Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 9. szám - Telekkönyvi hitelünk egyik mételye - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata. [1. r.]

104 — után az 1715. t. cz. 3. §-a épen a m. k. kór* látnokságot jelöli ki, melynek utján 8 felsége a biróküldés jogát gyakorolta: önmagával jön ellentétbe a t. cz. Doctor ur, ha azt állítja, hogy a kir. korlátnokság nem jogosan, hanem csak a szükség által indokoltan és igy jogtalanul gyakorlá a biróküldés azon jogát, mely épen az általa idézett törvény szószerinti értelmében gyökredzik. A politikai téren, például a parlamentben egy tüzes ellenzéki szónok élhetne ily argumentumokkal, a volt kir. korlátnokság és hétszemélyes tábla ollen, de mindezeket ha elmondaná, bizonyára azon consequentiát vonná ki belőle, melyszerint az ily jogellenes és törvénytelen közegek által delegált bíróságok határozatait meg kell semmisíteni! Ugy de, habár lett volna reá alkalom azon időben is, melyben a biróküldés jogát a kérdéses hatóságok csakugyan gyakorolták — ellenük a fehozott kifogásokkal élni; mindamellett is nem szólalt fel elleuök sehol — senki, és eljárásukat nemcsak az opportunitas kifolyásának tárták — hanem azok jogos voltát mindenki elismeré. Annyival kevésbé nyilatkozhatik szerintem igy egy szaktudós — mint a t. cz. Dr. ur is — oly jogviszonyok között, melyekben a bíróságok uem egyedül a szentesített törvények, hanem a különféle korszakokból fennmaradt „miuisterial verorduung. k. patent. Gesetz, országbírói értekezlet — cancclláriai és ministeri rendelet, majd egyes uovellaris törvények, végre analógiák és deductiók alapján ítélnek, és jóllehet ezen eljárás, hol törvényes közeg, hol a törvény kiányábani szükség által indokoltatik, mindazáltal minden egyes jogesetre s cselekményre találni cadentiát, s van kisegítő eszköz, melyre az illető hatóságok és bíróságok hivatkozhatnak. Minthogy pedig a kir. korlátnokság a biróküldési joggyakorlatánál, míg ezt t. i. gyakorolta, más törvényre, mint az 1715. t. cz. 3. §-ára, uem hivatkozhatott, s midőn ezt gyakorolni megszűnt, ezen joga beszüntetését, valamint ezután a hétszemélyes tábla, a biróküldési joggyakorlatát más törvénnyel, mint az id. t. sz. 42. §-ával nem indokolhatták: ennélfogva ezen törvényben gyökeredző jogukat az illető hatóságoknak euyedül opporumitásou alapulónak mondani nem lehet. Csak az igazságnak hódolunk, ha beismerjük, hogy törvényke/.ési állapotunk egy chaos, törvényeink hiányosak, hézagosak — törvénykönyveink nem correctek. nem eléggé rendszeresek, és nem világosak; de mindamellett fennforgó eseteknél mégis csak törvényre vagy törvényes gyakorlatra kell hivatkoznunk, s különösen midőn a törvényhozás a múltra nézve, még az absolut rendszer magánjogi intézkedéseit és eljárását is, törvényes és jogerejüknek ismerte el; annyival inkább törvényeseknek kell tartanunk, az annak idejében törvényes közegként fennálló m. k. korlátnokság, valamint az 1861. óta visszaállított kir. Curiának, mint régi alkotmányos bíróságunknak intézkedéseit. A t. cz. Doctor ur további ellenvetéseire meg kell még jegyeznem a következőket: Én válaszomban minden további észrevétel nélkül fogadtam el azon állításait, melyek az id. t. cz. §§-aiból idéztettek — de nem ismertem be egyúttal azt, hogy állításait az idézett törvény támogatni látszik. Ragaszkodom továbbá ahoz, hogy ugyanazon id. t. cz. I. részében foglaltatik összes hazai bíróságunk szervezésének s illetőségének megállapítása: mindazáltal beismerve azt, hogy az összes bíróságok közül a VII. fejezetben tárgyalt bányaügyi bíróságok nem az I. részben jönnek elő, mig ellenben t. cz. Dr. ur által idézett III. IV. és VI. fejezetekben (kivéve a csődügyekbeni bírósági illetékességnek ni mi módosítását) az idevágó törvényeknek oly változtatásai jönnek elő, melyek az illető bíróságok illetőségét s hatáskörét nem tárgyazzák. A tekintetben is igazat adok a t. cz. Doctor urnák, hogy az id. t. szabályok a polgári magánjogi viszonyokat sem szabályozzák kellően, de hiszen ennek ellenkezőjét én magam sem állítottam, sőt ezen nézetét teljesen osztom. Azt is megengedtem, hogy a biróküldési joggyakorlata tekintetében a t. cz. Doctor urnák, az enyimtől eltérő tudomása lehet; és igy a felhozott példák által egyedül az van igazolva, hogy a biróküldés jogát, az igazságügyministerium fennállása óta gyakorolja, de ebből még nem következik az, hogy ezen gyakorlat helyes és jogos is lenne. És mindezekután bátorkodom kérdeni, minthogy az id. t. sz. II. rész „Bűnvádi eljárásiban a fenyítő bíróságokról egy szó emlités sincs; vájjon mindamellett is mióta és mi okon nem ítélnek mostan, mint 48 előtt convocatus táblabírák zártajtók közt tartott sedriákon ? — miért uem itél a kir. tábla s legfőbb törvényszék teljes tanácsülésben fenyítő' ügyek felett? ha nem azon intézkedés alapján, mely az id. t. sz. életbelépte óta. és annak .polgári magánjog B) alatti rész I-ső s következő fejezeteiben a bírósági szervezet illetőség, s hatáskörét tárgyazólag foglaltatik, és czimének ellenére fenyítő ügyekre is vonatkozik. Ha a t. cz. Doctor ur, akár egy igazságügyministeri rendelettel, akár az uj t. r. tartásra vonatkozó átmeneti Intézkedéseknek XIII czikkérei hivatkozással (jóllehet ezen intézkedések nyilván csak polgári ügyökre vonatkoznak) igazolui igyekezett volna azt, hogy a ministerium, a hétszemélyes tábla megszüntetésével, az ez ál| tal gyakorlott biróküldés jogát, a tenyitő ügyek tekintetében is nyilván magának tartotta fenn, 8 nem hagyta tacite a kir. Curia kezei között — amint intézkedett az uj t. r. tartás keresztülvitelére vonatkozó bírói ügyvitel tárgyában kibocsátott rendeletbon — a íenyitőflgyeknek nyilvános ülésbeni előadása felett — ezt inkább elfogadhatónak tartanám, mint azon állítását, melyszerint a t. cz. Doctor ur egy jeles operateurhoz illő császármetszéssel a törvény és törvényes gyakorlat halálával kimúlt 1715. t. 3. §-át, az uj t. r. tartás behozatalával megszüntetett hétszemélyes tábla hatásköréből kimeczve és újból felelevenítve menti meg az igazságügyministerium számára. Egry Endre. YTelekkönyvi hitelünk egyik mé' telye. Peőcz József telekkönyvi fogalmazó úrtól. Telekkönyvi intézményünk hitele és tekintélyének fenntartása szempontjából kötelességemnek tartottam tollat fogni s az ott naponkint előfoduló visszaéléseket a nyilvánosság terén ostorozni; s habár a „Thernis" mint jogtudományi szaklap és a jogász-közönség közlönye, kiválólag tudományos értekezéseket van hivatva közölni: mindamellett azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatás ezen egyik lényeges részének és illetőleg tényezőjének érdekében jut annyi Lely e lapok hasábjain, a mennyit e kis czikk elfoglaland. Hazánkban, a még sokak előtt lényegében ismeretlen s csakis névleg ismert telekkönyvi intézményről e lapok hasábjain részletesebben értekezni nem akarok, miután e lapokat csakis szakemberek olvassák, kik telekkönyvi viszonyainkat ha .,in praxi" nem is — de „in theoria* mindenesetre ismerik; van azonban telekkönyvi hivatalainknak egy olyan hibája, a mit talán kevesen ismernek, vagy ha ismerik is : nem levén sem módjok, sem alkalmuk e hibát illetőleg bajt orvosolthatni, — hallgatnak róla: s legfeljebb magukban gondolják, hogy jó volna e bajt orvosolni — sőt a hitel érdeke követelné, hogy e bajon gyökeresen segítve legyei). Alkalomszerűnek találom tehát e bajt s a telekkönyvi intézmény hitele és tekintélyének megrontását előidéző ezen ferde viszonyokat szellőztetni s a tisztelt jogász-közönség s átalábau a közí vélemény Ítélete elé bocsátani. Telekkönyveink hitele és tekintélyének ezen megölő mételye a „ z u g i r á s z a t." A naponként előforduló visszaélések különkülönféle alakban, csalások, a szegény ügyes baI jos falusi népnek kizsákmányolása, — sajnos, ) mindig a telekkönyvi hivatalok czégje alatt fordulnak elő. A telekkönyvi hivatalok jelenlegi helyzetöki ben a mennyiben több éven át szerzett tapasztalataim után erről sajnosán győződtem meg, — többnyire nem egyebek, mint a telekkönyvi hivatalokban részint több, részint alárendeltebb j szerepet vivő hivatalnokoknak (tisztelet az egyes kivételeknek) és a velők egy húron pendülő, a szegény falusi népet uton útfélen a telekkönyvi hivatal czégja alatt összefogdozó zugirászoknak „Gescháft-bureau" ja. Mert tapasztalásból mondhatom, a mindenI napi tapasztalás tesz erről tanúbizonyságot, hogy: i mig tudományosan müveit derék ügyvédeink | közül a legtöbbnek alig van éveken át néhányj telekkönyvi ügye, addig igen sok — ortogra1 phice írni sem képes s egy pár iskolát alig végzett zugirász százakkal rendelkezik: s a hivatalos helyiségekben gyakran a legnagyobb megbotránkozással kellett s kell még mindig naponkint szemlélnem, hogy ott valóságos vásárt ütnek. Pedig mire való a hivatal, s miért van a hivatalnok? azért e? hogy vásárállás, s a hivatalnok zsibárus legyen? Nem! „Szükséges, hogy a hivatalok legyenek a jog és igazság szentélyei s a hivatalnokok azoknak őrei"! Az ily „bureauu-k azonban, hol a hivatalt a konyha oldaláról tekintik, s a hol valóságos piaczi üzérkedést visznek, — a jog és igazság szentélyei nem lehetnek; azok inkább hasonlíthatók pusztai tanyákhoz, a hol megszűnik a jog és igazságróli tiszta fogalom! És miben rejlik ez üzérkedésnek oka ? mi annak a/, okozója? A hiányos felügyelet? Mert a kinek fel kellene ügyelni arra, hogy I ily üzérkedések által a telekkönyvek hitele ne csorbittassék, a kinek első teendője volna ellenőrizni mindazon visszaéléseket, melyek általa telekhivatalnak jó hírneve uton útfélen s csaknem naponkint pelengérre tétetik, — többnyire (tisztelet a kivételeknek) maga áll a zugirászok élén; a ebből kifolyólag, a példa vonz : — s a latin közmondásként: „Occasio facit furem"! — e métely elharapódzik a hivatalnak minden zugába, és "mint a hivatalt terhelő szennyfolt sújtja a legártatlanabb és legtisztább kezű és jellemű egyéneket is — kiket a mostoha sors telekkönyvi hivatalba vezetett — egyiránt. E viszás helyzetnek s ezen visszaéléseknek megszüntetése tehát egy oly égető szükség, mely nélkül telelekkönyvi intézményünk hitele és tekintélye mindig mélyebbre sülyed. Kiváló figyelmet kell tehát fordítani arra, hogy telekkönyvi intézmény, mely nélkül a közhitel követelményeinek megfelelő jogbiztonság nem is képzelhető, a legszigorúbb felügyelet és és ellenőrködés alatt álljon: az ellenőrköués és felügyelet pedig ne a körül forogjon, vájjon a hivatalos személy leüli e rendesen az előirt hivatalos órákat, s azután ha dolgozik, ha nem — elég ha ott van; ez bureukratikus fonák fogalom és nem egyéb! hanem igen is a fődolog az kell, hogy legyen; miszerint: ezen fennebb idézett ocsmány üzérkedésnek szigorúan eleje vétessék, ezt követelvén ugy a köz- és egyesek — de bizonyos tekintetek és igen fontos okoknál fogva: az állam érdeke is. i Jassik Menyhért felperesnek Deb,'reczen város közöiiséüe ellen folyamatban lévő záloináltó perének vázlata. Közli Egri Endre főügyész ur. A Bihar megyében fekvő birtokoknak telekkönyvezésére 1860 évben kitűzött zárhatáruapjfm belül Jassik Menyhért mint a Szepessy ágon leszármazó egyik örökös s érdektársai meghatalmazottja, az akkor Debreczenben székelő észak-Biharmegyei telekkönyvi tanácshoz kérvényét s illetőleg kereslevelét nyújtotta be, mely szerint maga testvérei, s közös nagy anya Köröskényi Julianna Farkas Mátyásnétől leszármazottak nevében ugy is mint Köröskéuyi János és Becsky Therézia többi gyermekei képezte családok, nemkülönben Becsky Desseoffy Erős és Szepessy Bégányi Bogdányi Uketyevieh, Madocsányi, Ilosvay csaladok meghatalmazottja szab. kir. Debreczeu város polgármestere s általa képviselt szab. kir. Debreczen város közönsége valamint külön jegyzékben megnevezett polgárok ollen 1823 évi Május 22-én kelt s 1860 évi Május 22-én lejárt 1829 évi szeptember 25-én kelt s 1859 évi szeptember 25-én letelt valamint az 1830 évi július 19-én kelt, s 1863 évi Július 19-én letelt ugy az 1834 évi November 11-én kötött s 1866 évi November 11-én lejáró, s több a tárgyaláskor felmutacandott záloglevelek alapján a szepesi, ebesi, boldogfalvai azon pusztabeli birtokokra nézve, melyeket a Szepesy család leszármazottitól harmad fél századot haladta idő óta folytonos lánczolatban kötött zálogszerződések alapján birlaló Debreczen városa közönsége részint több szász külön megnevezett polgárok nevére törvényellenesen telekkönyveztetett a záros határidőn belül zálogjog feljegyzést s telekkönyvi kiigazítást kórt, nemkülönben a kérdéses birtokoknak polgári természetű birtokok helyett nemesi természetű birtokokra leendő átíratását kérte.