Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 7. szám - Észrevételek a birósági szervezet kérdéséhez

80 — IT Ugyanis azon leiratban, mely az ügyvédség szervezésére vonatkozik: „Le decrét est absurde; il ue laisse aucume prise, ancuu action eontre eux. Ce sont des faciieux, des artisan de eriiiies et de traliison; tant que j'aurai l'epée au cóté, jamais je ne signerai un pareil décret; je veux qu'on puisse couper la langue a un avocat, qui s'en sert contre le Gouverneinent." *) De ha az érem másik oldalát tekintjük, t. i. nyugat és éjszaknyugat felé, hol miveltség és szabadság versenyeznek századok óta, irányozzuk pillanatainkat, örvendetes!) és üdítőbb látvány nyílik meg előttünk. Angliában ugyanis az ügyvédi kar oly társadalmi és politicai jelentőségét, birák és ügyvédek között oly egyenjogúságot és collegialitást észlelünk, mely méltó bámulatunkat köti le. Azt találjuk, hogy a legmagasb birói és állam-hivatalok az ügyvédségből származnak, mert az ügyvédi pálya az, mely az alsó házba és a Lordok házába a gyapjuzsákra t. i. a Lord Oaucellári állomásra, a legmagasabb birói hivatalokra vezet. Azt találjuk továbbá, hogy a pártkormányok váltózandósága nyomtalanul enyészik el a legfüggetleuebb birói és ügyvédi kar által biztosított és szilárd alapokon nyugvó igazság kiszolgáltatáson. Azt is találjuk, hogy az angol ügyvéd szólási szabadsága annyira terjed, hogy, ha fele érdekében, bármily heves támadást intéz bárki ellen, semmi szin alatt és tekintetben szólásásában nem gátolható és soha felelősségre nem vonható és hogy, hivatali működésében elfoglalva, ha a felsőbb biróságok valamelyike előtt jelen vau vagy az utazó bírákat félévi vándorlásaik alatt a gyűlések előtti plaidoyirozás végett követi, ép ugy mint a parliament tagja, elfogatástó] meg van óva. (Folytatjuk.) Észrevételek a bírósági szervezet kérdéséhez, Sp o r zon Ernő ügyvéd ártól. A „Törvényszéki Csarnok" egy czikksoiozatot közöl a fenntebbi czim alatt a melyben a 25-ös bizottság munkálatát a bírósági székhelyek meghatározása és evvel kapcsolatban az egyesoiróságok hatáskörének oly módoui kitágítása ellen — a mint azt a 25-ös bizottság illetve az igazságügyi miuister ur javasolja — felszólal. Elvben tökéletesen egyetértek a czikksorozat argumentatiójával, mert tagadhatlan az, hogy a valóságos jogbiztonság inkább a társasbiróságoknál mint az egyesbiróknál található és hogy a szóbeliség és közvetlenség behozatalával az alapos jogszolgáltatás biztositékát csak is a törvényszékek nyújthatjuk. — mindamellett az tgyesbirósági intézmény, melynek a formaságok mellőzésével gyors és olcsó "igazságszolgáltatást kell képviselni, a birói szervezetben nélkülözhetlen és nagy fontosságú szerepet játszik, mert épen a köznép számtalan csekélyebb ügyeinek elintézésére lévén hivatva, kell hogy akkép szerveztessék miként ezen igényeknek teljesen megfeleljen. A „Törvényszéki Csarnok'' nézete oda terjed, hogy minél több de igen csekély hatáskörrel felruházandó egyesbiróság szerveztessék; — erre nézve az a véleményem, hogy igen sok és *) A rendelet esetlen, nem hagyván fel semmi fogantyút elfogatásokra és kereset indítására. Ők bujtogatók, bűnök és árulások szerzői ; és a mig kard lesz oldatomon, soha sem fogok oly rendeletet aláirni; azt akarom, hogy oiy ügyvéd nyelve kivágassék, ki azt a kormány ellen használja. Dr. F. L. igen csekély hatáskörrel felruházandó járásbiró- , ság szervezése elhibázott dolog volna, mert a közérdeknek meg nem felelne; én a középutat i szeretném választani és a gyakorlati életből merített tapasztalatok alapján azt véleményezném, hogy elegendő volna minden választó kerületben egy járásbíróság felállítása, a melynek hatásköre 600 — legfeljebb 1000 forintig terjedő keresetekre szorítkoznék; — ingatlan iránt semmiesetre se ítéljen — azonban a hagyatéki ügyekre nézve hatáskörét szélesebb alapra vélelmezem fektettetui, mint azt a polg. törvénykezési rendtartás fektette. Indokaim ezen véleményre nézve a következők : 1) Hogy elegendő volna minden választókerületben egy járásbíróság felállítása, igazolja azon körülmény hogy most midőn nagyobb számmal voltak a szolgabiróságok felállítva, daczára anuak, hogy közigazgatási teendőkkel i; voltak elfoglalva, jóformán nem volt teendőjük, mert ha vesszük a szolgabiróságok ügykimutatásait. meggyőződünk arról, hogy a mit egy év alatt négy szolgabiróság kimutatott, azt egy is igen könnyen elvégezhette volna; p. o. vaunak szolgabiróságok, melyeknél a polgári perek szátna 1869. évben 66-ot 1870-ben tekintve a hutakor kitágítását 230-at tesz, már pedig átlagosan véve 200 per elbírálása miatt egy járásbíróságot felállítani, nem felelne meg az államháztartás érdekeinek; — én meggyőződtem arról hogy egyes szolgabiróságoknál a perek substratuma a melyek egy egész év alatt elbíráltatnak, nem tesz ki oly öszeget mint mennyi a szolgabíró és esküdt fizetése — és nézetem szerint ha a törvénykezés és a közigazgatástól el lesz különítve, — egy egyesbiróság 3000—5000 polgári pert mindig elintézhet ha elegendő segéd személyzete lesz, már pedig most 5 szolgabiróuak sincsen 3000 elintézendő pere, tehát bizonyára ha raiuden választó kerületben egy járásbíróság fog felállitatni, az a közérdek gyors igazságszolgáltatás iránti igényeinek tökéletesen megfelelend. 2) A mi a járásbíróságok hatáskörét illeti, azt a mint az igazságügyniinistcr ur, legújabban tervezi, hogy 5000 ft és 50 hold ingatlanig terjedjen, azért nenttalálom helyesnek, mert ha az egyesbiróságok hatásköre annyira kiterjesztetik, akkor az országban elegendő tíz törvényszék miután a járásbíróságok hatáskörének oly módoni kiterjesztése mellet még a 25-ös bizottság által javasolt törvényszékek száma is eljogadtatnék, akkor a törvényszékek bizonyosan minden hétben 6 napig szünetelnének, — ha most tekintetbe vesszük azt, hogy az egyesbiróságok hatáskörének a polg. törvénykozési rendtartás életbeléptetése által is mennyire apadt a törvényszékeknek beadványi száma, ha tekintetbe vesszük hogy kisebb városokban és szegényebb vidékeken a városi törvényszékeknek az egyesbirák hatáskörének kitágítása által, mint a kimutatások igazolják, jóformán rendes pereik nincsenek is — okvetlenül azon következtetésit kell jönnünk, hogy ha az egyesbirók hatásköre az igazságügyi minister ur tervezete szerint kiterjesztetnék, semmi kétséget sem szenved, hogy az országban felállítandó törvényszékek két harmada mindig szünetelne — és egy harmadának igen kevés teendője volna. .Számításba koll vonni, hogy 5000 frt nagy pénz, és alig hiszem hogy a jelenleg fönálló törvényszékek között 10 legyen, melynek egy évben ezer darab 5000 forintos vagy azon felüli pere, van már pedig ezer per feldolgozása végett egy törvényszéknek felállítására nincs szükség. A ki figyelemmel kiséri, a Curiai döntvényeket és azok alapjául szolgáló perek substratumát tekinti, alig fog találni az eddig felülvizsgált perek között tiz 5000 forintosat: koll-e még nagyobb bizonyíték arra hogy az 5000 forintos per nálunk igen ritka. A mi azonban viszont a birói hatáskör oly mérvű megszorítását illeti, mint azt a .Törvényszéki Csarnok" kívánja, azt semmikép sem helyeselhetem, mert oly kis hatáskör mellett nem volna megfelelve a közérdeknek, nem volna elérve azon törekvés, hogy kisebb követeléseknél a törvényszéki formaságok mellőzésével gyors és olcsó igazságszolgáltatást létesítsünk; hogy pedig 4—500 forintért már a törvényszék előtt kelljen perlekedni 10—15 mérföldnyi utat tenni, drága ügyvédeket vallani és a követelésnek leiét az utánjárásra elkölteni, az sem az igazság sem a méltányosság, sem a czélszerüség szempontjából nem volna helyeselhető. Ép azért a mint egyrészt a czélnak megfelelőnek nem találom az egyesbiróságok hatáskörének 5000 frt értékű összegig leendő kiterjesztését, ugy azt sem találom czélirányosnak, hogy a járásbíróságok hatásköre a semmire reducáltassék; középutat kell itt választani, és az én szilárd megggyőződésem az, hogy ha az ország minden választó kerületében egy járásbíróság 500- 1000 ftnyi összegre terjedő hatáskörrel felállitattuék, és a mellett tekintettel az egyes megyék lakosságának számára, a megye territoriális fekvésére, annak könnyű vagy nehéz közlekedés-módjára, nagyobhszámu hegye* vidékeire, az ipar és kereskedelmi forgalom íejlettségére, — a szükséghez képest minden kis megyében egy, nagyobb megyében két, és igen nagy megyékben mint p. o. Pest-Pilis és Solt, Bihar, Bács-Bodrog és Nyitra megyében négy öt törvényszék állitattuék fel, mint az a miuhíteri javaslatban igen helyeden volt tervezve é> indokolva, — az esetben egyrészt a járásbíróságok hatásköréuek mérsékelt kiterjesztése által a gyakrabban előforduló ügyekre nézve gyors és olcsó — és másrészt a íontosabb ügyekre nézve a törvényszékek által a már taVaaszervezetüknél fogva is biztosabb, jogszolgáltatás czélja, és így mind két érdek teljesen elérv* volna. NylM levél a „Themis0 szerkesztőségéi i ez. (Vonat.hjzól'ig FC]>M László urnák a „Theniit" f. é. 5-ik szrímában közzétett ledére. Tisztelt szerkesztő ur ! Fejes László ur e lapok 5-ik számában a i semmito- s legfőbb itélő-széki. ugy a kir. táb1 lai kitüzvényeknek e lap utjáni eddig szokásban volt közlése ellen emelt szót, s igazolá hogy a kitüzvények közzététele — daczára a reá fordított fáradság és költségnek, s tisztelt szerkesztő ur legjobb szándéka ellenére — nem felel meg a czélnak. Én is foglalkoztam már e tárgygyal, de azon hiedelemben lévén, hogy a kitüzvények e módoui közzététele e lap előfizetői nagy részének óhajtásával megegyezik, megnyugodtan abban, jóllehet teljesen meg voltam győződve arról, hogy e közlések nemcsak reám. de egyáltalán mindannyi vidékiekre sőt a pesti előfizetőkre nézve sem bírnak — de nem is bírhatnak — gyakorlati eredméuvnyel. Fejes László ur mint kezdeményező e tárgyban egy uj inditványnyal is lép fel, a kitüzvényeket a „kiosztásokkal" óhajtván pótoltatni. Nézete szerint ugyanis ezélravezetőbb lenne a kitüzvények helyett a felsőbb törvényszékekhez beérkező ügydarabok számait s előadóit közölni. Engedjen meg Fejes ur, de én ez indítványt sem tartom czélirányosnak, sőt nézetem szerint még feleslegesebb lenne a kiosztások közlése mint a kitüzvényeké. Mi vidékiek oly ügyeinkben, melyeknek mikénti eldöntése bennünket különösen érdekel részint magunk felráudulunk Pestre, részint pedig ottani kartársainkhoz fordulunk felvilágosításért és azokat keressük meg a netáni lépések megtétele végett; az tehát igen kevés — sőt majdnem semmi érdekkel sem bir reánk nézve, hogy ügydarabuuk milyen számmal láttatott el és kihez osztatott be. miután a szám és előadó kitudása magában ép oly kevéssé nyugtathat meg bennünket, mint meg nem nyugtatott a kitüzvények közlése, mert az utánjárástól egyik sem mentett és ment fel bennünket, és ha már utánjárni akár magunknak, akár másnak kell. ugyanannyi fáradsággal megtudjuk az ügyszámot és az előadót is. Én tehát, sem a kitüzvények sem a kiosztások közlését czélszerünek nem találom, bátor vagyok azonban egy közvetítő indítványt tenni. Véleményem az, hogy mind az eddigi szokás, mind pedig Fejes ur indítványa mellőzésével, tisztelt szerkesztő ur szíveskednék az ü gy é ne k száma, előadója, ügyének e 18ada tási ideje, vagy miké nti eldöntése iránt t. szerkesztő' úrhoz forduló előfizetőjének — mérsékelt dijért- vagy a szerkesztői üzenetekben, vagy sürgős esetekben levelileg is, rövid felvilágosítást adni. Ez által ugy hiszem eléretnék a czél, mely az eddigi szokás által — mint a tapasztalás ta-