Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 43. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. A Bruchsali fegyház - A távirdai jog. 2. [r.]

482 — lek valódi akaratának szabatos kifejezése fölött őrködik, a netalán felmerülő egyenetlenségeket közakarattal kiegyenlíti, és ezen akaratnyilvánítást, közhitelességű okmányban constatálja. Ez intézkedés két tekintetben hat a jogrend biztosítására: hogy egyrészt a pernek magvát már keletkeztében elfojtja, és másrészt az ily jogügyletből netalán támadható pernek a lehető legnagyobb gyorsasággal leendő elintézését és így a sértett jog azonnali helyreállítását lehetségessé teszi; haszna tehát abban áll: hogy sok pernek elejét veszi, és ha per támad is, annak gyors elintézését hathatósan elősegíti. Ki fogja tagadni, hogy ily intézmény a jogrend fentartására alkalmas, és hogy ily intézmény üdvös hatással bir, különösen oly országban, a hol a perlekedés viszketege oly annyira a nemzeti sajátságok közé tartozik. Ha a közönség ezen intézményt önkényt használná: ki ne üdvözölné azt; minthogy azonban ezt nem várhatni, azon kérdés merül fól, hogy az államhátalom mennyiben kényszerítheti a polgárokat annak használatára? Itten tekintettel vagyunk arra, hogy az állam a polgárok szabadságát csak annyiban korlátolhatja, a mennyiben a közérdek mulhatlanul kivánja s a közjegyzői kényszer behozatalánál is e határvonalat átlépni nem szabad: én e határvonalat abban találom, hogy a jegyzői kényszer csak oly jogügyleteknél alkalmazható: a hol a perek megelőzését vagy a perek gyors elintézését a közérdek sürgősen követeli. Mi igenis a szabad rendelkezést részben korlátoljuk, de ezen korlátolás nem czél, hanem csak eszköz annak biztosítására, a mit korlátolunk. Mi a szabadrendelkezési képességet biztosítjuk, midőn az annak alapján létrejött jogügyleteket erős védvekkel körülveszszük. Igaz, az, ily intézkedés gyámkodásnak látszik: de az általunk elfogadott esetekben az ilyennek csak látszik, minthogy jótéteményében első sorban ugyan magok a felek részesülnek, de mindegyik esetnél közérdek is forog fenn. Addig, mig csak a felek érdeke forog "kérdésben : valamely jogintézmény használatát a szabad választásra lehet bízni, de midőn egyúttal közérdek forog fenn, az államnak nemcsak joga, de kötelessége is magát közbe vetni. Vegyük vizsgálat alá az indítványunkban foglalt eseteket egyenkint; mi a közjegyzői kényszert ki akarjuk terjeszteni: 1. Az ingatlanokra vonatkozó jogügyletekre. Ha széttekintünk egyéb európai mivelt államokban, a törvényhozások a közforgalom biztosítására az ingókra nézve azon jogi elvet fogadták el: la posession vaut titre, a birtok a jogezim; ezen elv a franczia törvényben találta kifejezését, egyéb törvényhozásokba is többé kevésbé átment, s bizonyára általánosan fog elfogadtatni. Az ingatlanoknál a birtok helyett a hitelkönyvi bejegyzés az, melyet részint a törvényhozások, részint a szaktudomány azon jelentőségre emelni törekszenek, melyet az ingóknál a birtok már is elnyort, ugy hogy az ingatlanoknál szintén elvül elfogadtassák: V inseription vaut titre, a bejegyzés a jogezim. Az ily nagy horderejű elv szigorú keresztülvitele az egész telekkönyvi rendszer átalakítását követeli, j különösen oly értelemben, hogy a bejegyzés a j legbiztosabb alapokra foktessék, és meg nem tá- | madható jogezim alapján eszközöltessék: csafc az ily bejegyzéshez lehet azon szigorú nagyfontos- j ságu jogi hatályokat kötni, különben súlyos jog- | sértések kútforrása lenne, é3 a jogrend szilárditásához sehogy sem járulna. — Az ily biztos alapnak a közjegyzői okmányt tekintjük, ez biz- • tositja, hogy a jogezim önmagában érvényes, de biztosítja, hogy meg nem támadható, ugy hogy a törvényhozás azon szigorú jogi hatályokat teljes következetességgel alkalmazhatja. Hogy az ily elv keresztülvitele mily hatással leend a jogrend szilárdítására, csak rövid vonásokban jelzem. (Vége köv.) Könyvészet. )C A távirdai jog. (Das Telegrap hen-Eecht. Eine civilistische Abbandlung von Dr. Friedrich Meili. Zürich. 1871.) II. A távírdák használatából támadó szerződési viszonyok és a távirdai igazgatóságoknak és távirdai hivatalnokoknak kötelezettségei a római jog tanai szerint. (F.) Hogy a távírdák használatából eredő szerződési viszonyokat kellőleg megvilágíthassuk, szükséges, hogy különböztetést tegyünk azon személyek közt, kik a sürgönyt feladják, kik azt tova szállítják, és kikhez intézve van. A távirati sürgönyzés által tehát háromféle viszony keletkezik : 1) A távírda tulajdonosa és a sürgöny küldője közt. 2) A távírda tulajdonosa és azon személy közt, kihez a sürgöny intézve van vagyÍ3 a czimzett (Adressat). 3) A küldő és a czimzett közt. A mi az elsőt, a távírda tulajdonosa és a czimzet közti viszonyt illeti, ezt iránt a jogtudósok nézetei eltérők. Némelyek azon tételt állítják fel, hogy a távírda tulajdonosa nem egyéb mint a sürgönyt feladónak küldöncze (nuntiuj,) mások a mandátumra akarják visszavezetni ezen viszonyt. Mindezen okoskodások azonban távol esnek a valótól. Leginkább visszaadja a jelzett viszonyt a locatio conductio operis, mely nézet mellett eddig legtöbb iró nyilatkozott. A felek szerződést kötnek, melynél fogva a távirda-intézet lekötelezi magát bizonyos meghatározott dij lefizetéséért valamely hirt vagy akaratnyilvánítást egy harmadik személylyel távirda utján szabályszerűség híven és kellő időben közölni. Ezen tova szállítás a különféle távirdai hivatalnokok egyesitett közreműködése által oly opust állit elő, milyet a rómaiak a locatio conductio operis alatt értettek. Ezen szerződésnél a távirda tulajdonosa a conductor operis, mert a szolgáltatandó munkát kibérli, a sürgöny küldője pedig a locator operis, mivel a munkát bérbe adja teljesítés végett. A második szerződési viszony, az t. i. mely a távirda tulajdonosa és a czimzett közt jön létre, egy harmadik személy javára kötött szerződésre vezethető vissza. Az igaz, hogy a római jog azon elvből indult ki, hogy szerződések harmadik személyek javára sem jogokat sem kötelezettségeket nem alapítanak meg, de a régi római jog ezen dogmája ujabb időben nevezetes módositást szenvedett, és a szerződések és kötelezettségek mai eszméje határozottan megkívánja a harmadik személyek javára kötött szerződések elismerését; ezen szállítási szerződés pedig, melyet a távirda tulajdonosa a sürgöny küldőjével köt, világosan a czimzettre irányul, és gyakorlati értéke ezen személyben rejlik. A szállítási szerződés természetéből következtethető tehát, hogy azon személy, ki a szállítást magára TÁECZA. Külföldi bőrtönök és fegyházak. \ IV. A Bruchsali fegyház. A világhirü fogház leégésének hire sajnosán lepte meg azokat, kik ez intézetet meglátogatták és ismerik. Bár most a tűzvész után csak a négy szárnyépület áll épen, és a közép épület, a templom, a tanoda, a könyvtár sat. a lángok áldozatává lettek, taián még sem lesz érdektelen ezen fogházról némi ismertetést körülni. Bruchsal városka, mint minden hely a természettől oly gazdagon megáldott Baden nagyherczegségben, gyönyörű vidéken fekszik. A vasúttól mintegy negyedórányira, a várostól 5 pereznyire, kis magaslaton, egészen szabadon a fogház emelkedik hosszan terjedő négyszög alakban. A bemenetnél mindjárt a szomszédos szobában a vendégek szemléletére ki van téve az intézetnek egyik fegyencz által készített, gyönyörű szép modellja. A négy szárny, mindegyik két vagy bárom emeletes, rendes, csak a központban levő üres tér által megszakított keresztet képez. A központból, vaslépcső vezet minden emeletbe. A minden emeleten berendezett felügyeleti szobán kívül a foglyok örizetére és felvigyázására más oldalról is elég elővigyázattal van gondoskodva: az első czella minden szárnyon egy börtönész lakhelye. A czellák mind egyenlők és barátságosak, elég világosak és legnagyobb részt a szabadba vagy udvarra nyílnak az ablakok. Van ugyan czella, hova napsugár nem jut be, de ezekben i; gondoskodva van a kellő szellőztetésről. Ezen sötét czellákba záratnak azon fegyenczek, kik valamely fegyelmi kihágást követtek el. Az ilyen kihágók sötét czellával vagy lánczok alkalmazásával fél napi tartammal büntetetnek. A magánfogházak igazgatója, Ekert ur szíves készséggel ajánlkozik kísérőül a látogatónak. Ekert ur előzékenysége annál nagyobb érI tékü, mert nagy érdemeket szerzett a börtönügy | körül. Eltekintve az ezen fegyházban gyakorolt I humánus eljárástól, Ekert ur a német fegyházj hivatalnokok egyletének egyik alapitója, mely : egylet a magyar-osztrák birodalomból is számos I taggal bir, azon kívül a Heidelbergben megjelenő j „Blatter íür Gefángnisskunde" szaklap szerkeszi tője. Gazdag tapasztalataira támaszkodva, az l egyes fogság rendszerét mint viszonylag a leg| jobbat ajánlja, de amely rendszer mégis javi| tandó, miután a hosszan tartó magányosság az j emberi kedélyre zavarólag hat. Ezen rendszer j eló'nyei szerinte szembetűnők. A mi a nyugalom I a betegnél, az a magáuyosság a bűnösnek; az J egyik a phisikai, a másik a morális egészséget I mozdítja elő. A látszólag javithatlan fegyenczet | nagyon érzékenyen érinti a magányosság, a bűnbánó, megtört bűnösre nézve valódi vigasz. Az első benyomás, melyet minden magánI szoba a belépőre gyakorol, azonos a szerény müj hely benyomásával. A lakó dolgozik, esztergályoz, I mely mesterséget a fegyházban tanulta meg, és meglepően kidolgozott tolltartót ajánl 15 krért, i mely pénznek egy része visszatartatik és azt a I fegyencz szabadulásakor kézhez A eszi. Mig a szo| bábán körülnézünk, ő addig nyugodtan tovább • dolgozik. A magas, boltozott, elég tágas szobában van minden, mi egy fegyencz fentartásához és kényelméhez szükségeltetik. A már a legtöbb fegyházakban behozott ágyberendezés igen czélszerü. Nappal összegöngyölittetik az egész ágy és a falhoz tétetik, este pedig újra szétbontható, miáltal a fegyencz több tért nyer munkájához. Asztal, szék, a fegyencz foglalkozásához szükséges eszközök, kis szekrény, melyben jó könyvek, kréta, varróeszköz, mosdóedén}7, szappan, és fésű van, és egy pököláda képezik a szoba bútorzatát. Minden fegyintézetben természetesen a fegyencz számozva van. A 140 számú fegyencz szobáját nézI tűk meg, de falon tábla függ, melyen valódi I neve, állása, továbbá azon iskola száma van feli jegyezve, melyet ő látogat. Egy naptár, egy péli dánya a házirendnek, egy időbeosztás, és egy I csöngetyü, mivel szükség esetében a börtönész j hivathatik, egészítik ki a leltárt. Az ajtón levő i nyíláson mindenkor friss vizet kaphat a fegyencz, I egy másik rostélyos nyilás szolgál a felügyelök! nek a fegyencz feletti őrködésre. Egy szellőzési ! készület látja el a szobát üde levegővel, és a magas rostélyos ablakon át egy-egy tekintetet vethet a szabadba. A fegyencz minden másnap | V8 font hust kap, mi természetesen csekély menyI nyiség, de a mit mégis szivesebben fogad a feI gyencz, mint máshol egy héten «/4 fontot. Mint j pótlékot a hus helyett naponként 172 font ke> nyeret kap, továbbá délbe és este tápláló, erőt ! adó levest. Az ételek elkészítése az intézetben ! történik és n.em adatik bérbe. „Jó táplálék melj lett — mondja joggal az igazgató — kevesebben jönnek kórházba." Évenként legalább négy. szer fördőt tartozik használni a fegyencz. Reggel 6 órakor megkezdődik a munka, | mely kevés pihenési időkkel egész esti 8 óráig i tart. A fegyenczek többnyire a foglalkozás szeI rint osztályoztatnak, és a felügyelök a legtöbb j esetben értik a rájuk bizott fegyenczek kézimunI káját. Nagyobb munkákat közösen egy nagyobb ; teremben végeznek, midőn is álarezot hordanak. ! Akkor is álarezot viselnek, ha máskülönben a | szobát elhagyják és igy a fegyencz alig ismer i valakit a többiek közül, miáltal meggátoltatik I sokszor a visszaesésre alkalmat szolgáltató ismerkedés. A sétánál, a templomban és az iskolában az álarcz fölösleges, miután a fegyenczek külön, egymástól elválasztott fülkékben vannak elhelyezve. Az iskola és a templom amphitheatrum alakú és a fegyenczek helyei elvannak egymástól választva ugy, hogy a fegyenczek láthatják a tanárt és lelkészt, de egymást nem. Este lett, midőn több órai ottlét után az intézetet elhagytuk. Időközben a gázlángok meggyújtattak, és ekkor a fegyház tágas munkásszobaival oly benyomást tett reánk mint valami gyár, mely rend és pontosság tekintetében mi kívánni valót sem hagy hátra.