Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 8. szám - Az igazságügyi budget-vita - Esküdtszéki csarnok [2. r.] - Torontálmegye sajtópere (folyt.)

— 94 ­a biztosíték feletti felügyletet a jegyzői kama­rákra és nem a törvényszékre ruházandó. 26. §. A ministerium javaslata szerint így hangzik: Jegyzői okmány a jogügylet érvényességé­hez megkívántatik: 1- az ingatlanok tulajdonjogának átruhá­zása iránt kötött szerződéseknél, a mennyiben ily átruházás sem a hagyatéki biróság által fel­vett osztálylevelokbeu, vagy a perbíróság előtt kötött egyességekbeu nem foglaltatik; 2. házassági szerződéseknél ; 3. a házastársak által egymás irányában kiadott kölcsön adóslevelek és adósság elvál­lalások ; 4. ajándékozási okmányok, ha az ajándé­kozott ingó tárgy valóságosan át nem adatik; 5. minden írásbeli szerződésnél, melyet va­kok, siketek, ha ez utóbbiak nem tudnak irni, személyesen kötnek. P. kir. tábla: az 1) pont azon rendelkezéssel egészítendő ki, hogy ingatlanok eladása iráni kö­tött magánokiratok is az 53. §-ban körülírt mó­don jegyzői okirat erejére emelhető. A 4) p. ki­hagyandó. Uj pontba felveendő a váltóóvások kiállítása. — M. kir. keresk. ministerium: a 3. p. ne csak a házastársak, hanem a fel- és le­menő rokonok, testvérek és sógorok közt köten­dő szerződésekre. — Hasonló értelemben nyilat­kozik a soproni keresk. kamara. — Marosvá­sárh. kir. tábla: a 1) pont így módosítandó; „Az ingatlanok tulajdonjogának átruházása iránt kö­tött szerződéseknél, ha a szerződő felek Írás­tudatlanok vagy ha Írástudók, de a szerződést nem maguk írják és fogalmazzák, ha nem azt egy har­madik személy által eszközlik, a mennyiben stb." — Pesti keresk. kamara az 1) pontra indítványoz­za, hogy „valamely ingatlan tárgy iránti dologban] jog csak közjegyzői okmány alapján legyen a telekkönyvbe bekebelezhető, természeteseu a köz­hatósági okmányok kivételével.'' A 3) p. igy fo­galmazandó : Házastársak között kötött adásve­vési, csere-, életjáradéki és kölcsönszerződések és adósság elvállalások." Az 5) pontra; a jegy­zői kényszernek mindazon esetekben is helye le­gyen, melyekben az aláírás valódisága a hely­beli elöljáróság által nem bizonyittatott. Ko­lozsv. keresk. kamara : a jegyzői hatáskörbe azon esetek is felveendők, melyek ingatlanok jelzálog­gal terheltetésére vonatkoznak. — Pesti keresk. csarnok: felveendő még következő intézkedés: „minden nagyobb ingó vagyon átruházások há­zastársak és közeli rokonak között, valamint az utóbbiak között kötött adóssági szerződések, ki­vált ha a kölcsönösszeg önkéntes záloggal biz­tosíttatik." — Debreczeni ügyv. egylet: mint 6) pont kimondandó : 6) Minden írásbeli egy-vagy kétoldalú kötés, melynél irni vagy olvasni nem tudó egyén szerepel." Ugyané §-ban kimondan­dó: a) Minden oly szerződés, vagy okmány, mely­nek alapján telekkönyvi jogok szereztetnek vagy kitöröltetnek, a mennyiben ezek érvényéhez a jegyzői okmány meg nem kívántatik, ha azon fél, ki a jogot átruházza vagy a kitörlésre en­gedélyt ad, az okmányt nem sajátkezüleg írja és aláírja: jegyzői hitelusitéssel látandó el. G) Azon terhes szerződések, melyek házastársak, harmad­izigleni rokonok vagy sógorok közt köttetnek, csőd esetében csak akkor bírnak érvénynyel, ha azok jegyző előtt köttettek vagy általa legalább az aláírásra nézve azonnal hitelesíttettek (1840. XXII. tcz. 32. §.) c) Bérleti és haszonbérleti szerződések csőd esetében csak akkor birnak ér­vénynyel a haszonbérbeadó jogaiba lépett csőd­tömeg ellen, ha azok jegyzői irományt képeznek vagy legalább az aláírásra nézve a keletkezés ide­jében jegyzőileg hitelesíttettek (1840. XXII. 37. §)." — Teleczky nem helyesli az 1) pontban kimondott jegyzői kényszert. Vz igazságügyniinisteri budget­vita. (F.) A budget-vita első három napjáról már szóltunk mult számunkban. További folya­mában két pontnál öltött a vita nagyobb mér­veket : az állami fogházaknál, és a codificatio­ualis munkálatokra kért költség megszavazásá­nál. Az állami fogházakról folytatott vita annyi­ban mondható termékenynek, a mennyiben az börtön-ügyünk jelenlegi állapotát teljes világí­tásba helyezé. Sok kívánni való van még e té­ren. Tekintve más országok előrehaladottságát lehet mondani, hogy nálunk e tekintetben min­dent a jövőtől kell még várni. De más részről, ha a börtönügy jelenlegi állapotát összehasonlít­juk azon állapottal, melyben az néhány évvel ez­előtt volt, nem lehet tagadni, hogy e tekintet­ben tetemes haladás történt. Utalunk Horváth ministemek a napi lapokban terjedelmesen meg­jelent beszédére, mely az életbeléptetett javí­tásokat egyenként felsorolja. A vita ezen tárgy körül a rendesnél sokkal higgadtabban és tár­gyilagosaltban folyt. A szónoklatokon a tárgyhoz illő komolyság és a kölcsönös méltánylás bizo­nyos foka vonult végig.Mindazáltal a harcz még sem végződött halottak nélkül. Az ellenzék vesztesége két halott. Az egyik Máriássy Béla képviselő ur, a ki indítványt tett, hogy az igazságügymi­nister kötelességének ismerje a dolgozó rend­szert behozni az országos fegyházakban. Erre az igazságügyminister azzal válaszolt, hogy mondjon neki Máriássy képviselő ur egy orszá­gos fegyházat a hazában, a hol a dolgozó rend­szer nem volna behozva. Máriássy ur hallgatott. A másik halott Zlinszky György képviselő ur, a ki a börtönrendszerektől nem kevésbé irtó­zik, mint a lanean-táncztól, mivel mindkettő a modern haladást képviseli. Zlinszky Györgyöt eddig mint a hatvanas években levő joviális öreg urat ismertük, most azonban azt látjuk, hogy ámította a világot, mert ezen beszédéből ítélve legalább is 100 ével ezelőtt élte virágzó férfi-korát. Igen nagy dimensiókat öltött a vita az igaz­ságügyininisterium költségvetésében a codifi­cationalÍB munkálatokra előirányzott 50 ezer frt tárgyalásánál. Ezen tételnek saját története van. Midőn ez előtt két hónappal a kérdés fel­merült, a sajtó nagy buzgalommal ragadta meg azt és több hétig állandó rovat volt a la­pokban annak vitatása, váljon melyik módozat legjobb arra nézve, hogy a törvényjavaslatok kidolgoztassanak és a törvényhozás számára előkészitessenek. Mi is hozzászóltunk már több izben ezen kérdéshez, és nagy figyelemmel ki­sértük az összes sajtó ebbeli magatartását. Ez alkalommal tehát egyszerűen constatálhatjuk, hogy a képviselőházban ugyanazon nézet- irány­zatokkal találkozánk, mint a sajtóban. Az ál­lamtanácsnak igen kevés védője van; sőt néme­lyek ezen intézményt ugy a jobb mint a baloldalon a legerélyesebbeu perhorrescálják. Másrészről azt 'véltük kivehetőnek a vita folyamából, a hogy azon nézetnek melyet az igazságügyminister képvisel, igen nagy többség volna megnyerhető házban. Ezen nézet az, hogy az igazságügyministerium kebelében alkottassék egy törvénykészitő osztály, melynek zömét ugyan az igazságügy szakmájába tartozó egyének képeznék, de e mellett az esetről esetre az összes törvényalkotás egyes szakaiban kiváló szakférfiakkal egészíttetnék ki. Ezen tes­tület egyes tagjai és eshetőleg a testületen kívül álló szakférfiak is elkészítenék a javaslatokat, és ezután ezen munkálatok az egész testület meg­birálása alá bocsáttatnának, a mi által a szük­séges egység hozatnék létre a törvény készítése gé­pezetében és az ellenmondások a különböző mun­kálatok közt kikerültetnének. Ugy látszik, hogy ezen terv többségre számitatott volna. A kérdés azonban az igazságügyiuinister némely Deák párti rosz akaróinak machinatiói következtében szakbcli jellegéből kivetkőztetett és politikai kérdéssé alakíttatott. A napilapok ezen a kulissák megett szö­vött dolgokról igen sokat tudtak beszélni; a dol­gok vége azonban az lett, hogy az igazságügy­minister nagyszerű óvatiot kapott a Deák-klub­ban, de az 50.000 frt nem az igazságügyminis­ternek, hanem a ministerelnökségnek szavaztatott meg. Hogy ily rendelkezés után a coditicationa­lis munkálatok a várakozásnak megfelelendnek e — megválik. Esküdtszéki Csarnok. Őszinte szavak esküdtszékeink ér­dekében. (F.) Mindenütt és folytonosan hallatszanak a „szóbeliség és közvetlenség" jelszavak, és az ezen elveken alapuló törvénykezési rendszer lé­tesítése minden oldalról sürgettetik. Arra azon­ban, hogy ezen elvek már nálunk a törvényke­zés egyik, bár igen szük terjedelmű részében egész következetességgel keresztül vannak vive, vajmi kevesen gondolnak. Esküdtszékeinknél ezen any­nyiszor hangoztatott elvek már életbe vannak léptetve, és pedig egy másik elvvel, a polgárok bíráskodásának elvével egyetemben. Valljuk be őszintén és minden habozás nélkül, hogy a ma­gyar jogász-világ esküdtszéki intézményeinket, mely nálunk két nagy és korunk legjelesebb vív­mányait képező elvnek mintegy előőrse, eddig elhanyagolta. Mi történt eddig nálunk az esküdtszék ér­dekében? Iparkodtak jeleseink azt megkedvel­tetni, hogy az abban kifejezést nyert elvek he­lyessége kimutattassék ? vagy történt valami azon irányban, hogy a népnek ezen nálunk még meg nem honosult intézmény iránti apathiája legyő­zessék? Nem. Az intézmény létesíttetett, és az­óta nem törődik vele senki. Nem az igazságügyministeriumnak akarunk c miatt szemrehányást tenni. Ismerjük az áta­lakulási nehézségeket, melyekkel valamint az egész kormány, ugy ezen ministerium is küzd. De egyesek még ha akarnák sem végezhetnék el azt, mi az ö s s z e s é g feladata. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy viszonyaink ziláltsága miatt az esküdtszéki intézmény csak is sajtóvétségek számára hozatott be. Bármely országban követtetett még azon eljárás, hogy az esküdtszék nem mint rendes biróság minden na­gyobb büntettek, hanem mint kivételes biróság politikai természetű büntettek számára hozatott be, ez által mindenütt nagy mértékben vesztett ezen intézmény tekintélyre nézve. A politikai pártok általi hányattatás tehát ugy is alig hely­rehozható csorbákat üt az esküdtszéken, — és ha a jogász-világ nem emeli fel magasan ezen a valódi haladást képviselő intézmény zászlaját, akkor valóban nagyon lehet félni, hogy alapja alá fog ásatni, és nem lesz elég erős arra, hogy a mint terveztetik, és a mint kívánnunk kell, egész büntető eljárásunk ezen intézményre alapittassék. Legújabban már mutatkoznak jelenségek arra is, hogy maga az intézmény mint olyan támadtatik meg. Emlékeztetjük olvasóinkat az „Ungarischer Lloyd"-ban megjelent czikksorozatra.*) Ideje tehát, hogy ezen intézmény barátai sorakozzanak. Egyetlen egy előnye van azon módnak, hogy előbb mintegy átmenetül csak politikai termé­mészetű büntettek felett ítéljenek az esküdtek; azon előnye t. i. hogy előbb kisebb körben le­het megvizsgálni az intézmény működését, és ebből némi következtetések vonhatók arra, hogy mily alakban lesz legczélszerübb azt szélesebb alapon behozni. Nálunk azonban még ezen előny sem aknáztatik ki, mert jogi irodalmunk eddig vajmi keveset foglalkozott ezen intézményuél ta­pasztalt jelenségek méltatásával. Ezen hiányon némileg segíteni lesz az ,,Fs­küdtszéki Csarnok" feladata. Mennyire fog ez sikerülni, azt az olvasók ítéljék meg. v, Torontálmegye sajtópere Jr Czap p el Károly ellen. (Folytatás és vége.) Utolsó számunkban a tárgyalás közlését ott szakítottuk meg, a hol az elnök az eszközlött vizsgálat folyamát röviden előadá. Ennek megtörténte után a tárgyalás oly fordulatot vett, melyet sem az esküdtszéki in­tézmény természetével, de még kevésbé a szó­beliség elvével nem tartunk összeegyeztethető­nek. Vádló és védő ugyanis több mint két órán át okmányokat olvastattak fel. Ezen okmányok­ugyan többé kevésbé összefüggésben állanak a tárgyalt esettel, de annak elbírálásához, épen nem volt szükséges azok felolvastatása. Általá­ban megjegyzendőnek tartjuk e helyen, hogy kí­vánatos, miszerint ügyvédeink elszokjanak "attól, hogy az esküdteket felolvasásokkal fárasszák. Ugyanazt, a mi felolvastatik elő lehet adui élő­szóval jjis, azon különbséggel, hogy az jélőszóval tartott előadás a figyelmet folyton ébren tartja, holott a felolvasás rendesen igen is untató. Az igaz, hogy az élő előadás nem szokott oly cor­rect lenni, mint a felolvasott okmány, de ez csak előny, mert az esküdtek azzal, hogy egyik­másik végzés mily számmal van ellátva, kik vol­tak jelen, és kik írták alá, nem igen törődnek, és az okmányainkban használt curialis stylus, hol egy mondat gyakran több irott oldalra ter­jed, ugy hogy az ember mig a mondat végére ér, tízszer elveszti a fonalat, sem igen alkalmas a közvetlen behatásra. Mi tehát az előttünk fekvő nagy irathal­mazt tisztelettel félretesszük, és szorítkozunk a két főokmánynak kivonatos vázlására. Az egyik Galliczer Jakab folyamodványa az igazságügyi *) Lásd: „Lapszemlénket.1

Next

/
Thumbnails
Contents