Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 43. szám - Alakitsunk ügyvédi nyugdijintézetet - A második magyar jogászgyülés üléseiből. [3. r.]

— 481 — "közönséges német perrendtöl, hanem legtöbb svájczi eljárástól is eltér azáltal, hogy az esküt az apasági keresetek egyedüli kivételével a polgári peres eljárásban mint bizonyítási eszközt általában nem ismeri; a zürichi perrend szerint a tanuk sem esketnek meg, s e részben csakis a fenyítő' eljárásban van némi tekintetben különbség. E részben az 1866. október 30-án kelt uj perrendtartás sem tett változást, mely a korábbi gyakorlatot fenttartva, a bizonyítási eszközök közé az esküt fel nem vette. Eltekintve azonban attól, hogy a Tinsler-féle javaslat az eskünek egyebütt használatban levő nemeit a bizonyítási eszközök közé felvétetni ajánlotta, tehát az esküt továbbra is mellőzhetőnek nem tartotta, az eskü nélkülözése a zürichi cantonban azon körülményben találja indokolását, hogy a bírónak a bizonyítékok méltánylásában teljes szabadság van engedve, s hogy az alsóbb bíróságok nem törvény tudó birákból, hanem a nép embereiből alkottaknak s eként esküdtszékeknek tekinthetők. Hogy régibb hazai eljárásunkban az eskü, mint bizonyítási eszköz különbféle alakban használtatott, mindenki előtt ismeretes. A felfedező eskü — juramentum revelatorium — az 1659: 23. és 1655 : 24 t. cz. szerint okiratok s egyéb ingók felfedezésére szolgált; a perdöntő eskünek — juramentum litis decisorium, — mely voluntarium és necessarium lehetett, az 1729: 27 t. cz. szerint minden egyéb bizonyíték hiányában volt helye; emelett a bíró felperesnek nem teljes bizonyíték esetében, s ha az a tényekről tudomással bírt, a pót esküt megítélhette, ellenkezőleg alperestől tisztító esküt kívánhatott. Egyik sajátsága volt a magyar eljárásnak, hogy nemes és nem nemes közt folyamatban levő perben a választás a nemest illette; azonban félbizonyíték nélkül tisztító esküt az sem követelhetett nemtelen ellenesétől. De nemcsak a polgári peres eljárásban volt az eskü használatban; elfogadta azt, mint bizonyítási eszközt a váltó eljárás is, habár a váltó formális természetének megfelelelő korlátolással, a váltó per leglényegesebb kérdésénél, az aláírás valódiságánál azonban egyéb bizonyítékok hiányában helyet ád feltétlenül a főeskünek, mely miután az ellenfél beleegyésétől független, a juramentum necessarium jellegével bír. Áttérve az ujabb törvényhozások intézkedéseire, illetőleg a legislatiónak az eskü tekintetében észlelhető irányára, mindenekelőtt a hannoveri perrendtartást kell kiemelnem, nemcsak azért, mert az első határozott reform volt szemközt a közönséges német perrenddel, hanem mert oly intézkedéseket tartalmaz, melyek ujabb időben a jogszolgáltatás terén mintául szoktak felállítani. Nagyban és egészben véve az eskü általi bizonyításnál a hannoveri perrendtartásban is a közönséges német perrend theoriáját találjuk ugyan alkalmazva, de e szabályok alkalmazásánál a törvényhozás kellő tekintettel volt a közvetlen szóbeliség által feltételezett módosításokra. Hannoveri perrend szerint helye van a juramentum voluntariumnak feltétlenül vagy in eventum a per minden neménél azon korlátozással, hogy a teljes bizonyítékot képező okirat ellenében az eskü mint ellenbizonyiték nem használtathatik ; helye van a juramentum necessariumnak azon esetben ha a bizonyítás és közvetlen ellenbizonyítás teljesen nem sikerült ugyan, de irrevelansnak nem tekinthető; ez esetben a biróság belátása szerint, és tekintettel az előállított nem teljes bizonyítékra, a felek személyére és tudomására a bizonyító félnek a pót hitet, vagy az ellenfélnek a tisztító esküt odaítélheti; helye van végre a becslő eskünek, minden oly esetben, midőn valamelyik fél roszlelküleg, vastag hibából, vagy a birói parancsok elleni engedetlenségből valamely dolog kiadását, vagy visszaadását megtagadja, vagy ezen kötelezettség teljesítését szándékosan lehetlenné teszi. Lényegileg alig tér el a most érintett intézkedésektől a badeni perrendtartás, — mely szerint a főeskünek a polgári peres eljárásban átalában helye van, egyedüli kivételével az oly követeléseknek, melyek egyesség tárgyai nem lehetnek; helye van a felfedező, továbbá a becslő eskünek, helye van végre a juramentum neces- | sariumnak a pót és tisztitó eskü alakjában, mely- j nél a választás a biró belátására bizatik. A tételes törvények mellett nem lehet fi- j gyeimen kivül hagynunk az egyes fontosabb törvényjavaslatokat sem; ezek kétségtelen tanú- j ságot tesznek az irányról, melyet az egyes tör- j vényhozások követni szándékoznak. Kétséget nem \ szenved ugyan, mikép igen tanúságos volna a nevezetesebb törvényjavaslatokkal egyenkint megismerkednünk; miután azonban ez czélunktól mesze vinne, előadásom kiegészítéséül a würtenbergi, az osztrák és az éjszaknémet szövetség részére készült javaslatok megismertetésére szorítkozom. A würtenbergi javaslatban kimerítő intézkedéseket találunk a főeskü iránt, melyek azért érdemelnek különös figyelmet, mert a főeskü tekintetében lényeges megszorítást tartalmaznak, ily lényeges megszorításnak tekinthető azon intézkedés, melynélfogva bíróságnak a körülmények érett megfontolása mellett, jogában áll az eskü kínálást oly ténykörülmények tekintetében, melyek nemcsak semmikép igazolva nem tettek, ha nem mint valószínűtlenek jelentkeznek, elvetni. A jusjurandum necessarium a würtenbergi javaslatban a pót-, tisztitó- és becslő- eskü alakjában fordul elő; ez utóbbinak különösen akkor van helye, ha az ellenfél a birói ítélet által nyert meghagyásnak, melynélfogva bizonyos dolgokat ki, vagy visszaadni, fel vagy bemutatni tartozik, meg nem felelt, vagy ha az e részbeni kötelezettségét álnokul, vagy vastag gondatlanság által lehetetlenné tette. A felfedező eskü külön kereset alakjában fordul elő, s helye van, ha valaki bizonyos dolgok, vagy jogok összegét vagy azok egyrészét felfedezni, kiadni, vagy azok létezése iránt felvilágosítást adni tartozik. Az osztrák javaslat elfogadva az eskü általi | bizonyítást, annak következő nemeit állapítja | meg : a főesküt, melyet a felek közül csak az í kinálhat ki a pertárgya fölött jogosítva van i egyességet kötni, az eskü kínálásának nincs he! lye a) oly tények tekintetében, melyeknek ellení kezőjét a biróság igazoltnak találja ; b) ellen; bizonyításnak ugyanazon speciális tények köz! vétlen tárgyát képezik; c) oly tények tekintében , melyekről a kínált fél tudomással nem bír; d) oly tények tekintetében melyeknek igazolása a kínált felet fenyítő üldözésnek tenné ki; a pót • esküt, melynek akkor van helye, ha a részben előállított bizonyíték irrevelansnak nem tekinthető ugyan, de nem elegendő arra, hogy a bizonyítandó tény valósága tekintetében meggyőződést állapithasson meg; a becslő esküt, mely annak ítélhető meg, ki kártérítést, vagy elégtételt követelhet, a mennyiben ennek összege más uton, vagy a dologtermészete által meg nem állapitható ; végre a felfedező esküt, melynek akkor van helye, ha valaki mástól vagyon felfedezését, ennek adósságoknak vagy okiratoknak létezése iránt felvilágosítást követelhet. Végre az éjszaknémet szövetség részére készült javaslat, habár megszorítással hasonlag elfogadja az esküt. E javaslat szerint helye van a főeskünek minden perbeli tény tekintetében melyek az ellenfél cselekvényét, vagy észlelésének tárgyát képezik; kizárva főeskü egyedül oly tény tekintetében van, melynek ellenkezőjét a biróság meggyőzöttnek találja. A juramentum judiciale pót és tisztitó eskü alakjában fordul elő, melyet a biróság belátása szerint felperesnek, illetőleg alperesnek akkor ítélhet meg, ha a bizonyítás eredménye nem elegendő arra, hogy a bizonyítandó tény valósága, vagy valótlansága tekintetében biró meggyőződést megállapíthasson. Emellett a javaslat fentartja a polgári törvénynek a felfedező esküre való kötelezettséget tárgyazó intézkedéseit. Tanácskozásaink kimért idejét tartva szemelőtt, nem bocsátkozhattam az egyes törvényeknyéknek és javaslatoknak oly részletezésébe, mint ezt a tárgy minden kétségen felüli fontossága megkívánná; azonban legyen szabad reméllenem hogy a t. szakosztály futólagos ismertetésemből is teljes meggyőződést szerzett magának arról, hogy egyrészről az eskü mint bizonyítási eszköz a polgári peres eljárásban — a zürichi kivitelével — sehol sem mellőztetett; másrészről hogy európai legműveltebb népei az esküt, alkotandó törvényeikben sem kívánják mellőzni. E körülmény kapcsolatban azzal, hogy az eskü csak is mint vallásos actus birt és bír jelentőséggel, kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy az eskü az ünnepélyes bizonylásnak semmi más neme által nem helyettesíthető. És ezzel befejezhetném előterjesztésemet, mely után a t. szakosztály teendő indítványom iránt többé kétségben nem lehet; azt hiszem, azonban, hogy az indítványozó ur, s a t. szakosztály iránti kötelességet teljesítek, ha az ha az előterjesztésem kezdetén felvétett második kérdés tekintetében, t. i. lehet-e a vallásos eskü az ugynevett polgári esküvel helyettesíteni, nézetemet röviden elmondom, erre különösen az I által is indíttatván, hogy az e részbeni felelet képezi az indítvány direct megoldását. Én nem csak a tételes törvények utmutatási nyomán indulva, de sajátszempontomból sem tartom az esküt a polgári becsület kezességén teendő bizonylás által helyettesithetőnek. Akár miként kereszteljük is a gyermeket, a bizonylásnak e neme sem lesz más mint eskü, csakhogy vallásos alap nélkül. Szerintem az eskü, ha azt gyökereiből a vallástól, a mindentudó és igaz isten, mint az igazság ősforrása iránti hittől megfosztjuk elveszti minden jelentőséget, elveszti azon erejét, mely azt bizonyítási eszközzé qualificalja. A polgári eskü védői részint azok közé tartoznak, kik az egyháznak az államtóli elkülönzését élesen és következetesen csak ugy hiszik keresztül vihetni, ha az utóbbit nemcsak az egyház minden lehető befolyása alól emancipálják, hanem a vallást minden consequentiaival a templom falai közé szorítják; rézzintazon bölcsészek közzé, kik nem csak minden positiv vallástól abstrahalnak, hanem magát a vallást, s mindent mi azzai öszszefügg, egyenesen superstitionak nyilvánítanak. E részemről sem az egyik, sem a másik irányt nem oszthatom; nem az elsőt azért, mert valamint nem tudnám helyeselni, ha az állam eskü általi bizonylásra kényszerítené azokat, kiket saját hitelveik az eskütől eltiltanak, — ugy nem tartom szükségesnek, az államfüggetlensége érdekében a vallásos eskü mellőzését; az utóbhi irányt pedig azért nem oszthatom, mert nem I vagyok s nehezen is leszek annyira philosof, ; hogy a vallást, az azzal összefüggő felfogást a j superstitio körébe utalhatnám. Előadásom folyamában kiválóan a polgári peres eljárásra voltam figyelemmel; ezt azonban koránsem oda kérem magyaráztatni, mint ha az esküt a fenyítő eljárásban mellőzhetőnek tartanám. Nem is említve azt, hogy az európai tételes törvények közül azok is, melyek az esküt a polgári eljárásban kizárják, vagy korlátozzák, azt a fenyítő eljárásban mint bizonyítási eszközt' mellőzhetőnek nem tartják, azon óriási különbség, mely a két eljárásban az érdekek közt fenforog. méltán megkívánja, hogy az igazság megállapítása fokozattabb garantiakhoz köttessék. Ott, hol a becsület, a szabadság, az élet forog kérdésben még inkább meg lehet kívánni mint a polgári eljárásban, hogy a vallomás oly bizonylással erősíttessék meg, mely magasztos jellegénél fogva a valótlanság gyanúját egyedül képes elhárítani. Nem tartozom ugyan azok közzé, kik az eskü könnyelmű használását, vagy annak sza! poritását óhajtanák; részemről örömmel üdvözölnék minden törekvést, mely az eskü használását, lehetőleg szük korlátok közé szorítaná; tekintve azonban az előadottakat, s tekintve kü{ lönösen azon körülményt, hogy az indítvány nélkülözi azon sanctiót, mely becsület kezességén történendő bizonylással mindenesetre összekötendő volna, — következő indítványt bátorkodom a t. szakosztály elé terjeszteni: Mondja ki a t. szakosztály, hogy Lehmann Róbert ur indítványa felett a napirendre tér. Halmossy Endre ministeri tanácsos, mint kisebbségi előadó urnák a teljes ülésben a közjegyzői kényszer mellett tartott beszéde. A külön vélemény*) csak kisebbségi vélemény alakjában jelentkezik a tisztelt közgyűlés előtt: azonban tudva azt, hogy a jogászgyülés nem annyira szavazatának számával, mint inkább érveinek nyomosságával hat a közvéleményre, bátorkodom magam és elvtársaim nevében annak indokait röviden előadni: A tárgyalásnál a IV. szakosztály különösen három kérdésre veté figyelmét, t. i. vájjon jogos, czélszerü és kivihető-e a közjegyzői kényszer ? Mi mind a három kérdésre igennel felelünk azon mérvben, a mint az előterjesztett indítványunkban foglaltatik. Az állam a jogrend fenntartására köteles oly jogintézményeket alkotni, melyek a jog uralmát és a netalán megzavart jogi állapot azonnali helyreállítását biztosítják. A közjegyzői intézmény szintén ezen jogintézmények sorába tartozik. Ezen intézmény mellett az állam a jogügyletek megkötésénél a felek közé egy részrehajlatlan szakavatott bizalmi férfit állit, a ki a fe*) Mondja ki a jogászgyülés : ,A közjegyzői törvénybe felveendő, hogy az ingatlanokra vonatkozó dologbani jogok iránti jogügyletek, a házastársak küzti szerződések és a vakok » siketnemak szerződési érvényességéhez közjegyzői okmány szüt sé-