Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 9. szám - Az örökség birtokbavételi módozatának alapelvei az európai jogrendszerekben. [1. r.]

— LOS ság azon foka, melyet valamely nép éh ezen- | (lő, uagyrészben a bíróságoktól és az igazságszolgáltatástól l'ügg. Már pedig az ügyvédek lényeges tényezői az igazságkiszolgáltatásnak és igy ők tényezői az alkotmányos szabadságnak is. Tanulmányom első részét, mely az ügyvédség hivatására és jelentőségére vonatkozik, nem zárhatom be méltóbban, mint Justinian Cod. törvényének II. 7. e. 14. szakaszával, mely igy hangzik : „Advocatí, qui dirimunt ambigua tata eausarum, saeque denfensionis viribus in rebus saepe publicis ne privatis lapsa eriguut, fatigata reparant, non minus provident humano geueri, quam si proeliis atque vnlneribus pátriám parentesque salvareut. Nee enim solos nostro imperio mititare credimus illos, qui gladiis, elypeis ac thoraeibus nituntur sed etiam advocatos : Militant namque eausarum patroni qui gloriosae voeis eoníisi muiümine, laborautium spem. vitám et posteros defeudunt. (Folytatjuk.) vV Az örökség birtokbavételi módoj zatának alapelvei a/ európai jog rendszerekben. C'zent he József ügyvéd úrtól. A örökjog azon, a jog szellemi természetéből folyó elven sarkallik, hogy a halálnak uines hatalma a jogszerv fölött,1) s habár az egyén elenyészik is, az őt nem személyesen illető jogviszonyok tovább fönnállanak. Az örökjog ilyetén he-lyes szerkezete a magánjogi rendszer koronáját képezi, mi által ez, az egyéni életkörön túlterjeszkedik.2) Az örökjog most érintett horderejéuél fogva, a törvényhozó hatalom kiváló gondosságának tárgyát képezte minden időben és pedig annál inkább, mivel ez, egy concret jogrendszert képező egyes jogintézmények közt, mindig a legsajátlagosabb n e mzeti j elleggel birt s mint ilyen — szemben p. o. a „kötelmi" joggal — a cosmopoliticus irányú áramlat ellen SZÍVÓS kitartást tanúsított. Szóval az örökösödési jog valamely nemzet politicai és soeiális életének is geniusának egyik leghűbb tííköre. Az örökösödési eljárás azonban, habár az örökjognak szinte fontos kiegészítő alkatrészét képezi is, mindazonáltal czéljáuál s rendeltetésénél fogva, a fönnvázolt speciális jeléggel már nem bir. Életrevalóságának critériumát főleg az egyetemes tudomány követelményeinek s vívmányainak megfelelő helyes szervezet és álláspont képezi. Ugyanazért hazai jogrendszerünk átalakulásának előestéjéu, nem leend felesleges vázlatban kimutatni azon, a fejlődő jogtudomány által érvényre emelt sarkelveket, melyeken szükségszerüleg nyugodni kell minden rendezett jogállamban az „örökség birtokbavételi módozatának. •' Tennünk kell pedig ezt annál inkább, mert egy tekintélyes jogász Mihajlovich Miklós legfőbb itélőszéki tanácselnök ur oly intézményt ajánl életbeléptetni,3) mely még jelenlegi chaoticus jogszolgáltatásunk szempontjából is, sem volna helyeselhető, t. i. az osztr. polg. tvk. II. R. 15. fejezetén alapuló s az 1850—00 >) V. ö. Unger- „Erbrecht" 1. 1. 2) V. ö. Savigny- Sist. I. 385. 1. 3) .Örökösödési eljárás reformjához" törvsz. csarn. 1870. foly. 53 szám. az években nálunk is életbeléptetve volt „hagyatéki tárgyalási," mely szerint „valamely örökséget senki sem vehet önhatalmúlag birtokba; az örökség minden esetben a bíróság által tárgyalandó s a hagyaték átszolgál tatása, illetőleg törvényes birtokbal átadása csak annak közvetítése mellett eszközölhető." Ily rendkívüli horderejű s az anyagi magánjog körébe mélyen benyúló javaslatot, főleg ha oly tekintóly hangoztatja mint Mihajlovich M. ur, nem szabad „agyonhallgatni :" mert ez eljárás a helyes jogi fogalmak tisztulására káros behatással volna. Ezek előrebocsátása után térjünk tárgyunkra : Mihajlovich M. legfőbb itélőszéki tanácselnök ur a fönnidézett helyen igy szól: „örökösödési eljárásnál a hivatalos beavatkozás minden esetre ki lenne terjesztendő, mert káros azon elv, hogy az örökös via facti lép az örökségbe." ') A Mihajlovich nr most jelzett javaslata ellenében azonban kénytelen vagyok itr rögtön abbeli meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy az a jog- és államtudományok mai álláspontján már nem csak káros és czélszerütlen, hanem a szabadelvű irány és reformtörekvések jelen korszakában valóságos anach ronismus. Állításomat indokolandó, az osztrák örökös tartományokban divó „hagyatéki tárgyalást" kell venni vizsgálódásunk alapjául, mert e jogintézmény specificus osztrák jellegű.2) Itt ringatta bölcsőjét a feudalismus és itt juttatta fejlődési tetőpontjára az absolu tismus. (1785. sept. 9-ik pátens)3) A 17-ik század második felében mindjárt találkozunk azon fontos jelenséggel, mely ez intézménynek oly sajátságos fejlődési irányt kölcsönzött t. i. az igazság-szolgáltatásnak nyerészkedési válalattá, hogy ugy mondjam „ r e g á 1 e-" vá lett elfajulásával;4) mely hatalmas zugó mihamar teljesen elnyomta azon egészséges jogelvet (Verhandlungs maximé) : hogy a bíróság csak a felek fölhívása folytán léphet föl közvetítőül ezeknek peres és nem peres ügyeiben; szóval most már a bírónak joga és nem kötelessége lön a beavatkozás, mely | a vele kapcsolatos, B ugy a földesurat, ' mint az ország fejedelmét illető jelentékeny anyagi előnyök (p. 0. mortuarium) folytán, rideg következetességgel érvényesítetett is.5) ') Majd az 57. számban ismét: — „moudassék ki, hogy a hagyatékot birói átadás nélkül, önhatalmúlag senki el nem foglalhati ja." ismét — „mondassék ki, perenkivüli öröI kösödési eljárásnál a bíróság hatásköre tovább nem terjed, mint az örökösöknek ki puhatolására s a hagyaték átadására." 2) Ily intézményre sem a római jog, — ! sem az ó-german, — sem a mai köznémetjog; ban; — sem a porosz, francia, badeni, genti, ; belgiumi, hollandi, sardiniai, zürichi, hesseni, ; szász, sem végül a schvájzi törvénykönyvekben > s egyátálában véve csaknem sehol és semmi idő| ben nem akadunk. V. ö. Unger 42. 1. 3) V. ö. Grosz 21. 1. 4) V. ö. Unger 72. 1. 5) A hagyatékot tárgyaló biró több rend| beli fiscalis érdeket volt kénytelen szemmel ; tartani hivatalból p. o. a külföldinek megnyilott j örökség utáni hányad: hátrálókos adó: iskola ; pótlék; mortuárium; hagy. tárgyalási taxa; s a | hét éves háború alkalmából 1759. év jun. 6-án • életbeléptetett „ örökségi adónak" kifizetése, vagy j biztosítása előtt, felelőség terhe alatt nem volt 1 szabad átengedni a hagyatékot az illető' örökös A hagy. tárgyalás intézménye jelenlegi alakjában csak a „nyugot galliciai" (1796. évj és az „ált. osztr. polg. törvénykönyv"-be (1811. év) vétetett föl. Azonban már a o. p. tkv. szerkesztése alkalmával, az illető commissióban is tekintélyes egyének küzdöttek ellene; nevezetesen az 1806. novemb. 10-ik ülésben Haan bizotts. alelnök kijelentette, 1 miszerint: „a hagy. tárgyalás intézmény esetleges körülmények szüleménye: hogy az, a joghatósággal biró földesurak és a fiscus érdekében képződött s csak( a felek elnyomására s a tárgyaló biró terheltetésére vezet."1) Ezen igazságot pár évtizeddel kérőbb maga az oszt. kormány is belátta, mert a hivatalos statisticai táblázatok. CUj foly. IV. k. 2-ik füz 77 I.) egész meztelenség j ben tüntették föl a valódi tényállást. Ez i adatokból hely szűke miatt csak azt constatáljuk, hogy 1856. évben 740,802. darab; 1857. évben pedig 699,980 darabra rúgott a monarchiában a hagyatékok szá1 ma. Ebből átlagosan véve 1856. évben 57—75%; 1857-ben 59—88°/0 intéztetett el. K ü 1 ö nősen Magyarországon 1856-ben 50"/,,—1857-ben 59% sőt a szerbvajdaság és ternesi bánságban 25—30 százalékot sem haladta tul az elintézett ügy darabok száma. S már az 1850. június 28-én kelt oszt. igaz ságügy niiu's. előterjesztésben is hangsulyoztatott, hogy „a hagyatéki tárgyalás egyszerű alapelemeire vezetendő \issza ; továbbá hogv a feleknek a birói befolyástól független hatáskör engedendő."1) Látjuk tehát, hogy még az absolut osztrák kormány, sőt a később Magyarországon is hírhedtté lett Schmerling igaz ság ü. minister is kénytelen volt meghajlani a tények logicája előtt, s anathemondani e századokon át fönnállóit intézményre. Szóval — legújabb időben a lajthán tul s igy ama intézménynek ezen egyediili asylumábau is, ugy a kormány, gyakorlati élet, mint a theoria első rangú bajnokai3) csaknem egyhangúlag elitélik s végleges megszüntetését sürgetik a hagyatéki tárgya lásnak és pedig méltán. Ugyanis. A „hagyatéki tárgyalás" princípiuma: ugy nevezett „törvényességi elv (legalitátsprincip),*) melynek értelmében a biró hivatalból köteles az örökösök jogosultságát megvizsgálni és megállapítani. Czélja: az örökjog kipuhatolása s végérvényes megállapiása;s) továbbá a hagyatéknak a valadi örökös kezéhez leendő átadása. (Folytatjuk.) Néháiiy szó a magyar jogászgyülés érdekében. Engert Tivadar tiszti ügyész úrtól. A mult évi jogászgyülés alkalmával > igen nagy sajnálkozással azon tapasztalást kellett tennem, miszerint a jogászgyülés megnyitásakor annak legtöbb tagja jelen volt ugyan, de tartama alatt a megjelentek száma napról napra megfogyott ; mely körülmény a jogászgyüléstől távorészére. V. ö. Kropatscheck. Saml. N. III. 526. 1. — és Unger 87. 1. ») V. ö. Unger 109 1. 2) V. ö. Randa 3. 1. 3) Arndts, Costa, Dworzak, Gruchot, Randa, Unger. ») V. ö. Zeiller com II. 830. 1. 5) Unger 8. 1.