Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 1. szám - Jogeset. Felsőbánya városának a m. k. bányászati kincstár elleni szerződés teljesitési ügye [1. r.]

város közönségét: uem leune-e hajlandó bányáiból, a kincstárnak is részvényeket átengedni és így, azon bányákat a kincs­tárral közösen mivelni. E felszólításra a város közönsége oda nyilatkozott: hogy mintán a város adós­ságokkal vau terhelve a kincstárral közö­sen nem birná a báuyamivelési költsége­ket hordozni; ez okból tehát hajlandóbb lenne bányáit egészen átengedni a magas kincstárnak, ha az a város összes adós­ságait ki fizetné, és a város által aján­latba teendő egyéb feltételeket el fogad­ná, és tettleg foganatosítaná. Ezen feltételek az A. alatti okirat szerint 8 pontba foglaltattak, melyek kö­zöl, jelen ügyre csak a két első vonat­kozik u. m. Először : Felsőbánya város közönsége, Fudor, Tomoz, Léves és Vonth nevű bá­nya telepeit, valamint a község által mi­velt többi bányáit, az erdők használatá­val, bánya eszközökkel, érezzuzdákkal és olvasztó kohókkal együtt örökös jog­gal átadta a magas kincstárnak; más rész­ről pedig kívánta, hogy a kincstár, a vá­rosnak 24,520 Rfrtra terjedő adósságait fizesse ki. Másodszor: hogy a város közönsége jövőre a portiók, taxák és minden néven nevezhető rendes és rendkívüli adózások terheitől örök időre felszabadítva és fel­mentve légyen, az az, hogy adózás tekin­tetében azon állapot, melybe a város Il-ik Lajos király kegyelemlevele által helyez­ve volt, e város közönsége részére min­den időkre biztosittassék. Ezen és a többi pontokban foglalt feltételeket tehát az említett küldöttség amint a hivatolt okirat szavai is bizonyít­ják, előleges komoly megfontolás után el­fogadta, és a szerződést, ekként a város közönségével megkötette. E két oldalú adás-vevési-szerződés ké­sőbb a B szerint legfelsőbb helyen is meg­erősíttetvén, 1690-dik évben a báuyák és tartozékai tettleges át-adásával teljese­désbe is ment. Ezen időponttól kezdve tehát, Felső­bánya város lakosai részére azon kivé­teles állapot, melybe őket II. Lajos ki­rály kiváltság levele helyezte, megszűn­vén az szerződésileg lett biztosítva a meny­nyiben a közönség a bányák átadásáuak­egyik feltételéül ezen adómentes állapot nak örök-időkre kiható biztosítását kö­tötte ki a magas Kincstártól, ez pedig ezen feltételt elfogadván, s a várossal a szerződést megkötvén, az abból folyó következményekre uézve a kötelezettsége­ket s felelőséget magára vállalta, s ekként magát a törvényes szavatolás kötelezett­ségének alávetette. Felsőbánya városának tehát ezeu kez­detben ugyan királyi kegyelem-levelén alapuló, de a szerződés létre jötte után a magas Kincstár képviselői által teljesí­tett jogcselekvéuy folytán, már törvényes jogalapra fektetett adómentes állapota ismét más fél századnál hosszabb időkö­zön keresztül a magas Kincstár által sér tétlenül tartatott fenn, a mennyiben t. i. a magas bányászati Kincstár a város irá­nyában elvállalt kötelezettségének a ren­des portális adókra nézve, évenkint, a rend­kívüli országos terhekre nézve pedig, mint például az országgyűlési subsidiumokra, insurectionális költségekre stb. eseteu­kint 1689-ik évtől kezdve egész 1851-ik évig minden egyes esetben és mindany­nyiszor az érintett szerződésre hivatkozva, pontosan eleget tett. Sőt még 1851-ik évben is az 1848/9 évben eszközlött honvéd sorozásra Felső­bánya város részéről fordított 247 fr. 49 kr. kiadást, és ugyan az alkalommal a csendőrség felszerelésére fordított költ­ségekből a városra kivetett 500 frt össze­get is, a város tanácsának megkeresése folytán a nagybányai Bánya-kerületi fő­felügyelőség, mint a magas Kincstárnak e részbeni képviselője, a kerületi bányá­szati főpénztárból kifizettette. Azonban ugyan azon év Július havá­ban az imént emiitett kerületi bányahi­vatal elnöke, már arról értesiti e város hatóságát, hogy a bécsi cs. kir. fóldmi­velési Miuisterium a 1850-ik évi njoncz ál­litásnál Felsőbánya város részéről tett .-500 fr. 441/, kr." költség kiűzetését ez úttal kegyelemből megengedi ugyan és utalványoztatja is, ellenben ;i városra ki­vetett egyél) adózási terhek kifizetését, illetőleg azoknak a fennebb hivatolt szer­ződés értelmébeni továbbhordozását ke­reken megtagadta. A város tanácsa levéltári adatokból igen jól tudván azt, hogy előbbi évtize­dekben is voltak kincstári bányahivatal­nokok, kik hivatali tul-buzgoságból kí­sérleteket tettek azon irányban, hogy a magas bányászati Kincstár a fennemlitett két oldalú szerződés terhes következmé­nyei alól felszabadittassék; de más ol­dalról tudván a tanács azt is, hogy az ily nemű kísérletek hol kormányszéki, hol pedig éppen fejedelmi ellenintézke­dések által mindannyiszor meghiusittattak: tehát ez úttal is bizva a már több hasonló esetekben is kinyert felsőbb oltalomban, de bizva magában a százados gyakorlat által megizmosodott jog szentségében, és sérthetetlenségében, — ezen imént emii­tett értesítésben a városnak a bányászati Kincstár irányábani jogigényei ellenében, csak ideiglenes, s a mult idők tanúsága szerint biztosan elhárítható akadályt látott. Azonban az e részben táplált remé­nyek csalékonyaknak bizonyultak; mert midőn a városi hatóság ez ügyben fel­sőbb helyre folyamodott, az absolut ha­talom, a százados gyakorlattal szentesi­tett szerződést egy tollvonással megsem­misitlietőnek találta, és ezen tettének in­dokolására elégnek tartá az elvitázhatlan tényekkel ellenkezőleg azt mondani ki, hogy a város adómentes helyzete, nem szerződésen, hanem kiváltságon alapult, és hogy a bányász kincstár a város köz­terheit eddig is csak kegyelemből hor­dozta ; ezentúl pedig nem viseli, minthogy már a kiváltságok ideje lejárt, tehát a városnak ily kivételes, vagy kiváltságos állapota, a megváltozott viszonyokkal szemközt fenn nem állhat. A város közönsége e szerint látván, hogy folyamodványi uton nem lehet re­ménye sértett jogaira nézve orvoslást, nyerni, kénytelen volt törvény útjára lépni, annyival is inkább, minthogy más oldalról a közigazgatási felhatóság által ellene az adónak kényszer utjáui behaj­tása rend^tejett el. így tehát 1854-ik évi mártiushó 21-én 721 sz. a. a volt sz^thmári cs. kir. me­gyei Törvényszékhez benyújtott kerese­tével a bányászati kincstár ellen, a fenn hivatolt szerződés teljesítése, és ennek ! folytán az 1850—1851—1852 és 1853-ik ' évekről a város közönségére kivetett 26.825 frt 37y„ adóhátraléknak és perköltségeknek megfizetése iránt e város közönsége a pert megkezdette, s így A keresetlevélben Felperes város részéről ki lőu fejtve, miként az 1689-ik évben keletkezett két oldalú szerződésnek 2-ik pontja értelmé­ben, a bányászati kincstár Felsőbánya város lakosaiért minden néven nevezendő akár rendes, akár rendkívüli terheket fi­zetni köteles, mert a) a város közönsége a bányák átadá­sakor maga részére ezen előnyt, mint a vásári szerződésnek egyik főfeltételét (condttio sine qua non) kötötte ki, a bá­nyászati kincstár pedig a szerződés alá­írásával, és a bányák tettleges átvételé­vel azt el is fogadta. b) ezen szerződés nem csak az ál­tal, mert a megkötés után teljesedésbe ment, hanem másfél százados gyakorlattal is megerősödött, a mennyiben t. i. a bá­nyászati kincstár c) szerint a város 9 portáira kivetett rendes hadi adót 6199. frt. 30 krban éven­kint rendesen hordozta. dj szerint a városra 1797-ik évben kivetett 600 frtnyi insurectionális költsé­geket a városért kifizette. e) szerint a városra 1800-ik évben I hasonlóul kivetett 900 frtnyi insurectioná­lis költségeket a városért kifizette. f) szerint 1814 évben 18210. frt. 15 kr. összegre menő subsidialis terheknek a város helyett kifizetését maga a feje­delem megrendelte. g) szerint 1813-ik évben a volt ma­gyar Királyi Udvari Kamara még kér­dőre is vonta a Nagybányai kerületi bá­nyahivatalt, hogy a városra kivetett köz­terheket a bányászati pénztárból kifizet­tetni vonakodik; a miből világosan lát­ható: miszerint régibb időben is mindig az utóbbi hivatal részéről gördittettek ne­hézségek a város jogigényei ellen, azon­ban sikertelenül. h) szerint az 180T-ik II. t. cz. által elrendelt szabad ajánlati összeg, mely a lakosságnak önkéntes bevallása alapján 1262. frt. 53. krban mutattatott ki, a nagybányai bányászati pénztárból hiány nélkül kifizettetett. i) szerint az 1818-ik évben véghez | vitt portális összeírás költségei 519 frt. j 38 krban a bányakerületi pénztárból ki­, fizettettek. k) szerint 1832/6-iki országgyűlésen a ! nemzeti múzeum számára megajánlott ösz­szegből Felsőbánya városra esett 900 frt. 20 6/8 kr. a báuyászati pénztárból kifizet­tetett. 1) szerint 1850-ik évben és még az i 1847, és 1850-ik év első feléről a had­| fogadó illetőséget a nagybányai bánya­| kerületi pénztár kifizette. m) szerint a honvédek besorozására | tett 247 frt. 49 kr. valamint a csendőr­| ség felszerelésére fordított költségekből e j városra kivetett 500 forintot már az ab­j solut földmivelési minister rendeletére I ugyauazou pénztár fedezte. n) szerint, maga a volt szepesi ma­j gyar Kamara oly sérthetetlennek ismerte j el a városnak a bányászati kincstárral I kötött szerződését, hogy 1742-ik évben, j midőu az akkori insurectionális költségek hordozása szóba került, világosan kijelen­I tette: miszerint a kormányszékeknek ova­i koduiok szükséges, nehogy Felsőbánya j város valamikor, valamely rendkívüli adó-

Next

/
Thumbnails
Contents