szükséges, megjegyzi czikkiró úr, hogy ez, ha már kényszert akarunk, legalább következetes eljárás lenne, de hova jutnánk újra akkor, ha minden bekeblezésre szánt szerződést, minden bekebelezett követelés kifizetését nyugtató okmányt közjegyzőnek lehetne csak kiállítani? A nem telekkönyvezett birtokváltozások kevesbitésére czikkiró úr leginkább azt találja czélhozvezetőnek, ha a telekkönywezés módját megkönnyítjük. A külföldi példákra vonatkozólag pedig megjegyzi: nem az osztrák tartományokat egyszerűen utánozni czéljuk a kényszer ellenzőinek, de nem is Francziaországot és Belgiumot, hanem az egész művelt világ intézményeit tanulmányozva a körülményeinkhez idomítható jót alkalmazni és honi viszonyainknak megfelelő rendszert alkotni, de ép azért a magánjogi törvényhozás terén az osztrák törvényhozás épen nem ignorálható. Azzal végzi czikkiró úr, hogy nem kell a közjegyzői kényszert erőtetni, mert ha czélszerü a közjegyzőség, a mint kétségtelenül az, kényszer nélkül biztosan meghonosul. — A telepitvényesek ügyében a felső háznak nyakaskodása folytán Bittó István igazságügyér úr által előterjesztett, a képviselőház és a felsőház közt mintegy közvetítést képező javaslat most tárgyaltatik az országgyűlés osztályaiban. Ez alKalommal az uj törvényjavaslat jellemzésére majd mindegyik politikai lap kimondja helytelenítő véleményét. A „Pesti Napló" a főrendeknek konokságot vet szemükre és midőn Bittónak szándékát, compromissumot hozni létre, helyesli, kimondja azt is, hogy a közvetítő javaslat azon felosztását, — mely a telepitvényeseket két részre osztja és mely szerint a második rész, miután az elsőkről eléggé van gondoskodva, csak a telepitvényi belsőséget sajátíthatja ki törvény utján, a külső telkekre nézve azonban a szabad egyezkedésre van utasítva, — nem helyeselheti, mert ennek alapján a megnyugtató megoldás nem lehetséges, mert újra a földes urak önkényére vannak a telepitvényesek bízva. De jogilag sem tartja indokoltnak e megoldást. Mert ha a belsőséget magasabb állami és nemzetgazdászati szempontból kisajátithatónak mondja ki a törvényhozás, mi gátolja abban, hogy ugyan e magasabb szempontból ugyancsak ezek érdekében a külsőségeket is egy zsellértelki állományig kisajátithatóknak ne jelentse ki. Végül egyéni véleményként kimondja, hogy a képviselőház e pontban nem engedhet. A „Reform" még kevésbbé helyesli az uj törvényjavaslatot és kimondja, hogy ha e javaslat elfogadtatik#változatlan, országgyűlésünk nem fog reá büszke lehetni. Hosszabban fejtegeti, hogy e telepitvényesek szerződéseit nemcsak a rósz akarat és bujtogatás, de a nemzetgazdasági fejlődés is tarthatlanokká tette. A telepitvényesek ügyében a sumnium jus nemcsak summa injuria, hanem a jótétemény egyszerű igazság, mert a földesúr a puszta telket adta csak, és a belsőségnek értékét csak is a telepitvényesek • kölcsönöztek a befektetések által. Most ezen bel• sőségeik által lekötött családoktól a külsőség el• vonása által a gazdálkodási, egyedüli megélhetési alapot elvonva, ezek puszta napszámos népséggé, földmivelő proletáriusá válnak, ily állapotok teremtéseért pedig a törvényhozás „a" tulajdonjog eszméjének sérthetlensége" nevében sem vállalhat felelősséget, kimondja végre, hogy ha a törvényhozás e javaslatot ugy mint van* elfogadja, akkor kimondta az Ítéletet: Shyloknak igaza van, ott a betű, szabad neki kimetszeni a családapák szivét. A „Hon" e tárgyban hivatkozik a tófalusi példára, hivatkozik esetekre, midőn a telepitvényesnek 500 írtért sem adatott egy hold föld, hivatkozik arra, hogy a volt földesúr telepitvényeseiről minden külsőséget elvonva a helységet körülárkoltatta és az árkon átlépő bármi állatot lelövetett, sőt az ellenszegülőket egy-két évi börtönnel fenyítette. Reményét fejezi ki, hogy a nemzet képviseletében lesz annyi erély és méltóságérzet, hogy méltánytalanságot nem hagy elkövetni. (Ha csak tisztán jogi szempontból vétetik is bouezkés alá a telepitvényekről szóló uj törvényjavaslat, lehetetlen a fennebb taglalt véleményekkez nem csatlakozni, és a törvényhozást óva kell inteni, hogy a telepitvényesek jogos igényeit a kiegyenlítő compromissum kedveért, leglényegesebb részeikben megsemmittetni ne engedje. Szerk.) A „Pester Lloyd"-ban Bp. ur, azon legújabban felmerült hír folytán, hogy az igazságügyi ministerium kebelében dolgozó enquete a semmitőszék eltörlését és a fenálló polgári perrendhez egy terjedelmes novellát ajánl, szemlét tart igazságszolgáltatásunk jelenlegi állapotáról és mindenütt visszaesést tapasztal. Mindenekelőtt arra a körülményre utal, hogy mig Bittó ur elődje Horváth Boldizsár ur az igazságügy körébe vágó munkálatok és törvényjavaslatok szerkesztésénél feszült figyelemmel kísérte a közvélemény nyilvánulásait, mig ő minden javaslatát minden oldalról megvitattatta, addig most a nagy szakközönséget csak a fentebb emiitett rövid hírrel lepik meg és ez a közreműködés tekintetében teljesen mellőztetik. Helyén találja czikkiró ur. ha a jelenlegi igazságügyér ur személyes kérdésekben, az ügyeket a mindenféle hivatott és hívatlan befolyás mellőzhetése végett csendben intézi el, de ezt nem helyeselheti oly esetekben, midőn oly fontos dolgok forognak szóban, mint az ismeretlen enquét által állítólag tett javaslatok. Figyelmezteti az igazságügyér urat, hogy ő csak a tszékek szervezésére vállalkozott, tartsa magát kizárólag azon, oly igen nagy mérvű vállalathoz, és ha csak ez egy kérdést jól megoldá, elvitathatlan nagy érdemeket fog szerezni az ország irányában. (Czikkiró ur abbeli panaszát, hogy a jelenleg úgyis igen gyéren eszközlésbe vett reformmunkálatoknál a nagy szakközönség közreműködése mellőztetik, teljes jogosultnak találjuk, mert erős meggyőződésünk, hogy e mellőzés csak az óhajtott gyökeres reform hátrányára válhatik; miután egyébiránt mind az, mit az igazságügyér úr által egybehívott enquet működéséről eddig a napilapokban olvasunk, egyáltalén nem a gyökeres reformra czélzó törekvést tanusit. czikkiró úr abbeli óhajához is csatlakoznunk kell, hogy az igazságügyér úr inkább kizárólag a birói szervezet következetes és alapos létesítését eszközölje, és igy a polg. perrendtartásnak csakis a birói illetőségre vonatkozó szakaszait módosítsa, emeltesse törvénynyé a revideált közjegyzői, ügyvédrendtartási és végrehajtói törvényjavaslatokat, szabályozza a kir. ügyészek intézményének életbeléptetése folytán a büntetőeljárást, szóval szorítkozzék csak arra, mire elodázhatlan szükség van, semhogy az ideiglenesség végtelen chaosát egy ujabb kiterjedt és tarthatlan provizóriummal növeltetni engedje. Szerk.) Vegyes közlemények. A eiiriai határozatokban kimondott elvek. Semmitőszőki határozatok. — A marasztalási összegnek birói kézhez történt letétele miatt a felperes által kért végrehajtásnak megtagadása semmiségi okot képez. (9951. sz. szept. 6. 1871.) — A tárgyalástóli elmaradás miatt sommás eljárásban igazolással az itéleth ozatal után is lehet élni. (10,791. sz. szept. 12, 1871.)