Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 6. szám - Észrevételek a polgári perrendtartás tárgyában közzétett előadói javaslatra [1. r.] - A biróküldés kérdéséhez bünügyekben

— 68 volna az, mit az igazságügyéruek teljes erélylyel sürgetnie kellene, mert csak ily testülettől várható a codificatio terén igazán üdvös eredmény : tenni azonban, teljes erélylyel tenni e tárgyban is okvetlenül kell már valamit, mert különben helyesen codifícált törvényeink alkotása hiu remény eszményképei maradandnak továbbra is. Eszményképek után pedig az igazságszolgáltatás terén épen nem szabad kapkodnunk; a gyakorlati élet szükségei azok, melyek kielégitendők, és hogy azok teljesen kielégíttessenek, arra kell teljes erőnkből törekednünk. Erély tehát az, a mit igazságügyérüuknél szorgalmaznunk kell, mert csak az fog fennkelt eszméinek életet kölcsönözni, — és a kor eszméi, önnön szükségletein helyes felfogása az. mit a törvényhozó " testülettől kell követelnünk, mert csak ezek együttesen szülik majdan, — a valódi jogi reformot. Dr. Siegmund Vilmos. Észrevételek a polgári perrendtartás tárgyában közzétett iUimdéi I javaslatra.*) vGegus Dániel váltótörvényszéki biró úrtól. A .Themis" mellett közöltetik jelenleg a polgári perrendtartás tárgyában készült előadói javaslat azon czélból, hogy arra észrevételek tétessenek; de másrészben az igazságügyi ininisterinni már tanácskozmányi anyagául elfogadta e javaslatot, melyhez eszerint az abban feljegyzett tudnivalók értelmében, csak a munkálat keretében foglalt egyes szakaszok iránt, és csak a tartandó ta• nácskozmányban lehetne észrevételeket tenni; feltűnő levén azonban, miszerint az 1867. évben nyomtatott polgári törvénykezési rendtartási javaslat folytán, az országgyűlés*;n alkotott 1868. évi 54. törvényezikk létrejötte után, csakhamar egy már javaslat kerül a közönség elébe a polgári perrendtartás tárgyában: ugyanazért nem lesz érdektelen egy másik perrendtartásnak szükséges volta felett elmélkedni. Az előadói javaslat javítása akar lenni az alkotott perrendtartási törvénynek, a mint a második könyv első fejezete mutatja: a szóbeliség közvetlenség és nyilváuosság néhány szakaszokban tárgyaltatik, továbbá több kerületi és főtörvényszékek, békebiróságok, közjegyzőségek és végrehajtókat illető szakaszok foglalvák abban mint újítások; egyéb abban foglaltak iránt már van törvény. Mi illeti a szóbeliség és közvetlenség életbeléptetését, mit az nj javaslat indokául vehetnénk, arra nézve, már az 1867. évi fennebbi törvényjavalat mínisteri elő* Bár eddigi sommás szóbeli eljárásunknak bálványozói egyáltalán nem vagyunk, szívesen közöljük ez észrevételeket, mert érdekes eszmecserére nyújtanak alapot és mert tiszteljük az ellenvéleményt is. Szükségesnek tartjuk azonban egy félreértést helyreigazítani: az előadói javaslathoz t. i. igenis egész terjedelmében és nemcsak a közlött szakaszok keretén belül lehet hozzászólni, mert a javaslat eddig csak tanácskozási : lapul lett kijelelve sőt az enquet kebelében épen most folynak még csak az albizottság! tárgyalások az iránt, vájjon az előadói javaslat elvei is. elfogadhatók e vagy sem. Mi tehát szükségesnek tartjuk, hogy épen most nyilatkozzanak a szakértők e tárgyban és pedig minden tartózkodás nélkül. Szerk. terjesztésében is el vau ismerve, hogy az 18376. 20. tcz. és 1840. 11. tezikkben szóbeli és közvetlen eljárás lett megalapítva, és az 183%. 18. tcz. szerinti eljárás is azon alapszik; tehát a szóbeli és közvetlen perlekedést különösen az 183%. 20. tcz. értelmében gyakorolva már ismerjük, még pedig azon tökélylyel keresztül vive miszerint a közvetlen szóbeli tárgyalás után közvetlen hozatott határozat és az közvetlen a feleknek kihirdettetett: ugy hogy a szóbeli közvetlen eljárás folytatásának és kiterjesztésének vehetők az 1868. 54. t. cz.-ben foglalt ez iránti törvényes intézkedések. Mert a ki csekélyebb ügyekben községeieben városokban a birói eljárást látta tapasztalhatta azt: hogy ! az illető biró idéző jegyet küldvén a paI naszoltnak unit pecsétnek szoktak nevezni; a felek megjelenvén, szóbeli közvetlen j előadásaik után, közvetlenül meghozatik | a határozat. Sőt a ki az 1832/6. 20. tez. és 1840. 1 1. tcz. szerinti eljárásban az illető birót vagy hajdan a nemesek hadnagyát, is figyelemmel kisérte a szó! beli és közvetlen eljárást és közvetlen itélethozást tapasztalhatta; melynek nagyobb aránybani kiterjesztését az 1868. évi 54. te/., foglalja magában. Az 1840. 15. tcz. \ szerinti váltótörvénykezés által szóbeli I eljárás rendeltetik ugyan, azonban a törI vény nem rendeli, hogy közvetlen ítélet liozassék és az közvetlen kihirdetettessék, j mert e végett a tárgyalásoknak, melyek ! naponkínt nyolczvantól százötvenig terj jedő mennyiségre is mennek, máskép keli lene beosztva lenni. Az 1868. 54. tcz. 101. $-ban a szói beli és nyilvános tárgyalás megállapittat| ván, a közvetlenség, csak a felekkel való tárgyalás körülményeire vonatkozik, holI ott a gyors igazságszolgáltatás megki! vánja. hogy a közvetlenség különösen a | tárgyalás utáni itélethozásra és annak kij hirdetésére is kiterjesztessék. , Mert hazaszerte, mint tudjuk, nincs I az iránt panasz, hogy a peres felek véi delme elmulasztatnék; hanem az, hogy a ! tárgyalások felette hosszú időkre tűzetnek ki, — tóvábbá hogy a tárgyalások után nagyon sokára hozatnak határozatok. — Annálfogva, hogy ezen bajokon segítve legyen, mint a fenutérintett 1868. 54. tcz. 124. §. rendeli: az azonnal hozandó Ítéletet, a szóbeli eljárás tárgyáI bani közvetlenséget, a lehető közvetlen idézés, a lehető közvetlen tárgyalás, egyszersmind, a közvetlen itélethozás és közvetlen ítélethirdetésre is kiterjesztetni szükségesnek vélem. Tartalom tekintetéből az előadói javaslat eddig közlött része a magyar polgári perrendtartás tárgyában a szóbeliségről öt szakaszt foglal magában, ezeI ket az 1868. 54. tezikket tekintve feles' legeseknek tanom; a közvetlenségről felI hozott hat szakaszban foglaltak ugyanazon említett törvényben, vagy benne fogi laltatnak vagy következtelések mellett azon törvény szabályaiból folynak — I egyedüli kivételével a személyes meg'• jelenésre való kényszerítésnek. Hogy pe! dig bármily kereseti követelés tárgyában, polgári ügyben, az adós vagy panaszlott ; kényszeríttessék az ítélő bíróság előtt [ személyesen megjelenni, azt az egyéni személyes szabadsággal megegyeztetni nem 1 lehetne. Midőn törvény által polgári ke| reseti követelésekre nézve az itélő biróI Ságoknak azok hatalmas jog van adva, hogy a meg nem jelenőt, mint makacsot, a panaszlott követelés erejéig Ítélettel elmarasztalván, vagyonában megkárosíthatják, akkor a követelt vagyonra tekintet nélkül, már előre nem nyerhetnek arra jogot, hogy a kereső félnek követelése iránti igazságszolgáltatáson tul, a panaszlott még egyéni szabadaka rátában isgátoltas-sék. — Mivel csekélyebb esetekben és kisebb követelésekre nézve a szegény perlekedőknek nincs érdekökben, de nincsen is tehetsegükben magokat ügyvéd és meghatalmazottak által képviseltetni, tehát megjelennek személyesen. A gazdagabbak pedig kényelem vagy elfoglaltatás miatt magokat inkább képviseltetik, és inkább szenvednek vagyonúkban kárt, minthogy személyesen a bíróság előtt megjelenje nek. Minélfogva az ily közvetlen szóbeli kényszerítő eljárás czélhoz nem vezetne. Ea azonban az előadói javaslat a magyar polgári perrendtartás tárgyában, külön az 186S. öl tez. szerinti polgári törj vénykezési rendtartástól a perkezelési j rendtartást czélozza; akkor többnyire olyanokat foglal magában, melyek nem ezen szakmába tartoznak; és inkább tudományos bővítését és sok tekintetben módosítását javasolják az 1868. évi 54. tezikknek. Mivel önként következik, hogy ha a királyi táblák felosztása, békebirói, közjegyzői, végrehajtói intézményeknek ' törvény általi behozatala eszközöltetnék, azáltal az 1868. 54. tcz. szabványai módosíttatnának, mely módosítások azonban nem a perkezelési rendtartás keretébe tartozók lennének. | A mi azon nézpontot i lerí, váljon az I előadói javaslat a magyar polgári perI rendtartás tárgyában, az 1868. 54. tcz. | életbeléptetésére szükséges átmeneti in! tézkedéseket tartalmazza-e V mint fenutebb ' érintetett, kétségtelen, hogy azon intézkei dések hatáskörét messze tul haladja. \ Szerintem az előadói javaslatból kinyomtatott két ívnyi szöveg tartalma a perrendtartás czime alatt érthető intézkedések sorozatából legkevesebbet foglal magában, hiszem azonban, hogy ennek utána fognak ez érdemet illetők közöltetni, melyekhez szerkesztő ur engedelmével hozzá szólni szinte szerencsés leendek.*) \ A birokiildés kérdéséhez bűnügyekben. (Ny üt levél a „Themis" szerkesztőségéhez, válaszul Egrji Emire urunk e tárgyú rzikkére.) Pest január hóban. **) Egry Endre ur a „Themis" olvasói előtt ismert bűnügyi ezikkében azt állította, hogy az ! igazságügyi miuisterium a biróküldés jogát tévesen gyakorolja, inert — szerinte — az id. szab. 42. §. fenyítő ügyekben még jelenleg is érvénynyel bir, s ennélfogva ama jog gyakorlására a semmitőszék illetékes. Ezen állítását én azon okból b itorkodtam kétségbe vonni, mert az id. t. szab. I. része egyedül a polgári magánjogról és pedig az első 23. §-ban annak anyagi részéről, a későbbi §§-ban pedig egész a 180-dikig annak alaki részéről rendelkezik ; s igy a polgári magánjog alaki részéi nek a birói illetőségről szóló Il-dik fejezetébeu i) betű alatt előforduló 42-dik §-a bűnügyekre ki nem terjedhet. Egry Endre ur válaszában beismerte ugyan, hogy az idézett rész ós fejezet czimei állításomat támogatni látszanak, mindazonáltal állítását, mely szerint az idézett 42-dik § általános, a fenyítő ügyekre is kiterjedő, rendelkezést tartalmaz, továbbá is fenntartotta, mert — szerinte — *) Igen szívesen veendjük. Szerk. **) Tárgyhalmaz miatt csak most közölhetjük. Szerk.