Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartás tárgyában közzétett előadói javaslatra [1. r.] - A biróküldés kérdéséhez bünügyekben

— 69 — az id. I. szab. 1-része czimének ellenére „a hazai öszszes és mindennemű ügyekre kiterjedő bíróságok illetőségét hatáskörét állapítja meg," s mert a 29 §-ban a hétszemélyes tábla, miut legfőbb Ítélőszék, hatáskörét oly intézkedéssel állapítja meg, hogy a többek között a fenyítő ügyek számára külön osztály alakítását rendeli el. A vita eldöntése e szerint most azon kérdés megoldásától függ, váljon az id. t. szab. 1 r. 42 §-ának rendelkezése, e résznek és fejezeteinek ezimei ellenére is, kiterjed-e a büntető ügyekre vagy nem ? Lássuk tehát, igazolják-e a felhozott érvek Egry Endre ur állítását? Az első indokra nézve bátorkodom kérdezni: „a hazai összes és mindennemű ügyek" kifejezés alatt érti-e Egry Endre ur (a vitás bűnügyeken kivül) a váltó, a csőd, az úrbéri és bánya ügyeket is? Bizonyára igen! S ime! ezen többnemü ügyek bíróságainak illetőségét, hatáskörét nem — miként Egry Endre ur állítja — az id. t. szab. I-ső hanem III. illetőleg IV. VI és VH-dik része állapítja meg. Ha tehát Egry Endre ur azon feltevésből miszerint ezen I-ső rész mindennemű ügyek bíróságainak illetékességéről és hatásköréről intézkedik,azt következtette, hogy az a büntető bíróságok illetékességet és hatáskörét is szabályozza : agy ama feltevésnek és a belőle vont következtetésnek megdöntésére bizonyosan eleget tettem, midőn a fennebbiekben kimutattam, hogy az még az emiitett külön magánjogi viszonyokat sem szabályozza. De habár kétséget nem szenved, hogy ezen I- ső rész nem rendelkezik mindennemű ügyek bíróságainak illetőségéről és hatásköréről, nem állhat-e meg azért a második indok? s nem lehet-e magából a 29. §. intézkedéséből azt következtetni, hogy a 42. §. bűnügyekre is vonatkozik ? Üssük fel az J-ső rész 29 §-át, s látni fogjuk, hogy az a poigári bíróságok szervezetéről szóló I-ső fejezetben foglaltatik; s e szerint csakis arról, s nem — miként Egry ur állítja — azok hatásköréről intézkedik; sőt mi több, a külön büntetőtanács felállítását nem — miként Egry ur annyiszor hangsúlyozva állítja — elrendeli, hanem csak lehetőségét fejezi ki annak hogy a polgári ügyek ne, mint azelőtt, az úrbéri bűnügyekkel együtt egy közös tanácsban, hanem külön intéztessenek el. Ellenben a 42-dik § a birói illetőségről szóló II- dik fejezetben foglaltatik. Ezen fejezet, a §§ összefüggésének szembeszökőbb kifejezése végett, kilencz czimre van osztva, a czimek pedig betűkkel jelelvék, ugy hogy a birói illetőség polgári magánjogi személyes keresetekben a) alatt, birtokperekben b) alatt stb. végre a delegatió i) alatt van szabályozva. Hogy pedig ezen fejezetnek nemcsak ezimei, hanem tartalma is kizárólag a polgári magánjogi bii óságokat szabályozza, nyilván kitűnik nemcsak a §§ tartalmának megbírál ásából, hanem az id. t. szab. IV részének bekezdéséből is, a melyben a csődügyekbeni illetőség külön szabályozásának szüksége azzal indokoltatik, „hogy a polgári perrendtartásban a birói illetőségre nézve az érdekelt személyek lakhelye vétetett zsinórmértékül." Minélfogva kétséget nem szenved, hogy az országbírói értekezlet az id. t. szab. 1-ső részét nemcsak polgári magánjognak czimezte, hanem valamint az egész résznek ugy különösen épen azon fejezetnek, melyben a 42. §. foglaltatik, rendelkezését is egyedül a polgári magánjogra vonatkozónak nyilvánította. Ezen érvekkel szemben Egry Endre ur második indoka, mely szerint a biróságok szervezéséről szóló 29-nak engedőleges intézkedésénél fogva a polg. biróságok illetőségéről, tehát egészen más tárgyról szóló fejezetnek épen i) betűvel jegyzett része vagyis 42-dik §-a egyszersmind bűnügyekre is vonatkozik, annál kevésbé állhat meg, mert ezen két § közt semmi hivatkozás nincs, sőt ez utóbbiban a bűnügyekről említés sem tétetik. E szerint az Egry Endre ur által felhozott azon okok, melyekbőfaz id. törv. szab. 42 §-ának a bűnügyekre kihatását igazolni törekedett, meg lévén döntve, kétséget nem szenved, hogy ama § az 1715 t. cz. 3 §-ának rendelkezését a bűnügyekre nézve meg nem szüntette. Ezen t. cz. a biróküldés jogát 0 Felségének a Királynak tulajdonítja, ki azt 1848 előtt az udvari korlátnokság utján gyakorolta. Az udvari korlátnokság hatásköre az 1848. III. t. cz. 6 §-által a m. ministeriumra ruháztatván, ennek jogát sem a csak tényleg, de nem jogosan, fennállott udvari korlátnokság, sem a hétszemélyes tábla, törvényes közeg hiányában szükség által indokolt eljárása által, nem csorbíthatta. Hogy az igazságügyi ministeriumban is mindenkor ezen felfogás uralkodott, igazolja azon tény, hogy Magyarország azon részében, melyben az id. t. szab. és az 1715. 17. t. cz. 3 §-a érvényesek, a biróküldés jogát bűnügyekben íennállása óta gyakorolta, sőt azt a megtámadás ellen is megvédte. Szabad legyen ezen állitásom igazolásául néhány igazságügyi ministeri rendeletet idéznem. M. J. bűnügyében az 1867 évi nov. 2-án 10989 sz. a. kelt rendelettel Szeged sz. kir. város ftő tszéke helyett Csongrádmegye ftő tszéke küldetett ki. Miről Szeged város közönsége egyidejűleg értesíttetett, és felhivatott, „hogy ezen intézkedésről fenyítő törvényszékét azzal értesítse, hogy a kért biróküldés ellen emelt óvása azért, mert a törv. szabályoknak jelentésében idézett 42-ik §-a egyedül polgári ügyekbeni biróküldési esetekre vonatkozik, figyelembe nem vétethetett.u Továbbá: Ifj. V. F. bűnügyében az 1868 évi feb. 25-én 2444 sz. a. kelt rendelettel Sopron megye ftő tszéke helyett (Pest város tszéke, Cs. L. bűnügyében 1868 évi aug. 11-én 12049 sz. a. Jász. Kun került ftő tszéke helyett Pest megye, s ennek elfoglaltsága miatt az 1868 évi sept. 7-én 13430 sz. a. Csongrád megye ftő tszéke, s hogy többet ne említsek, a Juhász-féle rabló banda elleni bűnügyben az 1868 évi dec. 5-én 17818 sz. a. kelt rendelettel a különben egyes esetekben Illetékes Zala, Baranya, Tolna és Veszprém megye ftő tszéke helyett Somogy megye ftő tszéke küldetett ki. Szándékosan hivatkoztam egyedül 1867 és 1868ban előfordult esetekre, minthogy Egry Endre ur a fennebbiekkel kapcsolatban azt is állította, hogy a ministerium a biróküldés jogát bűnügyekben is csak az uj polg. törv. rendtartás életbelépte óta, ennek 57 §-a alapján gyakorolja : s azután kimutatja, hogy minő fonák dolog a polg. törv. rendtartás rendelkezését a bűnügyekben is kötelezőknek tekinteni. A hivatkozott adatok tehát egyszersmind meggyőzhetik Egry Endre urat arról is, hogy a biróküldés bűnügyekben nem a polg. törv. rendtartás 57 §-a alapján történik; minek kétségtelen bizonyságául szolgálhat még az is, hogy Erdélyben, hol az uj törv. rendtartás szintén érvényes, de az 1715 évi 17 t. cz. a biróküldés jogát bűnügyekben nem a ministerium, hanem az ott fenálló osztr. büntető törvénykönyv által kijelelt bíróság gyakorolja. Ellenben készséggel elismerem, hogy a polg. törv. rendtartásnak rendelkezéseit a bűnvádi eljárásban is kötelezőknek tekinteni nem lehet; mindazonáltal ezen jogi elv éle, a fennebbiek szerint, nem az igazságügyi ministerium, hanem Egry Endre ur ellen fordul: minthogy épen ő az, ki minden helyes ok nélkül az állítja, hogy a fennállott id. t. szab. polgári alaki részének 42-dik §-a bűnügyekre is kiterjed ; sőt mi több, azt vitatja, hogy ezen § alapján a bünügyekbeni biróküldésre a polg. t. rendtartás által, az abban hozzá utasított polgári ügyek elintézése végett, felállított semmitőszék illetékes : holott maga a semmitőszék, a polg. t. rendt, életbeléptetése alkalmával a szükséges átmeneti intézkedések tárgvában kibocsátott igazságügyministeri rendelet XIX czikke alapján, még 1869 évi aug. 7-én 861 sz. a. illetéktelennek nyilvánította magát bűnügyekben eljárni. * hJ Dr. Sz. F. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlönye-ben folytattatnak a'Dr. Neumann Ármin által irt „kritikai észrevételek az éjszak-német büntető törvénykönyvhez." (Ez észrevételekre legközelebb visszatérendünk. Szerk.) Ugyancsak a „Jogtudományi Közlönyében folytattatik „az elmélet felsőbb itélőszékeink gyakorlásában" czimü czikksorozat és felhozatik néhány példa az első czikkben felemlített következetlenség illustrálására, különösen a gyilkosság és emberölés minősítése tekintetében, melyek felsorolása után azt mondja czikkiró ir: Nekünk codificált büntető törvényeink nincsenek, de tán nem is lesznek egyhamarjában. Epen ezért tartjuk szükségesnek, hogy a joggyakorlat következetesen ragaszkodjék oly elvek érvénvesitéséhez, melyek a jogtudomány ujabb fejlődése folytán nyerték szentesítésüket. Az irott törvények hiányának is lehet egyetlen haszna, -- ez az, hogy a megirt betű nem köt bennünket a jóhoz, midőn a jobbhoz nyúlhatnánk." (Czikkiró ur nézetét mi is teljesen osztjuk, mert codificált törvény hiányában ez az egyedüli mód, némileg megnyugtató igazságszolgáltatást létesíteni. Szerk.) A „Jogtudományi Közlöny"-ben Dr. Podhorányi Gyula ur lándzsát tör a közjegyzői kényszer mellett és ellenezvén a jegyzői törvényjavaslat 183. §.-nak fenntartását, mely a 26. §. életbeléptetését a jegyzői államások végleges szervezéséig felfüggeszti . azt kívánja, hogy a 26. §. teljes szigorával azonnal életbeléptettessék, mert szerinte „épen a kezdet nehézsége szflkségli: hogy a közjegyzői intézmény nálunk mindjárt kezdetben kötelező módon — ha csak ideiglenesen is behozassák — azon jogügyletek elősorolásával — miknek érvényéhez a jegyzői okmány megkívántatik. Ezen törvényes intézkedést felfüggeszteni határozatlan időre, ha csak a jegyzői állomások végleges betöltéséig is, annyit tesz, — mint magát az intézményt főleg a vidéken szünetelésre kárhoztatni, s evvel magának az intézménynek fejlesztését s érvényre emelését, de meghonusitását is megakasztani." (Mi ellenkezőleg — mint azt már sokszor volt alkalmunk kifejteni — épen a 26. §.-nak bármikor leendő életbeléptetésével látnók a közjegyzői intézmény kétségtelen üdvös hatását teljesen paralyzálva, mert a mellett — hogy a szándékolt kényszer gyakorlatilag eredményesen keresztül sem vihető, nézetünk szerint a kényszer az, mely a legjobb intézményt népszerűtlenné teszi, különösen oly intézményt, melynek éltető eleme a bizalom. Szerk.) A „Tö r v ény s z éki C s ar no k"-ban Dr. Chorin Ferencz ur befejezi „jogrendszerünk átalakulásához" czimü jeles czikksorozatát az alkotandó fellebbezési rendszer taglalásával. Czikkiró a két folyamodásu rendszert pártolja és ellenezvén a franczia „cour de cassation" mintájára tervezhető külön semmitőszék felállítását, csakis a legfőbb törvényszék fenntartását javasolja, azonban átruháztatni kívánván erre a semmitőszék hatáskörét és óhajtja, hogy a ténykérdések felett csak két bíróság Ítélvén, a legfőbb törvényszék csak az eljárásra nézve előirt lényeges alakiságok megtartása, és a törvények helyes alkalmazása felett őrködjék, mert nem a vitás ' ténykérdések azok, melyek megállapításával foglalkozni, hivatását képezi, hanem ugy a törvények megtartását mint azok helyes alkalmazását azon magas tekintély által biztosítani, melylyel a legfőbb törvényszék határozatai mindig birni fognak. (Czikkiró úrral teljes egyetértünk, mert a három folyamodásu rendszernek csak az Írásbeli eljárásnál volt némileg értelme a negyedik fórumként felállított külön semmitőszék pedig még az írásbeliségnél is teljesen czéltévesztett intézménynek bizonyult be. Szerk.) A „Pesti Napló"-ban H—1—, a „R eform"-ban Dr. Busbach Péter, a „Pester Lloyd"-ban Dr. B. L. és a „Szabad Egyh á z"-ben E. urak foglalkoznak a bírósági szervezettel; H—1— ur a 25-ös bizottság javaslalatához csatlakozik, azon eltéréssel hogy az egyes biróságok illetősége alá csak az 500 ítig terjedő minden ingó és ingatlan tárgy iránt folyó pereiket (és igy nem 5000 ft és 50 holdra terjedő pereket) utaltatni, telekkönyvi hatósággal pedig csak minden második vagy harmadik járásbíróságot óhajtja felruháztatni, bűnügyek közül csak a kihágásokat véli az egyesbiróságokhoz utasitandóknak. Dr. Busbach Péter és Dr. B. L. unak a társas biróságok túlsúlyra emelése mellett szólalnak fel erélyesen, egyesbiróságokra csak a sürgős és csekély értékű ügyek elintézését kívánják bízatni, ellenzik a 25-ös bizottság javaslatának határozattá emelését. E. ur szinte minél több helyesen szervezett társasbiróságokat kíván felállíttatni de csak másodforumként, míg első folyamodásilag csakis egyesbnóságokat óhajt szerveztetni, melyek mmden ügyben tekintet nélkül a perértékre bufeMgJ*, E. ur e szerint a 25-ös bizottság javaslatánál is tovább megy. _ Rni!hach és (Saját nézeteinket, -- melyek Dr. Bus-baU. m Dr. B. L. urakéival tökéletesen. H-l- ortYM