Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 1. szám - Jogeset. Felsőbánya városának a m. k. bányászati kincstár elleni szerződés teljesitési ügye [1. r.]

zási teherrel megrovassék, mert megtörténhetnék, hogy ez által azután más terhek hordozására is szoríttatván, a jó Íriszemmel kötött szerződés megsértetnék, és a városnak alkalom nyújtatnék a szerződéstől való visszalépésre. Ezen nyomatékos érvek alapján tehát, minthogy a szerződés a szerződő feleknek törvényt szab, s azok egymásnak szavatolással tartoznak — kérte felperes város a bányászati kincstárt, a kereset alapjául szolgáló szerződés teljesítésére s egyszersmind az akkor már hátralékba esett közadók lefizetésére köteleztetni. Az ellenbeszédben A cs. kir. országos pénzügyi főügyészség tagadta, hogy a kincstár a város helyett a közterhek hordozására kötelezhető volna, mert a) Felsőbánya városnak adómentessége, nézete szerint nem az 1689-ik évi szerződésnek 2-ik pontjában, hanem Il-ik Lajos királynak 1523-ik évi Mártius hó 20-kán kiadott kiváltság levelében gyökeredzik. b) az A. alatti szerződés 2-ik pontjába csak azért igtattatott be ezen adó mentesség, nehogy ezen egyesség által Lajos király kiváltsága jövőre megszorítottnak tekintessék. Ezen tételekből azután azt igyekezett kitüntetni, hogy a város tehermentessége nem ugy vétetett fel a szerződés 2-ik pontjába, mint különös kedvezmény, s önálló szerződési feltétel, hanem csak mint már létezett kiváltságos jog erősíttetett meg, ugy, hogy abból külön kir. kegyelemlevél szolgáltassák ki; következéskép ezen kiváltságnak a szerződés megkötése által sem előbbi természete meg nem változott, sem annak nagyobb következményű erő, mint az előtt volt nem adatott, és minthogy a kiváltságok a legújabb törvények által megszüntettek, tehát Felsőbánya városnak tehermentessége is i mint a mely kegyelem levélen alapult I megszűntnek tekintendő; minek folytán ; Felsőbánya város ép ugy mint az eddig I adómentességi joggal felruházott nemesek j és kiváltságolt testületek adózni tartozik, j Azon állítás ellen, hogy a bányászati kincstár a városért a terheket hordozni tartozik, ellenveti továbbá: c) hogy az A. alatti szerződésben a kincstár sehol sem kötelezte magát erre; és d) bárha a kincstár a szerződés 2-ik pontjában biztositorta is a várost, azon kivételes állapotban ezen biztosítás nem tekinthető ugy, mint különös szerződési kedvezmény, mivel a város már az előtt ennek élvezetében volt; e) ezen biztosítás csak azon időkre szólhatott, mig az országnak kiváltságos viszonyai fennállanak; miután pedig ezen viszonyok a kincstár hibáján kívül törvény által megszüntettek: ezen terheket a bányászati kincstár a városért hordozni, sem a város irányában kárpótlással; továbbá: f) ha a kérdéses szerződésben találtatnék is valami nyoma annak, hogy a kincstár a teher viselésre kötelezte volna magát, akkor tekintetbe kellenék venni egyedül csak azon terheket, melyek a városra a szerződés keletkeztekor az akkori alkotmány szerint nehezedtek, mivel azon terheket, melyek akkor nem léteztek, a kincstár magára nem vállalhatta. És minthogy akkor az adózásnak csak három neme volt t. i. hadi adó, házi adó és a rendkívüli subsidiumok, ezek közöl pedig a hadi-adót Felsőbánya város mint bármely nemes nem tartozott fizetni, a házi vagyis községi adót pedig a kincstár magára nem vállalhatta, tehát tulajdonképpen csakis a rendkívüli adók vagyis a felkelési subsidiumok és egyéb országgyűlési ajánlatok lehettek volna azon terhek, melyek akkor a városra és helyette a kincstárra nehezedhettek. El is ismerte alperes, hogy ily nemű terheket a városért hordozott, tagadja azonban azt, hogy kötelezettségből tette volna; és ezt abból igyekszik begyőzni, mert némely alperesi okiratokból látható, miszerint ily kifizetést meghagyó felsőbb rendeletekben, hol óvások, hol pedig ezen záradék vau ben foglalva, „absque nectenda consequentia" Végre pedig állítja, hogy még azon esetben is, ha a kincstár magára vállalta volna a közterhek hordozását, ezt egyedül csak a város tulajdonképpeni vagyonára nézve tehette volna, nem pedig az egyes lakosokra nézve, miután a hivatolt szerződés 2-ik pontja csak a városról nem p pedig az egyes lakosokról szól. Es miután alperes szerint a fennebbiek által be van győzve, miszerint a kincstár magáért a városért sem köteles, annál kevésbbé lehet tehát az egyes lakosokért köteles az adózási terheket hordozni, mi onnan is kitetszik, mert 1812-ik , évben a kereskedőkre kivetett 4000 foj rintnyi országos ajánlatot se fizette ki a I kincstár. A válasz iratban: Felperes város tagadta, hogy követe1 lése ez idő szerént Il-ik Lajos király kii váltság-levelére volna alapítva, s el nem j ismerte alaposnak azon ellenvetést, s kö- J { vetkeztetést; miszerint azért, mivel a kiváltságok meg vannak szüntetve, felperes város adómentessége is elenyészett vobia, mert: a) igaz ugyan, hogy a város lakosait Il-ik Lajos király a közadózás alól kiváltság-levele által még 1523-ik évben felmentette, valamint az is, hogy a város lakosai azon időben, midőn a szerződés keletkezett, már nem fizettek adót; ugy de 1689-ik évben midőn a fennebb emiitett comissió a város közönségét a bányák iránt felszólította, a közönség A. szerint oda nyilatkozatt, miszerint csak azon esetre engedi át a bányákat a kincstárnak, vagy e helyett a várost kárpotólni ép 1 ha az, a közönség által kitűzött feltételeugy nem köteles, mint nem köteles azt tenni a nemesi jószágot eladója azon vevő irányában, ki a nemesi birtokot jobb áron csak azért vette meg, mert attól adót nem kellé fizetnie. Valamint tehát a nemesi családokat és más kiváltságos osztályokat azért, mert most adót fizetni kötelesek, senki kármentesíteni nem tartozik, holott azoknak is örök időkre volt adva a kiváltság, ép ugy nem tartozik a kincstár ket elfogadja és teljesiti; „quodsi reliqua hic subiuserta puncta acceptareutur et effectuarentur" már pedig az eleve kitűzött feltételeknek egyike világosan az volt, mint az A. alatti okirat 2-ik pontja bizonyítja, hogy a város jövőre minden adózási terhektől mentve legyen az az, hogy adózási tekintetben azon állapot melyben a szerződés keletkeztekor a város közönsége volt, örök időkre biztosittassék. Ha tehát a kincstár képviselői ezen feltételt elfogadták, és miutáu az A. alatti okirat szövegéből is látszik, komoly megfontolás után fogadták el, akkor kétséget nem szenvedhet, hogy ezen feltételt teljesíteni és ezen elfogadásnak ezen terhes szerződésnek következményeit, a kincstár hordozni tartozik. Azon alperesi állításra, hogy az adómentesség azért igtattatott be a transactioba, nehogy Il-ik Lajos király privilégiuma ezen ujabb transactio által megszoritottuak tekintessék, felperes czáfolatkép felhozza, miként ezen ellenvetésnek csak akkor lenne némi alapja, ha a transactiobau Il-ik Lajos király privilégiumára hivatkozás történt volna, erről azonban ott egyetlen szóemlités sem tétetik; miből világos, hogy a szerződő felek a város adómentességét külön és önálló feltétel gyanánt állapították meg a szerződés 2-ik pontjában; mi abból is kitetszik, hogy a Il-ik Lajos privilégiumában az adómentesség tartamának ideje nincs körülírva, a transactioban pedig ezen mentesség ki vau mondva, örök időkre (affuturis expost semper temporibus). Es valóban különös logika kell hozzá azt feltenni a szerződő felekről, hogy ily megszorítás elleni óvatosságból tettek volna valamit be azon okiratba, mely ép azon czélból szerkesztetett, hogy a város azon előnye, melyet adózás tekintetében akkor élvezett jövőre szerződésileg biztosítva legyen. Azon ellenvetésre, hogy: „az A. alatti szerződésben a kincstár seholse kötelezte magát arra, hogy a lakosságért a közterheket hordozni fogja" kifejti felperes város, hogy a két oldalú terhes adásvevési szerződésben a város adómentes állapotának mindenkorra kiható biztosítása, a szerződési feltételek egyikének lényegét képezi; ennélfogva valamint a városnak e tekintetben szavatolást követelő joga, ugy a kincstárnak ebből folyó kötelezettsége a két oldalú szerződés természetéből önként következik, és mint minden két oldalú terhes szerződésben, ugy ebben is hallgatag benn foglaltatik; főleg miután alperes részéről is az ellenbeszédben elismertetett, hogy felperes város tehermentességi joga az A. alatti szerződés 2-ik pontjában a magas kir. kincstár részéről biztosítva van". Azon ellenvetésre továbbá, hogy alperes kincstár részéről tett eme biztosítás, nem ugy tekintendő mint különös szerződési kedvezmény, mivel a város már az előtt is ennek élvezetében volt, felperes város ezt hozza fel czáfolatul: miszerint ép azért kívánta ezen kedvezményt a többször említett szerződés külön pont jába mint feltételt felvétetni, hogy azon kedvezmény melyet a szerződés keletkeztéig királyi kegyelmen alapuló kiváltságnál fogva élvezett, azontúl kötelező szerződés alapján élvezhesse; s kétséget sem szenved, hogy ezen szerződésileg kötelező biztosítás nélkül a város közönsége a bányákat át nem adta volna. Elfogadtatván pedig a szerződő kincstár által eme feltétel, önként következik, hogy a garantirozás jogi kötelezettsége szerződésnél fogva terheli. . ., A nemesi kiváltság-ok, s nemesi jószágok eladása, s a kereseti tárgy közt alperes által feltüntetett hasonlatosság helyességét is határozottan tagadja felperes- és kifejti miként a felemiitett esetek